Folkszemle, 2010. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Martin György

Szék felfedezése és tánchagyományai1


Szék, 1943
Fényképezte: Gönyey Sándor
Forrás: Néprajzi Múzeum fényképgyűjteménye
„Fekete-piros csütörtök
és vasárnap délután
- amikor kimenős a lány -
fekete-piros fekete
táncot jár
a járda szöglete.

Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
...................
A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol:
Koporsó és Megváltó-jászol.”

(Kányádi Sándor 1972)

A hetvenes évek népművészeti, folklorisztikai érdeklődésében kiemelkedő szerephez jutott a közép-erdélyi Szék sajátos, vonzó, régies kultúrája, amelyet sokáig csak a szakemberek ismertek. Tanulságos nyomon követnünk, hogy a máig is nehezen megközelíthető, elzárt fekvésű nagyközség hagyományainak felfedezése és vonzásköre hogyan terebélyesedett az elmúlt évek során, míg a hetvenes évek elejétől mintegy zarándokhellyé válva, szinte minden más – régebben ismert – magyar népcsoport kultúráját megelőzve, rövid idő alatt beépült a köztudatba, ami elsősorban éppen zenéjének és táncának köszönhető.

Szék múltja
A széki hagyományok felfedezése
1945-től 1970-ig
A hetvenes évek és a táncház
A széki gyűjtések jelentősége
A széki tánckészlet*
Dallampéldák

 

1 Első megjelenése: Martin 1981a. E tanulmányában leírtakat Martin később újból összefoglalta, de abból az írásából hiányzik Szék tánckészletének (alább, *-al jelölve) ismertetése. Lásd Martin 2000. (1982)

Folkszemle, 2010. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás