Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Pávai István

A Cserebogár-nóta népköltészeti és népzenei vonatkozásai1

 

A Cserebogár, sárga cserebogár kezdetű szöveggel elterjedt, Cserebogár-nótának is nevezett népies műdal, a 19. század egyik legnépszerűbb dala. Akkoriban, ha a Cserebogár-nótáról beszéltek, alatta rendszerint az első két kottapéldánkban olvasható szöveg és dallam valamelyik variánsát értették.

1. kotta. Cserebogár, sárga cserebogár2




 

Nëm kérdëm én tőled, të kis madár,
Derül-ë még életëmre több nyár.
Azt sëm kérdëm, sokáig élëk-ë,
Csak azt mondd mëg, rózsámé lëszëk-ë!

2. kotta. Cserebogár, sárga cserebogár3




Nem kérdem én tőled, te kis madár,
Derül-e még életemre több nyár.
Azt se kérdem, sokáig élek-e,
Csak azt mondd meg, rózsámé leszek-e.

A szöveg kéziratos formában legkorábban az 1777-es keltezésű Kovács Ferenc énekeskönyvből került elő, ám néhány dallal együtt a többitől eltérő kézírással (a későbbi tulajdonoséval) olvasható, aki ezt írta a borítólevél versójára: „Venit in Possessionem Pauli Simon d. 23a Oct. 1801.”.4 Az 1801-től 1840-ig keletkezett kéziratos anyagban Vass János, Kovács Ferenc, Diénes Gábor, Balla Pál, Kiss Lajos, Técsői Szabó István, Henczy József, Sánta Imre, Adanitska József, Nyáry Bálint, Csapó Sándor, Debnár Ignácz, Vajda Julianna, G. S. és M. T. énekeskönyvében, továbbá a Cecei-, a Farkas Lajos, Viski István, Tahy Gáspár, Varga János, Mindszenthy Dániel, Udvardy János nevéhez fűződő kéziratos gyűjteményekben, valamint a Felvidító nóták, a Kedvre bíztató iromány, a Nóták, a Világi Dallok, a Nótás könyv című kéziratokban fordul elő. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Vajda Julianna énekeskönyve két másik szöveg esetében nótajelzéssel utal dalunkra: Ad notam Csere bogár, amiből arra következtethetünk, hogy ezt a dallamot akkoriban más szöveggel is énekelték.

Kerényi György a 19. századból a dalnak mintegy harminc nyomtatott változatát számlálta össze. Ezekben egy kivételével mindegyik esetében a Cserebogár-szöveget találjuk.5 Akkoriban minden számottevő cigánybanda műsorán szerepelt, gyakran az ún. „cigányzenész-versenyeken” kötelező darabként is előfordult. Olyan legenda is keletkezett a Cserebogár-nótáról, hogy ez mentette volna meg a felvidéki híres prímást, Pityó Józsefet és bandáját, aki az 1848-as szabadságharc idején a Hurbán vezette szlovák csapatok fogságába került, s az akasztás előtt azt kérte, hogy utoljára még egyszer muzsikálhasson. Pityó állítólag olyan meghatóan játszotta a Cserebogár-nótát, meg az Ereszkedik le a felhőt-t, hogy a szlovák vezér elérzékenyült és megkegyelmezett nekik.6 Ha a legenda igaz lenne, azt is mondhatnánk tréfásan, hogy nem csoda, ha tetszett neki ez a dal, hiszen Bartók 1934-ben jelezte, hogy ismeri a dallamnak 6 szlovák és 1 morva változatát. Egyúttal elutasította Octavian Beu véleményét, aki szerint román eredetű dallamról van szó, mivel a román falvakban egyszer sem találkozott vele.7

A Cserebogár-nóta 19. századi népszerűsége folyamatosan dokumentálható, s a 20. századra is jócskán átnyúlik. Nem véletlen, hogy olyan nagy számban fordul elő hivatkozás rá irodalmi művekben is, pl. Szigligeti, Petőfi, Jókai, Gárdonyi, Kosztolányi, Kaffka Margit műveiben, hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk, illetve Juhász Ferenc nótájaként még egy irodalmi anekdotába is bekerült.8 Természetesen a műzenei feldolgozások száma sem kevés, pl. Liszt: 6. magyar rapszódia, Mihályi Ignác: Cserebogár-ábránd, Erdélyi Mihály: Cserebogár, sárga, cserebogár (operett), Hubay Jenő: Csárdajelenetek, op. 34, no. 6 „Sárga cserebogár” stb. Olyan adat is van a korabeli publicisztikai irodalomban, amely e népszerű dal mulató nóta funkciójára is rávilágít. Guthi Soma írja (Gutius áléven) aRazzia a „Pokol”-ban (Budapest éjjel) című karcolatában, a Mikszáth által szerkesztett Országos Hírlap 1898. április 26-i számának 10. oldalán:

„Egy athletai termetü fiatal ember vetödik most be a Pokol kapuján. Hires verekedö, aki elveszettnek tartja azt az éjszakát, amelyen el nem, páholták, vagy ö meg nem dögönyözött valakit Helyet foglal, megiszik egy liter karczost, aztán oda kiált a verklishez:
- Ide gyere, rongyos, és húzzad a fülembe!
A kintornás engedelmeskedik.
- Húzd rá a cserebogárt!
- Instálok alássan, én csak czepperliket játszok.
- Már pedig nekem a cserebogár-nóta kell. Palacsintát csinálok belöled, ha el nem játszod ”.

A Vasárnapi Újság 1858. évi számának 586. oldalán viszont arról értesülünk, hogy a dallam régiségének hangsúlyozása mellett, talán éppen a túlzottan gyakori elhangzás miatt közben már az elavultság érzete is megjelenik: „örökké holmi »Sárga cserebogár«-féle melódiákkal nem lakhatunk jól”. Éppen ez a nagy népszerűség nehezíti meg a szöveg és a dallam datálását, amire Kerényi is utal a 19. századi népies műdalok esetében általában, s a datálás nehézségeire példaként pontosan a Cserebogár-nótát említi.9

A Cserebogár-nótával kapcsolatos 19. századi vélekedések, akárcsak a 20. század első felében megjelent kapcsolódó publikációkban a szerzők (Tolnai Vilmos, Petró Sándor, Horváth János, Harsányi István) is a Cserebogár-nóta datálásával és szerzőségével kapcsolatos kérdések tisztázását érzik a leginkább fontosnak, ami alatt egyaránt értendők a datálással kapcsolatos korábbi vélekedések cáfolatai, s az újabb feltételezések igazolására tett kísérletek. Gyakran történik hivatkozás Déryné naplójára, amelynek szerzője említi, hogy a miskolci színházalapítás időszakában, a pesti társulat a Korona vendégfogadó udvarának kocsiszínében ácsolt alkalmi színpadon mutatta be Hirschfeld német vígjátékának magyarított változatát Tündérkastély Magyarországon címmel. A nagysikerű előadás nyitódalának Déryné a Cserebogár-nótát választotta.10 Ennek nyomán a dal szövegének szerzőjét Tolnai Vilmos az 1810-es évek vándor színtársulatainak tagjai közt valószínűsíti, feltételezvén, hogy a szerző talán Déryné társa volt.11 Az kétségtelen, hogy a dal országos elterjesztésében Déryné is nagy szerepet játszhatott, viszont ugyanolyan joggal feltételezhetjük, hogy a miskolci előadás nyitódalaként egy már közismert népszerű dalt választott. Petőfi Szülőföldemen című, 1848-ban írt versében refrénként használja a Cserebogár, sárga cserebogár szövegkezdetet, olyan altatónótaként emlékszik rá nosztalgiával, mint amelyet dajkájától hallott, amely az „alföldi szép nagy rónaság” közismert, kedvelt dala lett volna gyerekkorában. Petőfi versére utalva később Jókai is „bölcsődal”-ként említi.12

A 19. században a szerzőség kérdése rendszerint annak kapcsán válik ismételten időszerűvé, hogy gyakran keletkeznek irodalmi igényű újabb átköltések, kibővítések, amelyek áttekintésére azonban itt nem vállalkozhatunk. Ezek általában romantikus, érzelgős, néha erotikus hangulatú új versszakok, amelyek rendszerint nem folklorizálódtak.13 Meg kell azonban említenünk a korai előzmények között Kazinczy három változatban is közreadott kakukk-dalát, amelynek különlegessége egyrészt, hogy első alakjában a 18. század nyolcvanas éveiben keletkezett, másrészt, a cserebogár helyén kakukk szerepel.14 Tolnai nem a Cserebogár-nóta „megnemesítésének” látja Kazinczy versét, Harsányi szerint viszont a kakukkdal népköltészeti előzményekből keletkezett.15 A datálásra nézve ugyancsak figyelemre méltó a Magyar Kurír 1808-as évfolyamában közzé tett György László vers, amelyre Harsányi hívta fel a figyelmet, s amelyben olvasható a Mond meg nekem, cserebogár, mikor lesz nyár szövegsor, a korabeli szerkesztő pedig ehhez kapcsolódóan megjegyzi: „Ez egy régi Magyar énekből vett kitétel”.16

A 19. századi közhiedelemmel összhangban id. Ábrányi Kornél népdalszöveg Lavotta János általi megzenésítésének tartotta a Cserebogár-nótát: „A cigány zenészek, zenekarok fokozatos elszaporodása keveset törődött a szöveges dalokkal. A nép ösztönszerü dalmegnyilatkozásai, amint keletkeztek: gyorsan el is párologtak, mert kevesen voltak, akik lekótázták s ez uton tovább terjesztették volna. Az írástudó dalkompozitorok pedig nem igen válogathattak még akkor a magyar költészet olyan termékeiben, a melyekben magyar metrikára s tartalmi népies lendületegységre találhattak volna. Csak a néptől átvett szövegek megzenésítésére szorítkozhattak s azoknak adhattak uj formát, uj plasztikusabb keretet. Egy-egy ily sikerült, felkapott s népszerüvé vált szöveges dal aztán valódi oroszlányvelőt képezett, melyből, minden irányban kijutott a bőséges lakmározás. - Ilyen dal volt e század elején az unikumszámba menő elévülhetetlen becsü klasszikus «Cserebogár, sárga cserebogár» stb. cimü, melyet a szóhagyomány s az én atyám tanusága szerint is Lavotta János szerzett, az ő országos vándorlásai közben. E dalnak hajlitási s harmoniai hátterei kimerithetetlen anyagot szolgáltattak a magyar dalirodalom későbbi kifejlődéséhez, mert benne van abban minden kelléke a magyar ritmusnak, népköltészetnek és a nemzeti érzés ezerféle prizmájának”.17

Arra is van példa a 19. századi sajtóból, hogy minden különösebb alap nélkül Czinka Pannának tulajdonították a szerzőséget.18 A dallam datálására tett kísérletekben szerepet játszott, a sorvégeken hallható kurucosnak ítélt kvart-hangöz. Ennek alapján Fabó Bertalan is a kuruckorban gyökerezőnek vélte, bár közismert formájának, mint „népdalszerű új nótának” a kialakulását, az általa ismert előfordulási adatok alapján 1824 előtt nem látja igazolhatónak. Ezzel érvelve veti el Lavotta szerzőségét, aki 1820-ban halt meg.19 Kétségtelen, hogy a dallam nem következetesen szótagoló jellege valamiféle hangszeres hatást sejttet. Sárosi Bálint, amikor a népies műdalok elsődleges forrásaként a verbunkos zenét jelöli meg, egyik jellemző példaként a Cserebogár-nótát adja.20 Nem véletlen, hogy Tompa Mihály 1844-es sárospataki Dalfüzérébe külön szöveg nélküli hangszeres formában, s külön szöveges dalként is bekerült,21 illetve később Seprődi János is fontosnak tartotta énekes és hangszeres formában egyaránt feljegyezni kéziratban maradt gyűjteményében.22 Figyelemreméltó még az 1832-es kiskunsági hangszeres kottás feljegyzés Tóth István fülöpszállási kántor Áriák és Dallok című kéziratából, amelynek záró ütemében a moll jellegű dallamot dúr akkordra utaló kettősfogással zárja.23 Ez arra szolgáltat fontos adatot, hogy az erdélyi hangszeres népzenében a 20. századig fennmaradt dúros harmonizálás korábban a nyelvterület más részein is ismert volt.

A néphagyomány vérkeringésébe kerülve a Cserebogár-nóta dallama gyakran fordul elő más szöveggel is, mint a cserebogarassal, illetve gyakoriak a cserebogár-szöveg érdekes továbbvariálódásai, például Vereshangya, sárga cserebogár, Légy te bogár, majd leszek én csere stb. Az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Típusrendjében a Cserebogár-nóta dallama majdnem 100 népi változatban található, nem számítva ebbe bele a 19. századi kottás adatokat. Leggyakrabban a Dunántúlon, a Felvidéken és az Alföldön gyűjtötték, Erdélyből csak szórványos értelmiségi közvetítésű hangszeres, illetve más szövegű változatban került elő. Ennek oka abban is kereshető, hogy a régies hagyományú erdélyi területeken a gyűjtők általában kerülték a műdalok feljegyzését, rögzítését. Ezzel együtt azért sok más műdalról van erdélyi adat, ami azt jelzi, hogy itt talán sosem volt annyira elterjedve ez a dallam és szöveg, mint a nyelvterület központi, nyugati és északi területein. A 20. század második felében Erdélyben ritkán lehetett hallani még a városi cigányzenészek körében is, arról pedig végképp nincs tudomásunk, hogy eredeti formájában a moldvai magyarok repertoárjában is előfordult volna.

Van viszont Moldvában egy érdekes hiedelemhez kapcsolódó szokás, amelynek érdekes módon kapcsolata van a Cserebogár-nóta szövegével. A szokásról ezt mesélte a klézsei Lőrincz Györgyné Hodorog Luca: „tavasszal elig várják, s akkor tuggyák, hoty tavasz van, mikar a ficfából tyilinkát csinálnak. S úgy pedig, ha nagyböjt van, úgy manták az öregek, hogy aggyig ne fujjanak a tyilinkába ety se, ha úgy akarják, hogy a hótak tuggyák, hogy immá tavasz van, s a husiét reggelje. Tyilinkát csinának, husiét regveljén fúnak a tyilinkába legelőbbször, hoty tuggyák meg e hótak, s örvengyenek, hoty tavaszt értünk, s husiét reggeljit megértük, Jézus feltámadása napját”.

Lőrincz Györgyné Hodorog Luca tilinkázik. Klézse
Zakariás Attila felvétele

 

A havajgatás tilinkán játszott dallamát Kallós Zoltán Klézsén vette hangszalagra először 1965-ben, az 1897-ben született Kotyorka Antaltól, majd 1985-ben Hodorog Andrástól (szül. 1940). Ezeket megelőzően, már 1963-tól sikerült dorombon előadott variánsokban rögzítenie a havajgatást, sőt szöveggel énekelt változatokra is bukkant Lujzikalagoron (3. kotta) és Klézsén (4. kotta).

3. kotta. Mond meg nekem, kicsi madár. Lujzikalagor (Moldva), 198024


Husvét után tavasz világ,
Még asztán jő nyár.
Husvét után tavasz után,
Még asztán jő nyár.

S e hótak es arról hallják,
Nekünk tavaszunk jött:
S e hótak es arról hallják,
Nekünk tavaszunk jött:

S e madárkák ësszegyülnek,
Szépen zengedeznek,
Csak az árvák keserëgnek,
Ők nem énekëlnek.

Kicsi bárán bőgéséről,
Tilinka szólásáról.
Kicsi bárán bőgéséről,
Tilinka szólásról.

Tavasz, tavasz, genge tavasz,
Mindent megújítasz,
Erdőt, mezőt béboritasz,
Engëm szomoritasz.

 


Mon’ meg nekem, kicsi madár. Lujzikalagor (Moldva), 1980
Zsigmond Marika (sz. 1960), ének
Gyűjtő: Kallós Zoltán
AP 13321f jelzetű hangfelvétel az
MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában

4. kotta. Mond meg nekem, cserebogár. Klézse (Moldva), 198025


Mikor erdők béborulnak,
S e mezők es béződülnek,
S e mezők es béződülnek,
S e madárkák esszegyülnek.

Esszegyülnek, énekelnek,
Csak e zárvák keserëgnek.
Zaszu fának ződ levele,
S az e zárvák víg öröme.

 


Mon’ meg nekem cserebogár. Klézse (Moldva), 1980
Bálint Józsefné Hodorog Erzse (sz. 1909), ének
Lőrincz Györgyné Hodorog Luca (sz. 1920), ének
Gyűjtő: Kallós Zoltán
AP 13321i jelzetű hangfelvétel az
MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában

A lujzikalagori változat (3. kotta) utolsó versszaka szinte szó szerint megtalálható az 1772-1811 között keletkezett, Udvarhelyszéken a Nyikó menti Kadács községben megőrzött Czombó-énekeskönyvben:26

Tavasz tavasz gyenge tavasz,
ki mindenekket megujjittasz,
De engem tsak hervasztasz,
De engem tsak hervasztasz!

A további versszakokban is találunk megfeleléseket:

Hozz be nekem leveles ágat,
Hadd lássam meg, ha tavasz van
...
Hozz énnekem búzafejet,
Hadd lássam meg, hogyha nyár van.

Itt tulajdonképpen a halálát váró rab énekéről van szó (Majd meghalok a tömlöcben), ezért szerves az összefüggés a moldvai havajgatás-énekkel, amelynek hangszeren (leginkább tilinkán) játszott dallamát az adatközlők a túlvilági lényekkel (rokonokkal) való kommunikáció eszközének tekintették.27 A moldvai szövegekben az árvákra való utalás jelzi ezt, hiszen nekik vannak elhunyt rokonaik, a rabénekben pedig a halálát váró fogoly csak a szülei által hozott leveles ágról, búzafejről tudja, hogy eljött a tavasz, illetve a nyár. Figyelemre méltó, hogy amikor Katona Imre, a rabénekről megállapítja, hogy „az utóbbi évszázadok irodalmi és népköltészeti műfaja”, a kettő közötti átmeneti típusra példaként pedig pontosan a 18. századi Tavasz, tavasz, gyenge tavasz kezdetű dalszöveget idézi.28 Stoll Béla több 17. századi szerelmi verssel összefüggésben idézi a Czombó-énekeskönyvnek ezt az adatát, amelynek „gondolatmente: (tavasszal minden vigad, csak az énekes bánkódik), igen elterjedt sablon a régi magyar költészetben”.29 Kocziány László, a Czombó-énekeskönyv közreadója a szöveghez fűzött jegyzetben írja:30 „ Első szakasza [a Tavasz, tavasz, gyenge tavasz kezdetű] úgy látszik külön életet is élt, mert ezzel kezdődik az Erdélyi János által gyűjtött Oláh Gecző éneke, ez van meg a Szíveket újító bokréta31 IV. én[ekének] 11. szakaszában, a Vízkeleti-k[ódex] 6. énekének kezdő szakaszában, és ezt gyűjtötték össze folkloristáink Moldvából az elmúlt években”. Kocziány a kolozsvári Folklór Intézet munkatársai által följegyzett három (klézsei, diószegi és trunki) adatra utal.32

Szembeötlő a hasonlóság a fenti két dal (3-4. kotta) első versszakainak kezdősorai és a Cserebogár-nóta egy-egy versszakának két-két sora között:

Cserebogár, sárga cserebogár,
Nëm kërdëm én tőled, mikor lësz nyár.

illetve:

Nëm kérdëm én tőled, të kis madár,
Derül-e még életëmre több nyár
.33

A másodikhoz még közelebb áll Pálóczi Horváth Ádám egyik dalának szövege, ám dallama teljesen más:

Cserebogár! cserebogár!
Mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
Mikor a tök virágozik,
A vénasszony bogározik, akkor lesz nyár.

Ehhez hasonló szöveget gyermekmondókaként is jegyeztek föl:

Cserebogár, mikor lesz nyár?
Pünkösd táján, vasárnap,
mikor a fák virágoznak,
vénasszonyok tollászkodnak.34

Cserebogár, mikor lesz nyár,
Mikor a pap mezitláb jár.
35

Harsányi István a „mikor lesz nyár” kérdésre adandó válaszként még felsorol néhány addig közöletlen adatot a néphagyományból: „mikor apád fürödni jár (Abaúj megyében), vagy ahogy a Gömör megyei Alsószuhán ma is dalolják:

            ... ha a kaszás
A rend végén megáll

Köszörülni, akkor lesz nyár”.36       

Kiss József írja a Pálóczi-dalról: „Kimutathatóan XVIII. századi, talán még a kuruckorban keletkezett csúfondáros népi «nyárváró» dal, melynek kezdő-motívuma átkerült az országszerte elterjedt s ma is közismert «Cserebogár-nótá» -ba”.37

A kolozsvári Folklór Intézet munkatársai által az 1950-es években följegyzett klézsei, diószegi és trunki adat38 közül természetesen a klézsei dallama egyezik leginkább az 3. kottapéldában bemutatott, szintén klézsei változattal, szövege viszont egyetlen versszakból, a Tavasz, tavasz kezdetűből áll.

5 . kotta. Tavasz, tavasz, gyenge tavasz. Klézse (Moldva)


A közreadók ehhez csatolták a diószegi változatot, de annak csak a szövegét, valamilyen okból a dallamát nem tartották közreadásra érdemesnek:39

Üdő, üdő, tavasz-üdő,
Mindeniket megújítasz,
Erdőt levélbe borítasz,
Csak engemet szomorítasz.

A trunki ennek csonkult (kétsoros) változata, érdekessége viszont, hogy a szöveggel énekelt sorpárokat hangszerutánzó lallázott elő-, köz- és utójátékok fogják közre. Jagamas János szerint ez „kétségtelenül arra a régi stílusú román balladaelőadásra emlékeztet, amely hangszeres előjátékkal kezdődik, illetőleg fejeződik be, s az énekelt szövegperiódusokat is hangszeres közjátékok váltogatják. Míg azonban a román balladákban a szövegperiódusok különböző terjedelműek és sztichikus szerkezetűek (vagyis strófabeosztás nélküliek), addig a trunki dal szövegrészei, a magyar folklór jelenkori állapotának megfelelően, szabályos strófikus tagolódásúak [...] Ez az előadásmód valaha Moldvában is dívott (ma már nagyon megritkult), így hathatott közvetlenül a csángó folklórra. Trunki énekesünk nem román ballada­előadóktól hallotta, hanem kiskorában marhaőrző gyermektársaitól tanulta”.

6 . kotta. Tavasz, tavasz, gyënge tavasz. Trunk (Moldva), 195341

Bevezető:



1-3. versszak:


Ki füvet, fát megújítasz,
Ki füvet, fát megújítasz,
Csak ëngëmët szamarítasz,
Csak ëngëmët szamarítasz,

Közjáték:



4-5. versszak:

Csak e hótak arról halyák,
Ha nekünk ës towaszunk jött,
Kicsi bárán büőgészirűl,
Kici bárán büőgészirűl.

Közjáték (ismétlődik)

6. versszak:

Sz ëgy tilinkó szullászárúl.
Sz ëgy tilinkó szullászárúl.

Befejező:


A kérdés megnyugtató tisztázásához hiányoznak az adatok, hiszen azt kellene tudni, hogy a havajgatást szokás volt-e énekelni tilinkával együtt vagy azzal váltakozva. Tény, hogy a trunki változat hangszerutánzó elő-, köz- és utójátékai a tilinkát helyettesítik. Ez derül ki, ha egybevetjük ezeket az elő- és utójátékokat a havajgatás tilinkán játszott dallamának egyik közreadott egyszerűbb lejegyzésével.

7 . kotta. Havajgatás. Klézse (Moldva), 198942


Talán a tilinkadallam nagyfokú rögtönzöttsége miatt jöhettek létre belőle rokon, de egyes részleteikben mégis eléggé eltérő strófikus vokális formák. Dobszay László megállapítása szerint egy régies motivikájú dallamtípusról van szó, amelynek dallammenete nem szilárd. „A dallam lényegében a kvintre függeszkedik, - írja - s ismételgetve, variálgatva - a gyermekdalok, kiáltások, litániák modorára emlékeztetve - hajlik alá a tercre. Az utolsó sor erőteljesebb mozdulata éri el az alaphangot, a zárlatban már ehhez kapcsolódik a terc, ezért »módosul«”. Az MTA Zenetudományi Intézetének archívumában 10 adat képviseli ezt a típust, Moldván kívül Bukovinából és Udvarhely megyéből.43 A legkorábban előkerült énekes változat nem is Moldvából, hanem Bukovinából származik, Kodály gyűjtötte 1914-ben. szövege szintén a Tavasz, tavasz. kezdetű versszakkal indul, de nincs benne utalás a halottakkal való kapcsolatra. Hanglemezen Tari Lujza adta közre, műfajilag a menyasszonysiratók közé sorolta, zeneileg pedig „kétsoros, kis ambitusú rubato előadású dallam”-nak ítélte. A Magyar Népzene Tára lakodalmas dallamai között viszont nem szerepel.44

 

8 . kotta. Tavasz, tavasz, gyënge tavasz. Józseffalva (Bukovina), 1914.

 


Tavasz, tavasz, gyenge tavasz. Istensegíts (Bukovina), 1914
Várda Nyisztor Balbina, ének
Gyűjtő: Kodály Zoltán

A lujzikalagori változat (3. kotta) utolsó versszaka szinte szó szerint megtalálható az 1772-1811 között keletkezett, Udvarhelyszéken a Nyikó menti Kadács községben megőrzött Czombó-énekeskönyvben:26

A Dobszay által említett tercmódosulás arra vonatkozik, hogy néhány változatban, az itt közölt 1-2. kottapéldáktól eltérően, a 3-4. dallamsorban a záróhanghoz képest kisterc távolságra helyezkedik el a harmadik fok, az addig szereplő nagyterc helyett. A Kodály gyűjtötte bukovinai variánsra ez nem jellemző, viszont a negyedik fok mindvégig bővített kvart távolságra van a záróhangtól. Ez minden bizonnyal a tilinka természetes felhangokból összeálló hangsorából ered. Kodály a támlapon egy másik bukovinai dallammal való rokonságra utal („Szabó Erzsi”), a „3-3-3”-as sorzárók és a „»lyd« hangnem” tekintetében.45 Érdekes, hogy Moldvában, ahol máig él a tilinkán való havajgatás hagyománya, a vokális változatokban nem tapasztalható ez a sajátosság.

A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a Mond meg nekem cserebogár (vagy kicsi madár), illetve a Tavasz, tavasz, gyenge tavasz kezdetű, s azzal hasonló tematikájú folklórszövegek Moldvában archaikus hiedelem-elemekkel, a túlvilági rokonokkal való kommunikációval állnak összefüggésben. A szövegekhez, s a kapcsolódó hiedelmekhez egy speciálisan erre a célra használt hangszer, a tilinka, illetve a Cserebogár-nótától zenei stílusban teljesen eltérő, annál jóval archaikusabb dallam is társul. Így nehezen elképzelhető, hogy a 19. században széles körben elterjedt, de már a 18. századból is dokumentálható, Cserebogár-nóta utólagos folklorizációja és másodlagos archaizálódása révén jöttek volna létre a moldvai szövegek. Sokkal inkább feltételezhetjük azt, hogy a nyelvterület más részein már korábban is létezhetett egy, a hiedelemmel összefüggő dal, hiszen ez a szöveg más vidékeken is fölbukkan, különféle dallamokkal. A Cserebogár-nóta dallamának hiánya a moldvai repertoárban szintén ezt a feltételezést támasztja alá, hiszen a Székelyföld irányából vagy értelmiségi úton való terjedés esetén a dallam vagy annak legalább valamilyen töredéke szintén bekerült volna a külső hatásokra is fogékony moldvai hagyományba. Ezért talán nem alaptalan feltételezni a hiedelemhez kapcsolódó moldvai szövegek elsődlegességét a Pálóczy-féle tréfás dalhoz, illetve a 19. századi Cserebogár-nótához képest. Eszerint korábban léteznie kellett a nyelvterület egyéb területein is egy olyan szokásdallamnak, amelynek szövege és az abban tükröződő hiedelemelemek a moldvai havajgatás szövegével, illetve a kapcsolódó képzetvilággal lehettek rokonságba, s amely előzményét képezhette úgy a Pálóczi-féle dalnak, mint a 19. század elején népszerűvé vált Cserebogár-nótának. A moldvai változatokban a cserebogár és a kicsi madár természetes felcserélhetősége is népköltészeti alkotásra utal, ami feloldja azt az ellentmondást, hogy a műköltészeti parafrázisokban melyik az elsődleges, a kakukk vagy a cserebogár, hiszen ha ezek korai változatai népköltészeti előzményekből keletkeztek, mindkét minta rendelkezésre állhatott.

 

Irodalom

id. Ábrányi Kornél
1900 A magyar zene a 19-ik században. Budapest

Balogh Sándor
1996 Moldvai csángómagyar furulyás dallamok és énekek. Budapest, Etnofon Kiadó

Bartók Béla
1934 Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Budapest, Somló Béla Könyvkiadó

Bartók Béla
1991 Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény I. Sajtó alá rendezte Kovács Sándor és Sebő Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó

Benes József
2000 Benes József festőművész anekdotái. Üzenet [Szabadka], 4-6.

Dobszay László
1984 A magyar dal könyve. Budapest, Zeneműkiadó

Dobszay László-Szendrei Janka
1988 A magyar népdaltípusok katalógusa I. Budapest, MTA Zenetudományi Intézet

Fabó Bertalan
1908 A magyar népdal zenei fejlődése. Budapest, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása

Faragó József-Jagamas János
1954 Moldvai csángó népdalok és népballadák. Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó

Harsányi István
1927 Új adatok a Cserebogár-nóta korához és változataihoz. Ethnographia XXXVIII. 236-240.

Horváth János
1927/1978 A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. 2. kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó

Jagamas János-Faragó József (közzéteszi)
1974 Romániai magyar népdalok. Bukarest, Kriterion Kiadó

Kallós Zoltán
1992 Gyere haza édes fiam. Moldvai magyar népzene. Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből. [Műsoros kazetta] [Budapest]

Katona Imre
1981 Rabének, rabnóta. In: Magyar Néprajzi Lexikon 4. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 294-295.

Kocziány László (Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta)
1957 Őszi harmat után. Szemelvények két ismeretlen, XVIII. századbeli énekeskönyvből. Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó

Koritsánky Ottó
1903 Tolnamegyei gyermek versikék. Ethnographia XIV. 6. sz. 309-310.

Kerényi György
1961 Népies dalok. Budapest, Akadémiai Kiadó

Pálóczi Horváth Ádám
1953 Ötödfélszáz énekek. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Kritikai kiadás, jegyzetekkel. Sajtó alá rendezte Bartha Dénes és Kiss József. Budapest, Akadémiai Kiadó

Pávai István
1994 Zenés-táncos hiedelmek a moldvai magyaroknál. Néprajzi Látóhatár 1-2. 171-187.

Pávai István
2005 Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Budapest, Hagyományok Háza

Petró Sándor
1940 Újabb adatok a Cserebogár-nóta történetéhez és változataihoz. Ethnographia LI. 489-490. Budapest,

Pintér Lajos
1996 Tér és táj. Új Forrás, 8. sz.

Pogány Péter - Tari Lujza
1988 Dalfüzér 1844. Tompa Mihály kéziratos, kottás népdalgyűjteménye. Miskolc, Hermann Ottó Múzeum

Sárosi Bálint
1971 Cigányzene. Budapest, Gondolat Kiadó

Sárosi Bálint
1980 Magyar nóta. In: Magyar Néprajzi Lexikon 3. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 493-495.

Sárosi Bálint
2004 A cigányzenekar múltja az egykorú sajtó tükrében 1776-1903. Budapest, Nap Kiadó

Seprődi János
1974 Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. Benkő András gondozásában. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó

Seres András - Szabó Csaba
1991 Csángómagyar daloskönyv. Budapest, Héttorony Könyvkiadó

Stoll Béla (sajtó alá rendezte)
1961 Régi Magyar Költők Tára. XII. század. 3. Szerelmi és lakodalmi versek. Budapest, Akadémiai Kiadó

Stoll Béla
2002 A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840). Második javított és bővített kiadás. Budapest, Balassi Kiadó

Tolnai Vilmos
1926 Cserebogár, sárga cserebogár... Ethnographia XXXVII. 161-168.

Wichmann Györgyné
1907 A moldvai csángók babonás hitéből. Ethnographia XVIII. 213-214.


1 A cikk a Folklór a magyar művelődéstörténetben. Folklór és irodalom (Szerkesztette Szemerkényi Ágnes, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 288-303.) kötetben megjelent azonos című tanulmány hangfelvételekkel és fényképekkel kibővített változata. A moldvai havajgatás-ének és a Cserebogár-nóta szövegének kapcsolatára már utaltam Zenés-táncos hiedelmek a moldvai magyaroknál című dolgozatomban (Lásd Pávai I. 1994, újraközölve in Pávai I. 2005). Ezúttal a témát a Cserebogár-nóta oldaláról közelítve, annak részletesebb áttekintésével mutatom be.

2 Kerényi György 1961. 18.

3 Sárosi B. 1971. 137.

4 Petró S. 1940. 489; Stoll Béla 2002. 174-175.

5 Kerényi Gy. 1961. 209.

6 Sárosi B. 2004. 126, 160, 256, 293, 325-326, 328, 384, 434-436.

7 Bartók B. 1934. 18.

8 Pintér L. 1996; Benes J. 2000.

9 Kerényi Gy. 1961. 8.

10 „A Tündérkastély Magyarországban című kedvelt játék volt kitűzve első előadásul. Még mindig a Korona-teremben voltunk szállva, mert Murányiékkal akartam egy szállásra menni, de nem kaptunk alkalmasat. Gyönyörűszép holdvilágos este volt s mondom Murányinénak: »Én ezt a kis játékot telerakom olyan kis kedves dalokkal, majd meglátják, nagyon fog tetszeni. Úgy veszem észre, hogy itt szeretik az éneket.« »Azt nagyon helyesen teszi, mondja Murányi koma (mert egyik fiának én voltam a keresztanyja). No de hát mit?« Az nálam hamar készen volt. Elővettem lantomat és elénekeltem: Cserebogár, sárga cserebogár... » Ezzel fogunk megjelenni« - mondám.” (Déryné Naplója I. 409.).

11 Tolnai V. 1926. 161.

12 Jókai Mór: Petőfi szülőházának átvétele (1880).

13 Tolnai V. 1926. 165-166; Horváth J. 1927/1978. 117-119; Harsányi I. 1927. 240; Petró S. 1940. 489-490.

14 Tolnai V. 1926. 162-163;

15 Tolnai V. 1926. 168; Harsányi I. 1927. 239.

16 Harsányi I. 236-237.

17  id. Ábrányi Kornél 1900. 22.

18 Sárosi B. 1971. 99; 2004. 306.

19 Fabó B. 1908. 278-279.

20 Sárosi B. 1980 493.

21 Pogány Péter - Tari Lujza 1988. 113-114. Va-b kottapélda, 10. fakszimile oldal recto, 20. fakszimile oldal verso.

22 Seprődi J. 1974. 427.

23 Tolnai V. 1926. 166.

24 Ének: Zsigmond Marika, szül. 1960, Lujzikalagor. Gyűjtés: Kallós Zoltán, Lujzikalagor, 1980 áprilisában. Forrás: AP 13321f jelzetű hangfelvétel az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában. Hangzó formában közölte Kallós Z. 1992.

25 Ének: Bálint Józsefné Hodorog Erzse, szül. 1909 és Lőrincz Györgyné Hodorog Luca, szül. 1920, Klézse. Gyűjtés: Kallós Zoltán, 1980. Forrás: AP 13321i jelzetű hangfelvétel az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában. Hangzó formában közölte Kallós Z. 1992.

26 Kocziány L. 1957. 224.

27  A holtak lelkeivel kapcsolatos moldvai magyar hiedelmekről lásd Wichmann Gy.-né 1907. 14-16. tétel.

28 Katona I. 1981. 294.

29 Stoll B. 1961. 325-330, 645-647. Erre az adatra Domokos Mária hívta fel a figyelmemet, amiért ezúton mondok köszönetet.

30 Kocziány L. 1957. 254.

31  Versényi Gy.: Szíveket újító bokréta. XVIII. évszázadbeli dalgyűjtemény. Régi Magyar Könyvtár, 35. sz. Budapest, 1914.

32 Faragó J.- Jagamas J. 1954. 287-288; Jagamas J. - Faragó J. 1974. 311-312.

33 Kerényi Gy. 1961. 18.

34 Lásd: http://csucsposta.hu/setti/kedvenc/mondokak.htm#cserebogar, illetve http://www.anagram.hu/luca/subjects.html#evszakok (már nem élnek a linkek)

35 Koritsánky O. 1903. 309.

36 Harsányi I. 1927. 239.

37 Pálóczi H. Á. 1953. 386., 845.

38 Faragó J.- Jagamas J. 1954. 287-288; Jagamas J. - Faragó J. 1974. 311-312.

39 Faragó J. - Jagamas J. 1954. 287-288. oldal, 117A-B sz.

40 Jagamas J. - Faragó J. 1974. 440-441, 304. jegyzet. Ugyanott Faragó József egy Idő, idő, tavaszidő kezdetű, Kálmány Lajos gyűjtötte törökbecsei változatra hívta fel a figyelmet (Ortutay-Katona 1970 I. 220), de ez a tavaszra való hivatkozáson túl nem tartalmazza a moldvai változatok jellemző motívumait..

41 Ének: Bodó Antalné Csobotár Magdó, 46 éves, Trunk. Gyűjtés: Szenik Ilona, 1950. I. Forrás: Jagamas J. - Faragó J. 1974. 311-312, 304. sz.

42 Balogh S. 1996. 31. dallampélda. A hangszeres tilinkadallam többször eljátszott dallamának aprólékos lejegyzését lásd: Seres . Seres A. - Szabó Cs. 1991. 523.

43 Dobszay L. - Szendrei J. 1988. 717.; Dobszay L. 1984. 307., 605.

44 MNT III/A-B.

45 Bartók Béla 1991. 348-350.; Dobszay László - Szendrei Janka 1988. 381.

 

Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás