Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Darmos István

Füzér tánc- és zenei élete

Orosz Andrásné, Kretovics Jenőné, Kretovics Jenő, Preszuly Miklós,
Magyari János, Gergely Jánosné füzéri emberek elbeszélése nyomán

 

A Zemplén-Abaúji Hegyköz Magyarország legészakabbra fekvő területén a Zempléni-hegység keleti szélén terül el. E területen fekszik a vegyes - szlovák, magyar, ruszin - lakosságú Füzér. 1991-től folytatok néprajzi kutatásokat e településen, kutatásaim főleg a táncokra, táncéletre, viseletre, szokásokra és népdalkincsre irányulnak. 2006-ban adtam ki a Füzér táncai és táncélete című könyvet, amelyben összefoglaltam a 15 évnyi gyűjtőmunka eredményeit. 2007-ben megjelent a könyvet kiegészítő CD ROM is. Az alábbiakban a népzenére vonatkozó adatokból szemezgetek.

A Füzéren élő emberek ragaszkodnak a hagyományos kultúra értékeihez. A fiatalok emberemlékezet óta minden évben betlehemeznek, ma is működik a népdalkör. Néprajzi kutatások, köztük a zenei kultúrára - hangszeres zenére és népdalkincsre - vonatkozó gyűjtések is folytak a faluban.

Füzéren nem engedhette meg magának a fiatalság, hogy a szervezett bálokon kívül is - ahol a jelenlévők a belépő fizetésével közösen biztosították a feltételeket - zenészt foglalkoztassanak, s nagyon kevés család volt olyan anyagi helyzetben, hogy a kisebb családi ünnepeket is muzsikaszóval ülje meg. Így nem egyszer megtörtént, hogy zenei kíséret nélkül, csak úgy énekszóra is táncra kerekedtek az emberek.

"Keresztelőkor karikát táncoltak, Hát ugye cigány nem volt." (O. A-né)

"Tél folyamán a fonó neve, nótás tánc." (G. J.)

 

Karikázó (Darmos István felvétele, Füzér 2005)

A település lakossága részben magyar, részben szlovák és kis részben ruszin, ez tükröződik a népdalkincsben is. Számos magyar és szlovák szövegű dalt énekelnek a mai napig az idősebbek - a fiatalok a szlovák dalokat nem nagyon tudják -, s előfordulnak közöttük vegyes szövegű dalok is. A vegyes szövegűek között találhatunk olyanokat, amelyekben egy versszakon belül váltakoznak a magyar és szlovák kifejezések, vagy magyar és szlovák sorokat egyaránt tartalmaznak. Több olyan ének is van, amelyekhez mindkét nyelven tartoznak versszakok. Ezek lehetnek egymástól teljesen eltérő szövegek, és lehetnek mindkét nyelven azonos jelentésű versszakok.

Adtam hore...
Énekel: Orosz Andrásné, Orosz Máténé és Kretovics Jenőné
gyűjtő: Darmos István, Füzér 1994


Énekeseim: Orosz Andrásné, Orosz Máténé és Kretovics Jenőné
Háttérben a füzéri vár, ami egykor a végvárvonal része volt.
Fotó: Takács András, 1994

A dalkincs megőrzésében nagy szerepe volt a füzéri népdalkörnek. Szatmári László kántortanító működése is hozzájárult ahhoz, hogy Füzéren népdalkör alakulhasson, hiszen ezt a II. világháború előtt megkezdett, és utána is folytatott tevékenysége alapozta meg. Iskolai kórust, egyházi és világi énekkart szervezett, s ezzel a résztvevőket a dalok és az éneklés szeretetére nevelte. Később 1975-76 körül alakult ismét egyházi énekkar, majd 1977-ben a népdalkör. Ha e kulturális csoportnak a hagyományos népdalanyagra gyakorolt hatását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy nagy szerepe volt a hagyomány életben tartásában. Fontos és hasznos e tevékenységben az, hogy összefogta a jó hangú, helyi zenei hagyományokban benne élő embereket, repertoárjukon szereplő dalokat pedig megőrizte és továbbtanította. A kezdetekkor a népdalkör tagjai heteket, hónapokat töltöttek azzal, hogy a nagyszülők, szülők énekeit összeszedjék, az emlékekből felidézzék, s később csokorba fűzzék. A népdalkör megőrizte azoknak az énekeknek a nagy részét, amit egykor a fonóban, a vasárnapi sétákon, karicska táncolása közben, s lakodalmak vagy egyéb ünnepek alkalmával énekeltek.

 

Karikázó
Az 1986-os akadémiai gyűjtéssel párhuzamosan készített videó.
Operatőr: Hörcsig Márton

Nemcsak fonóban, vagy a vasárnapi séta alkalmával énekeltek a lányok, de Füzéren szokás volt a tánc közben énekelni azt, amit a cigány húzott. A legény kedves nótáját is elhúzathatta, s ezt is énekelte, hiszen ezzel közölni, elmondani akart valamit a közösségnek vagy a kedvesének. A füzéri táncalkalmakra vagy helyből fogadták a zenészeket, vagy a környező településekről hívtak cigányzenekarokat. A faluban bizonyos időszakokban éltek zenészek, de ahhoz, hogy zenekart alkossanak, nem mindig voltak elegen.

"A faluban nem voltak az én időmben normális zenész cigányok, ilyen brácsások csak. Volt Kovácsvágásról, meg Újhelyből jártak ki, meg Nyíriből. Abaújvárról volt egy Vak Jenő. Kimondottan nem látott. Az volt a legjobb prímás a környéken. A vezetéknevét a manó tudja ezeknek." (M. J.)

"Volt itt a Bagara család. Meg Elemér és a Vak Jenő. Volt róluk nóta is: .Hátuk mögött az Elemér a Vak Jenővel vígan muzsikál." (O. A-né)

"Fényes Bertalan Újhelyből, ő prímás. Mundér Gyula bőgős. Még Csányból jöttek cigányok." (K. J-né)

Hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom alkotta általában a zenekart, de ez esetenként bővülhetett, vagy csökkenhetett az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően. Az is megtörténhetett, hogy például a keresztelőben "volt egy-két szál cigány" (O. A-né).

"Hegedű, bőgő meg cimbalom. Nekem most is ez a legszebb." (M. J.)

A hatvanas években Szatmári László vezetésével zenekar is alakult. Ez a parasztzenekar kiváltotta a cigányzenészeket. Összeállításuk a cigányzenekaréhoz hasonló, de a zenekar létszámának változásaitól függően egy-egy hangszer kimaradt, vagy több egyforma hangszer is szerepelt benne. A hagyományos népzenei repertoár mellett az új táncdivatok kíséretét is ellátták működésük alatt, s más településen is játszottak, ha hívták őket.

"Volt itt egy kántortanító, Szatmári László. Ennek volt egy 40 tagú énekkara, s amellett volt egy zenekar. Ez a Szatmári féle zenekar nagyon sok bált csinált, amikor úgy összejöttek." (O. A-né)

"Régen, mikor Pusztafaluban nem volt zenész, innen jártak át. Úgy volt a parasztzenekar, nem cigány: két cimbalom, két bőgő, egy zenész." (K. J)

"Volt egy falusi zenekar is. Mikor bál, vagy ilyen falusi bál volt nekünk háznál, akkor a falusi zenekar játszott nekünk. Bandi bácsi, a Kovács Pista bácsi. De volt aztán cigányzenekar is. A cimbalmos az Fényes Sándor volt, de az már meghalt. Kálmus él még, ő volt a bőgős. Meg a Berti, ő volt a prímás. Fényes Berti. Hegedű, bőgő, cimbalom, kontra." (P. M.)

A zenekarokról szóló idézetekből kiderül, hogy a füzéri emberek fontosnak és elmaradhatatlannak tartották a zenekarokat, de azon belül a tisztelet főleg a prímásoknak járt. Ha egy szál hegedű megszólalt, az már kísérhette a táncot, s a résztvevők hangulatát is pozitívan befolyásolta, míg más hangszer - a zenekarban betöltött szerepénél fogva - ugyanezt a hatást nem érhette el. Hasonló szerepet töltött be - bár nem vált általános gyakorlattá - a tangóharmonika. Zenekar híján a fonóban és kisebb családi rendezvényeken szólalt meg Molnár Géza vagy Lupis Miklós harmonikája. A már említett zenekarok mellett a Hegyközben működött egy fúvós zenekar is. Ez egy alkalommal Füzéren is játszott, de nem honosodott meg tánckíséretként.

"Volt itt egy illető, aki nagyon szeretett harmonikázni, s nagyon sokszor a fonóba, vasárnap is, meg kint is eltangóharmonikázott." (O. A-né)

"A regéci Hutákban volt egy kürtös, rezes banda. Pusztafaluba egyszer meghívták őket. Ide egy búcsú alkalmával jöttek, de Pusztafaluban voltunk ilyen bálban. Az is szép dolog volt. Tán voltak vagy nyolcan: dobos, cintányéros, meg kürtösök, klarinétos." (M. J.)

Bálokra a zenekart a bálrendezők fogadták meg, s a belépőkből a tánc végén fizették ki. A húszas-harmincas években 20 és 30 pengő között volt a zenekar bére, s ezen kívül minden esetben vacsora is járt nekik. A vacsorát az év nagy báljain szétosztva egy-egy fonótársaság, baráti csoport biztosította. Külön bevételt jelentett a megrendelt nóta, vagy tánc, hiszen "ha húzatott a legény, akkor fizette" (M. J.). A fiatalság által szervezett nagy bálok mellett a házi bálok, és a lakodalmak adtak munkát a zenészeknek.

"Nagyon sokszor volt úgy, hogy a legények gondoltak egyet, és akkor megfogadták a cigányt. Hát ezek, akik itt voltak cigányok, ezekkel nem kellett csak akkor beszélni, amikor már tudták a legények, hogy csinálnak bált. Ha a cigányok muzsikáltak, azoknak mindig kellett vacsorát adni. A bálrendezők megkérték valamelyik csoportot, hogy most ti adjátok a vacsorát. Azok a sajátjukból adtak. Úgy szokott lenni, hogy mindenki adjon." (O. A-né)

"Ősszel az egyik csoport adta a vacsorát a cigánynak, karácsonykor a másik. Húsvétra a harmadik." (K. Jenő)

"Úgy szedték a rendezők a pénzt, ahogy táncoltak, mentek kalappal és a párok dobták bele, mert a cigányt ki kellett fizetni." (K. J-né)

"A zenészeket a belépőből fizették ki. 20-25 pengő, vagy 30 volt a pénzük." (M. J.)

Tudományos gyűjtemények nem őriznek Füzérről származó hangszeres felvételt, s mivel zenészek már nem élnek a faluban, ezt a hiányt pótolni sem lehet. A szomszédos településekről átjáró cigányzenekarok repertoárja részben működési területükön általánosan ismert dallamokból állt, részben alkalmazkodtak a települések speciális igényeihez. Füzéren a jelentős számú szlovák eredetű lakosság, minden bizonnyal speciális szlovák dallamok ismeretét is igényelte a bálban, lakodalmakban muzsikáló zenészektől. Az 1986-ban készült táncfilmen a csárdást is énekszóra táncolták.

 

Csárdás csoportosan
Az 1986-os akadémiai gyűjtéssel párhuzamosan készített videó.
Operatőr: Hörcsig Márton

Reménykeltő, hogy Füzéren a fiatalok nyitottak őseik kultúrájára, igyekeznek átvenni nagyszüleik énekeit, az idősebb asszonyokhoz beállnak megtanulni a karikázót. Jó példa e település arra, hogy egy összetartó, jó faluközösség képes lehet a hagyományos kultúra értékeinek megmentésére.


Tánc a lakodalomban a tanító házánál
XX. század első fele, fotós ismeretlen (füzéri helytörténeti gyűjtemény)

 

 

Darmos István

Füzér táncai és táncélete

Könyv és CD-ROM archív fotókkal, film- és hangfelvételekkel

Füzér a Zemplén-Abaúji Hegyköz egyik települése. Lakossága vegyes - szlovák, ruszin és magyar - eredetű, népi kultúrájában is e sokszínűség érvényesül. A hagyományos tánckultúrából lassú- és friss csárdást, valamint karikázót és válltáncot őrzött meg a lakosság, a XX. század végéig.

Ez a könyv több mint egy évtizednyi gyűjtőmunka eredménye. Szól a táncokról, tánchelyekről, táncalkalmakról, a bálok rendezéséről, s a népviseletről, azon belül a tánchoz hordott öltözetről. Foglalkozik a település zenei kultúrájával, gazdag népdalkincsével, éppúgy, mint a hangszeres hagyomány emlékeivel. Érinti a népi kultúra valamennyi olyan területét, amely kötődik a tánckultúrához. Az összegyűjtött ismereteket számos melléklet, - fotó, kotta, tánclejegyzés - teszi teljessé, hogy mind a tánctudomány, mind a tánpedagógia területén jól használható kézikönyv kerüljön az olvasó kezébe.

A CD-ROM tartalmazza mindazt, ami a könyvbe nem kerülhetett bele. Archív fotókat, táncfilmeket, és a füzéri népdalgyűjtés anyagát. A könyv és a CD-rom együtt jelentős szeletét mutatja be e hegyközi falu egykori hagyományos kultúrájának.

Könyv táncjelírással, 24 kottával, 10 fotóval: 1.800 Ft/db
CD-ROM 39 fotóval, 71 ének hangfelvételével, 8 táncfilm részlettel 1.800 Ft/db
A CD-rom és könyv együttes rendelése esetén az ár összesen 3000 Ft. Egy-egy kiadvány árából 10 db feletti rendelés esetén 300 Ft/db kedvezményt adunk. Postai szállítás esetén a postaköltséget felszámítjuk.

Megrendelhető:
Darmos István
3950 Sárospatak, Áchim u. 7.
20/4342051
darmospisti@freemail.hu

Folkszemle, 2008. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás