Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Rácz Ilona

Bartók Béla utolsó évei
a Magyar Tudományos Akadémián

[Magyar Tudomány 1961/6. 383. old.]

1938 őszén kerültem Bartók Béla mellé a Magyar Tudományos Akadémiára, és 1940 őszéig dolgoztam vele, vagyis egészen addig, míg el nem ment önkéntes száműzetésébe, Amerikába. Azt lehet mondani, hogy ittléte utolsó percéig együtt dolgoztunk, mert még az elutazása előtti napokban is benn volt az Akadémián.

Úgy kerültem hozzá, hogy egyik asszisztense, Veress Sándor külföldre utazott. Bartók, akinek azelőtt tanítvány a voltam, s aki tudta, hogy foglalkozom folklórral s Kodály Zoltán népzenei anyagának rendezésében is segédkeztem, általa kérdeztette, hajlandó volnék-e az akadémiai népzenei anyag rendezésében részt venni? Nagy megtiszteltetésként ért, hogy velem, régi tanítványával kíván együtt dolgozni. Megilletődve, örömmel jelentkeztem nála az Akadémián. Megmegyarázta, hogyan kívánja a dallamok rendezését. Eddig Kodály népzenei anyagát Ilmari Krohn szótárrendszere szerint - némi módosítással - rendeztük. A négysoros dallamokat elsősorban a 2. sor záróhangja, a főcezúra szerint, másodsorban az első dallamsor és végül a harmadik dallamsor záróhangja szerint csoportosítottuk. Azután a szótagszám szerint, végül ambitus szerint. Valamennyi dallamot közös záróhangra, g1-re hoztuk.

Bartók már 1924-ben megjelent könyvében "A magyar népdal"-ban szakított az Ilmari Krohn rendszerrel, s egy stílus szisztémát dolgozott ki; e szerint három osztályra osztotta a magyar népdalokat:

Az A osztályt jellemzi a pentaton hangsor és az izoritmikus dallamsorok.
A B osztály dallamai 150-180 évnél nem régebbiek. Ezeket jellemzi a tánclépésszerű, alkalmazkodó, pontozott ritmus és a visszatérő, szimmetrikus dallamszerkezet.
A C osztályba tartoznak azok a magyar népi dallamok, melyekből az előbbi két osztályra jellemző tulajdonságok közül egy vagy több hiányzik. Ide kerültek az idegen befolyást mutató, vagy idegen népektől származó dallamok, valamint a falvainkban elterjedt magyar műdalok nagyrésze is.
Bartók a C osztályt 7 alcsoportra osztotta:

Ennek dallamai elég közel állnak a régi stílushoz, úgyhogy Bartók szerint ahhoz is lehetne számítani. De nem tette jellemző AABB szerkezetük miatt, mely a régi stílus dallamainál csak szórványosan fordul elő.

Bartók azzal bízott meg, hogy először csak nagyjából válogassam szét a három osztályra a dallamokat, azután kezdjük meg a részletes rendezést.

Bartók az ún. patkós teremben dolgozott. Ez onnan kapta a nevét, hogy egy nagy patkó alakú asztal futott körül a szobában, melynek a kisterem felé volt a nyílása. Ez a terem tulajdonképpen a Kisfaludy Társaság ülésező terme volt. A bejárati ajtó melletti végében állt Bartók fonográfja, s ez volt Bartók állandó helye. Itt ült egy könyvekkel s hazulról hozott kispárnával magasított széken, a fejhallgatót körülcsavarta fehér zsebkendővel, a feje tetején csomóra kötötte, úgy, hogy ha valaki hirtelen ránézett, fejfájós vagy fogfájós embernek gondolta. Azt hiszem, ezt ő élvezte is, mert az ilyesmi iránt volt humorérzéke.

Bartóknak, míg mellette dolgoztam, két jellemző tulajdonságát figyelhettem meg: hihetetlen munkabírását és nagy pontosságát. Ez a pontosság a legcsekélyebb dolgokban is megnyilvánult nála. Bartók munkaprogramja a következő volt: 2 órától 7 óráig dolgozott benn az Akadémián. 4 óráig fonográf hengereket hallgatott le, román gyűjtését revideálta. 4 órakor abbahagyta, felkelt a helyéről, kabátja zsebéből kivett egy kis üveget, melyben tejeskávé volt s hozzá egy szelet kenyeret. Ez volt az uzsonnája. Soh'se evett mást. (Pl. soh'se láttam, hogy gyümölcsöt evett volna.) Ilyenkor az ablakhoz támaszkodott vagy az asztalhoz, szemben az ablakkal, s ez volt a pihenő ideje. Egy ilyen alkalommal, amint ott állt az ablaknál s nézte a viharos Dunát, egyszerre szokatlanul gyöngéd hangon megszólalt: "Nézze, ide menekült a vihar elől!" Egy kis lepke röpdösött a két ablak között. Bartók nagyon szerette az állatokat, a legkisebb rovarokat is. Uzsonna közben, pihenő idejében mentem hozzá, s kérdeztem egyet-mást a rendezésre vonatkozóan. Azután már csak ha rágyújtott, cigaretta-szünetben beszélhettem vele. Addigra összegyűjtöttem a kérdezni valóimat. Egyszer - emlékszem - fáradtan tette le a fejhallgatót és sóhajtva mondta: "Ezeket a dalokat csak akkor lehet majd pontosan lejegyezni, ha már gép méri a hangokat." Estefelé abbahagyta a revideálást s ő is rendezte a dallamokat. Az A osztályt ő rendezte, a B osztály rendezését reám bízta. Amikor ő is a dallamok rendezésével foglalkozott, abbahagytam az én munkámat s neki segédkeztem. Kikerestem dalokat, keze alá rendeztem az egyes dalcsoportokat. Úgy elmerültünk a munkában, hogy sokszor csak azt vettük észre, hogy már 8 óra is elmúlt. Horvát bácsi, a portás már lenn topogott az udvaron, hogy bezárja utánunk az Akadémia kapuját.

Bartók szerette volna minél hamarabb befejezni a magyar anyag rendezését, mert már a környező népek zenéjével való összehasonlítás izgatta. Lemásoltatta a Néprajzi Múzeumban a 24 kötetes "Lud" lengyel népdalkiadványt. Velem Kolessa ukrán gyűjtését másoltatta, s kért, hogy tanuljak meg cirill betűket írni. Sietve meg is tanultam, s legközelebb büszkélkedve mutattam neki, hogy már ismerem a cirill betűket, s leírtam az ő nevét, mire kijelentette, hogy nem jól írom, mert az utolsó betű után erősítő jel kell. Le is írta nekem a nevét helyesen, s pár szót is írt, hogy el tudom-e olvasni. Ma is megvan ez a lapom. Megvettem egy román nyelvtant, hogy ha román a dalokat rendezzük, értsem egy kissé a szövegeiket is. Mikor meglátta a kezemben, felragyogott a szeme, rögtön kivette a kezemből, fellapozta - látszott, hogy ismeri a kiadást - s kijavított benne egy pár sajtóhibát. Ezt a könyvet is emlékként őrzöm. Mikor egy év múlva Veress Sándor hazajött, a "Lud" lengyel gyűjtemény rendezését rábízta. Mindenképpen elő akarta készíteni a szomszéd népek zenéjének rendezését.

Bartók az A osztály rendezésekor sokat töprengett azon, hogy némelyik dallam variánsa bizonyos apró eltérések miatt a C I. osztályba került. Sokszor oda is írta a dal elé, pentaton vagy C I. Hogy mennyire foglalkoztatták ezek a problémák, mutatja, hogy máról-holnapra egyszercsak azzal állt elő, hogy átrendezzük a dalokat. Megdöbbenve néztem rá - hisz annyi munka feküdt eddigi rendezésünkben -, erre megnyugtatott, hogy csak bizonyos átcsoportosításokról van szó. Azzal egy ottheverő papírlapot odahúzott, s azon magyarázta meg, hogyan képzeli el az átcsoportosítást.

Bartók a C I. dallamait végül is beolvasztotta az A osztályba, s az így megnövekedett osztályt A I.-nek nevezte. Az újonnan megalakított A II.-be a régi C II. dallamait sorolta, azzal az érveléssel, hogy izometrikus szerkezetük miatt közel állnak a régi C I.-hez.

A B osztály változatlan maradt. Dallamait elsősorban szótagszám, azután ritmus, utoljára kadencia szerint rendeztük.

A régi C III.-at és C IV.-et Bartók felcserélte egymással, mert a C IV. pontozott, magyaros ritmusú dallamai közel állnak a B osztály hasonló ritmusú dallamaihoz. Ebből lett a C I., a régi C III.-ból pedig a C II. A C V.-t, az ún. kolomejka ritmusú csoportot beolvasztotta a C I.-be.

A C VI.-ot és C VII.-et is felcserélte. A "háromsoros" C VII.-ből lett a C III., s a "kétsoros" C VI.-ból a C IV. Azért hagyta ezt a csoportot utolsónak, mert a "kétsoros" dallamok a magyar népzenében inkább csak töredékek.

Nagy sietséggel láttunk most neki az átrendezésnek. Először azonban megszámoztatta velem a régi A osztály dallamait, hogy ha esetleg mégis visszarendeznénk, össze tudjuk rakni. P betűvel (pentaton) meg is jelöltette a dalokat. Bartók még abban reménykedett, hogy le is másoltathatja az egész anyagot. Az volt a terve, hogy 18 embert állít be a patkósba, akik tussal másolják a dallamokat, s ezt lefotografáltatja.

Bartók az utolsó télen sokat betegeskedett. Mikor 1940 tavaszán elhatározta, hogy kiutazik Amerikába, akkor el kellett halasztania pár nappal az utazását, mert influenzában feküdt. Több lapom van tőle, melyben írja, hogy nem jöhet be az Akadémiára, mert meghült. Egyik lapját így kezdi: "Már megint! Ma még benn voltam a patkósban és ott még este 1/2 7-kor is (a Kisfaludyék számára előkészitett) 16 C-nyi óriási hőfokot tudtam mérni. Nem sokkal utána viszont saját magamon 37,5-öt mértem - holnap persze nem merek bemenni. Ezért erre kérném: dolgozzék ott pl. 1/2 6-ig, aztán hozza ki nekem III-5.-től kezdve amennyi nem túlságosan nehéz (ma C III 1-4-et - rosszat sejtve - magammal hoztam)..." Mikor kivittem, feleségével, Pásztory Dittával beszélgettem, s ő mondta: "Az uram az éjjel nem tudott aludni, hát rendezte a dalokat." Azt is említette, hogy Bartók avval piheni ki az egyik munka fáradalmait, hogy másikba fog. Feleségének egy szép mondása maradt meg az emlékezetemben: "Az uram mellett csak az állhat meg, aki maga is bízik önmagában."

Mikor 1940 tavaszán Bartók kiutazott Amerikába, ott olyan információkat kapott, hogy legkésőbb ősszel indulniok kell, mert máskülönben valószínűleg nem tudnak kijutni. Bartók most már lemondott arról, hogy lemásoltassa az anyagot, de legalább igyekezett befejezni a C osztályt. Román népdalgyűjtését kedvenc tanítványával Deutsch Jenővel másoltatta, s mikor ő már nem dolgozhatott tovább, Bartók arra kért, hogy én folytassam a tussal másolást. Ezt a munkát otthon végeztem. Ahogy egy rész készen volt, s Bartók átnézte, már vittem is Kunstädterhez, a fénymásolóhoz fényképeztetni. Bartók panaszkodott, hogy még a Mikrokozmoszból is hiányzik néhány darab, még azokat is meg kell komponálnia. Ahogy a C IV.-gyel elkészült, elkérte "A magyar népdal" példányomat, - ugyanis az enyémet használtuk állandóan - és sajátkezűleg ragasztott bele egy lapot, melyre feljegyezte az új szisztémát, összehasonlítva a régivel, s a C heterometrikus csoportok képletei elé beírta piros ceruzával a sorrendváltozást. Mikor ezt a lapot beragasztotta, látszott rajta, hogy tudatában van annak, milyen ajándékot ad ezzel nekem, s hogy ez a jutalmam az együttmunkálkodásunkért.

Ettől kezdve a legnagyobb munkairamban telt az utolsó idő. Október 8-án volt a búcsúkoncertjük feleségével. Még a főpróbára is hozott Bartók Mikrokozmosz darabokat fotografáltatni, én pedig másolatokat hoztam vissza neki vissza. Nagysikerű hangversenyük után, október 10-én adta át a népzenei anyagot Kodály Zoltánnak az Akadémián. Kért, hogy addigra gépeljem le az új szisztémát összehasonlítva a régivel, mert Kodály még nem ismeri. Mikor október 10-én délután 3-ra bementem az Akadémiára, a kapu előtt egy taxi állt meg, s Bartók szállt ki belőle. Izgatottan mondta, hogy most kapták az értesítést, hogy a svájci autóbusz egy nappal előbb indul.

Mikor felmentünk, Kodály már ott volt s Bartók asszisztensei is: Kerényi és Veress. Bartók először kihívta Kodályt, s kb. egy negyedóráig kinn az ún. kis szalonban tárgyaltak; azután visszajöttek, s Bartók megmutatta Kodálynak az új szisztémát, amelyet legépeltem. Kodály figyelmesen hallgatta Bartók magyarázatait, majd megjegyezte, hogy elég komplikált szisztéma, ezt tüzetesebben kell átnéznie. Bartók bólogatott rá. Idegesen, cigarettázva járt le-fel a patkó belső részében, mert már mennie kellett. Odaszólt Veressnek, hogy küldjön fel valakit a holmijaiért. Mondtuk, majd mi levisszük. Ezzel utoljára levonultunk a hátsó kis csigalépcsőn, amelyen mindig közlekedtünk, s amely ma már nincs meg. A kapu alatt Bartók kezet fogott velem, s megköszönte fáradozásaimat. Mondtam, én köszönöm, hogy a Tanár úrral együtt dolgozhattam. Mégegyszer minden jót kívántunk egymásnak s azzal elbúcsúztunk - örökre.

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás