Folkszemle, 2009. november hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

A Művelődés archívumából
LII. évfolyam (1999) 6-8. szám 151-153. o.

Kallós Zoltán

Adalékok az észak-mezőségi magyarság néprajzához

Elsőbben megpróbálom körülhatárolni a földrajzi egységet. Szorosabbra fogva a határokat, a Szamos és a Maros között elterülő dombvidék. Kolozsvárról kiindulva a Mezőség peremén keletkezett nagyobb városok: Kolozsvár, Dés, Beszterce, Régen, Marosvásárhely, Ludas, Enyed és Torda.

Ez a terület további kisebb tájegységekre osztható. Kisebb árnyalatbeli eltérések kimutathatók az észak-mezőségi falvak között is. A vidék legjellemzőbb közös vonása nyelvjárásában jelentkezik legszembetűnőbb módon. Ez pedig az a-zó nyelvjárási jellegzetesség. Amint ők mondják, a mezőségi ember lapasan beszél. Tájegységünk egykor néprajzi szempontból egységesebb lehetett. A differenciálódás újabbkori differenciálódás eredménye. A székelységgel szomszédos falvakban bizonyos fokú székely hatás észlelhető, amely leginkább a viseletben és a táncban jelentkezik.

A mezőségi népművészetről igen keveset tudunk. Tüzetesebb tanulmányozására csak az utóbbi időben került sor. Magam ezúttal az észak-mezőségi falvak népművészete vázlatos jellemzésére szorítkozom. Annál is inkább, mivel a területről ezen a találkozón három falu lakossága képviselőit láthatjuk. Szék, Magyarszovát és Visa küldötteit. Csekély számuk ellenére is képet alkothatunk ennek a vidéknek a viseletéről, zenéjéről és táncairól.

Tájegységünk két legjelentősebb magyar lakosságú falva: Szék és Magyarszovát. Figyeljük elsőbben Szék és a Szék környéki falvak néprajzi anyagát. Amint a környező falvak lakossága megkülönbözteti egymástól: a hosszú- és kurtaderekú viseletes falvak megnevezéssel. Régiességben a kurtaderekú falvak lakosságának hagyományai vetekednek a székiekével, és sok esetben még régiesebbek is. Ezek a régies falvak: Visa, Vajdakamarás, Magyarpalatka, Mezőkeszű és Magyarszovát. Ide sorolható még egynéhány kisebb falu is, hol a lakosság kisebb részben magyar nemzetiségű: Kötelend, Mezőszava, Légen, Gyeke és Katona. A hosszúderekú falvak egy része a Kis-Szamos és mellékfolyóinak völgyeiben helyezkedik el.

Számottevő kisebb néprajzi egység a Borsa völgye. Két legjelentősebb faluja: Kide és Válaszút. Ide sorolható még Kolozsborsa, Kolozskovácsi, Kolozsgyula, Fejérd, Telekfarka, Csomafája, Bádok, Ördögkeresztúr, Bonchida, Kendilóna stb. Ugyancsak még jó néhány erdőháti falu, a Kis-Szamos baloldali mellékfolyóinak medrében, fel egészen Alparétig. Széktől keletre és dél-keleti irányban még jó néhány falu: Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton, Vice, Bálványosváralja, Várkudu, Búza, Feketelak, Melegföldvár stb. terül el.

A vidék néprajzi szakirodalma meglehetősen szegényes. Figyelemre méltó forrásanyag alig akad; népművészetére az 1940-es években kezdett felfigyelni a közvélemény. Ez időben jelent meg Palotay Gertrúdnak egy, a széki varrottasokról írott tanulmánya, amely elkerült Kodály Zoltán kezébe. Amikor meglátta, azt mondta, hogy milyen lehet a zenéjük ezeknek az embereknek, ha ilyen szépek a varrottasaik? Így aztán Kodály Zoltán ösztönzésére Lajtha László belekezdett a széki zenei gyűjtésbe. Ez idő tájt látogatott el Szépkenyerűszentmártonba is. De a táncházak találkozóján szóljunk részletesebben e vidék tánc- és zenekultúrájáról.

Kezdjük egyig legszebb népszokásunkhoz, a lakodalmakhoz kapcsolódó népi dallamokkal, közülük is a menyasszonykísérővel:

Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám, Isten áldja.
Isten áldja, jó anyám,
Nem lesz itt már a hazám.
Csak egyszer egy esztendőbe
Lehetek a ked vendége,
Hogy nézzek a két szemébe.

Szováton, kezdve a lakodalomba való indulás pillanatától végig az úton, míg a vőlegényes ház kapujáig nem érnek, rikótozni szoktak.

Jaj, de szépen menyünk mi
Szép menyasszonyt viszünk mi.
Szép a híre, szép a neve,
Szép a magaviselete.
Vőlegényünk se csúnya,
Olyan mint egy bokréta.

Ne sírj menyasszony, ne könnyezz,
Mert te tudtad, hogy ez így lesz.
Mert te tudtad, gondoltad,
Hogy ki lesz a te urad.

Aki kiállt a kapuba,
Rozmarint száll a markába.
S aki rajtunk csodálkozik,
Az is közénk kívánkozik.
Közénk biza ne jüjjen,
Hogy vele bajunk legyen.

Örömanya, jöjjen ki,
A kapuját nyissa ki.
Hozunk kednek segítséget,
A fiának feleséget.
Vezesse bé a házába,
Ültesse le a ládára.

Énekelték Székely Andrásné Soós Erzsi és Kádár Sándorné Pap Erzsi szováti asszonyok.

A széki táncrendet mindenki ismeri. A Szék környéki falvak táncrendje is nagyjából azonos a székiekével csak egyes esetekben figurásabb. Ezért aztán nehezebb is megtanulni.

A legényes táncok három fajtáját ismerik. Gyűjtőnevük együttesen : magyar tánc (ritka és sűrű magyar, az újabb keletű verbunk). Minden faluban magyar tánc néven tartják nyilván, de az elemeknek falvanként más elnevezései is ismeretesek. Füzesen ritka és sűrű fogásolás. Széken ritka és sűrű tempó. Szováton ritka és sűrű kurázsi. Érdekes, hogy Kalotaszegen a ritkát a magyarok nem járják, román legényesként tartják nyilván. A Kolozsvár melletti feleki románok pedig azt mondják, hogy „ungureste de magam”, vagyis magyarul magára. Amikor a zenésztől kérik, csak úgy mondják: „húzzad a magyar táncot”. E vidék egy másik jellegzetes tánca a négyes. Azért négyes, mert négyen járják. Két fiú és két lány kör alakban összefogódzva. Egyes helyeken, míg a legények legényest járnak, addig a lányok, vagy azok a fiúk, kik legényest járni nem tudnak, közösen forognak a lányokkal. De párosan is szokták járni, mivel a forgatóst nem mindenki tudja. A széki lassúnak megfelelője az akasztós, vagy másképpen öreges lassú cigánytánc. A lassú akasztós tánc egy-egy dallamát egy faluközösségben bizonyos nemzetségek táncaként tarják nyilván. Pl. Feketelakon a Kiss, Palatkán Juhos, Visán Fodor, Szováton Csete nemzetség táncairól tudunk. Amikor kérik a zenésztől, csak úgy odaszólnak: „húzzad a Kissék táncát!” Az akasztósnak van egy gyorsabb, cigánytáncnak nevezett változata, amely a mai értelemben vett csárdásnak felel meg. Erre az észak-mezőségiek forgatóst járnak.

Dallamanyagban megkülönböztetünk szökőst, korcsost és sűrű csárdást, vagy összerázóst. A korcsos dallamanyaga stílusában egyezik a Székelyföldön általános marosszékivel. Tulajdonképpen az is egyfajta forgatós. A megkülönböztetés csak a dallamanyagra vonatkozik, mivel mozgásban ugyanazt a forgatóst végzik, mint a már említett cigánytánc dallamára, csak a tempóban jelentkezik különbség. A vidék másik érdekes tánca a szászka, más néven szász tánc. Ezt inkább csak a jó táncosok járják, ugyanis egy legény két leányt táncoltat egyszerre és mindkettőt egyszerre forgatja.

A mezőségi zenei anyag fennmaradása szorosan összefügg a szokásanyag továbbélésével. Egyes dallamok szorosan kapcsolódnak bizonyos szokásokhoz. Így minden észak-mezőségi falunak megvan a maga katonakísérő nótája. Íme a magyarszováti katonakísérő.

Ződ az útnak a két széle,
De bánatos a közepe.
Masíroznak búsan rajta,
Sűrű könnyeket hullatva,
Sűrű könnyeket hullatva.

Őtöznek szürke gúnyába,
Viszik a csata zajába.
Állj meg, rózsám, kérdjelek meg,
Ha elvisznek, hol kaplak meg,
Ha elvisznek, hol kaplak meg.

Gyere ki Galíciába,
Ott megkapsz egy kaszárnyába.
Galícia közepibe,
Két kaszárnya van egyvégbe,
Két kaszárnya van egyvégbe.

Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon.
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Édesanyám szava haik,
Édesanyám szava hallik.

Mit érek én a szavával,
Nem beszélhetek magával.
Mit érek, ha szavát hallom,
Ha őkemét nem láthatom,
Ha őkemét nem áthatom.

Énekelte Maneszes Márton.

 A vidék dallamvilágára legjellemzőbbek a tizenhat szótagos dallamok. Vagyis, amint megkülönböztetünk tizenkétszótagos, vagyis dupla hatszótagos sorokat, ugyanúgy megkülönböztetünk dupla nyolcszótagos sorokat. Ilyen dallamok kisebb számban a Székelyföldről is előkerültek. Kodály jaj-nótákként említi tanulmányaiban. Következzék a két szováti asszony éneke:

A szováti tiszta búza
Kihajlott a gyalogútra,
Kihajlott a gyalogútra.

Még a fejét ki sem hányta,
Páros galamb körüljárta,
Páros galamb körüljárta.

Hol jártál, te barna kislány,
De szép harmatos a szoknyád,
De szép harmatos a szoknyád.

Harmatos búzát arattam,
A rózsámtól elmaradtam,
A rózsámtól elmaradtam.

Úgy elválottam szegénytől,
Mint a nyárfa levelétől,
Mint a nyárfa levelétl.

S úgy elválottam szegénytől,
Hírit sem hallom senkitől,
Hírit sem hallom senkitől

Énekelte Székely Andrásné Soós Erzsi

Azt gondoltam, még a világ,
Mindig ég a gyertyavliág.
De már látom, hogy elalszik,
Halálomat sokan lesik.

Azért lesik halálomat,
Vegyék el a galambomat
De én azért se halok meg,
Hogy a szívük szakadjon meg.

Nem úgy van most, mint vót végen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, nem az a hold,
Nem az a szeretőm ki vót.

Aki vót, az rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyant sem, mint én vagyok.

Énekelte Kádár Sándorné Pap Erzsi.

Lakodalomban, de tánc vagy bál alkalmával is szokásos a hajnali. Ezek a dallamok túlnyomó részben mind a jajnóták típusába sorolhatók. Minden falunak megvan a maga hajnali nótája. A hajnali nóta régebben valószínű más vidékeken is általános lehetett. Ugyanis szilágysági (Almási István szóbeli közlése), kalotaszegi és gyimesi adatunk is van erre vonatkozólag. Feltehetőleg Székelyföldön is általános lehetett.

Bonchidáról násznagykísérő nótáról is van adatunk. Ennek a dallamnak a kíséretében mentek Bonchidán a cigányfogadó kezeslegények a cigányoknak vacsorát adó leányos házhoz. Ördöngösfüzesről asztali nótáról is tudunk. Akkor húzták, amikor a vőfélyek a káposztás rigmus elmondása után beadták a káposztát.

Igen sajátos az észak-mezőségi falvak temetkezési szokásanyaga. Különösen az ifjúkorúak elhalálozása esetén. Tudunk halottkísérő zenéről és halottkísérő énekről is. Ilyen vonatkozású anyag anyag a Küküllő menti falvakból és Gyimesről került még elő. A siratás még majdnem minden faluban kötelező módon él. A fiatalon elhunyt leánynak vagy legénynek megülik a lakodalmát is a temetés után. Széken vőfélyek rigmussal kérik ki a halott leány koporsófedelét. A fiatalok még ma is egyenesen a táncba mennek a temetőből. Az idősek tort ülnek a halottas háznál, a fiatalokat pedig pálinkával és kaláccsal kínálják meg a táncháznál. Több mezőségi faluban zeneszóval és énekszóval kísérték utolsó útjára a fiatal halottat.

Végezetül csupán arra utalnék még, hogy a mezőségi zene- és tánc és kultúra az együttélő románok és magyarok sokrétű kultúrája összefonódásának és egymásra hatásának jellegzetességeit mutatja, a hagyományok közös tőről erednek, közöttük csak árnyalatbeli eltérések mutathatók ki. Egy falun belül kevés eltérés volt viseletben, zenében és táncban is. Csak az tud biztos határt vonni a magyar és román hagyományok közé, aki ismeri az itteni dallamvilágot és hagyományokat. Aki megtanulja a mezőségi magyar forgatóst, az könnyűszerrel tudja a románt is, vagy akár fordítva.


Folkszemle, 2009. november hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás