Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Bartók Béla levele Ziegler Mártának - Marosvásárhelyre

[ifj. Bartók Béla: Bartók családi levelei (Bp. 1981), 318b. sz. 227. old.]


Köszvényes Remete, [1914] ápr. 12.

Igen, ilyen egy székely falu. Reggeltől kezdve járok kelek és most 11-től kezdve még a járás-kelésből is kifogytam - most folyik a Nagy Mise - és amíg az folyik addig még az otthonmaradottak sem fújnának el a világért sem egy fél nótát sem, nehogy Szűz Mária megharagudjék. Mondhatom sokkal többet ér a román papság ezeknél az álszenteskedőknél, akik ilyen butaságokat vernek bele a népbe. - De kezdjük az elején a mesét.

Marosvecsére érkezve a rendelt kocsi - nem várt. Kénytelen voltam a váróteremben mulatni 6-tól 8-ig, aztán a vécsi jegyzői hivatalba menni, ahol telefonon megreklamálták a kocsit. Felső-Répáról visszaizenték, hogy "épen most indult el." Igy tehát 10 órakor már lenn is volt - addig a Maros vizét szemléltem (amely egyáltalán nem csendesen folyik ott) megfogadva, hogy ha Felsőrépán nem lesznek kiválóan előzékenyek és szeretetreméltóak velem, akkor goromba leszek, fenyegetőzni fogok stb. 12 órára fel érkeztem. Állítólag fogadtak kocsit rendes időre, de ez nem tartotta meg a szavát (nem hiszem). A jegyző beteges mérges ember, de családja legalább mindent megtett, hogy jóvá tegyék a kellemetlen fogadtatást.

Az első énekesekkel egy kis baj volt: vagy 6 asszony gyűlt egybe, az egyik rázendített a nótára, a többiek pedig zavaros makogással kísérték. Jó időbe került, míg megállapítottam, hogy a többi 5-nek, akik pedig énekelni jöttek, egyáltalán semmi hallásuk sincs és képtelenek minden zenei produkcióra. Ezeket elimináltam, a megmaradt asszonnyal pedig elmulattam vagy 2 óra hosszat. Irástudatlan és mégis mondott egy pár műdalt, sőt ezt is tudja! - Kolindát egyet se kaptam részben azért mert a jegyzőt nem akartam zaklatni, ha már úgy is beteges. (Éccaka egy asztmás bácsival aludtam egy szobában).
A következő hely Idecspataka volt ahol 20 kolinda akadt, legtöbbje egészen más fajta mint az eddig ismertek. Nóta is volt, de már a cigányok komiszul játszottak. Kiderült, hogy a II. hegedű hangolású! A táncok elnevezése is már más mint Répán. (Éccaka egerekkel aludtam egy szobában.) A gyűjtés nagyon kellemes volt, mert egy parasztházban egész nap én magam egyedül végeztem a dolgot, asszonyokkal; minden zavaró mellékkörülmény nélkül.

Innen 26 km.-t tettem meg kocsin (részben esőben) Libánfalváig. Ó Libánfalva és Hodák! Mi szép emlékek! Elcsapott jegyző helyett ideiglenesen egy magyar "uriember" jegyzősködik (Madaras) aki ugyan a legnagyobb nyájassággal fogadott (a répai is; látszik az alispáni hatás). De ő magyar stílusban képzelte el a gyűjtést; felrendelik az embereket, megparancsolják hogy énekeljenek, hajdút és egyéb kényszerítőeszközöket nem kimélnek! Ettől eltekintve csak magyarul tud és folyton magyarul és magyarosan nógatta az oláh atyafiakat - a legnagyobb komolysággal; azok persze egy árva szót sem értettek a beszédéből. (Egy ilyen jegyző azt képzeli, hogy ő egymaga megmagyarosít 6000 lelket, ha velük "állandóan" magyarul beszél). - Mikor kiderült hogy a jegyzői irodában nem megyünk semmire, mert a beidézett (és ügyetlenül megválogatott) emberek semmit sem tudnak, kijelentettem, hogy parasztházba kell mennünk. Erre megindultunk én, a jegyző, a segédjegyző, a közgyám, 3 irnok, a jegyző öccse és 2 tanító és elvonultunk egy parasztházba, egy állítólag teljesen "paraszt" asszonyhoz, aki szépen tud énekelni (közben egy cigányhoz is betértünk: kis viskójában ott tolongtunk vagy 30-an félórahosszatt - a szegény elegáns mosolyú, arisztokrata arcélű jegyzővel együtt). - Tehát az asszony megszólalt, és hangja végigbúgott rajtunk, mint egy primadonna üvöltménye. Kijelentettem hogy tiszta lehetetlenség ettől valamit fel venni. Távozás előtt az asszony egyszer csak nehány német mondattörmelékkel akart büszkélkedni. Kérdezzük: hol tanult németül? "Bécsben jártam" mondja!! Ilyen énekeseket szereztek nekem Libánfalván (az igaz: írni olvasni nem tudott). Át kellett mennem Görgényhodákra, ahol mégis sikerült valami eredményt elérni. Összegyűlt nehány leány; minden egyes dallam előtt cca 1/2 óráig kellett őket belékezdésre buzdítani. Másnapra ugyancsak ott 1/2 11-re találkát kaptam az egyik tanítótól. Odaérek: a lakás zárva. Megyek a kocsmába, hogy ebédeljek: hát ott kártyázik a tanító ur vidáman a 2 pappal és a kocsmárossal! Ez a kiváló ember a hodáki gör. kath. tanító volt. A gör. kel. jól segédkezett mindenben.

Innen kezdve aztán elérkezett a rántottázás és tejivás korszaka. A következő három faluban egyebet sem kaptam a tanítóknál sem! De lagalább nagy buzgalommal segítettek. Nehányan emlékeztek is a felolvasásról 1 szóló híradásra, a melyben - ugy mondják - felszólítás is volt a t. román közönséghez hogy munkámban támogasson. Egy heti lap ismertetését magam is olvastam: szem és fültanu írja, aki még az 5 hunyadival is beszélt. Annyira alapos a közlemény, hogy még azt is megírja mennyit fizetett a Társaság fejenkint az énekeseknek; csak épen az a kis lapszus csúszott belé a híradásba, hogy a felolvasást - "profesor Konti" tartotta. "Profesor Konti" - mondja tovább a fültanu - a román vidékek legnagyobb részét beutazta stb. stb.

Mindenesetre jó hogy most már itt-ott tudja a román tanítóság, ki vagyok és mit akarok.

Rémséges utakon jártam és rettentő szekereken. Igaz hogy a föld errefelé olyan, mint egy vizzel átitatott szivacs. Épen a csütörtöki nagy esőben mentünk át gyalog Orsováról Kincsesre. Innen is gyalog, Felső Orosziba, ahol - ismerik; készítik, használják a havasi kürtöt, de - ! egy fa frissen lenyúzott illetve lehúzott kérgéből készítik és ez a fa csak 2 hét mulva lesz nyúzásra érett! Átkozom a zeneakadémiát! - Még egy pár faluban megismétlődött az a kellemesség, hogy az asszonyok nem csak az első dal, hanem minden következő előtt alig akarták megkezdeni az éneklést. Nem tudom miféle vad nép ez! Az utolsó faluban már ilyen táncok vannak: I.a) De-alungu (először csak a legények, aztán lányokkal is; körtánc, de összefogódzás nélkül, a táncosok arca a mozgás irányába van fordítva; ha leányokat vesznek, ezek egy második külső kört adnak) b) împcelecata (=akadozó) de-alunguféle, de már rendetlenül páros tánc, lépések, meg megállás és lassú forgás is van benne. II.a) bãtutã (=invârtitã) rendetlenül páros forgás ebből mennek át a b) "tigàneascã"-ba, a mely rendetlenül páros lassúbb forgás (ugylátszik magyar eredetű) ebből megint a gyorsabb forgású bãtutã-ba térnek vissza. Ez egy táncciklus.

Ezenkívül van a "Brâu" csak asszonyok táncolják lakodalomban zárt körben erősen összefogódzva. (Libánfalván Kincsesen és Orsován e helyett a "Márioarã" nevű tánc van, talán azonos a brâu-val).

Aztán ismerik a magyar "bãrbunkot".

Turka táncra sokféle dallam van 2 csoportban: a de-alungu Turcii és a "bãtutã Turcii".

A sirató énekek 2 csoportra oszlanak: "la prevedj" házi siratás: este felé többféle dallamal és "de glãsit" temetésnél egy dallam. Amint a székelység felé haladtam, egymás után bukkantak fel a székely nyomok: először a pruszlik aztán a székely kancsók, székely csempék magyar "fecit"tel ("készítette") végül a barbunc és a mi a legfurcsább: hogy a menyasszonybúcsúztatót Oroszin már "siratãu"nak nevezik.

Szóval a legnagyobb várakozással eltelve érkezik az ember Székelyországba, ahol aztán nem lát már se pruszlikot, se kancsót, se "siratãu"-t.

Mindjárt hogy a kezdet is biztató legyen - a cigány is vonakodott játszani,: hogy ő nem tud, hogy ő így, hogy ő amugy. Aztán játszott - csupa köpedelmet: "sima sebes" avagy "forgató"nak nevezett rondaságokat. Kínomban ezt is felvettem. Szerencsére kaptunk egy furulyást, a ki az első "cum se cade" igazi magyar tánczenét produkálta. Megtudtam, hogy a furulyának azt a bizonyos nyílását itt a székely furulyások "zegná" nak hívják. (Miféle szó lehet ez?!) Sajnos ez az egyetlen eddigi eredmény itt Remetén. A "régi jó énekes asszonyok", ezek a cselédruhájú némberek olyan reszketeg hangon, bizonytalan formában énekelnek, közben annyit vihognak, egyik napról a másikra elfelejtenek feljegyzett dallamokat (hiába fütyülöm el; nem képesek utána énekelni ujból) egyszóval útálatosak. Mindennek a tetejébe forintokat is emlegetnek - - - - Eleinte ugy volt, hogy itt ebben a nagy városban, ha már szállásért kosztért kell fizetnem, legalább az énekesek nem követelnek semmit. Ha azonban ezek is pénzt kérnek és ennek fejében legnagyobbrészt 100szor lejegyzett dallamokat énekelnek - akkor alászolgája székely gyűjtés. Különben is deprimáló az a biztos tudat, hogy egészen ujat ugysem találok; hogy ilyen sok könyörgés árán legjobb esetben is többé-kevésbé aggkori eltorzulásban szenvedő variánsokat fogok kapni.

Holnap kedden még Köszvényesen próbálkozom meg, aztán szerdán Jobbágytelkén, nem annyira az énekek miatt, mint inkább a furulyás tánczene kedvéért. Aztán esetleg egy pár oláh faluba megyek még át. Ha ott megint a nagy hetük miatt nem lehet gyűjteni, akkor Vásárhelyre állítanék be egy szép napon.

Hazaérkezésem mindenesetre kedd reggel 3/4 7-kor, amikor a házmester legyen kint a nyaralói állomáson. Gyűjteni ha nem is, de enni lehet Remetén. Habár én inkább fordítva szeretném. Igaz lehetne még rosszabb is; ha se gyűjteni se enni nem lehetne.

Ezzel aztán be is fejeződik számomra a magyar gyűjtés. Nincs kedvem moslékban halászni, torz csonkokat szedegetni. Ezentul legfeljebb vegyes nyelvű falvakban gyűjtenék magyart, ha épen akad, hogy ott kárpótolhassam magam a románnal és ne legyek kénytelen napokat tölteni teljesen hiába egy és ugyanazon a helyen.

Ez a 2 furcsa virág 2 a Kincsesi réten termett. Az egyik mintha ciklámen volna, de nagyobb annál. Kiderült hogy Gyergyóalfalun (tiszta magyar hely) havasi kürt van még használatban. Ments Isten hogy oda elmenjek: a kürtösök biztosan szégyenlenének beléfujni a kürtbe és ha hosszas rimánkodás után beléfujnának, a takarodó jönne ki belőle.


1 Március 18-án Budapesten tartott Bartók felolvasást "A hunyadi román nép zenedialektusa" címmel.

2 A virágok papírba csomagolva a levélben voltak.

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás