Folkszemle, 2010. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Agócs Gergely

„Egy szürke, meg egy hamuszín galamb”
A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében

Fejezetek az ELTE-BTK Folklore Tanszékén 1997-ben készült szakdolgozatból

SZEMELVÉNYEK A PÉLDATÁRBÓL

51. A SZOLGÁLTATÁSSZERŰ DUDÁLÁS ALKALMAI

Hát én olyan erősebb mulatságokba´ nem dudáltam. Én kisebb disznótorokba´ gyakran voltam, ahogy ugye ismerősök, kérem szépen, vagy szomszédok fölváltva, volt, hogy ők vágtak disznót előbb, akkor aztán nem tudom én, meghíttak bennünket, akkor oszt én vágtam így. Azután volt egy pár keresztelő, olyan szegényebbnek, hogy a... "Gyere má el hát, szórakoztassál...", vagy meg is hítak a keresztelőbe. Fogtam a dudát akkor aztán, elmentem, aztán akkor a disznótorba elmentünk, akkorába nagyon voltak még ezek a cigánka fölöltözők, ezek a fiatalságok. És ugye, jöttek kéregetni ottan, satöbbi, miegymás, meg voltam híva én is a feleségemmel... Elmentünk, kérem szépen, elvittem a dudát is. És megvacsoráztunk utána, aztán dudáltam, szórakozott a nép, táncra pördültek, táncolgattak is, satöbbi, és amikor az egyik ide dőlt, a másik oda dőlt, akkor oszt elmentünk haza, szétváltunk. Vagy keresztelőn.

Volt olyan dolog, egy igen szegény család, nem is nevezem meg, mentem haza, azt a rengeteg disznót elerisztettem a faluba, mert hogy este be, illetve reggel ki, este be, akkor azt mondja: - Pista, férjhöz ment a lányom, gyere majd, aszongya, ha lerakodtál mindent - mert ostor, bot, tarisznya, haza köllött menni lerakodni - csak egy kicsikét, csak egy kis vacsora lesz, nem lesz sok, hat-nyolc házacska van ott, nem bírok semmiből, aszongya, semmit... Hát, szegénység is volt ott akkorába. És akkor hát elmentem. Hát elmentem oda, kérem szépen, vacsoráltak, ott én meg dudáltam nekik. Örültek neki, jobban csörgették a kanalat, énekeltek és daloltak, aztán, kérem szépen, hát úgy viccölgettünk is, majd azután nekem adtak vacsorát, fölkeltem, aztán el-eltáncolgattak, satöbbi, elborozgattunk. Tizenegy óra, fél tizenkettőig, és akkor aztán elmentem oszt haza.

52. DUDÁLÁS AZ ESKÜVŐKÖN, FIZETSÉG

- Pista bácsi, az édesapját hívták, meg a maga nagyapját dudálni, így bálokba, lakodalmakba? Miért inkább a dudát hívták, miért nem inkább a cigányt?

- Mer´ az én édesapám akkor elment azér´ is, hogy köszönöm szépen. Mint ahogy említettem, ő csak a szegény... a húszas évekbe´ folytatta azt, a húszas évekbe. És ott aztán, kérem szépen, hát csinálta a dolgait, úgy, ahogy kellett. Őtet elhívták... ivott, satöbbi, miegymás, és akkor, kérem szépen kimulatta ő is magát, meg aztán dudált ennek a lánynak vagy legényeknek, vagy esküvőkön dudált, utána aztán eljött haza, és satöbbi:

- Mit fizetünk, Pista?

- Semmit, gazduram. Legyenek boldogok a fiatalok.

De azé´ vót olyan, tudom, hogy húsz liter bort is hoztak fel neki, egy kis hordócskába´, amiér´ ott dudált. Nem kívánták azé´ mégis, hogy teljes ingyen, de akkor a pengő, hű, hát akkor az nagyon, szóval nagy pénz vót, mer´ hát másfél fillér is fillér vót, meg félfillér is fillér...

53. HOGYAN TANULT AZ ÉDESAPJÁTÓL DUDÁLNI

...nálunk nagy fonók szoktak lenni. Lányok voltak, mert kilencen voltunk testvérek, többen. Úgy kitakarították azt a kis pásztorházakat, és rokkákot fontak, guzsalyakot, satöbbi. Majd jöttek hozzánk a nővéreimnek és a húgaimnak a barátnőjei, meg hát aztán azoknak az udvarlójaik, szeretőjeik, és fonás közben édesapám, hogy szórakoztassa őköt, dudált nekik. Hol furulyált, hol flótált, hol dudált nekik. Úgy a dudálást mikor abba-abbahagyta, nekikezdett ivogatni, egy karszékre úgy letette aztat a dudát, én már ott posztorkodtam körülette, fújogattam ottan. Megörültem nagyon, má´ mikor meg tudtam úgy szólaltatni, hogy a má´ kimondott egy szót vagy hangot, örültem neki. Majd későbben már úgy történt meg, hogy hát amikor má´ nem bírtam még a hónom alá fogni, hanem ahogy még a karszéken ahogy volt, áttettem rajta a kezemet, és úgy próbáltam, mint az apám,hogy hogy is szól az, amikor a könyökével nyomja meg az ember, hogy akkor is szól. Szólt, - annak én nagyon örültem. No, majd olyan kilenc éves voltam, kilencedik, kilenc éves körül, má´ akkor a hónom alá is tudtam venni a dudát, és má´ ahogy dudálgattam, fújdogáltam, elkezdtem nótát, satöbbi, má´ könnyebbeket. Ez a nővérem, aki még a jelen pillanatban is él, nyolcvanegy éves, mondja, Pistánk azt próbld meg, a legkönnyebb az, hogy "Két út van előttem...". Na, én ezt is próbálgattam meg, de amikor má´ el is tudtam őt dudálni egész végig, apám nagyon örült, és akkor hozzámjött, meg-megállítja a dudát, hogy ne dudáljak, és mondja hogy a...

"Édes gyerekem, gyorsabban szedd az újjaidat a dudán, hogy ha ilyen nótákat dudálsz, mer´ ha valaha a táncosoknak fogsz dudálni, hogy tudjanak rá táncolni, mer´ így elalszonak a táncosok, akik fognak a dudádra táncolni. És egy kis ritmust, egy kis ütemet vegyé´ bele. Ahol talán nagyon aprózni kell, te ne aprózz, mer´ ha ki tudod azt a dallamot vágni egyszerre, vágd ki. Mint példájul, kérem szépen, hogy ha azt éneklik, hogy a... 'Csak a leszerelő kiskönyvemet várom...' -mondaná valaki, te meg, hogy: 'Csak a leszlő kiskönyvemet várom...', de ne aprózd ki, hogy el ne tévesszék a táncot."

Majd azt el is kezdtem én ezt dudálni, és aztán édesapám nagyon megörült. Akkor még azt mondta: "Itt az én utódom, e! No, legalább egy utódom lesz mégis."

 

54. HOGYAN SZÓLALT MEG A DUDA ELŐSZÖR A KEZÉBEN

...oszt akkor, amikor má´ lehettem olyan hét éves gyerecske - akkoriba´ ugye, nagy fonók vótak nálunk abba´ az alacsonyka kis pásztorházakba´- apám meg úgy többször dudált ott azoknak a lányoknak, meg hát ugye, a legények is be-bejövögettek. No, oszt akkor, ahogy abbahagyta, letette így a szék karjára azt a dudát. Én meg odamentem, oszt rákönyököltem, a duda meg - ahogy még maradt abba´ a tömlőbe´ levegő - megszólalt, aszongya: "Jééé!" No, apám meg ezt ugye, figyelte, aszongya: "Édes gyerekem: Tegyed rá az ujjaidat is arra a sípszárra, hogy - kérem - hogyha dudálni akarsz, oszt majd ha má´ nemcsak úgy fog kiáltani, hogy 'Jééé!', hanem kimondja - kérem szépen - azt,hogy 'Jééé-zus!' [intonálva: so-mi] akkor má´ fogsz is tunni valamit, mer´ azt má´ lehet érteni, mer´ abbó´ má´ ki lehet venni azt a valamit, azt a szót." Így mondta...

55. DUDÁVAL, ILLETVE DUDÁRA VALÓ TÁNCOLÁS

...igen csak tudok dudával táncolni, meg dudára táncolni, és meg is tudom mutatni, hogy hogy köll dudára táncolni, például mert aki még nem tud dudára, mert nincs sok különbség a cigányzene megy a duda között, csak a dudánál, ha olyan jó dudás dudál, mint édesapám is, mert ilyenkor a lábával egyes ütemeket ki köll ütni, dobbantani.

56. FURULYAKÉSZÍTÉS, A HANGSZEREK MEGÖRÖKLÉSE

- A furulyakészítést kitől tanulta?

- Nagyapámtól, az a nagyapámnak az unokaöccse volt, csakhát nagyapának hítuk, attól tanultam. Nagyon szépen faragott, mind ott tanultam a furulycsinálást is és a hangolást is, mindent...

- Ő volt a Ciglan nagyapa?

- Igen.

- És őtőle maradt magára az a régi furulya?

- Igen. Az apámnak adta, és apám aztán, kérem szépen meghalt, akkor én örököltem meg, mert az öcsém, az nem tud egy se, és akkor ez´ a hangszereket én hoztam el.

57. A FURULYA HANGOLÁSA, CIFRÁZÁSA

...utána kérem, amikor már a lyukak ki vannak sütve, akkor belefújok... No, megörül az ember, hogy jó. Akkor má´ a cifrázásra mén...

- És azt hogyan ellenőrzi, hogy jól váltanak-e a lyukak, vagy szóval hogyan állítja be őket?

- Arról általában úgy mondjuk, hogy tizennégy hang van ebbe´, és a tizennégy hanggal kell gazdálkodni. Ha az első hét hang, ez: [mutatja végigfújva az alaphangsort] --ez hét, [ismét végigfújja az első (oktáv) átfúvás hangsorát] -ez a másik hét, ez tizennégy. Ha nékem ezt szépen, tisztán kiadja, akkor jónak kell lenni.

- És ha nem adja ki?

- Hát akkor a lukakon kell igazítani, vagy pedig itten a gáligot, a gáligot, ugye. Mert ha föllebb üti az ember, akkor tisztábban ad, de ha esetleg vastagabb, ha lejjebb üti, hogy közel van a hangkivetőhöz, akkor magasabb a hangja neki. [...] Most akkor első a cifrázás. Először, kérem szépen, a figurákat belerakom. [...] Utána veszem a bicskát, és pontosan, sorra kisorolom...

58. HANGSZERJÁTÉK A LEGELŐN

Az volt annak a nagy hegyoldalnak a neve, hogy Bokak, disznólegelő volt. Kiállt oda [furulyázni], ... azok a disznók ott szét, a laposban legeltek... Olyan nótákat ott a hegy tetején, kérem! ...mikor elhallgatott: "Pista bácsi, még, akkor jobban kapálunk!"

No, akkor aztán délben: - Menjetek anyátok elé, segítsetek kihozni az ebédet. Hozzátok ki a dudát. Aztán akkor... elindított már délután, úgy hívtuk, Jakus Paskom, arra le, a pergők úgy szóltak a disznón... Felfújta azt a dudát, oszt ott dudálgatott magának. Passziózott. Kipassziózta magát, odavetette: - Na, csavard össze! Akkor oszt én is elkezdtem oáá, oááá, fújdogáltam...

59. FURULYAKÉSZÍTÉS, FURULYÁZÁS A LEGELŐN

Én a legtöbb furulyázást, mikor kiálltam juhásznak, akkor az elletést leszámítva, meg a fejést, mikor vége lett a fejésnek, és a kosok föl voltak erisztve, akkor csináltam kint a furulyákat. Otthon kifúrtam, kicsit megnagyoltam, oszt odakint ki a bicskát, oszt legyalulgattam, volt smirgli meg üveg a tarisznyában, aztán otthon gáligoztam. Akkor aztán úgy hordtam ki cifrázásra. Egész nap... Ledobtam a nagykabátot, ráültem, jaj, mentek azok a tizenötösök [ti. kolompok] szépen egymás mellett, úgy sírtak, mint az élet. Ment az a sok juh, leültem, cifráztam... No, hű, má´ messze van! Má´ most odább megyek. Félódalra a kabátot, tarisznyát a vállamra. Aztán még csak oda nem értem, ami nóta jött, mindent, mindent, mindent végig [fújtam], még csak le nem értem. No, akkor most elejbe kell mennem, mert már határ jön, vagy kukorica jön, vagy valami. Elejbe küldtem, a kutyák mellém feküdtek, a juh meg szépen legelve visszafordult, oszt újból. Rengeteget furulyáztam.

60. KEMENCEPADKÁN VALÓ DUDÁLÁS

Apám úgy szokta csinálni: felállt arra a kucokra, oszt onnan dudált. A dudáná´ jobb, ha az ember messzebb van, vagy magasabban van. Mer´ ha ott van lent közöttük, az olyan... nem olyan jelentős.

61. KARIKÁZÓBAN (KARÉJBAN) VALÓ DUDÁLÁS

Engem is körbefogtak többször. Mikor vége volt már a fonásnak, és az asszonyok, lányok -voltak hatan-nyócan- megfogták egymás kezit, én középen álltam, ők meg körülöttem [táncoltak]. De csak így házilag. Mintha itt volna egy vendégség. Ilyenekben volt részem.

62. DUDÁLÁS A DISZNÓTORBAN

Disznótor! No, abból volt elegem. Pista, gyere segíteni megfogni a disznót - míg ki nem hajtottam, akkor még kanász voltam. Aki segített, este el is hívták vacsorára, meg a szomszédokat. Hozd el a dudát is, azt mondja, mert lesznek cigánykák is. Vót bor, enni, inni, oszt akkor úgy rákerekedtek: "Na, ezt dudáld, Pista!"

63. DALLAM ÉS SZÖVEG KAPCSOLATA HANGSZERJÁTÉK KÖZBEN

Nagyon kell kísérni a dallamot meg a szöveget, hogy mikor van vége, hány versszak. Nálam az agyamba´ megy a szöveg, és a fülembe´ megy a dallam. Hiába, hogy a dallam egy. Mer´ ha az ember nem kíséri a szöveget, nem tudja, mikor van vége.

64. "DUDÁS" ÉNEK-ELŐADÁSMÓD

Dudásan, hogyha énekeli az ember, akkor annyi a különbség, hogy majdnem utánozza önmagát a dudát, a dudának azt a síró hangját, ... azt a rezgést benne, azt a csipogást.

65. UDVARLÁS FURULYASZÓVAL

Ide, Alsópeténybe´ voltam akkor kocsis. Egy zsidónál. Nagyon jó család volt, hentes és mészáros, l939-ben. Gyalog jártam le aztat a tizenhárom kilométert Tereskére Petényből, meg vissza. Esőbe´, sárba´, mint ahogy a nóta mondja, - villámlásban, dörgésben. Ide udvaroltam Tereskére, feleségemnek, nyugodjon, tizenhárom éve, hogy a föld alatt van már.

Szerettem jönni úgy furulyával is, flótával is, de legtöbbször furulyával. Mikor már közelebb értem erre, hogy már behallatszott a késő esti csendes időben a hang erre, és akkor, kérem szépen, az a helyzet, hogy be köllött akkorában illetkezni [itt: illeszkedni] a legényeknek a másfalusi legények közé, hogy ne bántsák, tűrjék meg őtet. Akkor oszt itt furulyázgattam mindig, akkor már tudták, na, jön a Pál Pista az Ilonához.

66. DALTANULÁS A KATONASÁGON

Többen voltunk így öt-hat perces szüneten, mikor berukkoltunk, oszt hát akkor akik jobban tudtak énekelni, kezdték az éneket. Persze a Bihar megyeiek, azok nagyon szépen tudtak énekelni, nagyrábéiak, oszt vót ott egy Sólyom Károly nevű újonckatona, mint én, átlagba [itt: általában] ő szokta az éneket kezdeni mindig. Majd mikor ezt mi elénekeltük, nagyon érdekelt az ének,és mikor egy kis szabadidőnk volt este, elmentem hozzája, mer´ egy szobába´ voltunk. Én a géppuskásokná´ vótam, ő meg a kezelőkné´ volt, a lövegekné´. És megkértem őtet ott, és nagyon szívesen, olyan kétszer elénekelte előttem, és azóta is, megkedveltem azt, szeretem eztet a nótát.

67. DALSZÖVEG A TÁBORI LAPON

A "Madárka, madárka..." éneket nagyon szerettük úgy énekelni, de nem volt szabad többet belemondani, mert eztet az éneket a tábori lapon is haza lehetett küldeni a családunknak. [...] Egy fillér volt egy tábori lap. Azt cenzurálták mindig, hogy nem akármit lehetett, szabad fölírni, megküldeni...vagy szóval tudatni, hogy mi van a fronton, csak az üdvözleteket, és én ezt a nótát leggyakrabban szerettem beküldeni. [...] úgyhogy a feleségem is aztán, ugye, azt is cenzurálták. Volt, hogy amit amikor hazajöttem, azt mondtam, ennyi és ennyi levelet küldtem, és nem kaptam meg belőle csak olyan nyolc vagy tízet.

68. BEJÁTSZÁS

- Mi az, hogy bejátszás, hogy lehet bejátszani?

- Hát a bejátszás, azt azér, az apámtól úgy tanúltam meg, hogy a bejátszás, az újjakat szétmozgatja az ember, és több hangnak, a dallamnak a hangját a fülébe bevési az embernek a bejátszás, a vékonyat, úgy a magasat, mind a mély hangokat, kérem szépen. És erre tudja jobban elkezdeni a nótákat, mint mikor vált a nótára, és evvel adja a ritmust a táncra, leadja, hogy tá...tá...tá...tá..., és akkor evvel nem téveszt a táncos, és utána kezdi. Az mán akkor csak a váltást jelenti.

- És mi az, hogy kereső nóta?

- Hát ezek. Hát ez is a´, egy bejátszást is kereső nótának hívjuk, ezt, kérem szépen...

69. FURULYA DÍSZÍTÉSE, HANGOLÁSA

...utána aztán,kérem, amikor ki vannak sütve, akkor belefújok... No, megörül az ember, hogy jó. Akkor mán a cifrázása mén...

- Hogy jól váltanak-e a lyukak, azt hogy ellenőrzi, vagy hogy állítja be?

- Arról általában úgy mondjuk, hogy tizennégy hang van ebbe, és a tizennégy hanggal kell gazdálkodni. Az első hét hang ez...egy...ez hét...ez a másik hét, ez tizennégy. Ha én ezt szépen tisztán kiadja, akkor jónak kell lenni.

- És ha nem adja ki?

- Hát akkor a lukakon kell igazítani, vagy pedig itten a gáligot, a gáligot, ugye. Mert ha föllebb üti az ember, akkor...tisztábban ad, de ... ha esetleg vastagabb, ha lejjebb üti, hogy közel van a hangkivetőhöz, akkor magasabb a hangja neki. [...] [Most már] első a cifrázás. Először, kérem szépen a figurákat belerakom. Utána, kérem szépen, veszem a bicskát, és pontosan sorra kisorolom. Na, kérem szépen, a sorolás, így ni, szépen.

Amikor aztán ez az egy sor megvan, a végig, akkor ellenkezőleg, megfordítom, és akkor, kérem szépen, újból kezdem. Akkor mán így, keresztbe. Ez megvan végig.

- Ez a cifrázás mire hasonlít?

- Hát a cifrázást inkább úgy mondanám, mint hát az elődeink mondták, hogy ilyen halpikkelyes valamit, és ebben egy ilyen, ilyen tulipán, meg aztán ilyen különböző, egész száron ilyen különböző virágok, levelek jönnek ki, nőnek ki. és egy-egy ilyen virágtartóba van belevágva. A legkedvesebb mintája volt ez az öregapámnak, amit én, még a jelen pillanatban is, nagyon szeretek. Ma mán jobban foglalkozok azér´ állatokkal, meg aztán satöbbi, de ezt ritkán, ha kihagyom, ezt a mintát, ha mingyár csak egybe is, akkor...

70. A FURULYA BELSŐ FURATÁNAK KIKÉPEZÉSE

...és akkor megfordítom, és akkor kismirglizem a beleit, a belsejét, hogy nagyon jó hangja legyen néki, olyan hangja, hogy ne akadályozza a kisebbet szolgálni. Majd az megvan, kismirgliztem, akkor veszem, kérem szépen, egy paraffinolajba beáztatott rongyot, és akkor evvel jól kidörgölöm szépen. Hogy minél egészségesebb legyen a hangja, és minél tovább tartsa, és aztán amint eladom, azt soha többé nem kell fogni, vagy pedig, kérem szépen kenni, vagy vizezni. Így...és akkor, kérem szépen, akkor mán a hangja más, és akkor ugyanúgy az egész bele, és akkor ez az egész furulyának a műve.

71. A DUDA SZERKEZETE

Hát ez egy nagyon ősrégi bőrduda. Valamikor csak kutyabőrökből csinálták. A kutyabőrt fordítva kell csinálni, mint ahogy most csináljuk a kecskebőrt, mert a kutyabőrnél teljesen le kellett, kérem szépen, hamuval szedni a szőrt, mert az akkor, kérem, elég sűrű, és olyan zsírtartalom van a kutyabőrbe, hogy soha ki nem szárad, az mindig, kérem szépen, puha. Egy kutyabőrből készített duda. Belekötjük, kérem szépen ezt a kecskefejnek faragott sípszár-tőkét, akkor a sípszárt, kérem szépen, ebbe van két darab síp, van rajta, kérem szépen egy... egy hangolóluk a pipkán, és van kérem szépen, egy, kettő, három, négy, öt dallam-, egy rikkantó- és egy bolhaluk a díszítés. Két síp, egy pipka, egy hangolóluk van a ...így hosszába vágva, egy, kettő, három, négy öt, egy díszítő bolhalyuk, és egy rikkantóluk van rajta, a hangolóvágat -hézag ugyanezen is megvan, amit, persze, viasszal szoktuk behangolni. Ez a két síp. Utána van a bordó, ami áll, kérem szépen, egy, kettő, három, négy, öt, hat részből, öt toldásból és egy bordótőkéből és egy nádsípból áll. Utána ez a tölcsér csak azt szolgálja, hogy a hangot csak ízletősen adja. Azután van egy klipács, ...ezen van egy zárószelep [más alkalommal: "leppentyű"], aki vissza a levegőt nem engedi. Ez a klipácstőke, ennek legalább tíz-tizenkét centinek kell lenni, ami a bőrbe bejön. Mert ha ez idáig se érne, nem bírná a dudás a dudáját felfújni. Nem bírná, nem győzné széllel. És, kérem szépen, eztet beletesszük, és ennyiből áll az egész dudának a szerkezete. És hát a bőr ma nem kutyabőr, hanem most átjavítottuk kecskebőrre.

72. A TÜKÖR A DUDAFEJ HOMLOKÁN

Hát a tükröt azt úgy szokták díszből kitenni, mert mikor a régi dudások, még az apámék vagy a nagyapámék - apám elmondása szerint - az a tükör a´ szépen ki volt tisztázva, pucolva, és ha nappal szembe tartotta a dudát, és egy árnyékot kapott, no hát akkor játszott, mint egy csillag ahogy ő fordult vagy játszott a dudával, az úgy vitte aztat a fényt, hogy az árnyékba maga előtt. Ugye, a falon, vagy a lányokon vagy a fiatalasszonyokon keresztül...

73. FLÓTA HANGOLÁSA, FLÓTÁZÓ "ELŐDÖK", KOLOMPOK ÖSSZEVÁLOGATÁSA

Ezt a hangszert flótának hívják, amit egyszerű bodzafából mint a furulyát, megcsinálok saját magam is, hat lukkal, lukbeosztás ugyanolyan mint a furulyán, csak oldalról lehet fújni, és a benne lévő gáliggal lehet a vékonyabb hangot szabályozni rajta.

- Kitől tanulta ezt a flótát?

- Eztet még édesapámtól tanultam, de a faragást meg a megcsinálást a nagyapámtól.

- Volt-e még olyan ember, aki flótázott a környéken?

- Volt. Gyerek voltam, Nógradsápon laktunk annak idején, apám falusi pásztor volt, és a Kazai bárónak volt egy gulyása, úgy hívták, hogy Brozan. Ez gyönyörűen tudott flótázni, csinálni is a flótákat, és nagyon gyönyörűen tudott rajtok játszani. Gyönyörűszép tarisznyákat csinált, szebbeket, mint én, meg satöbbi. Mikor oszt gyerek voltam, nyolc-kilenc éves, mikor jött arra a határon énfelém, mikor flótázott, azok az erős, nagy kolompok szóltak a gulyán, alig tudtam lélegzetet venni örömömbe. Már akkor szerettem annyira az éneket, a nótákat, a kolompokat és zenéket. A dudát, furulyát, satöbbi.

- Mondta, hogy szépen szóltak a kolompok. Azokat össze kellett válogatni, hogy szépen szóljanak?

- Igen. Azokat össze kellett válogatni, mert a´ ikerhangba nem voltak jók. Hanem, kérem szépen, úgy párba, egy vastagabb és egy vékonyabban szóló, nem túlzottan, majdnem úgy, mint a bordó és a sípszár, és annak idején, mikor az ... és két párt szoktunk felkötni, és amerre,... és legeslegjobban kettőt a vezérürükre, amik betanított vezérürük voltak, és a másik kettőt meg előljárók, ugyancsak állatokra rakják, amerre az ökrök mentek. Az nemcsak a díszt használta, hanem az állatállomány összetartását is, és az állat erősen legjobban úgy szokott... ha nehezen hallja a kolompját, akkor már igyekezett felvenni... -mindig arra legyen, akkor volt biztos, hogy a vezérürű akkor tudta, hogy a nyáj között marad az állat, arra használtuk. És aztán igencsak amúgy [...] pásztornak, úgy a kanásznak, mint a gulyásnak, vagy a juhásznak az állományon azok a kolompok.

74. "NYUGDÍJAS NÓTA"

Annak idején l979-ben, kérem szépen, akkor vonúltam nyugdíjba. Azon gondolkoztam, hogy ha eljövök a nyugdíjba, mit hozzak egy olyan emléket magamnak, ami örökös lesz, és kitaláltam magamnak aztat, hogy valamit szerkesztek egy nótát, és összerakom úgy, ahogy tudom, talán még igyekezem is, hogy rímeljen is valahogy egymással az a nóta, és az életemről és a sorsomról, amibe bele tudja venni az életemet és a sorsomat, és aztán a nagy bánatomat, és azokat az állatokat és madarakat, akikkel én, kérem szépen, én beszéltem. Na, kérem szépen, neki is fogtam...olyan két héten belül sikerült is.

[...] utoljára volt egy Bojtár nevű kutyám, az sajnos, az a helyzet, az hatéves volt, mikor jöttem vele nyugdíjba 79-be´, egy nótát ... és még őt is belevettem abba. És úgy jöttünk, kérem szépen, haza a nyugdíjba, kutyával együtt. Belevettem a tarisznyát, a furulyát, a dudát, a szűrt, satöbbi és a kutyát... Amikor nyugdíjba mentem, ahogy az előbb említettem, egy nótát saját magamnak terveztem, hogy ott, megörökítettem, úgy dallamra, mint szövegre, amit az életemet és a munkámat beleszőttem abba a nótába, amikor mentem haza.

88. BOTTAL VALÓ TÁNCOLÁS

- Pista bácsi, látott maga valakit bottal táncolni?

- Láttam én, pajtás, csak én aztat nem tudtam soha megfigyelni, meg nem tudtam [a botot] az ujjam között forgatni. [...] Az öreg Dévaj tudott Vanyarcon, pásztor volt, juhász, meg a Szandai is tán tudott. [...] Láttam én, amikor összejöttek a vásárokban az ilyen juhászok, kanászok, gyulyások, mert akkor még a vásár nagy volt. Akkor még úgy ment az egész vásár, hogy a pásztorok nélkül el nem ment. Csak azért elment, ha semmit nem vett, hogy a szép tarisznya, szűr, sallangos zacskó, bicskatartó, gyönyörű görcsös bot vagy cifra bot, tollas kalap, kicsapva a bajusz szépen, azért, hogy ő ott végignézte az állományt meg az egész vásárt. Akkor már igyekeztek a sátorba, ahol az italt mérték, oszt mi köllött? Csak kérem szépen csak egy klarinétot hallot meg egy pásztorember vagy egy furulyát, már ott volt; és volt, aki el is vitte.[ti. az italmérő sátrakban igyekeztek kiállítani valami zenészt, hogy odamenjenek a pásztorok] És akkor annak már nagy haszna volt. És akkor, kérem, voltak ott fiatalabbak is. A húszas évekbe még gatyába jártak a parasztok, még a harmincas években még a bánkiak is meg a vanyarciak, arra el. [...] letett két botot, olyat ugrált közötte, - meg nem tudnám csinálni - hogy összecsapta a lábát, és vissza tudta tenni, bothoz nem ért. Oszt akkor arra szoktak táncolni, kérem szépen, legjobban ezek a kanászok csinálták, apám az valahogy nemigen, ő dudatánccal foglalkozott, táncolt a dudával, de bottal nem. Kérdeztem:

- Apám, maga mér´ nem...? - azt felelte:

- Táncolok én eleget a szoptatók után, mér´, még azt is?

Arra szoktak: Uccu kanász a gyepen, a botjával játszik / Úgy megvágja siska disznót, hogy az hason mászik / Hopp, te disznó, siska disznó, mér mentél a kárba / Inkább eredj a gazdád szegény kamrájába. (De ezt má´ nem ezzel e szóval mondták, sokkal "kanászosabban"...) Aztán: Hej, szomorú disznószar, de megrepedeztél / Nem is csoda, nyári napon de sokat sütköztél / Ne búsuljál te disznószar, jön má most a tél is / Majd amikor megdermedsz, jó bort iszok én is.

- Amikor a botot forgatták tánc közben, az mire ment?

- Azt a juhászok csinálták jobban.

- De milyen nótára?

- Hát, kérlek szépen, aztat én hirteleniben nem tudnám, mert én csak az ötvenes évekbe´ lettem juhász, addig én kondás vótam, kanász, addig én úgy fújtam a kürtöt [utánozza a hangját].

115. DR. MANGA JÁNOS LEÍRÁSA A FURULYA KÉSZÍTÉSÉRŐL. (GYŰJTÖTTE SZÉCSÉNKÉN 1950. JÚNIUS 23-ÁN.)

Cziglan János 76 éves, az első furulyát 12 éves korában készítette. Élete folyamán emlékezete szerint kb. 200 db. furulyát készített. A legutóbbi két hét alatt három furulyát készített, a furulyákat bodzafából csinálta.

A furulya készítése: az erdőben járva az alkalmas bodzafát ki kell keresni. A bodzafa töve alkalmas a furulya készítéséhez, az ága nem jó. Azért alkalmas a bodzafa töve a furulya készítéséhez, mert az egyenes, az ágak nem alkalmasak, mert azok görbék. Egyenes bodzát kell kiválasztani a furulya készítéséhez. Az alkalmas fát ősszel vagy kora tavasszal kell kivágni, mert a fa ősszel már meg van érve, és ha már tavasszal kifakadt a fa, akkor megint nem alkalmas a furulyakészítéshez, mert a fúrásra akkor már gyenge. A fa kivágása kis fűrésszel történik, azonban ha fűrész nincs: "...akkor vagy baltával vagy bicskával vágtam ki az alkalmas bodzafát. Kivágás után az alkalmas fának a héját letisztítjuk bicskával, azután két-három hétig a padláson vagy a színben száradni hadjuk, a fődolog az, hogy a szellő érje." Mikor a fa két-három hétig száradt, akkor alkalmassá válik a fúrásra. Ezt arról lehet megtudni, hogy próbafúrást csinálunk, és ha a fának a fúrás után már semmi nedve nem szivárog ki, a fúrást meg lehet kezdeni. A fúrót vagy cigány csinálja, de alkalmasabb a gyárilag készült fúró. A fúró lehet "háromcentes, négycentes vagy ötcentes". A fúró hossza esetleg egy méter is lehet. Ha tövén száradt bodzát találunk, akkor azt mindjárt az erdőben kifúrhatjuk. A száraz bodzafánál a héj letisztítását lehet későbben is gyaluval vagy késsel eszközölni.

A fúrásra előkészített bodzafát "sató"-ba kell szorítani, hogy fúrás közben ne forogjon, mert fúrás közben kézzel a fát olyan erősen tartani nem lehet, hogy ne forogjon, el ne mozduljon. A "sato" általában gyalupadba van beépítve, de Cziglannak van egy olyan is, amit az erdőn egy fára lehet felsrófolni. Ha a fa erősen be van szorítva a satóba, akkor "fúrhatja bátran". Ha jó a fúró, akkor egy furulyának való fát kb. 15 perc alatt ki lehet fúrni.

Ha látom, hogy jó a fúrás, akkor a fát befogom a gyalupadba, és ott kigyalulom gömbölyűre. Amelyiket nem lehet gyalolni, azt kifaragom kétkéz-vonókésssel. A szép, egyenes fát lehet gyalolni, ha ellenben a fa nem elég egyenes, akkor kétkezi-vonókéssel kell megfaragni, levékonyítani, a lefaragás, levékonyítás után át kell nézni, és ahol arra szükség van, még bicskával át kell tisztítani. Azután pedig le kell simítani üveggel.

A simítás után "kimérem a lukat". Legelőször a hódlyukat csináljuk. Ha a hódlyuk elkészült, akkor a nyelvet kell bele csinálni. A hódlyukat bicskával kell kivésni. A nyelvet legjobb száraz fűzfából csinálni, mert az nem dagad, nem repedékeny.

Ha kb. 40 cm hosszú a fa, akkor hosszabban kell a lukak távolságát hagyni. Először a legfelső lukat mérem ki. A legfelső luk a fa közepétől felfelé van, megfelelően a furulya egész hosszának. Ha a furulya rövidebb, akkor ez a távolság kb. 2 cm a fa közepétől, ha hosszabb, akkor kb. 3 cm a közepétől. (Ezek a méretek a valóságnak nem egészen felelnek meg. Saját észrevételem. M. J.) A második lukat a közepétől ugyanolyan távolságra kell venni, mint az elsőt, a harmadik luknak olyan távolságban kell lenni a második luktól, mint amilyen távolságra az első a másodiktól van. A negyedik luk a másodiktól kb. 2 és 1/2 collra jön. Az ötödik és a hatodik luk a negyedik luktól olyan távolságra van, mint az első luktól a második, illetve a harmadik luk. A lukat tetszés szerinti vastagságúra kell fúrni, de az átlagos kb. fél cm. A fúrás nem fúróval, hanem egy erre a célra alkalmas köszörült, vékony bicskával történik.

A nyelvet a bicskával kifaragom úgy, hogy az pontosan belepasszoljon a furulya szájába, és amikor kifaragtam, beletolom a furulyába a hódlukig, akkor megpróbálok belefújni, hogy szól-e, "milyen távolságot kíván a nyelv laposítása". A laposítás kiigazításánál a furulya falába bele kell faragni, a nyílást a nyelvhez kell igazítani. Ha nem szól jól, akkor a nyelvet kiveszem, és addig igazítom, próbálom, ameddig nem szól jól. Ha a hang jó, akkor megkezdem a lukak kimérését és kifúrását. A hódluk ellenkező oldalon van, mint a furulya többi lukai. Ez azért van, mert a hódluk és a többi lukak egy oldalon lennének a furulyának, akkor nem lehetne "jádzani" rajta, mert akkor a furulyát egészen felfelé kellene tartani. A hódluknak feltétlen alul kell lenni, a többi luknak pedig felül. Ha a hódluk vésése nem sikerül, akkor le kell vágni a fából, és újra kell vésni a hódlukat.

Ha így elkészült a furulya, akkor kikenem vagy zsírral vagy olajjal belülről, hogy repedést ne kapjon. "Ha nem keni ki belül zsírral vagy olajjal, akkor a furulyázástól nedvet kap a fa, és a furulya megrepedhet." A furulya kikenéséhez olyan vesszőt veszek, mint maga a furulya, annak a végére ruhát vagy kendert csavarok, azt megolajozom, és akkor a furulyát jól kikenem. Ezt a furulyát kacsazsírral kentem ki, mert a kacsazsírt a fa jobban beissza.

A furulyákat ki is lehet díszíteni. A furulyának díszítéséhez kell egy ceruza. Amilyen virágot akar az ember kifaragni, azt először kirajzolja, és úgy kifaragja. A faragás szintén hegyes bicskával történik. Legelőször a virágnak a derekát rajzolom ki, egy megfelelően vastag, erre a célra hasított szíjat, és ezt tetszés szerint kígyóvonalban rácsavarom a furulya végéig. A végén ismét megkötöm, ezután ceruzával a szíj mindkét oldalán kirajzolom a fára. Ez a vonal képezi a virág derekát. Azután előveszem a megfelelő virág- és levélmintákat, amelyeket pléhből készítettem, ezeket pléhből ollóval vágtam ki. A papírból kivágott minta nem jó, mert a papír nagyon puha, elhajlik, és nem lehet pontosan kirajzolni a virágot. Azután a virágok szárát rajzolom ki, mert a virágokat és a leveleket össze kell kötni a virág derekával. A szárának rajzolásához nem kell mintát használni. A rajz mentén a virágokat, leveleket, szárakat és a virág derekát kifaragom. Az üresen maradt virágközöket bicskával kiszurkálom.

Mikor már kimíveltem a cifraságokat rajta, akkor veszek egy darab smirglipapírt, és szépen kisimítom, kipucolom, aztán belakkozom "serlag, firnaisz és spiritusz oldattal. Először firnaisszal és spiritusszal lepucolom, mikor a fa beitta, akkor ráadom a lagot."

A sima furulyát húsz forintért csinálom, ha kimívelteti, akkor harminc, mert a rajzolás, virág kimetélése, kiszurkodása sok időt elvesz. Egy furulya kimívelése négy erős nap. Iparkodni kell vele, hogy négy nap alatt készen legyen, "mer avval sietni nem lehet, mert ha siet, akkor valamit elhibáz, eltéveszt, és akkor csúnya. Csak nyugodtan lehet dolgozni."

A furulyákat mint pásztor, őrzés közben csináltam, ha volt alkalmam, akkor otthon is csináltam furulyát. "Kint a jószág mellett, ha jól legelt, lehetett dolgozni. Ha kint voltam a jószágnál, és kedvem jött, furulyán játszadoztam."

Este, vacsora után, ha kedvem volt, furulyán vagy dudán játszadoztam. Vasárnap esténként eljöttek hozzám a leányok, leginykék, gyerekek, oszt játszadoztam furulyán vagy dudán. A lányok, legények táncoltak. Hoztak két-három liter bort, oszt fújtam nekik, és mellette mulattak.

"Pahidka József juhásznál láttam először a furulyacsinálást, én akkor 12 éves voltam, a juhász 25-30 éves volt. Ő a falu juhásza volt, én meg a falusi kanásznál bojtár. Összejártunk delelés alatt, oszt én elővettem a furulyácskát, és játszadoztam én is. Azután eszembe jutott. Jól megfigyeltem, hogy van a furulya csinálva, és kimentem az erdőre, az árokban találtam egy furulyának való bodzafát. Kivágtam a fát. Este elvittem a fát a bognárhoz, a bognár kifúrta. Lassan kifaragtam. Deleléskor, mikor a juhász aludt, kivettem a tarisznyából a furulyát, hozzámértem a már kifúrt és kifaragott bodzafához, és ezután a furulyácska...kivéstem a lyukakat. Jól sikerült a kivésés, kipucoltam, azután úgy használtam. Ettől az időtől mindig próbálgattam, faricskáltam. Játszani a juhász tanított a déli órában. Meg is tetszett neki a furulyám, amit csináltam."

"Az első furulyám három évig tartott. Azután egy früstök alkalmával megkentem szalonnával. Oszt a gazdám disznójának malackái oszt jöttek hozzám, a furulya mellettem volt letéve a földre, ahogy meg volt kenve szalonnával. Az egyik malac felvette, kezdte rágni, a másik meg el akarta venni tőle, de az elszaladt vele. Én vettem észre. A malac elvitte a többiek közé, az erősebbek összerágták, és a furulya tönkrement. Újat kellett csinálni, hogy jádzhassak mert szerettem játszani.

Egy jó furulya, ha gondját viselik, kenegetik zsírral, vajjal, 28-30, de 40 évig is eltart. Az a fa, amit használnak és kenegetik, nem eszi meg a szúféreg.

Pahidka juhász, mikor tanított furulyázni, megmutatta, hogyan kell rakni az ujjakat. Én megfigyeltem, hogy a bal keze felül dolgozik, a jobb keze alul. A nóta mindig a bal mutatóujj (B2) felemelésével kezdődik, ugyanakkor a jobb kéz mutató, közép és gyűrűsujj (J2, J3, J4) is fel kell emelni. Az ujjak emelése minden nótánál másképpen történik."

Jó furulyások voltak:

Pahidka József, 10 év előtt meghalt, kb. 65 éves volt

Purgyel András, ha élne, még száz éven felül lett volna

Praskó Marci volt az én gazdám, az tanított dudálni, 90 éves volt, mikor én bojtár voltam, de még mindig pásztorkodott

Beller István juhász is jó furulyás volt. Mikor én ... éves voltam, ő 35 éves lehetett.

Berecz Antal juhász is jó furulyás volt.

Ma már jó furulyásokat nem ismerek, én még szoktam játszani a fiataloknál. A fiatalok között is vannak, akik próbálnak furulyázni. A fiatalok is próbálnak furulyát csinálni, de nem sikerül nekik.

Játék közben az ujjak teljesen takarják a lukakat, ha nem takarnák, akkor kimegy a kéz, és nem szól jól a hang. A nyitott luk alatt a többi ujj a már előbb leírt módon mozog, helyezkedik el, a B5 és a J5 játék közben gyakran a furulya mögé kerül, azonban mindig távol a furulyától. Csak a B1 és J1 ... állandóan a furulyához, mert azokra támaszkodik a hangszer.

Balassagyarmat, 1950. június 23.

 

«« előző oldal: Irodalom
Folkszemle, 2010. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás