Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Beszélgetés Kovács Tivadarral

Feljegyezte: Dúló György, méhkeréki tanító

Én is, apám is itt születtünk Méhkeréken.

1943-ban nősültem meg, három családom van: Jani fiam és két lányom. 7 éves koromban kezdtem játszani. Édesapám - aki 1969-ben halt meg - magával vitt a joc-ba. Ez akkoriban (la bace Ghurii o Toiulu-i o fost) Cséffán Gyuri bácsi házában volt. Ettől kezdve mindenüvé magával vitt. Együtt mentünk pl. lakodalomba, névnapra vagy disznótorba és fonókába, vagyis ahová hívtak minket. Így tanultam meg hegedülni.

15-16 éves koromban már prímáztam én is. Kettesben muzsikáltuk édesapámmal a joc-ot, ami elég nehéz volt, így hát én segítettem ki: én prímeltem, édesapám pedig kontrázott.

Nehéz volna megmondani, hány lakodalomban muzsikáltam, de annyi biztos, hogy több, mint 300 volt. A legtöbb Méhkeréken, románoknak, de volt több, mint 50 magyar lakodalom is itt a környéken. A legtávolabbi Tiszaörsön volt.

Minden vasárnap és ünnep alkalmával - kivéve a húsvéti nagybőjtöt - a déli óráktól naplementig muzsikáltuk a táncházat. Sosem fogom elfelejteni, hogy még gyerek voltam s jártam édesapámmal, oszt a csendőrök vagy háromszor is megvertek, meg elzavartak a joc-ból, de azért én csak mentem, mert segíteni kellett édesapámnak, hiszen fel voltunk fogadva. Többet aztán nem bántottak, csak azt mondták, hogy ha nem játszunk magyarul, akkor becsukják a táncházat.

A táncházon kívül a legtöbbet lakodalmak, névnapok, fonókák, vergel-ek [házimulatságok], disznótorok, sorozások alkalmával muzsikáltam, a felszabadulás után aztán a bálakban s természetesen, miután megalakult a kultúrcsoport, azóta állandóan muzsikálok ott is.

Amióta zenélek, öt hegedűm volt. A vonószőrt a lovas gazdáktól szereztem mindig régen. Akkor nem volt probléma, mert majdnem minden második házban volt ló. Most már nehezebb, mert alig van egy-kettő még a Tsz-ben is.

A muzsikálással igaz, hogy kerestünk, azonban sajnos annyit nem, hogy ebből meg tudjunk élni. Dolgozni jártunk. Hónaposok voltunk, napszámba jártunk. Régen az uraságoknál, a felszabadulás után állami gazdaságokban. Azonkívül aratók és cséplőmunklások is voltunk. Ha nem volt szezonmunka, akkor pedig itthon vályogot vetettünk. Minden évben kivetettünk 50-60.000 darabot. Tizennyolc éves koromban már önálló arató voltam. Addig édesapámmal dolgoztunk együtt. Bizony elég nehéz volt, főleg régebben. Jártam a Csákiszigeten, Feketeéren, Nagygyantén, vagyis minden közeli uradalomban, sőt még a dunántúli Zichyújfaluban is cselédeskedtem, ill. hónaposkodtam. Hát így tudtunk megélni.

Most végre, hogy itthon leszerződtettek minket a kultúrháznál, abból a kis keresetből, azonkívül a háztájiban kertészkedéssel foglalkozunk s így biztosítjuk a megélhetésünket.

Jancsi fiamat már hat éves korában beavattam a zenélésbe, úgy látom, hogy szereti s hozzám méltóan fogja ápolni. Azonkívül itt vannak már az unokáim is. Ahogy nőnek, úgy igyekszem őket bevonni a zenélésbe.

1947-ben mentünk el a faluból legelőször szerepelni Berettyóújfalura. Ezután már aztán volt több fővárosi szereplésünk, mint például a méhkeréki lakodalmas, a „Csempészek” c. film, a balatonfüredi, a keszthelyi nemzetiségi, vagy a kalocsai Dunamenti Folklórfesztivál és a TV-beli szerepléseink. Több ízben vettünk részt a Magyar Rádió által szervezett népzenei fesztiválokon is sikerrel.

Jónéhány hazai együttessel is van kapcsolatom. Így például a budapesti Bartók Béla és a Zalka Máté együttesek, aztán a keszthelyi Georgikon, a gyöngyösi Vidróczky, a szegedi ÉDOSZ, a gyomai Körösmenti, a békéscsabai Balassi, a gyulai Körös és a román gimnázium, valamint az eleki, kétegyházi és méhkeréki együttes és feltétlenül megemlítem Sebő Feriéket, akikkel többször is együtt zenéltünk.

Kétszer voltam a gyomaiakkal Lengyelországban s egyszer Romániában. A Rádió által felvett zenei felvételem Bratislavában díjat nyert.

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás