Folkszemle, 2011. április hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Vajdasági magyar népzenei gyűjtések*

A vajdasági magyarság zenefolklór-kutatásának első lépéseit Bartók neve fémjelzi, szinte egy időben a korszerű magyar népzenekutatás születésével. Bartók Béla 1906-ban ugyanis Horgoson járt. Ennek eredményeként kb. 40 helyszíni lejegyzés került Horgosról Bartók népzenei rendjébe.

A vajdasági magyar népzene kutatása érdemben századunk közepe táján kezdődött. Kiss Lajos zombori származású népzenekutató 1943-ban adta ki a Délvidéki daloskönyvet, amely 108 magyar népdalt tartalmaz, elsősorban a szlavóniai szigetmagyarság (Kórógy, Szentlászló, Haraszti), az al-dunai székelyek, a Duna menti Kupuszina, Gombos, Doroszló és az észak-bácskai Horgos dalhagyományából, de belekerült öt pirosi, három temerini, egy feketicsi és egy militicsi nóta is.

Kiss Lajos rendkívül termékeny kutató volt: 20 000 dallamot gyűjtött a magyar nyelvterület szinte minden részén. Minket érintő anyagának pontos mennyisége még felméretlen, de hozzávetőleges becslések szerint 3000-4000 közötti (a széthullás előtti Jugoszlávia magyarságának népdalait is beleértve). Habár a 30-as évektől folyamatosan gyűjtött nálunk (kisebb megszakításokkal), ránk vonatkozó gyűjtései meglehetősen későn láttak napvilágot. 1974-ben a Zentai Múzeum adta ki a Horgosi népdalokat. Az újvidéki Hungarológiai Intézet A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára sorozatban jelentette meg a Gombos és Doroszló népzenéjét 1982-ben, Az al-dunai székelyek népdalait 1984-ben és A szlavóniai szigetmagyarság népdalainak I. kötetét 1990-ben. A sorozat III. kötete, A drávaszögi magyarok dalai még sajtó alatt van. Kiss Lajos halála után a köteteket Bodor Anikó szerkesztette.

Király Ernő, az Újvidéki Rádió Magyar Népzenei Osztályának munkatársa intézményes megbízásból járta be Jugoszlávia magyarlakta vidékeit az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek elejéig. Felvételeit, 3000 dallamot, a Vajdasági Múzeum népzenei archívuma őrzi. Ebből a nagy anyagból mindössze 427 dalt publikált 1962 és 1991 között. A legtöbb kiadvány rádiós használatra készült, akkordkísérettel ellátva, kis példányszámban.

Az észak-vajdasági (bácskai és bánáti) magyarság népdalainak feltárásában a Zentai Múzeum köré tömörült amatőr gyűjtök jeleskedtek leginkább. A csoport munkáját Fábri Jenő plébános indította meg az 1950-es évek elején. Itt működött még Tripolsky Géza múzeumigazgató, Bodor Géza néprajzkutató és Bodor Anikó népzenekutató. A „zentaiak" eddig kb. 1000 dallamot publikáltak különböző kiadványokban és cikkekben.

Az újvidéki Hungarológiai Intézet folkloristái elsősorban szöveg érdeklődésűek, de Penavin Olga, Matijevics Lajos és Tóth Ferenc balladakiadványaiban, a Hungarológiai Közlönyben és a Tanulmányokban közölt munkáikban járulékos dallamokat is mellékelnek, eddig kb. 500-at.

Meg kell még említeni Székely Mária Föld, föld... című dunatáji gyűjteményét 1981-ből.

Bartókon kívül a magyarországi gyűjtők közül mások is megfordultak nálunk, így Garay Ákos 1909-ben a szlavóniai szigetmagyarság körében. Újvári Zoltán 1968-ban az al-dunai székelyeknél, Paksa Katalin 1968-ban az észak-bánáti falvakban és Zentán, Olsvai Imre az 1970-es években a Drávaszögben és Felsőhegyen.

Bodor Anikó összefoglaló munkájából, a Vajdasági magyar népdalokból négy kötet jelent meg:
- I. Lírai dalok
- II. Balladák, betyár- és pásztordalok
- III. Párosítók, lakodalmasok, szerelmi dalok
- IV. Énekes népi gyermekjátékok

 


* Készült a Vajdasági magyar népdalok I. kötete "Bevezető" fejezete alapján. A könyv anyaga letölthető pdf formátumban a Vajdasági Magyar Digitális Adattárból.

Folkszemle, 2011. április hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás