Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok

Vonulások

„A felnőttek világának határán” emlegetik a vonulásokat. Ezek sokfélesége bámulatos. Sajnos a mi változatainkban elég kevés a játékokra vonatkozó leírás, így a gyakorlati lehetőségek gazdagságára legtöbbször csak következtethetünk. A különböző térformák gazdagsága elkápráztat.

Főként nagylányok játékai tartoznak ide, bár arra is van adat, hogy fiúk, illetve legények is részt vettek bennük. Hajdanán, tavaszidőben ünnep- és vasárnapokon végigmentek a falun, a legkülönfélébb térformákban vonultak vagy szaladtak. A láncszerűen haladó kígyózó vonulásokat labirintus-tánc néven emlegeti a kutatás, és a szertartásos táncok legjellemzőbb típusainak tartja, melyekben az ősi hitvilág elemei élnek tovább.

A vonulások közé sorolhatók a kanyargós járás három gyermek körül (szövegtípusa: Kökényfa),

      Kökényfa, kökényfa (Gombos)

a kezeken-sétáltatás (szövegtípusa: Most viszik, most viszik),

  Most viszik, most Buborkáné lányát (Gombos)

a sövényfonás,

      Ëgy pézt kaptam a hegedűbe (Völgyes)

a lánckészítés (szövegtípusa: Sírjunk-ríjjunk)

      Sírjunk-ríjunk, elfogyott a zsírunk! (Völgyes)

és rétestekerés (szövegtípusa: Haj gica, galagica),

      Haj, gica, galagica! (Magyarszentmihály)

továbbá a bújó-vonuló- és kapus-hidas játékok.

A vonulások járulékos játéka: Ipitlika pántlika

      Ipitlika, pántlika, mit ëttél? (Hertelendyfalva)

A vonulások dallamaira a nagyobb hangterjedelem jellemző hexachordtól felfelé.

Bújó-vonuló játékok

A bújó-vonuló játék a vonulások kötöttebb formája. Kézfogással hosszú sort alakítanak, a sor két vége között folyik a párbeszéd, azaz engedélyt kérnek az átvonulásra a kapu alatt. Az átvonulás után kapucsere történik: azokból lesznek kaputartók, akik eddig a bújást vezették. A kapu ilymódon előre halad, akár az egész falut is megkerülhetik. A „faluhossza” elnevezés is innen ered. A játék a szertartásos pogány tavaszi falukerülés emlékét őrzi, mellyel a növények megújulását igyekeznek biztosítani, a jégverést, fagykárt és más rontást elhárítani. Az énekelt „Bújj, bújj, zöld ág” szöveg is termékenységvarázsoló szerepre utal. A ritus a kereszténységben húsvéti határjárásként maradt fenn.

A kapus-hidas játék a bújó-vonuló játékok egy fajtája, csak itt nincs folyamatos haladás, hanem a dal végén lecsukják a kaput. A játékok dalai és az előforduló párbeszédek is jobbára ugyanazok. Akiket elfognak, cserélnek a hídtartókkal, félreállnak, vagy maguk is a hidasok mellé (után) állnak. Ez esetben a híd szaporodik, a bújók száma fogy. Az eltérő játékmód mellett még járulékos (befejező) játékaik révén is különböznek a bújó-vonuló változatoktól.

Régebben valószínűleg sokkal gazdagabb, sokszínűbb változatkörben fordultak elő ezek a játékok. A vonulással kialakított térformák és a kapu viszonya igen sokféle. A kapu állhat külön, vagy kapcsolódhat a sor végéhez. A sor lehet kígyózó lánc, félkör alakú, de teljes kör is. A vonulás történhet egyes sorban (többnyire) vagy párosan. Az átvonulók a kaput hol egyik, hol másik oldalról, olykor nyolcas alakban kerülik meg. A páros vonulás történhet kapucserével, de látványosabb fajtája a kapuk sorából kialakított lugas. Ez hidas játék esetén a játék folyamán alakul ki növekvő kapusorban, a bújó-vonuló játékokban előrehaladó lugas formájában nyilvánul meg. A páros vonulás egyik formája a kezeken sétáltatás. Itt két szembenálló sor kézfogással utat képez, amelyen egy kisebb lány két oldalt segítő lány vezetésével végigmegy. Az oszlop végén állók állandóan előreszaladnak, és újra összefogják a kezüket, hogy az út hosszának folyamatosságát biztosítsák.

Egyes játékformákban a híd maga is sor. A sorban álló játékosok hidat formálnak kezeikből, ezek alatt kígyózik át sövényfonás-szerűen a vonulók serege. A hidas játék egyik további változata, amikor a kapu mozog. Körbenállók vagy guggolók fölött összefogott kézzel halad két kapus. Ahová a dal végén érnek, lecsapják a kezüket, és az ott állókkal cserélnek: a levágottak lesznek az új kapusok. A levágott játékosok vagy kaput cserélnek, vagy egyszerűen csak félreállnak, többnyire azonban maguk is a kapusokhoz csatlakoznak, esetleg a kapusok mellett maguk is további kapusort alkotnak. Ezeken is átbújik a sor, de foglyot csak az első kapu ejthet. A kapusok neveket választanak maguknak. Ezek általában titkosak, és csak a foglyulejtetteknek derül ki, amikor választanak, melyik kapus mellé állnak. A nem titkos nevek az angyal és ördög fedőnevei. Csak akkor árulják el a kapusok, hogy ki az angyal és ki az ördög, mikor már a bújók mind elfogytak. A titkos neveknél a játék végén a kapusok állapítják meg a játékosokról, „angyalok-e vagy ördögök”, olymódon, hogy egyenként próbát kell kiállniok. A hidas játékok zárójátékai a vesszőfutás, a húzás, a láncszakító és egyéb tűzpróbák. Ezek a játékok megerősítik a megelőző „angyal-ördög” ítéleteket. A vonulásokban előforduló párbeszédek igen közeli rokonait megtaláljuk a láncszakító játékokban is. „Lengyelország jó királyunk” a „Lengyel László király” torzulása. Emlegetése valószínűleg a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat idézi. A „Jordán vize” talán II. Endre szentföldi útja után került a szövegekbe.

A hidas játékok egész Európában elterjedtek. Már a középkorban is kedveltek. Sok bennük az archaikus elem, ezek Európán kívüli népeknél is felbukkannak. Ősi mitikus hagyományok pl. a lelkek mennyországba, ill. pokolba jutása. Samanisztikus varázslás emlékét őrzi a „Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda” szövegmotívum. (A változatokban előforduló „zab” vagy „bab” a „dob” helyett - torzulás.) A sámánkodás kellékei a dob és szita. Visszafelé sorolni (jelen esetben a napokat) varázslások alkalmával szokásos. Szerda és péntek a szerelem és a tűzhely körüli tennivalók napjai. „A hidasjátékok nagy részének összefüggését a középkori misztériumjátékokkal (az elhunytak lelkeinek felvonulása az itéletre, az ťangyalokŤ és ťördögökŤ szétválasztása) erősítik a hozzájuk kapcsolódó zárójátékok. Ezek részben egy másik itéletre (ťutolsó itéletŤ) utalnak, részben talán az istenitéletek gyermekjátékká vált emlékét őrzik.” (MNT I: 757. lap)

A magyar játékok lakodalmi szokáselemekben is bővelkednek. A „Ki népei vagytok?” akkor hangzik el, mielőtt a vőlegény násznépét a menyasszonyos házba beengedik. Szent Erzsébet a házasság elősegítője.

A bújó-vonuló és kapus-hidas játékok meglehetősen egységesek szövegben is, hangkészletben is. A feltűnő egységesség (részben egyformaság) kopásnak, elszegényedésnek is felfogható, melyet az óvodai – iskolai használat is elősegített. A szöveg lehet hosszabb vagy rövidebb, és jól elválasztható részekre oszlik. Kezdő rész (Bújj, bújj... Nyitva van...). Ugyanez a rész olykor felbukkan befejező motívumként is. Második rész (Rajta, rajta... Benn maradt...). Vannak változatok, melyek a második résszel be is fejeződnek, ezeket terjeszti az óvoda és iskola is. Néhány változatban azonban folytatódik az ének harmadik résszel.

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Bácskertes)

Ezek játékmódja két részre oszlik, mert két kapuzárás van bennük. Ez utóbbi esetben a Rajta, rajta részt csak akkor énekelték, mikor már néhányszor megkerülte a lánc a kapukat, és valakit le akartak fogni. Ez a rész a változatok többségéből ki is marad. Harmadik rész (Nyisd ki... Szita, szita...). Az esetek többségében jelen van, ráadásul a sámán-varázslás emlékét idéző jellemző Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda szövegrésszel. Ez a rész befejezésként is szolgálhat, esetleg rövid záró motívum követi, de jelentkezhet más szövegközegben is, pl. párválasztóban, mint befejezés.

      Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelecske! (Temerin)

      Búj, búj, zöld ág, zöld levelecske! (Királyhalom)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Völgyes)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Völgyes)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Dobradó)

Ritkán van példa arra is, hogy a harmadik szövegrész részben vagy egészben kimarad, és helyette új motívum jelentkezik.

      Bújj, bújj, zöld ág, ződ levelecske! (Satrinca)

A többi szövegrész már tetszőleges toldalék. Leggyakoribb a Sárga cukor, vörös bor,

  Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Topolya)

a Pécsivári rongyos zsidó,

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Oromhegyes)

Új a csizmám, most vették,

  Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelecske! (Hertelendyfalva)

és talán a Sírjunk-ríjjunk.

      Sírjunk-ríjunk, elfogyott a zsírunk! (Völgyes)

Szinte valamennyit megtaláljuk önálló formában is, az énekesek „külön dal”-ként emlegetik, esetleg más közegben bukkannak fel.

A bújó-vonuló és kapus-hidas játékok szövegtípusai:

Bújj, bújj, zöld ág (Bújj, bújj, kecske)

      Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelecske! (Doroszló)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Bácskertes)

      Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelecske! (Temerin)

      Búj, búj, zöld ág, zöld levelecske! (Királyhalom)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Dobradó)

      Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! (Oromhegyes)

      Bújj, bújj, zöld ág, ződ levelecske! (Satrinca)

Kié ez a szép híd

  – Kijjé ez a szép híd? (Törökkanizsa)

Folkszemle, 2011. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás