Folkszemle, 2009. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

A Művelődés archívumából
XXXIII. évfolyam (1980) 12. szám 25-27. o.

Sepsi Dezső

Hangszertechnikai kérdések a széki banda kíséretében

1. rész | 2. rész | 3. rész | 4. rész | 5. rész | 6. rész

Bevezető

A maga nemében ez a téma kezdet. Mint minden kezdet - nehéz. Bevallom, sok nehézségbe és hiányosságba ütköztem a dolgozat megírása közben, épp ezért e munkát távolról sem tekintem teljesnek. Nemcsak azért, mert kezdet, hanem azért is, mert eleve nem is törekszik teljességre (hiszen csak egyetlen községről van szó), mert rengeteg dolog maradt ki belőle, s mert - mivel épp népzenével foglalkozik - a téma nem állandó: folytonos változásban, fejlődésben van. De remélem, hogy ezt a próbálkozást még sok más fogja követni, hiszen a jellege miatt ezt a témát sosem lehet kimeríteni... S hogy a jelen dolgozat mennyire sikerült? Döntse el talán az, aki segítségével megtanul kontrázni.

I. A. Szék községről ma már sok tudnivaló elterjedt. Ismerjük évszázadokat átölelő múltját, sorsát, hagyomány­megőrzését, táncházait, nagyjából népdalanyagát, és tudjuk azt is, hogy szükség esetén, ma élő muzsikus cigányai közül négy bandát is össze lehet hozni! Így szinte magától kínálkozott a kutatáshoz az összehasonlító módszer. Mielőtt azonban megkezdenénk a tárgy tényleges kifejtését, tisztáznunk kell néhány, többé-kevésbé ismert tudnivalót.

A széki banda összetétele:

A kíséret - a harmónia mellett - meghatározza a prímás által játszott dallam ritmikai képletét is (természetesen a prímás által megadott tempóban)!

B. Az összehasonlító módszernek leginkább megfelelt két - összeállítás, életkor, jelleg szempontjából egyaránt - legjobban eltérő banda:

Nemzetiség szempontjából mindannyian cigányok. A férfiaknak van ugyan foglalkozásuk, de a muzsikálásból élnek. Érdekes jelenség a nő-tag a bandában! Indoklása Ilka Gyuri saját szavaival: "nem kaptunk más bőgőst annak idején, és így a pénz se oszlik meg..."

C. Mivel a hegedűvel nem foglalkozunk, nézzük meg közelebbről a kísérő hangszereket.

1. a. A kontra a harmóniákat szolgáltatja - akkord formájában - a hegedű dallama alá. Kétfajtáját különböztetjük meg:

Széken mindkettőt használják, és mindkettőt kontrának nevezik! Egyik vagy másik használatát az adottságok, a kényelem, a megszokás szabja meg. Ádám Sándor brácsa-kontrát, Gyurika hegedű-kontrát használ. A hegedű-kontra kisebb, és ennél fogva természetesen kényelmesebb és kevésbé fárasztó, mint a brácsából átalakított.

A hangszer:

Az eredetin végbevitt változtatások:

A hangolás nem haladja meg a hegedű mély regiszterét, épp ezért nem keresztezi a prímás által játszott dallamot, és pontosan beilleszkedik a hegedű és bőgő közötti regiszter- és hangszínskálába, amit ily módon kiegészít.

A kontravonó eltérései a hegedűvonótól:

A hangszerfogás:

Meg kell jegyezni, hogy a bemutatott tartás sehol sincs előírva. Egyik hangszerestől a másikig már nagyobb különbségeket észlelhetünk, mondhatni a szabály egyetlen meghatározója: a kényelem.

Vonófogás:

Habár nincsenek pontos adataink a kontra megjelenésének időpontjáról és módjáról, tehát semmilyen feltételezést nem lehet hitelesen igazolni, mégis megpróbálok néhány logikusnak mutatkozó érv alapján e folyamatra következtetni.

Állításom szerint a kontra a hegedűből alakult ki. Ismerjük már a hangolását,

amely a hegedű legmélyebb regiszterére esik. Érdekes módon azonban, ha a kontrát brácsából alakítják át, a hangolás ugyanaz marad,

habár a brácsa esetében már volna lehetőség mélyebb hangolásra is.

A két prímás - egy kontrás - bőgős felállítású bandákban előfordul, hogy a második prímás besegít a kontrásnak és a hegedűn két húron kontrázik. Olyan eset is előállhat, hogy a kontrás pillanatnyilag hiányzik (például húrt cserél) - ilyenkor csak a hegedűs tölti be a kontrás szerepét.

A román lakosságú magyarországi faluban, Méhkeréken, a megszokott háromtagú bandában a kontrás négyhúrú, domború pallójú hegedűn kontrázik! A hármas-, néha négyeshangzatokat egyfajta gyors barriolage segítségével éri el.

Habár ezek elég nyomós érveknek látszanak - főleg ami a hangolást illeti -, dokumentációs anyag hiányában ez a bizonyítás a feltevés szintjén marad.

2.a. A bőgő vagy gordon adja meg a harmóniák basszusát, és a kontrával együtt, az alapritmust. Két fajtáját ismerjük:

Az eredeti hangszertől való eltérések:

Mindkét fajtánál bélhúrokat használnak.

2.b. A bőgővonó:

2. c A hangszerfogás:

A vonófogás:

Itt sincs általános szabály - a vonót egyszerűen megmarkolják úgy, hogy a hüvelykujj gyakran éri a vonószőrt.

Általában azt a közvetkeztetést vonhatjuk le, hogy mind a hangszerek, mind a vonók fogása rendkívül szabad és változékony. Gyakran előfordul, hogy játék közben is módosítanak rajtuk.


Folkszemle, 2009. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás