Folkrádió

Folkrádió Közhasznú Alapítvány

A Folkrádió megalakulásának története

Az egész úgy kezdődött, hogy beleszerelmesedtem a magyar népdalokba, és elkezdtem gyűjteni őket. Az egyre terebélyesebb gyűjteményemet közkinccsé tettem azáltal, hogy készítettem egy honlapot, és oda felmásoltam a birtokomba került népdalszövegeket tájegység és tánctípus szerint csoportosítva. Annak érdekében, hogy kerek egészt mutasson, egy kísérő szöveget is írtam melle, hogy a kedves honlaplátogató megismerhesse a hajtóerőt is, ami bennem munkálkodott.

És milyen jól tettem, mert erre a honlapra ráakadt egy fiatalember Debrecenből, aki írt nekem egy levelet. Azt írta, hogy amikor a kísérő szöveget olvasta, úgy erezte, mintha az az ő gondolatait fejezte volna ki. Javasolta, hogy gyűjtsük együtt a népdalszövegeket, így gyorsabban haladunk.

A gyűjtemény egyre bővült, majd kitaláltuk, hogy a gyűjteményt töltsük fel adatbázisba, hogy könnyen kereshető legyen. Ekkorra már hárman voltunk, mert sikerült egy nagy tudású, a magyar népzenéhez igen értő támogatót megnyernünk az ügyünknek. Személy szerint Pávai Istvánról van szó, aki – többek között – nagy tapasztalatra tett szert a magyar népzene gyűjtésében és a gyűjtött anyagok archiválásában.

Már bőven benne voltunk a tervezésben és a szervezésben, amikor az a bizonyos fiatalember egy vad ötlettel állt elő: alapítsunk egy rádiót, amely éjjel-nappal népzenét, elsősorban magyar népzenét sugároz. Nem sokon múlott, hogy butának hangzó ötletéért meg ne búboljam, mint Józsit a falu "agyasai" a Legényanya c. filmben. De aztán ahogy egyre jobban kóstolgattuk az ötletet, már nem is tűnt olyan őrültnek, és komolyan fontolóra vettük azt. Mire oda jutottunk volna, hogy beleegyezzünk, ez a fiatalember közölte, hogy már beszélt is azzal, akivel kell, és elintézte, hogy hamarosan működhessen a rádió. A próbaadás 2002. március 15-én indult el.

A visszajelzés nagyon kedvező volt, és megéreztük, hogy valami olyasmibe "tenyereltünk bele", mely komolyan érdekelhet jó néhány embert szerte a világban. Több rádió- és tévécsatorna is ad népzenei műsorokat, de meglepően rövideket, és az összes műsoridőhöz képest csekély arányban. Ami persze részben érthető is, mivel ők a műsorukat aszerint alakítják, hogy a közvélemény-kutatások mit mutatnak, míg mi ismeretlenségünkből és fafejűségünkből adódóan megengedhetjük magunknak azt, hogy azt sugározzuk, amit mi jónak gondolunk. Mi megtapasztaltuk a népzene jótékony hatását, és meg vagyunk győződve arról, hogy több embert érdekel a magyar népzene, mint ahányan bevallják azt.

A Rádióval párhuzamosan, a dalszöveg-adatbázis folytatásaként egyre tovább bővítettük a honlapunkon elérhető funkciók sorát, és kialakult egy levelezőlista, egy képgaléria és egy eseménynaptár, melyekre nagyon büszkék vagyunk.

Miért is tesszük mindezt, méghozzá ingyen, mindenféle javadalmazás nélkül? Azért, mert hiszünk abban, hogy a népzene egy tiszta forráshoz kapcsolódik, és nem lehet azt jól művelni anélkül, hogy az egyén is ne törekedjen annak a tiszta forrásnak az elérésére. Magyarán olyan tisztító hatással van az emberre, mely, különösen a mai világban egyedülálló. További érdekessége ennek a hagyománynak, hogy mindez ráadásul szórakozásra való. Szórakozással, kellemes kikapcsolódással lehet a gyümölcsöt leszedni, a termést learatni, nem pedig önsanyargatással, fogcsikorgatva elérni az áhított célt, célokat.

És azért tegyük hozzá az egyik legfontosabbat, mégpedig azt, hogy mindez a miénk, mindez magyar. Olyannyira magyar, hogy amikor egy külföldi a táncházra gondol, akkor szinte biztosan a magyar táncház jut eszébe. Ezért a csodáért külföldiek képesek sokat utazni, és rengeteg energiát és pénzt költeni rá. De ne emiatt kezdjük el szeretni! Ne essünk abba a mindennapos magyaros csapdába, hogy mi mindent akkor kezdünk el szeretni, amikor a külföldiek is elkezdenek érdeklődni iránta. Adjunk számot céljainkról, igényeinkről, és ehhez keressük meg az eszközöket, és higgyük el, hogy komoly érték birtokosai vagyunk!

A Folkrádió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segítse az embereket – magyarokat és nem magyarokat egyaránt –, hogy a fentebb említett tiszta forrást elkezdjék keresni, és nagy eséllyel megtalálhassák azt. Erre épül a műsorterv, ez az alapelv, amely minket is vezérel.

Káplár Tamás

További olvasnivalók

Közhasznúsági beszámolók

Alapító okirat (zip 13.9 KB)