Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Kiolvasók, kiszámolók

A kiolvasók is meghatározott funkciójú mondókák, csak ezek mindig a játékok előtt, a játékokkal szoros kapcsolatban fordulnak elő. Kisorsolással döntik el, ki legyen a humó, ki a kergető, ki álljon a kör közepén, ki melyik csapatba tartozzon stb. A felelősségvállalást kikerülendő, a döntést a sorsra hárítják. Ennek az ősi szokásnak a gyökerei minden nép gyermekmondókáiban megtalálhatók. A mai mondókákban megbújnak a hajdani kiküszöbölés, megtizedelés stb. szertartásainak emlékei. „Ezek bizonnyal ősi vallási szokások maradványai, s ha az ember sokat foglalkozik velük, a kezdetet tevő értelmetlen szavakban szinte látni véli a boszorkánymester invocatióit, majd a kényszerítő bűbájos szavakat s végül a kivetést” (Kiss Áron). A boszorkánymesterekre utalnak a „Két süvegű (Zöld süvegű, zöld csizmájú) boszorkány” emlegetése és a varázsigék jellegét magukon viselő értelmetlen szavak. Pl. írmány, fodormány és elferdülései. Az Isten kovácsa és Szent Pál lovának patkolása szintén mágikus szertartást idéznek.

      Egyedem-begyedem, kallantyú (Völgyes)

      Pad alatt, pad alatt puttyangó, nem vagyok én fényakú! (Csóka)

Az állatok (különösen a madarak) felbukkanása a régi rómaiak madárjóslására emlékeztetnek.

      Egyedem-begyedem tengertánc (Völgyes)

      Ödöm, ödöm, üt mozsár (Csóka)

A kiolvasók külső jellegzetességeikben megegyeznek más népek kiolvasóival, belső tartalmukban azonban különböznek. Megegyezik, hogy többnyire számolással indítanak (egytől négyig) és az, hogy ritmusra mondják az értelmes és értelmetlen szavak egyvelegét. Gyakran maguk a számok is értelmetlenné torzulnak (egy, kettő, három, négy helyett: egyedem, begyedem, ec-pec, ecem-pecem, ellen-bellen, ettyem-pettyem stb.). (Az „egyedem, begyedem” idegen változatai pl. „engete, pengete” – az osztrákoknál, „aenige, bänige” – a svájciaknál, „engele, bengele” – az olaszoknál – hogy csak néhányat említsünk.)

A kiolvasásnak több módja lehetséges. A kiolvasó szemben áll a többivel, akik körben, félkörben vagy sorban helyezkednek el. A kiolvasó ritmikus hanglejtéssel, a közönséges beszédtől eltérően mondja a kiszámolót, miközben egy-egy negyedre felváltva mutogat a maga és a másik mellére. Akire az utolsó szótag jut, az lesz a „macska”, humó stb. Variálható úgy is, hogy akire az utolsó szótag jut, az kiesik, majd aki utoljára bent marad, az lesz a humó vagy fogó. Ilyenkor a kiolvasó mondóka többször hangzik el. Ma már inkább ez a mód az elterjedt, és csak a többiekre mutogat a kiszámoló, magára nem. Régebben a gyerekek előre tartott öklét kellett érinteni (esetleg felváltva a kiszámoló saját állával). Akire az utolsó szótag jut, leengedi az öklét (kiesik). A következő játék szereplője az lesz, akinek az ökle utoljára bent marad. Az ököltartás egyik változata, hogy az öklöket egy más fölé rakják, majd minden negyedre a mindenkori legalsó ököl kerül legfölülre. Az ökölbe szorított kezekre nálunk kevés adat van. A kiolvasók módjáról gyűjteményünkben alig van információnk, pedig bizonyos, hogy a ma legszokványosabb módján kívül régebben számos fajtája volt használatban. Erre utalnak a Gomboson és Hertelendyfalván előkerült kiolvasóval (esetleg alakoskodással) kombinált fogócskák, melyekben a kiolvasás szoknyafogással történik.

A kiszámolók zöme dallam nélkül szólal meg, de a „csak ritmusban” mondottaké is teljesen elüt a közönséges beszédtől, sőt, a szavalástól is. Valaha sokkal több dallamos kiolvasónk élhetett a gyakorlatban. Róluk is az a tévhit járja, mint a mondókákról, hogy nincs dallamuk. A hagyományos előadásban a negyedekre hangsúlyozás dallamos hanglejtéssel történik. Ennek lényege egy tengelyhang váltogatása egy vagy több alsó vagy felső hangközzel. Igen gyakori az alsó nagy szekund:

      Egyedelem-begyedelem tengertánc (Csóka)

Előfordul az alsó kis terc is:

      Egyedem-begyedem tengertánc (Torontálvásárhely)

A negyed értékre történő váltás mindig érvényes, függetlenül attól, hány szótag jut egy negyedre. Nyolcadokból két, tizenhatodokból négy szótag jut egyetlen negyed egységre. Az Egyedelem, begyedelem nyolc szótagának kimondása két negyedre történik, csakúgy, mint az Egyedem-begyedem hat szótagának kimondása (egy negyedre két tizenhatod és egy nyolcad jut).

Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás