Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Felnőttek játékai ölbeli gyermekekkel

Énekes játékaink között néprajzilag is külön csoportot alkotnak.

„A szülők vagy dajkák beszélgetései a kisdedekkel olyan nyelven, amelyet ezek már értenek, t. i. az érzékek nyelvén…” (Kiss Áron). Nem a gyermek önálló játékai tehát, hanem a felnőttek irányításával történő nevelő célzatú ténykedés. Játékos módon irányítják a gyermek nyíladozó értelmét egyik vagy másik testrészére, az őt körülvevő világra, fejlesztik figyelmét, ügyességét, képességeit. Egyúttal alkalmasak arra is, hogy a kisbaba és a vele foglalkozók között az érzelmi kapcsolatot elmélyítsék. Ugyanakkor ezek a mondókák később is használhatók óvodás vagy kisiskolás korban, felnőttek részvétele nélkül. Ez a néprajzilag is külön csoportot alkotó kategória természetes módon kapcsolódik más játékkategóriákhoz.

Ebbe a csoportba tartoznak az altalók és különféle más, legkisebbeknek való mondókák és játékok.

Altatók

Rendeltetésük a baba megnyugtatása, elaltatása. Addig – addig ismételgetik (egyre halkabban) míg a kicsi elalszik. Legtöbbjük rögtönzés, aszerint, ahogyan az adott helyzet megkívánja, hosszabb-rövidebb ideig duruzsolják. A rögtönzés nem önkényes. Klisékkel történik, mégpedig olyan klisékkel, melyeket a hagyomány alakított ki. Ezek használata azonban egyéni. A hagyományos sablonoktól eltérő elemek előfordulása műköltői eredetet valószínűsít.

      Csicsis, baba, tente (Doroszló)

      Tente, baba, tente (Csóka)

A népies műdalok divatja is megjelenik az altatók műfajában, de ezeket a dallamokat nem közöljük, mert – bár a népi gyakorlatban szívesen élnek velük – a néphagyomány megismerését nem segítik elő, esztétikai értékük is csekélyebb.

Szövegtípusaik:

Csicsis, baba (Hinta, baba, Csicsijja babája):

      Csicsis, baba, aludjá’ (Oromhegyes)

      Hinta, baba, csicsis, baba, aludjál (Doroszló)

      Csicsis, baba, tente (Doroszló)

      Csicsis, baba, aludjál (Magyarkanizsa)

      Tente, baba, tente (Csóka)

      Csicsis, baba, nincsen papa (Csóka)

      Csicsis, baba, nincsen papa (Zenta)

Csicsijj el, bumbujj el:

      Csicsijj el, bumbujj el, aludj el, aludj el! (Zenta)

      Csicsijj el, csicsijj el, aludj el, aludj el! (Zenta)

Kis Jézusnak aranyalma:

      Kis Jézusnak aranyalma (Hódegyháza)

Szerkezetükben az ütem a kiindulópont és ennek fejlesztése additiv eljárással.

Egy ütemes egységek:

      Csicsis, baba, aludjá’ (Oromhegyes)

      Csicsis, baba, nincsen papa (Csóka)

Kétütemes egységek (ütempár):

      Hinta, baba, csicsis, baba, aludjál (Doroszló)

      Csicsis, baba, tente (Doroszló)

      Csicsis, baba, aludjál (Magyarkanizsa)

      Tente, baba, tente (Csóka)

      Csicsis, baba, nincsen papa (Zenta)

Strófaszerkezetűek:

      Csicsijj el, bumbujj el, aludj el, aludj el! (Zenta)

      Csicsijj el, csicsijj el, aludj el, aludj el! (Zenta)

      Kis Jézusnak aranyalma (Hódegyháza)

Ezek az egyházi népénekekből kerültek az altatók közé.

Dallamaik a hanglejtéstől (félig énekelt, félig beszélt dallam) az énekig terjednek (a dallamhangok magassága jelölhető). A dallamok zöme csak kevés hangkészletre szorítkozik. Deklamáló hanglejtés is előfordul bennük.

A legkisebbek mondókái és játékai

Az itt közzétett játékok csupán elenyésző mennyisége az élő gyakorlat feltételezhető gazdagságának. A gyűjtések hiányosságának számlájára írható, hogy nem került elő belőlük jóval több anyag. Ide tartoznak:

Arcsimogatók: Dallamos hanglejtésben vagy ritmusban hangzanak el. A szórakoztatáson túl az első mesék szerepét is betöltik.

Ökölütögető és szitáló: Mindkettő inkább ritmusban szól. A gyermek mozgáskészségét, ritmusát fejlesztik. 6-8 hónapos kortól, de később is hasznosak.

      Kipp-kopp, kalapács! (Zenta)

  Szita, szita, sűrű szita (Zenta)

Ujjasdi, tenyeresdi:

Valamennyit hanglejtéshez közeli módon adják elő, ritmusuk lejegyzése bonyolult kottaképet eredményezne. Amellett, hogy a figyelmet játékosan az ujjakra terelik, kis meseként is szolgálnak. Gyűjteményünkben a két játékot egyben játsszák. A mondókára először az ujjakat a hüvelykujjtól a kisujjig egyenként „morzsolgatjuk” (ujjasdi), majd a tenyérben körözve, innen a karon felszaladva a hóna alatt megkuckuzzuk a kicsit (tenyeresdi). Kiss Áronnál két játékként fordul elő, de kombinálva is.

  Ez e’mënt nyulászni (Tóthfalu)

  E’mén vadászni; (Zenta)

  Kerekecske, kürtöcske (Doroszló)

Kézcsipkedő: Zömmel három hangból (slsm dallammag) és deklamáló hanglejtésből állnak. Óvodás és kisiskolás korban ezt a játékot a gyerekek már önállóan játsszák. A gyermek kézfejét gyengén megcsípjük, ő a miénket, majd mi az övét, végül ő a miénket, majd a dal ütemére le-fel mozgatjuk. Ha jó volt a gyerek, elzavarjuk a „vakvarjúcskát”, ha rossz, megcsipkedjük. Kiss Áronnál is szerepelnek rokon szövegek.

  Csip-csip csókă (Bácskertes)

Fürdető: Fürdetéskor a meztelen gyereket csipkedik, csiklandozzák.a „Meztelen gólya! Csípja mëg a bóha!” mondókára.

Etető vagy tréfás ijesztgető: „Ádám, Éva, édes szilva, hamm!” „Ádám, Éva, két szöm szilva, Ábrahám!” Etetéskor a gyerek a „hamm” szóra tátja el a száját, illetve az „Ábrahám”-ra a gyerek kitátja a száját, akkor adjuk bele az ételt.

Állni- és járni tanító mondóka: ”Áll a baba, áll, mint a gyërtyaszál!” [Ha áll.] ”Jár a baba, jár, mind a kismadár.” [Ha indul.] Igen elterjedt mondókák még manapság is. Valószínűleg azért nem is gyűjtötték gyakrabban. Dallamaik három hangból álló slsm motivumok, vagy csak ritmusban szólnak.

Térden lovagoltatók (höcögtetők):

  Mén a ló, mén a ló, mén a ló (Satrinca)

Háton- nyakban hordozó: A mulattatás mellett lélektani hasznuk, hogy a kisgyermek fölényérzetét biztosítják: térden lovagolva hős, a felnőttek nyakában óriás lesz. Dallamos vagy deklamáló hanglejtésben hangzanak el.

  Zsákom, mákom, rákom (Magyarkanizsa)

Hintáztató: Tulajdonképpen ügyességpróbák, előkészítők a későbbi igazi hintázásra, mikor a gyerek karja már elég erős ahhoz, hogy egyedül is megkapaszkodhasson. Az ölbeli babákat karon vagy lábszáron hintáztatják a felnőttek. Az igazi hintáztatóknál jóval rövidebbek (4-22 ütem), bár szövegmotívumaik olykor közösek. Más játékok részeként is előfordulnak, ilyenkor a gyerekek egymást hintáztatják összefogott kezeiken. Hangkészletük kevés hangra szorítkozik, (gyakori a s-m biton készlet), de öthangos sort is felhasználnak.

      Hinta-palinta, régi dunna, kis katona (Zenta)

Gyógyítók: Hajdanán mágikus erejük lehetett, mint a ráolvasásnak, bajelhárító ráimádkozásnak. A ráolvasás célja a baj elmulasztása vagy valami (gonosz) titok kiderítése. Manapság vigasztalás, megnyugtatás a szerepük. A sérülés helyét simogatják gyengéden, esetleg keresztet vetnek rá.

  Ókáj-bókáj, ha mëggyógyul, nem fáj! (Csóka)

Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás