Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Sebő Ferenc

Bartók ismerkedése a népzenével 1918-ig, írásai tükrében

Abban az időben, amikor Bartók a népdal iránt kezdett érdeklődni, a levegő "telítve volt az 50-es - 90-es évek daltermésével" 1, így nem csoda, hogy kezdetben számára sem volt könnyű az "igazi népdalokhoz" eljutni. 1903-ban édesanyjához írt levelében 2 a népdalnak gondolt "Az egri ménes mind sárga" kezdetű műdal szövegét kéri húgától. Még 1906-ban megjelent első - Kodállyal közösen kiadott - népdalfüzetbe 3 is fölvette Szentirmay Elemér egy dalát Vikár fonogrammgyűjteményéből "szerzője tudatlan". Ez az 5. számú dal az 1938-as későbbi kiadásból már kimaradt.

"Első szórványos népdallejegyzései 1904-ből valók." Kodály 1905-ben közzétett dolgozatát a magyar népdal strófaszerkezetéről "nagy figyelemmel tanulmányozta, behatóan kérdezősködött a gyűjtés módjáról, a néppel való érintkezésről. Majd megismerkedett a fonográffal."

"Saját rendszeres gyűjtése 1906-ban kezdődött Vésztő környékén". Érdeklődése kezdettől fogva (mint már 1904-ben Gerlicepusztán) kiterjedt a szlovák dalokra is. 1907-ben ösztöndíjjal Erdélybe ment a székely népzene tanulmányozására. "Olyan tömegű ötfokú dallammal jött vissza, hogy a magam egyidejű északi leleteivel egybevetve egyszeriben világos lett ennek az addig észre sem vett hangsornak alapvető fontossága." 1908-ban jegyzett le először román népdalt.

Bartók 1918-ig megszerzett népzenei ismereteiről a csekély számú publikáción kívül levelezéséből és népdalfeldolgozásainak áttekintéséből kaphatunk adatokat.

"A hangszeres zene folklore-ja Magyarországon" c. cikkében 4 találhatjuk az első áttekintő leírást a magyarországi hangszeres népzenéről. A bevezetőben kifejtett mentegetőzések között - hogy tudniillik miért kevesebb a hangszeres lejegyzés - nagyon jellemző vélemény húzódik meg: "minden zene kezdete a vokális zene, amely hosszú ideig egyedüli kifejezője volt az emberek muzsikális érzésének."

Bár a cikk bevezetője a magyar, tót, és román falvakban végzett gyűjtések eredményeiről ígér beszámolót, ebből csak a magyar nép hangszeres népzenéje, az első fejezet jelent meg nyomtatásban. Ebből megtudjuk, hogy "abszolut, vagyis speciálisan magyar hangszeres zenét a magyaroknál nem találtunk. Amit hangszeresen előadnak az mind többé kevésbé ismert szöveges népdaloknak cifrázott előadása." S bár utal a dudások "aprájáira", leszögezi, hogy "speciálisan hangszeres zenének csak a szöveg nélküli, tehát nem énekelhető, rendesen népies táncokat nevezhetjük, (mint a norvégok slatter-jei, vagy a románok joc-jai.)"

Ugyanezen cikkének az Ethnographia számára írt változatában (A magyar nép hangszerei címmel) bővebben is kitér a dudások által játszott közjátékok kérdésére. Úgy gondolja, hogy ezek vizsgálata vethet némi fényt a "magyar népnek előbb cigánykézbe került, majd végleg kiveszett abszolut (vagyis szövegnélküli) tánczenéjére." 5 Ilyen apráját, mely leírása szerint "egy vagy több rövid, 1-2 taktusnyi motívumnak szakadatlan ismétlése, keverése tulajdonképpeni zenei forma nélkül" 6 nemcsak dudástól hallott, hanem egy köröstárkányi magyar (nem cigány!) hegedűstől is, aki azt az egyes szöveggel is rendelkező nóták közé ékelte. "Lehetséges, hogy ez az aprózás tulajdonképpen nem énekelt dallamból ... keletkezett hanem valami önálló abszolut hangszeres tánczenének a maradványa." ... "Maradványa egy régi magyar gyorsabb menetű "aprózó" tánczenének, amelyhez a táncolók táncszókat kurjongattak." 7 Nyitott marad a kérdés, hogy ez az aprózó tánczene "önálló zárt formáju zenei termék" ˙lehetett-e, vagy csak mindig közzene, mint ma. Összehasonlítás kedvéért a bihari "mărunţel"-t idézi fel, amelynek jelentése szintén "aprózó" és a fent leírt módon csujjogatnak hozzá a táncolók.

A hangszerek közül a dudát, a furulyát, a tekerőt és a kanásztülköt tartja leírandónak. A citerát hallomásból említi, azokat nem hallotta, láthatóan nem foglalkozott vele, s bár tud néhány táncról, melyet hegedűn, cimbalmon és klarinéton adtak elő Marosszéken, azokat nem hallotta, lejegyzésüket sem ismeri.

A hegedűről beígért későbbi beszámoló elmaradt, a sorozat megszakadása miatt. Így sajnos a hegedű népzenében játszott szerepéről alkotott különvéleményét ezidőből már nem ismerhetjük meg. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy erős fenntartásai voltak a cigányoktól hallható zenével kapcsolatban. Ebbéli elfogultságát több dokumentum is bizonyítja: "a cigány vonakodott játszani: hogy ő nem tud, hogy ő így, hogy ő amúgy. Aztán játszott - csupa köpedelmet: "Sima sebes" avagy "forgató"-nak nevezett rondaságokat. Kínomban ezt is felvettem." írja 1914-ben, Maros-Torda megyéből feleségének, Ziegler Mártának. 8

Hangszeregyüttesekre vonatkozóan is csak később, a román zenével kapcsolatosan ír, amikor az 1912-14-es évekből származó tapasztalatai alapján leírja a bánáti 2 hegedűből álló együttest, s a Maros-Torda megyében fölvett háromhúros kontrával kísért hegedűjátékot. 9 Ez utóbbi kísérőhangszert 1914-ben, Köszvényes-Remetéről írt levelében említi: [Idecspatakán] "nóta is volt, de már a cigányok komiszul játszottak. Kiderült, hogy a II. hegedű hangolású."

Érdekes, hogy csak ekkor figyelt föl a kontra hangszer különleges hangolására, hiszen tudjuk, hogy már két évvel korábban is rögzített zenét ilyen típusú együttessel. 10

A magyar népzene csoportosítására vonatkozó elképzelését "A magyar katonadalok dallamai" c. cikkéből ismerhetjük meg: "A népköltészet dallamai eredetileg valószínüleg az éneklési alkalmak szerint élesen elhatárolt csoportokra oszlottak, s ezek mindegyikének eléggé határozott jellege volt. Igy nálunk magyaroknál megkülönböztethetők: 1. több csoport szertartáshoz kötött ének (az un. regös-énekek, amelyeket karácsony és újév közti időszakban énekelnek; a lakodalmi dalok, halotti siratók; aratási dalok stb.), 2. a táncdallamok csoportja és 3. a tulajdonképpeni ödalokö, lírikus vagy epikus szövegre és semmiféle szertartáshoz vagy különleges alkalomhoz nem kapcsoltan." 11

Elválasztja egymástól a régi és új stílus csoportjait. A régi stílust strófa-tagolás és ritmus, hangsor és ambitus, valamint forma szempontjából vizsgálja. Az új stílusról - a XIX. század második felére téve kialakulását - a ritmus, hangsor, ambitus és a forma vizsgálata mellett megállapítja, hogy annak darabjai "egyetlen csoportot alkotnak: a lírikus és epikus szövegek dallamainak csoportját; tánchoz ugyanezeket játszák." 12 Az a tapasztalata, hogy "az ifjúság ma már csak újstílusú dallamokat énekel" - s ezzel teljesen háttérbe szorítja az öregek által még ismert régi stílust. A két csoport közötti átmeneti típusnak tartja azokat a dallamokat, amelyek az új stílus jellemzőjeként leírt ritmikai képet és a feszes táncritmust mutatják, "formailag azonban még a régi stílushoz sorolandók". 13

A román népzenéről írt legkorábbi összefoglaló jellegű tanulmánya 1914-ben született. Ekkor már megjelent a Bihar kötet ( Bukarest, 1913), s még abban az évben nyomdakész állapotba rendezte a Máramaros kötet anyagát is. Bánsági gyűjtésének rendezését is elvégezte. Ugocsától Maros-Tordán keresztül Torontálig terjedő, széleskörű tájékozódása alapján kísérletet tesz, hogy az erdélyi és magyarországi románság általa átvizsgált területeinek zenei dialektustérképét megrajzolja.

"A hazai népek közül a románok tartották meg aránylag legépebb formában népi zenélésüknek ősi állapotát" 14 összegzi tapasztalatait. Majd öt fő kategóriára osztja a románság zenéjét:

1. Kolinda dallamok
2. Lakodalmas énekek dallamai
3. Halottsirató énekek
4. Táncdallamok (csak tánchoz!)
5. Doina-szerű dallamok (legfontosabb!) - "a tulajdonképpeni dalok, melyeket határozott alkalom nélkül, akár lírai, akár ballada szövegre énekelnek." 15

Bár a tanulmány csak a hunyadi románság zenéjét kívánja bemutatni, mégis - bevezetőjében - felvázolja a román zenéről való általános ismereteit is, hogy a szűkebb terület zenéjének leírása abban elhelyezhető legyen. Ezért kerül sor a dialektusterületek elhatárolására is: "A románság zenéjének dialektusterületekre való beosztásánál a legfőbb kategóriát, a doina-szerű dallamokat vizsgáljuk, mert ezek mutatják az egyes területeken a legjellegzetesebb eltéréseket." Ezen az alapon a magyarországi románság zenéjét a következő fő dialektusterületekre osztotta:

I. ÉSZAKI:
"...gócpontja Máramaros és Ugocsa (hogy ez a terület délfelé meddig terjed, nem tudjuk, mert Szatmár, Szilágy és Beszterce-Naszódban még nem történt gyűjtés."

II. DÉLI:
"Bihartól Fogarasig képzelt vonaltól délnyugatra eső terület, amely minden valószínüség szerint folytatódik Románia szomszédos területein." (ezt a véleményt Kiriac 100 dallamból álló, Curtea de Arges vidékéről származó fonogrammgyűjteményére alapozza!) Szemben az előbbi, jóval kisebb dialektusterülettel - melyet emiatt "alighanem egységes"-nek gondol, ezt területet három aldialektusra osztja:
a. Bánáti, vagy "refrénes" dialaktus
b. Bihari dialektus
c. Dél-Erdélyi dialektus (Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben), melyet "fríg kadenciájú dialektus"-nak nevez.

III. MAGYAROS TERÜLET:
"ide tartozik a Mezőség és valószinüleg Kis- és Nagyküküllő vegyeslakosságú területe, melyen erős székely hatás látszik" 16, s amely az előbbi két területtel kevés közösséget mutat.

A szlovák népzenéről ekkor még nem jelent meg ismertető tanulmánya. Pedig nagyratörő terveket dédelgetett: "Most egy pár évig szorgalmasan akarnék gyűjteni, míg 2-3000 nem gyűlik egybe; aztán az egész anyagot tudományosan rendezve be szeretném küldeni Prágába kiadás végett" írja 1913-ban Bobál Sámuelnek Egyházasmarótra. 17 Általános értékelést az 1918-ban írt - s csak 1923-ban megjelent - Máramaros kötet előszavában olvashatunk: "a tótoknál és a magyarországi ruténoknál is folyamatban van a régi tót ill. rutén dallamkincs kiszorítása az újabb magyar népdallamok által, ép úgy, ahogy utóbbiak magánál a magyarságnál is már teljesen elfoglalták az ősi dallamok helyét." 18

Távolabbi vidékek zenéjéről tudósít "A Biskra vidéki arabok népzenéje" c. 1917-ben megjelent tanulmánya. 19 Bartók itt - a Máramaros kötet román "motívumos" táncelemzéseihez hasonlóan - kísérletet tesz a motívumtartalmak rendszerezésére. 20 1914-ben végzett gyűjtőútja során ugyanis olyan zenével találkozott itt, amely szabálytalan, ütempáros szerkezetével a román tánczenében tapasztalt jelenségekre emlékeztette. "A múlt esztendőben arab parasztok zenéjét gyűjtöttem Biskrában és környékén, azután El-Kantarában. Körülbelül 180 dallamot találtam, ezeket 108 fonográfhengerre vettem fel. ... Meg kell jegyezni, hogy ezek az arab dallamok egyáltalában nem hasonlítanak az úgynevezett "arab" dallamokhoz, egyszerűbbek, primitívebbek." írja Michael D. Calvocoressinek Párizsba. 21 Zágon Géza Vilmosnak írt képeslapján így foglalja össze első benyomásait az arab zenéről: "Már 8 napja gyűjtök itt az oázisok falvaiban és- hála az ajánlólevélnek - könyebben megy a munka, mint Magyarországon. Az arabok majdnem minden éneküket ütőhangszerrel kísérik, néha nagyon komplikált ritmussal (inkább egyenlő taktusrészek különféle hangsúlyozása adja a különféle ritmusképleteket). Ez a legnagyobb eltérés az ő és a mi vidékünk dalolása közt. Egyébként sok a primitív dallam (3 szomszédos skálafok), quintnél nagyobb ambitus alig van. Eredeti vonóshangszerük már nincs (helyette hegedű); fúvó h.-ik egészen különös skálákat adnak." 22

A népzenéről kialakuló felfogását- s majd később a rendezés elveit is - alapvetően megharározta egy fejlődéselméleti elképzelés, melyet 1924-ben megjelent könyvének 23 előszavában fejtett ki részletesen: "...abból a feltevésből indulunk ki, hogy a primitívnek időrendben előbb kellett léteznie, mint a kevésbé primitívnek. A primitívség, vagy bonyolultság vonatkozhatik" a dallamszerkezetre, ritmusra, ambitusra, hangsorra, az egyidőben használt dallamok kategóriákra osztottságára. Ezekkel a mérőeszközökkel aztán szinte a történelmi folyamatok is megfoghatónak tűnnek: az egyes szomszéd népek zenéjének összehasonlítása során a fejlődés különféle fázisait véli fölfedezni. A legarchaikusabbnak ilyen szempontból a román népzene állapota bizonyul a szemében, mely meglepően gazdag tárházát vonultatja fel az "ősiségnek", mindezt még kellő számú ukrán, perzsa, arab, török kapcsolattal is alátámasztva, mint például a "hora lungă" műfajában előbukkanó ún. "nemzetek közötti ős-dallam" 24 esetében . S a negatív próba: a nyugateurópai civilizáció hatásaitól való teljes elszigeteltség. Igy válnak a román népzene tanulmányozása során nyert tapasztalatok szinte etalonná a kezében: "A városi kultúrától, illetve a műzene befolyásától mentes népi zenélés állapotára jellemző az, hogy a dallamok élesen elhatárolt kategóriákra oszlanak, aszerint, hogy milyen más és más alkalommal szokták dalolni, vagy játszani őket."

"Egészen bizonyos, hogy nálunk magyaroknál régebben ugyanilyen élesen elhatárolt kategóriák voltak, melyeknek nyoma a regösénekeknél és gyermekjátékoknál, lakodalmas énekeinknél, továbbá a román doina-szerű dallamoknak megfelelő rubato nyolcas dallamainknál (pl. Fehér László különféle dallamai) még világosan látható. De általában véve éppen ezeket a most említett dallamfajtákat most már alig éneklik; viszont a most divatos magyar dallamokra éppúgy táncolnak táncmulatságban, mint ahogy tánc nélkül is éneklik azokat csupán az éneklés-okozta gyönyörűség kedvéért." 25

A nagy tömegű gyűjtött és összehasonlítandó anyag kezeléséhez nélkülözhetetlen a jól áttekinthető mechanikus rendszerezés. 1913-ban Brediceanuhoz írt levelében már kipróbált és folyamatosan fejlődő módszerről tudósít: " ... egy mindinkább tökéletesedő módszerünk van a dallamcsoportosításra (a sorvégi kadenciális hangok szerint);... a bihari dalok kötete 26 is ilyen módon van rendezve (az előszóban részletesen le van írva az egész rendezés módja). Azóta a módszer tovább tökéletesedett, úgy, hogy ennélfogva bizonyos dolgokat máskép helyezünk el most, mint ahogyan az a bihari kötetben van." 27 Ugyancsak ebben az évben Kiriacnak azt írja Bukarestbe küldött levelében, hogy a magyar népdalok teljes kiadására készülve, "ezeket Ilmari Krohn általunk kissé módosított rendszere szerint csoportosítottuk. Abból a célból, hogy ezeket szomszédaink, a szlovákok zenéjével összehasonlíthasam, ugyanezzel a rendszerrel kb. 3000 szlovák dalt osztályoztam. És mondhatom Önnek: csodálatos, hogy a variánsok már a puszta mechanikus rendszerezésnél is mennyire közel kerülnek egymáshoz! Óriási tömeg között is hihetelen könnyedséggel lehet bármely dallamot megtalálni, ha eszerint a rendszer szerint csoportosították.

A román népdaloknál egy kicsit más a helyzet. A szlovákoknál és nálunk méginkább, kissé elmosódott a határ a dallamok különböző kategóriái között. Ezzel szemben a románoknál ezek a határok még érintetlenek. Ennek következtében a különböző kategóriákba tartozó dalokat előbb el kell választani egymástól (ezen művelet elvégzésével a következő kategóriákat kapjuk: "kolindák", siratóénekek, lakodalmasok, táncdalok és "doinák"). Ha ez az elválsztás megtörtént, akkor minden kategórián belül 3 csoportot kell felállítani: kétsoros, háromsoros és négysoros dallamokat. A máramarosi gyűjtemény (és a bánsági is) nagyobbára az utóbbit tartalmazza, ezeket ismét csoportosíthatjuk a sorok záróhangja szerint.

Sajnos az első csoportosítást "kolindák", "doinák", "siratók" stb. szerint elmulasztottam; ez a hibája bihari gyűjteményemnek. Ez azért történt meg, mert annakidején még nem vettem észre, hogy a "kolindák", "doinák" stb. kategóriái közötti különbség mennyire fontos.

Ezt a hibát máramarosi gyűjteményemből már kiküszöböltem. Meglátja, hogy milyen rendszeres a csoportosítás, és hogy a variánsok miképpen érintik egymást." 28



1 Ez és a további idézetek Kodály: "A folklorista Bartók" c. cikkéből valók. in: Visszatekintés II. (Bp. 1974), 450. old.
2 BBL/33. sz.
3 Bartók Béla és Kodály Zoltán: "Magyar Népdalok" énekhangra és zongorára (Bp. 1906), 5. szám.
4 A Zeneközlöny 1911-12-es évfolyamában jelent meg négy folytatásban. Lásd: BÖI/5/59. old.
5 BÖI/5j/825. old.
6 BÖI/5/70. old.
7 BÖI/5j/826. old.
8 BCsL/318b
9 RFM I. 16. old.
10 RMF I. 231, 240, 243ff, 254, 400, 425., 426. sz. Voiniceni, 1912.
11 BÖI/6. 77. old. Az itt vázolt felosztás - a tánczenét leszámítva - gyakorlatilag a MNT köteteinek a II. világháború után megvalósult közreadási koncepcióját előlegezi.
12 BÖI/6/77. old.
13 BÖI/6/80. old.
14 BÖI/18/462. old.
15 BÖI/18/462. old.
16 BÖI/18/464. old.
17 BBL/289. sz. (Demény 206. old.)
18 Béla Bartók: Volksmusik der Rumänen von Maramureş. (Bp. 1966), 242. old.
19 BÖI/28/518. old.
20 Somfai/1981.
21 BBL/315. sz. (Demény 223. old.)
22 BBL/292. sz. (Demény 207. old.)
23 Bartók Béla: A magyar népdal. (Bp. 1924), XI. old.
24 Somfai/1981.
25 BÖI/18/462. old.
26 Bartók Béla: Cântece Poporale Româneşti din Comitatul Bihor (Ungăria) (Bucureşti 1913)
27 BBL/282. sz. (Demény 201.old.)
28 BBL/300. sz. (Demény 214. old.)

A rövidített hivatkozások jegyzéke:

BÖI/5: „A hangszeres zene folklore-ja Magyarországon” in: Bartók Összegyűjtött Írásai I. Szerk.: Szőllősy András (Bp. 1967), 59. old. [Eredetileg: Zeneközlöny 1911; Ethnographia 1911-12.]

BÖI/6: Bartók Béla: „A magyar katonadalok dallamai” in: Uo., 77. old. [Eredetileg németül: K.u.K Kriegsministerium Musikhistorisches Konzert am 12. Jänner 1918. (műsorfüzet), Wien (1918); Várnai Péter fordítása]

BÖI/18: Bartók Béla: „A hunyadi román nép zenedialektusa” in: Uo., 91. old. [Eredetileg: Ethnographia (1914)]

BÖI/28 Bartók Béla: „A Biskra vidéki arabok népzenéje” in: Uo., 518. old. [Eredetileg: Szimfónia (1917)]

BCsL: ifj. Bartók Béla (szerk.): Bartók Béla családi levelei (Bp. 1981)

BBL: Demény János (szerk.): Bartók Béla levelei (Bp. 1976)

MNT A Magyar Népzene Tára I-VIII. Alapította: Bartók Béla és Kodály Zoltán (Bp. 1951-1992)

RFM: Béla Bartók: Rumanian Folk Music I-V. Szerk.: Benjamin Suchoff (The Hague 1967)

Somfai/1981: Somfai László: 18 Bartók tanulmány (Bp. 1981)

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás