Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Sebő Ferenc

Beszélgetés Bársony Mihállyal

1973 márciusában portréfilm készült Bársony Mihályról, a Népművészet Mesteréről. A rendező Székely Orsolya volt. Mihály bácsi az utolsó tekerőlant-készítő mester, a legutóbbi időkig villany nélküli kis tanyán élt, Tiszaújfalu mellett, s magakészítette szerszámaival építette, újította meg ezt az ősrégi (Európában már a 10. századtól ismert) hangszert. Ezen a TV-forgatáson rögzítettük magnószalagra az alábbi beszélgetést. Megjelent: Síppal, dobbal. A Sebő együttes tájékoztatója (1975), 4. sz. 19. old.

Mihály bácsi mikor látott először tekerőt?

Tíz éves koromban.

Kié volt az?

Úgy hívták: Nagy Antal. Úgy láttam, hogy az előttünk való szomszédban volt disznótor. Én az udvarból, mikor hajnalban, már reggel, kísérték tekerő-klarinéttal a vendégeket hazafelé. Akkor láttam először tekerőst, távolból. Majd már mikor 14-15 éves lettem, már láttam közelebbről is, mert eljutottam olyan helyekre, hogy ott mellé kerültem a tekerőnek. Ilyen kukoricafejtésekben. Fosztóbálnak is hívták. Már nem tollfosztó, hanem kukoricafosztó bálnak.

Mikor volt először a kezében?

Hát 33-ban. Már akkor a kezembe is került, mikor letették. Nézegettem, megcirógattam, mint gyerek, kiváncsiságból. Majd 1934-ben, akkor vettem egy nagyon rozoga állapotban lévőt s azt kijavítottam.

Mennyiért vette?

Öt pengő.

Honnan volt rá a pénz?

Gyűjtögettem. Kiskocsikat csináltam, meg ilyen kis bútordarabokat. Azt a szomszéd gyerekeknek eladtam bizonyos fillérekért, amennyit adtak érte. Összerakosgattam a forintot, már illetve a pengőt, s akkor öt pengőért megvettem a tekerőt. Hát elég nagy érték volt az az öt pengő, kb. 50 kg búza értéke.
Aztán hazahoztam azt a rozoga állapotban lévő tekerőt, zsákba beletettem, hogy felit el ne veszíjjem, aztán otthon kijavítottam. De az én apám ellenezte. Volt az istállóban egy két és fél akós hordó, ott tároltam egy jó darabig, hogy apám ne tudjon róla. Néhány napig el volt rejtve, s ha nem volt otthon, vagy kiment a területre nézgelődni, akkor vettem elő s kezdtem javítgatni. A végén aztán csak kiderült, hogy van valami ördöngősség a tanyában. Csak meghallották. Hát aztán nem bántottak annyira. Akkor már a testvérem is hajtogatta, ő is meg akart tanulni rajta valamennyire.
Volt úgy, hogy este tíz óráig is kínoztam, tekerőztem magamat is. Hát azért haladt, már egy évre alakult a pördítés. Az ment nehezen, mert nekem nem mutatta senki se. Nemigen óhajtották magyarázni, megmutatni, mert még akkor ezek a zenészek, hogy úgy mondjam, örökös kenyeret láttak ebben, féltették is, meg titkolták is. Nem is kértük, hogy taníjjanak, úgy lestük el.

Mennyi idő alatt tanult meg?

Hát azt nehéz volna kiszámítani, mert még ma is, meg úgy lehet, holnap is tanulom, azaz, hogy még nincs befejezve a tanulás. De mondjuk kezdettől fogva, hát egy jó fél év ráment.

S fél év múlva állt ki először?

Nem, még akkor sem mindjárt, mert voltak elődök. Az ilyenek, mint én, még akkor nagyon háttérbe voltak szorulva. Csak így magunknak játszottunk. Figyeltem, majd aztán gyakoroltam. Majd később, mikor fogyott, amikor már szükség volt rám is, és meghíttak, akkor léptem be én is a forgalomba.

Mi volt az a része a tekerőzésnek, amelynek a megtanulása a legnehezebben ment ?

Hát a hajtás mutatkozik a legnehezebbnek. Már nem maga a meghajtás, mert nem nehéz hajtani, hanem a pördítés. Ezt a ritmust kiaratni vele. Ez elég nehéz volt nekem is, viszont látom, hogy most is elég nehéz azoknak, akik megpróbálják.

Hol lépett fel először?

Itt a szomszéd tanyában. Úgy hívták, hogy Tar István. Itt volt ilyen padkaporos bál. Ott kezdtük meg az első működést.

Mi az, hogy "padkaporos"?

Hát padkaporos, mert nagy padka volt a kemencék körül, a szoba talaja meg földes volt és ahogy táncoltak, az kopott is, meg porolt is nagymértékben. Úgy, hogy valóban, a padkán söpörni lehetett a port, olyan vastagon rárakódott. Azért mondják, hogy "padkaporos bál".

Mikor játszott utoljára bálban?

Tíz éve, ... sőt már előbb ... eljegyzés volt itt a szomszédban, átmentem, mert rokon is volt. Ott egy kicsit tekerőztem, táncoltak is rá. Az volt talán az utolsó ilyen, azóta nem.

A maguk lakodalmán volt tekerő?

Volt. Bárdos Lajosnak hívták a tekerőst, a klarinétost Petróci Imrének.

Élnek még?

Nem. Petróci 51-ben meghalt, a tekerős meg tavaly halt meg. Elhullanak a tekerősök... Jó tekerős volt ... kis ideig!

Miért?

Gyorsan lenézett a pohár fenekére.

Kiket hallott tekerőzni?

Hát itt Tiszaújfalun - már a régieken kezdem, akik már rég elhaltak - volt egy Piccig János nevezetű, aztán Ökrös János nevű, volt Kádár Lajos nevű, akkor a két éve elhalt Bárdos Lajos. Aztán a jelenleg is élő Papp Rókus. Ezek voltak Tiszaújfalun. Bokroson volt hat, vagy hét, ezeknek nem tudom a nevit, csak körülbelül háromét. Jelenleg Boros Imre, akinek van most is, akkor volt Lévai István, aztán egy Gácsi nevű, de már az sem él.

Milyen táncokat táncoltak?

Csárdást. Meg volt, amit fox-nak hívtak. Már kezdetben vallsztepp-nek. Hát ez nem magyar kiejtés, már a neve sem.

Magyar tánc mi volt még a csárdáson kívül?

Volt még a ... úgy hívták: magyar kettős. Kállai kettős...

Amikor csak férfiak táncoltak, olyan volt-e?

Volt ilyen, aki mondjuk mulatósabb kedvében egymaga is járta szünetben... Most halt meg tavaly ilyentájt. Vezetett a környékbe, lehet mondani nótafának. Énekelni is nagyon prímán tudott. Beszélni dadra volt, de énekelni prímán tudott. Akartam is én attól magnózni, majd elmegyek, majd elmegyek, meg is beszéltem vele - csak meghalt. A "Fehér Laci lovat lopott" ... azt gyönyörűen tudta énekelni, de nem úgy, mint én a rádióba hallottam. Másképp, de nagyon prímán. Jó hangja is volt, nagyon könnyű volt neki zenélni.
Gyorsan meghalt. Egyedül élt. Harmadnap találtak rá. Arra lett figyelmes a szomszéd, hogy a tyúkok odasereglettek az ajtóba. Aztán délután volt és nem tágítottak. Ez már másnap volt. Akkor azt' mentek át, föltörték az ajtót - nem látták se tegnap, se máma - ott volt halva.

És amikor szünetben így virtuskodott, táncolt egyedül, akkor az milyen zenére történt?

Csak ilyen csárdás volt az is.

Hallott-e már Kodály Zoltánról?

Hallottam.

Mit gondol róla?

Egy nagy zenekutató volt, sok népdalt gyűjtött. Nagyon sokat dolgozott, úgyhogy elismerték az egész világon a tudását és értékelik érte.

Ezen kívül mit gondol Mihály bácsi, mi az a fontos dolog, amit ő itt elvégzett?

Hát a legfontosabb, vagy talán szerintem - ha más szerint nem is - legértékesebb az, hogy a népzenét tekintette legnagyobb értéknek. Mert onnan indult a többi zene, a népzenéből.

Találkozott Kodállyal?

Nem találkoztam.

És a népzene-találkozón?

Már a népzene-találkozó az ő halála után kezdődött. Az első kecskeméti népzenei találkozó az ő emlékire lett megkezdve.

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás