Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Mondókák

A mondókák mindig valamilyen konkrét alkalomból vagy konkrét szándékkal hangzanak el. Részint az előző csoporthoz tartoznak, de meghatározott funkciójuk révén önálló csoportot is alkotnak.

Kezdetben a felnőttel együtt mondókázik a kisgyerek, később a pajtásaival, egymaga csak nagyon ritkán. A mondókák a környezet megismerését szolgálják. A régi hiedelemvilág számos nyoma felfedezhető bennük még manapság is.

Funkciójuk szerint a mondókák feloszthatók:

Természetmondókák. Időjárással kapcsolatos mondókák a naphívogató és esővarázsoló. Mágikus jelentésük ma már elsikkadt, de máig jellemző rájuk a környező világ megszemélyesítése, a megszólítás, ahogyan hajdanán a sámán végezte a megfelelő szertartást az alkalmas időjárás biztosítására, vagy ahogyan egyes természeti népek az analógiás varázslást máig végzik.

      Süss fő, nap, Szen’ Györgynap! (Hódegyháza)

      Ess, essé, ess! (Bácskertes)

      Ess, esső, ess! Búza szaporodjon! (Dobradó)

      Esik az esső (Padé)

Állatmondókák. Az állatcsalogatók, állatriogatók (és állatcsúfolók – állathangutánzók) szintén a természetfelettihez kötődnek. Mikor észreveszik az esti félhomályban röpködő denevéreket, akkor éneklik. A bőregér (denevér) vonzza a baljós hiedelmeket.

      Bőregér, bőregér (Gombos)

      Bőregér, bőregér (Gombos)

A katicabogár-röptetőt jóslásra használják. A katicabogarat fenyegetésekkel is próbálják repülésre kényszeríteni A kézfejről vagy ujjhegyről felszállt katicabogár röptének iránya határozza meg, merre viszik férjhez a kérdezőt.

      Katicabogárka, szájj ide, szájj oda (Dobradó)

Csigacsalogató. „A csiga is a termékenység előhírnöke” (Kiss Á. 505. l.)

      Csiga-riga, gyere ki (Gombos)

      Csiga-buga, gyere ki (Dobradó)

A fecskéről, gólyáról úgy tartják, hogy ha meglátjuk őket kora tavasszal, és úgy teszünk, mintha az arcunkat megmosnánk, lemegy rólunk a szeplő. A gólyafészek szerencsét hoz a háznak, a gólya biztosítja a gyermekáldást is. Szerencsétlenséget jelent azonban a gólya kicsúfolása. A gólya véres lábát síppal, dobbal, nádi hegedűvel gyógyítja a mondóka. Ez ismét régi szertartásra utal, mert a rossz szellemeket a sámán mindenféle zajjal igyekszik elűzni. Történeti emlék a törökök emlegetése, pl. a katicabogarat avval ijesztgetik, hogy jönnek a törökök, de a gólya lábát is török gyerek sebesítette meg.

      Fecskét látok (Dobradó)

      Gólă, gólă, gilică (Bácskertes)

A ragadozó madarakat riogatták, mert a kislibákra, kiscsirkékre veszélyt jelentettek.

      Hiss, héjja! (Maradék)

Növénymondókák

Csúfolók. Legszámosabbak a keresztnévcsúfolók, állatcsúfolók (részben utánzók), külső és belső tulajdonságok (sánta, sírós, árulkodós stb.) kigúnyolása. Szövegtípusaik a legkülönfélébbek, aszerint, milyen témakörhöz kapcsolódnak. Az ismerkedés a társadalmi környezettel részben a csúfolódókon keresztül történt (történik). Főként az idegenséget, a másságot figurázzák ki.

A mondókákról az a tévhit terjedt el, hogy nincs dallamuk, csak ritmusuk. Ezt a tévhitet az óvodai, iskolai használat is támogatja. Valójában a 83 közölt változatból csak 18 hangzik el „csupán ritmusban”, a többinek mindnek van valamilyen dallama, ha pusztán hanglejtés is. Mondókáink dallama felerészt két-három hangból gazdálkodik. Jelentős helyet foglal el közöttük a mrd-trichord, főként az állat- és természetmondókákban. Ez a hangkészlet számos népszokásunk dallamára is jellemző. A mondókák fennmaradó része hat hangból (hexachord) építkezik. Főként természet- és állatmondókák, de van köztük egy növénymondóka és egy csúfoló is. Ez a dallamvilág Nyugat-Európa más népeinél is szokásos, meglehet, hogy a honfoglalás után honosodott meg a magyaroknál.

Egyéb, különféle játékokban előforduló mondókák

Ebbe a csoportba olyan mondókákat soroltunk, melyek Lázár Katalin játéktipológiája szerint különböző játékfajtákhoz tartoznak. Többségük szellemi játék, egy kis részük az eszközös játékok járulékos mondókája.

A szellemi játékok kategóriájába olyan pedagógiai célzatú mondókák tartoznak, melyek a kisebb-nagyobb gyermek figyelmét a környezet tárgyi és fogalmi világára irányítják, játékosan fejlesztik folyamatos beszédkészségét, ügyességét, találékonyságát. A játékos nyelvi eszközök között figyelemre méltó a sok betűrímhasználat.

Számsor:

  Ëggy: Érik a mëggy (Tóthfalu)

A hét napjai:

      Hetfű hetibe (Tóthfalu)

Vonáshúzogató:

  Fát vágok, fát (Oromhegyes)

Gyűrűs játékok:

      Csem-csem gyűrű (Felsőhegy)

      Csen-csen gyűrű (Doroszló)

      Csem-csem gyűrű (Tóthfalu)

      Csem-csem gyűrű (Horgos)

      Csöm-csöm gyűrű (Csóka)

Közkedvelt játék. Játszhatják körben vagy sorban, állva vagy ülve. Az osztó az ének ütemére járva minden játékos elé lép, és valamelyik kezében lopva elrejti a gyűrűt, de megtarthatja magának is. A tenyereket mindenki összecsukva tartja. A gyűrűt helyettesítheti bármilyen kis tárgy, akár kavics is. A humó (bába, kereső, Gyurka, szappannyalogató, kiskutya, bika, macska, stb.) állhat kívül is, de mehet az osztó után is. A jeladás a keresésre lehet külön felszólítás (Kiskutya, megfőtt a kása, Jöhet a szappannyalogató, stb.), vagy egyszerűen az ének végetérte után lehet kezdeni keresni. A kereső rávághat annak a kezére, akinél a gyűrűt sejti, de mondókát is mondhat ritmusra: Itt pipálnak, itt füstölnek.... stb.; egyes változatokban háromszor találgathat. Néha neve van annak is, akinél a gyűrűt eldugták, pl. Cituráné, Csutoráné. Az új kereső az lesz, akinél a gyűrű előkerült. Ha nem kerül elő, marad a régi kereső a következő menetben is. Néha „büntetik” is az ügyetlen keresőt: megkergetik, megcsipkedik, stb.

Nevetés- vagy beszédtilalmak (zálogos játékok). A zálogos játékok nevetéstilalma (Mély kútba tekinték) hajdani szertartások nevetéstilalmát idézi, például a természeti népeknél a felnőtté avatás szertartása alatt tilos nevetnie annak, akit avatnak. Mindennapjaink életvitelét ma is, régen is számos tilalom szabályozta, melyek megszegéséért büntetés jár. Az értelmetlennek tűnő „vaspilili” és hasonló szavaknak talán ahhoz a germánoknál is ismert hiedelemhez van köze, mely szerint a vas a gonosz támadásától megvéd.

      Mély kútba tekintek (Zenta)

      Láp, láp, cingërláp (Csóka)

Fűcsipedő. A fűcsipkedést hátra tett kézzel, „láthatatlanul” végzik, miközben éneklik a mondókát. A fűcsipkedők szövegei „nem csak papot öltem”, „harmadnapra …se bőriből, se csontjából semmit sem találtam” szintén hajdani mágikus rítusokra utalnak.

      Csipödöm, csipödöm füvecskét (Magyarszentmihály)

Labda- és egyéb eszközös játékok mondókái. Az eszközös játékok menete közben elhangzó mondókák mintegy megigézik, bűvölik a játék sikeres kimenetelét.

      Ëggy előre (Doroszló)

Láncversek. A láncversek mulattató mondókák, alkalmasak arra, hogy párbeszédes formában szólaljanak meg. Ugyanakkor oktató célzatú mondókák is, melyek különböző munkák, társadalmi ténykedések összefüggéseire terelik a figyelmet. A mi változataink legtöbbje a házépítés folyamatát vázolja. Kezdetük zömmel „Gólya, gólya, gilice”, kisebb részükben „Kopasz Péter megy szitának szőrt szedegetni”. A neveket olykor „Egy, kettő, három, négy” számolás előzi meg.

      Gólă, gólă, gilică (Bácskertes)

      Gólya, gólya, gilice (Zenta)

      Kopasz Pétër, hova mész? (Dobradó)

      Ëggy, kettő, három, négy, Bába János, hová mégy? (Csóka)

Dallamaik a stilizált beszédtől (deklamáló hanglejtés) a dallamos hanglejtésen át a meghatározható hangmagasságú dallamokig terjednek, de magukban a dallamok ban is jelentős szerepet játszik a deklamáló hanglejtés, azaz egyazon mondókában felvált va fordul elő szinte valamennyi lehetőség. Főként kis hangkészletű dallamok hexachordon túl nem terjednek.

Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás