Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Szalay Zoltán

Csíkszentdomokos tánczenéje

 

Csíkszentdomokos Erdély keleti részén, a Hargita hegylánca és a Csíki havasok által körülzárt Csíki medence felső felében fekszik, és a Felcsíknak nevezett kisebb néprajzi tájegységhez tartozik. Felcsík Csíkszeredától északra, a Bogáti szoros és Balánbánya között terül el. Délről észak felé haladva a következő helységeket öleli fel: Csíkmadaras, Csíkdánfalva, Karcfalva, Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás, Csíkszentdomokos és Balánbánya - város. Csík vármegye a mindenkori népzenegyűjtők egy meglehetősen kedvelt néprajzi területe volt. Bartóktól, Kodálytól és munkatársaiktól a mai gyűjtőkig igen sok kutató kereste fel ezt a hagyományokban gazdag vidéket.

forrás: terkep.jacsa.net

Csíkszentdomokost ma is a Csíki medence egyik legnépesebb, ugyanakkor a legszegényebbek közül való községeként tartják számon. A korai polgárosodás ellenére a felcsíkiak igen gazdag népi hagyományokkal büszkélkedhetnek. Itt maradt meg legtovább a hagyományos hegedű-gardon zenekari felállítás is.

A zenekar összetétele a hagyományostól a napjainkban közkedvelt elektromos és ütős hangszerekig (melyeket gyakran egészít ki egy hegedű vagy klarinét), sok fejlődési szakaszon ment keresztül. A mai idős generáció még úgy emlékszik, hogy valamikor egész Felcsíkon hegedűvel és gardonnal muzsikáltak. (Erről számol be Dincsér Oszkár is a múlt század közepén a Két csíki hangszer. Mozsika és gardon című tanulmányában, Budapest, 1943.) E hagyományos felállítás a Gyimes völgyén kívül a gyergyói falvakban, Alcsíkon, a Kászonok völgyében, sőt, még Sóvidéken is honos volt.

Balog László és felesége, Ida - csíkszentdomokosi zenészek
(Ádám Gyula fotója)

Később került be a zenekarba a hegedű-kontra (ezen a vidéken nem ismerték a három húros kontrát), majd a bőgő, mely a gardon szerepét vette át. Erre utal gardonszerű használata, mely a nyolcvanas évek második felében még divatban volt: gyors csárdásban és cepperben egy erre a célra használt bottal cserélték fel a vonót, azzal ütötték a húrokat. Amikor az elöljáróságoknak muzsikáltak, a hagyományos zenekar kibővült cimbalommal, kontrával vagy harmonikával és nagybőgővel.

A 90-es évek elején beindult szervezett gyűjtések és tánctáborok alkalmával a csíkszentdomokosi hagyományos párost rendszerint egy hegedű-kontrával egészítettük ki. Sinka Sándor és felesége, Duduj Rozália mellé, akik a csíki székelyeknél legtovább őrizték a zenekar hagyományos, kéttagú összetételét, Rozi-néni öccsét, Duduj Ádámot is meghívtuk, megfogadtuk.

Ilyen formában vált aztán népszerűvé a felcsíki zenekar a táncházak körében is. László Elek tanúsága szerint azonban ez az összetétel már a XIX. század végén honos volt a csíki székelyeknél: „18-20 pengőétt megfogaggyák a mozsikást egy prímás egy kontorás és egy dargonyost [...]” (László Elek: Csíki székely népszokások, Ethnographia VII., 1896.). E részletben a szerző valószínűleg magukat a zenészeket idézi.

Sinka Sándor
(Ádám Gyula fotója)

Sinka Sándor 1936. március 22-én született Csíkszentdomokoson. Négy osztályt járt. Apja, Demeter Demeter is prímás, de jól tud gardonozni is. Anyja, Sinka Borbála gardonos. Sinka nem ismerte a kottát. Saját bevallása szerint senki nem tanította muzsikálni, fül után tanult. Főleg apósától, Duduj Lajostól lesi el tudományát, akivel sokat muzsikál együtt kontrásként. Később saját zenekart alapít. Eleinte különböző felállásban muzsikálnak feleségével, sógoraival, Ádámmal és Miklóssal, majd fiával, Sándorral. Az utóbbi évtizedekben csak feleségével muzsikált.

Sinka Sándor és felesége, Duduj Rozália
(Ádám Gyula fotója)

Kérdésemre, hogy milyen alkalmakkor játszottak többtagú zenekarral, azt válaszolta, hogy „amikor az eljáróságoknak muzsikáltunk. Ők mindig követelték a cimbalmot is.” A nagyobb zenekari felállítást Duduj (Malacos) Lajos kezdeményezte, aki tanult zenész volt.

Duduj (Malacos) Lajos (baloldalt fent) és zenekara
(archív felvétel)

Csíkszeredába járt hegedűórákra. Néha feleségével is muzsikált hegedű - gardon felállításban. Gyimesbe is gyakran megfogadták őket. Gyerekeit (öt fiút és egy lányt) kottára tanította. Ketten közülük tovább tanultak, ma hivatásos zenészek.

Sinka és felesége kb. 1978-ig muzsikálnak a helyi kultúrotthonban (órabérért) tánccsoportoknak, vagy szombat esti bál alkalmával. Később Balánbányára költöznek, és az ottani népi zenekarnál dolgoznak három évet. Hosszú hányattatások után (laktak Gyergyószentmiklóson, Mikóújfaluban, Karcfalván) végre 1992-ben újra Csíkszentdomokosra költöznek. Időközben sok helyen muzsikálnak: Balánbányától Csicsóig mindenüvé, sőt, időnként még a gyergyói falvakba is hívják őket. Az utóbbi időben - a hagyományos táncalkalmak csökkenésével, a zenekari összetétel újabb divathullámai hatására - már csak ritkán fogadják meg őket. Elsősorban a helyi tánccsoportoknak, valamint az 1992-ben beindult gyimesi tánctáborokban muzsikálnak. 2001-ben, 65 éves korában halt meg.

Duduj Ádám 1946. július 20-án született Csíkszentdomokoson. Hét osztályt járt. Apjától, Duduj Lajostól tanul előbb hegedülni (hegedűiskolából), majd kontrázni. A teljes Duduj nemzetség zenész. Édesanyja, Duduj Ilona gardonos. Apja testvérei (összesen tizennégyen voltak) legtöbben zenélnek. Gyerekkorában nagyapjával, Duduj (Malacos) Jánossal és nagyanyjával, Duduj Terézzel jár muzsikálni kontrásként (nagyszülei egyébként leginkább ketten muzsikáltak). Később önerőből bőgőzni tanul. Ugyancsak magától tanulja meg a basszuskulcsban való olvasást. Előbb sógorával, Sinka Sándorral, majd különböző népi zenekarokban bőgőzik (Balánbányán, Csíkszeredában). Időközben vendéglőkben is muzsikál (Parajdon, Szovátán). 1990-től, kisebb-nagyobb megszakításokkal a csíkszeredai - mai nevén - Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes bőgőse és kontrása. Itt tanul meg három húron kontrázni. 2004-ben, 58 éves korában halt meg.

Duduj Rozália 1939. november 27-én született Csíkszentdomokoson. Hat osztályt járt. Apja tanítja kottát olvasni (amit mára már elfelejtett), anyjától tanul gardonozni. Az apja által vásárolt cimbalmon Lajos fivére mutatja meg neki az első akkordokat. Kitűnő cimbalmossá képezi magát. Habár a nyolcvanas évek végén hagyományos lakodalomban még hallottuk őt, ma már nem cimbalmozik. Virtuóz gardon-játékával, jóhangulat-keltő képességével Felcsík egyik legjobb zenészeként tartjuk számon. Ma már csak ritkán muzsikál (táncházakban, tánctáborokban, fesztiválokon), főleg táncházas prímások társaságában.

Duduj Rozália (Ádám Gyula fotója)

 

Hangszertechnika

Sinka Sándor hegedűjátéka, más erdélyi prímásokéval összehasonlítva, viszonylag egyszerű. Díszítései között főleg az előke (alsó vagy felső, hangsúlyos vagy hangsúlytalan, egy vagy több hangos), a paránytrilla és a trilla (egyaránt felső vagy alsó váltóhangos, a felső esetében fél- vagy egészhang távolságra), valamint a csúszás a jellemző (a főhang előtt legtöbbször fölfele, utána legtöbbször lefele). A tizenhatod mozgású figurációk elsősorban a sztereotip záróformulákban jelentkeznek, egy vagy két négy negyedes ütemnyi terjedelemben. Főleg az utóbbiak, a dallamok természetes vonalától teljesen idegen, új színt hoznak. Igen jellemzők még a kettősfogások, melyek ezen a vidéken is, mint a Gyimesekben, valószínűleg a gyakran hiányzó harmonikus kíséretet hivatottak pótolni. A dupla hangok lehetnek a dallamhangokkal együtt megszólaló üres húrok, egyszerre játszott üres húrok, ritkábban egyéb kvintek. Leggyakoribbak azonban szextek vagy tercek. Ugyancsak sok a kettősfogás a táncszvitek záradékaiban, melyek többnyire a teljes dallamok lejátszása után kapnak helyet. Ritkábban a dallamok utolsó ütemét helyettesítik.

Sinka csak két hangnemben muzsikál: többnyire A-ban (a dallamok több mint 2/3-át), ritkábban D-ben. A dallamok legnagyobb részét moll jelleggel, kevesebbet dúr jelleggel. Többször is előfordult, hogy bizonyos dallamokat mindkét magasságban eljátszott. Kérdésemre válaszolva kiderült, hogy bármelyik dallamot el tudja így muzsikálni. További sajátossága Sinka hegedűjátékának a gyakori regiszterváltás. A hegedű hangterjedelmének lehetőségeit, ugyanúgy, mint más prímások, ő is igencsak kiaknázza. A már említett sztereotip figurációs záróformulák általában az A-ban muzsikált dallamoknál és közjátékoknál fordulnak elő. Ezek, a dallam záró hangjához képest oktávval fennebb szólalnak meg. További oktávugrásokkal találkozunk az A-ban muzsikált dallamok zárlataiban főleg felfele, a D-ben muzsikált darabok végén főleg lefele.

A viszonylag egyszerűbb díszítési formákat azonban bőven kárpótolja Sinka variációs készsége. A változatok képzése terén igen virtuóz prímásnak tekinthető. Egy 60 megvizsgált dallamon alapuló statisztikai adat szerint, az ismétlések alkalmával az ütemek 43%-át variálta.

Duduj Ádám kontrajátéka kétféle képet mutat. Tanult zenész lévén, valamint a városi vendéglői muzsikálás hatására túlzásba viszi a funkciós harmonizálást (zsúfoltan harmonizál). Kérésemre azonban egyszerűbben, régiesebben is kísért. Kontrajátékának jellemzésénél többnyire ezt a régiesebb formát tartottam szem előtt. A kétféle harmonizálás szemléltetésére egy féloláhos dallamot választottam, melyet az első változatban régiesen, a másodikban „zsúfoltan” kísér (előbb 33-szor, majd 53-szor vált harmóniát).

1. hangzó példa
Féloláhos régies és „zsúfolt” kísérettel

A változatosság nála is fontos stílusjegy. Mivel hegedű-kontrán kísér, csak kéthangú harmóniákat fog a G és a D húron. Ezeket azonban legtöbb esetben, több változatban is használja. Ezért aztán ritkán ismétel azonosan. Érdekes, hogy az egyszerűbb harmonizálás alkalmával alig használ moll akkordokat helyettesítő hangközt. Ehelyett leggyakrabban üres kvinteket vagy kvartokat fog. Gyakoriak azonban a szűkített hangközök, melyek többnyire a tonális zenére jellemző módon oldódnak.

Háromféle vonózást használ: a lassú dűvőt, a gyors dűvőnek egy - a román învârtita kísérődallamaira igen jellemző - sánta változatát (1. kottapélda), és a rövid kontraritmust (rövid esztámot).

1. kottapélda

Jellemző a ritmusdíszítés, mely elsősorban a gyors dűvővel kísért táncokban jelentkezik. Ilyen a két negyed értékű szinkópaláncszerű hosszú kontraritmus (hosszú esztám), valamint a nyolcadoló kíséret, melyben a hangsúlyos időegységrészre eső nyolcad szünet helyett, felfele vonóval, további hangokat-hangközöket játszik (első időegységre főleg a G húron, másodikra akár ugyanígy, akár mindkét húron - 2. kottapélda). Gyakran előfordul a levágás is (3. kottapélda). A fenti ritmusdíszítések általában minden gyors dűvővel kísért táncban megtalálhatók.

2. kottapélda
3. kottapélda
4. kottapélda
5. kottapélda

Legváltozatosabb a gyors csárdás ritmuskísérete. Az említetteken kívül itt újabb díszítésekkel is találkozunk. A két időegységnyi hosszú kontra (hosszú esztám) néha újabb díszítőelemekkel egészül ki, melyben a 4/4-es ütem végén, külön vonóra, egy vagy két nyolcad pár szólal meg (4, 5. kottapélda). Az előbbi előfordul a rövid kontraritmus után is. Duduj mindezeket többnyire sorvégen alkalmazza. További díszítésként szinkópás ritmust is használ, mely egymásután többször is megszólalhat. Ilyenkor a szinkópa első nyolcadára egy hangot játszik a G húron, felfele vonóval (6. kottapélda). Az időegységekre eső két negyed, mely egy hosszú kontra kezdemény után következik, ugyancsak záró ritmusformulaként fordul elő (7. kottapélda).

6. kottapélda
7. kottapélda

Duduj Rozália gardonjátéka is rendkívül változatos. A régiesebb csípés helyett bal kézzel a Felcsíkon elterjedt ütést használja: egy aprópénzzel töltött régi fém cigarettadobozt ütöget a hangszer fogólapjához. Kérésemre azonban, főleg gyűjtések alkalmával, ő is ugyanúgy csípte az ún. csípőhúrt, mint a gyimesi gardonosok. Saját bevallása szerint ez a játékmód régebben Csík vidékén is jellemző volt. Hangszere nagyobb, mint a gyimesi gardon. Csellóhoz hasonlít, a hasa és a háta azonban szinte egyenes. Méretei miatt nem is igazán lehet nyakba akasztani. Ezért, a gyimesi zenészekkel ellentétben, hangszerét a térdei közé fogva muzsikál. Csak akkor szokta nyakába akasztani a gardont, ha az utcán vonulva kell zenélni. Az élő tánc hangulatát legtöbbször csujogatásokkal, sőt, néha énekszóval emeli.

Kétféle alapritmust használ. Az egyik a féloláhos tánc kíséretére jellemző, többnyire sánta lüktetésű szinkópás ritmusképlet, a másik a váltott kezes alapritmus. Az előbbi, ha csak a jobb kéz alaphangsúlyait vesszük figyelembe, a bihari ardeleana tánc ritmuskíséretével mutat rokonságot (8. kottapélda). Gyakran előfordul egy díszítés is, mely során a második ütemben mindkét időegységen megfordul a természetes jobb kéz-bal kéz sorrend (9. kottapélda). Ezt a fordított ütésmódot néha hosszabban is elnyújtja. Az utóbbi, főleg a lassabb tempóban, általában kissé aszimmetrikus nyolcad-lüktetést jelent, amennyiben a bal kéz ütése következetesen kicsit késik (10. kottapélda) . Ez az a ritmus, melyben igazán megmutatkozik Rozi néni virtuóz játékmódja.

 
8. kottapélda
 
9. kottapélda
 
10. kottapélda
 
11. kottapélda

Gyakori díszítések a kihagyások (szünetek), melyek a jobb kéz páros negyedeit érintik (11. kottapélda) . A jobb kéz általános negyed mozgását sokszor nyolcadoló aprózásokra váltja. Ilyenkor a bal kéz csípése vagy ütése sem marad el, de rendszerint egy hajszálnyit késik (12. kottapélda) . Továbbá előfordul még, hogy az időegységre történő ütés helyett jobb kézzel is a csípőhúrt pengeti meg. A váltott kézzel ütött (vagy csípett) és pengetett csípőhúr ritmusa érdekes hatást kelt (13. kottapélda) . Néha jobb kézzel daktilus képletet játszik, egymás után akár többször is. Ritkán hosszabb szünetek is előfordulnak. Ilyenkor a 4/4-es ütemben csak az első jobb kéz ütés, valamint az utána következő bal kéz csípés szólal meg.

 
12. kottapélda
 
13. kottapélda

 

A hagyományos táncok kísérőzenéje

A féloláhos kísérődarabjai többnyire vokális dallamok távoli rokonai. Tempójuk mérsékelt (7/16 = 51-57), ütemnemük általában 7/16-os. A rövid-hosszú aszimmetrikus lüktetés (3+4/16), mely a román învârtita dallamokéval rokon, gyakran szimmetrikus részekkel váltakozik (2/4).

A dallamokra - az erdélyi sűrű legényes tánctípus kísérődarabjaihoz hasonlóan - a figurációs tizenhatod mozgás jellemző, mely többnyire lágyabb nyújtott ritmusú tizenhatod-párokat sorakoztat fel. Ez néha megáll egy-egy nyolcad értéken, máskor rövidebb-hosszabb nyolcad mozgásba megy át. A zárlatokban leggyakrabban a megszokottnál élesebb ritmusú képleteket találunk (14. kottapélda). Sorvégeken (egyik dallamban sor elején) gyakori a rövid nyújtott ritmus, rövid anapesztussal kombinálva (15. kottapélda). A dallamok ritmusa jellegzetesen kanásztánc-ritmusra egyszerűsíthető. Szerkezetük periódusos (leggyakrabban A Ak B Bk), négy tetrapódikus sorból állnak. Az első periódus többnyire ismétlődik, a második azonban mindig.

 
14. kottapélda
 
15. kottapélda

A kíséretben a kontrás kétféle vonásmódot használ. Régebbi gyűjtésekben egyfajta lassú dűvőt, melyben felfele mindig megduplázza a hangsúlyt (16. kottapélda). Későbbi felvételeken azonban a gyors dűvőnek a már említett sánta változatát (ld. az 1. példát). Az erdélyi sűrű legényes tánctípus kíséretét tekintve talán ez utóbbi kell legyen a követendő példa.

16. kottapélda

A gardonos a bemutatott alapritmust használja (ld. a 8. példát).

2. hangzó példa
féloláhos

A kezes tánc három kísérődarabja közül kettő vokális eredetű (egyik távoli variáns), egy pedig tulajdonképpeni hangszeres dallam.* Az énekes változat szövegét az idősebb generáció ma már nem ismeri. Ezt egy régebbi gyűjteményes kötetből ihletődve vezettük be a táncházakba, majd onnan a tánctáborokon keresztül terjedt el a felcsíki gyermek és ifjúsági tánccsoportok körében. Tempójuk a lassú és a mérsékelt között váltakozik. A tánc két különálló része függvényében az első, vonulós vagy keringős táncrészt lassabban kísérik (negyed = 93-113), a második, ugrós táncrészt pedig gyorsabban (negyed = 109-128). Ütemnemük 2/4-es.

A dallamokra a tizenhatod és a nyolcad mozgás jellemző A kanásztánc ritmus itt is kirajzolódik, mint a féloláhos kísérődallamai esetében. Ennek megfelelően sorvégeken gyakori a két negyed értéken való megállás. Mindhárom darabban érvényesül a periódusos szerkesztés (a két vokális eredetű dal A AkB Bkszerkezetű, a tulajdonképpeni hangszeres dallam pedig A AvB Bv). Négy tetrapódikus sorból állnak, a dallamok mindkét tagja ismétlődik. E két tánc bemutatott kíséretének darabjai mind ritmusban, mind szerkezetben igen közel állnak egymáshoz. Egy dallam mindkettőben megtalálható (ld. az előző és a következő hangzó példák második darabjait).

A kíséretben a kontrás a rövid kontraritmust használja, ami a lassú-mérsékelt tempóban az erdélyi tánczenére kevésbé jellemző dunántúli ugrósok hangulatát idézi.

A gardonos a váltott kezes alapritmussal kísér. A jobb kéz kihagyásai általában a dallamok első részében használatosak, a nyolcadoló felbontások viszont az utótagra jellemzők. Az ütés helyett történő csípés jobb kézzel, mint díszítés, lehet egy, két-, esetleg háromütemnyi időtartamú (minden esetben csak az első ütem első időegységén üt jobb kézzel).

3. hangzó példa
kezes

A zsuka elnevezésében és kísérődarabjában egyaránt moldvai rokonságot mutat (joc = tánc). Egyetlen dallama tulajdonképpeni hangszeres darab. Tempója gyors (negyed = 164-170), néha lassabban kezdődik, és fokozatosan felgyorsul. Ütemneme 2/4-es.

A dallam kanásztánc ritmusa soronként következetesen ismétlődik (17. kottapélda) . Szerkezete periódusos (A AkB Bk), az utótagban visszaköszönő motívumok az előtag hasonló pozíciójú ütemeit ismétlik. Ezt jól szemlélteti motivikus szerkezeti képlete: a b a c d b d c. Négy tetrapódikus sorból áll, mindkét dallamtag ismétlődik.

17. kottapélda

A kíséretben a kontrás ugyancsak a rövid kontraritmust használja, mint a kezesben. A díszítésként használt hosszú kontraritmus a dallamtagok végén fordul elő, az utolsó ütem első, vagy mindkét időegységén.

A gardonos is ugyanúgy kísér, mint a kezesben. A kihagyások főleg sorvégeken jellemzők.

Az orosz zsuka egyetlen kísérődarabja, mint neve is mutatja, orosz eredetű tulajdonképpeni hangszeres dallam. A Kárpát-medencében több helyen is ismert, gyakran ugyancsak orosz tánc, vagy hasonló néven. Tempója gyors (negyed = 166-168), ütemneme 2/4-es.

A dallam általános nyolcad mozgását a sorok végén gyakran váltják fel tizenhatod mozgású figurációk, az utolsó ütem első, vagy mindkét időegységén. Jellemző ritmusképlet a rövid anapesztus, valamint a szinkópa. Kanásztáncszerű alapritmusa, periódusos szerkezete (A AkB Bv), tetrapódikus sorai valamint a dallamtagok ismétlése az előző táncokhoz közelítik.

A kíséret az előzőleg bemutatott zsukáéval azonos, azzal a kiegészítéssel, hogy a dallam második felében a gardonosnál gyakori a jobb kéz nyolcadoló aprózása is.

A Felcsíkon magyarországinak nevezett verbunk egyik kísérődarabja műdal, ezért terjesztésre, népszerűsítésre nem ajánlott. A másik tulajdonképpeni hangszeres dallam, mely különböző változatokban (főleg verbunknak játszva) az egész nyelvterületen megtalálható. A darabhoz két különböző közjáték is társul. Tempója általában gyors (negyed = 158-160), azonban tánc nélküli gyűjtések alkalmával, Sinka jóval lassabban is muzsikálta (negyed = 120). Ütemneme 4/4-es.

A dallam általános nyolcad mozgását tizenhatod figurációk fűszerezik, elsősorban a sorok második ütemének második időegységén, valamint az első sor második felében. Ez utóbbi esetben a már említett sztereotip záróformula váltja fel az ismert dallamvonalat. Tulajdonképpen fél dallam, melynek két tetrapódikus sora periódusos szerkezetű (A Ak). Többnyire kétszer szólal meg egymás után. A közjátékok egyike igen magas fekvésű, a másik közép regiszterű. Az utóbbiban az ütemek első felére a nyolcad mozgás, második felére a tizenhatod mozgás jellemző. Az előbbi folyamatos tizenhatod figurációkból áll. Mindkettő motívumismétlő szerkezetű: a a avb. Az utolsó motívum az oly gyakran alkalmazott sztereotip záróformulával azonos. A közjátékok mérete a dallaméhoz hasonló. Többnyire ezek is kétszer szólalnak meg egymás után.

A kíséretben a kontrás vonózása lassú dűvő. Előfordul, hogy egy vonóra két különböző hangközt is játszik (ha régiesen kísér, ez ritkább). A közjátékokat tipikus domináns - tonika fűzésekkel harmonizálja. A következő nyolcadoló felbontásból és - a népi kíséretre nem jellemző, furcsa képletet eredményező - nyújtásból álló ritmusdíszítést a régies kíséretmódban nem szokta alkalmazni (18. kottapélda). Talán a középregiszterű közjáték nyolcad mozgású fél ütemei ihlették, melynek kíséretében játssza.

18. kottapélda

A gardonos a váltott kezes alapritmust használja, többnyire kissé aszimmetrikus nyolcad-lüktetéssel (mint a kezes tánc lassabb, első részében). A dallam és a közjátékok végén gyakoriak a kihagyások. A nyolcadoló felbontások hossza eléri a két ütemet is.

4. hangzó példa
zsuka, orosz zsuka, magyarországi

A hejsza kísérődarabjai mind tulajdonképpeni hangszeres dallamok. Ezek közül egy vastaghúros, amihez rendszerint szorosan kötődik még két további dallam (nem mindig ugyanaz a kettő). Utóbbiak között akad kevésbé értékes darab is. Tempójuk fokozatosan gyorsuló, a mérsékelt és a nagyon gyors között változik (negyed = 130-180). Ütemnemük 2/4-es.

A dallamok általános nyolcad mozgását negyed és félhang értékű megállások szakítják meg. A félhangok többnyire a dallamok végén, az utolsó előtti ütemben találhatók. Néha rövid tizenhatod figurációk is előfordulnak. A vastag húros darab motívumismétlő (a avavavk). 4 ütemes motívumainak negyedik megszólalása kadenciaváltozást hoz, így periodizálva a dallamot. Kis terjedelmű hangsora dúr pentachord. A dallam megismétlődik. A további darabok mind tetrapódikus sorokból állnak. Van köztük sorismétlő (A Av A Avk), soros (A B AvC) vagy periódusos építkezésű (A AkB Bk). Utóbbi hangsora mixolíd, mely Sinkánál ritkábban fordul elő. Mindkét dallamtagja ismétlődik.

A kíséretben a kontrás a rövid kontraritmust használja, a gardonos a váltott kezes alapritmust.

5. hangzó példa
hejsza

A lassú csárdás kísérődarabjai túlnyomórészt vokális eredetű dallamok. Ezeknek szöveges változatai nem mind élnek az idősebb generáció emlékezetében. Más vidékeken azonban énekelt változatban is ismertek. Bizonyos dallamok szövegei, régi gyűjteményekből vagy közeli vidékekről kölcsönözve, a táncház útján terjedtek el újra a felcsíki fiatalabb korosztály körében. Tempójuk fokozatosan gyorsuló, és egészen széles skálán mozog, a lassútól a gyorsig (negyed = 88-150). A lassú tempóban jártatónak is nevezett tánc gyakorlatilag nemigen különbözik a lassú csárdástól, mégis, a páros táncok más vidékeken konkréten megmutatkozó hármas felépítésének maradványát tükrözi (jártató, lassú és gyors csárdás). Ütemnemük konvencionálisan többnyire 4/4-es. Akad azonban 2/4-es tripódikus darab is.

A dallamok, a vokális repertoárnak megfelelően, igen gazdag képet mutatnak. Nagyrészük egy vagy két rendszerű pentaton hangsorban van, de van köztük mi végű, dór vagy dúr hétfokú is. Többször előfordul a fríg zárlat. Ritmusuk az énekes dallamok ritmusát követi. A negyedmozgású darabok, hangszeres változatban is, alkalmazkodó ritmusban szólalnak meg. Gyakori a rövidebb-hosszabb tizenhatodos aprózás. A darabok végén jellemző a már említett sztereotip figurációs záradék. Szerkezetüket illetően is nagy a változatosság: többnyire négysorosak, de van hat, hét soros dallam, köztük bővült forma is. Gyakran találkozunk kvintváltó szerkezettel, illetve ennek nyomaival. Egy tulajdonképpeni hangszeres darab motívumismétlő. Legnagyobb részük bipódikus, de akad köztük tetrapódikus, illetve tripódikus dallam is. A közjátékok három regiszterben szólalnak meg. Egy darab többféle változatai vastag húron, középen és magas fekvésben használatosak, illetve közép regiszterben egy további közjáték is ismeretes. A motívumismétlés mindig a perióduselv keretei között érvényesül. Az alkalmazkodó ritmusú negyed mozgás többnyire nyolcad-felbontásokkal, illetve tizenhatod figurációkkal egészül ki. A megismételt periódusok minden esetben a felső regiszterben megszólaló sztereotip zárlattal fejeződnek be. Dúr jellegű darabok, melyek záradékaikban lekanyarodnak a párhuzamos moll alaphangjára.

A kíséretben a kontrás vonózása a lassú dűvő. A lüktetés, főleg lassabb tempóban, kissé sánta: a páratlan időegységek gyakran megrövidülnek, a párosak pedig hosszabbodnak (19. kottapélda). Néha egy vonóra két harmóniát játszik. A közjátékokat tipikus domináns - tonika fűzésekkel harmonizálja.

19. kottapélda

A gardonos az általános váltott kezes alapritmust használja. Itt is, mint más táncok kíséretében, a bal kéz csípése vagy ütése hajszálnyit késik, ezáltal a nyolcad-lüktetés enyhén aszimmetrikus. A lassú csárdás jellegzetes díszítése a féloláhosban használt alapritmus, ami egyszer vagy többször is előfordulhat egymás után.

A gyors csárdás kísérődarabjai nagyobb részben vokális dallamok, illetve ezek távoli variánsai. Vannak még tulajdonképpeni hangszeres darabok és közjátékok, és terjesztésre nem ajánlott, kevésbé értékes vagy idegen dallamok. Tempójuk gyors, a tánc elejétől a végéig fokozatosan gyorsul (negyed = 140-170). Ütemnemük többnyire 4/4-es, de akad köztük 2/4-es bi- és tripódikus darab is.

A dallamok itt is rendkívül változatos képet mutatnak. Sok közülük egy vagy kétrendszerű pentatónia nyomait őrzi. A hétfokúak dúr, moll, dór, vagy mixolíd hangrendszerűek. Előfordul néha a fríg zárlat is. Egy hangszeres darab esetében kétféle hangsorban van az elő-, illetve az utótag. Effajta dúr-moll hangrendszerekkel gyakran találkozunk az erdélyi tulajdonképpeni hangszeres dallamok között. Ritmusukat tekintve többnyire a nyolcad mozgás jellemző, mely gyakran szinkópával, vagy negyed értéken való megállással egészül ki. Dallam végén gyakori a hosszabb megállás. A lassú csárdásokhoz képest, talán a gyorsabb tempó miatt, itt kevesebb a tizenhatod figuráció. Ez utóbbi hosszabban főleg a sztereotip zárlatokban jelenik meg, melyek a gyors csárdás kísérődarabjaiban rövidebbek (egy 4/4-es ütem terjedelműek). Legnagyobb részük négysoros dallam. Előtagjuk gyakran, utótagjuk szinte mindig ismétlődik. Több közülük kanásztánc ritmusú, akár augmentált formában is. Gyakori a periódusos szerkezet. Nagyrészt 4/4-es bipódikus darabok, de van közöttük tri- és tetrapódikus is, valamint 2/4-es bi-, illetve tripódikus. A kétsoros dallamok közjátékokkal egészülnek ki. Utóbbiak változatosabb képet mutatnak, mint a lassú csárdás kíséretében. Egy közülük a magas fekvésben játszott lassú csárdás közjáték változata. További három közjáték ugyancsak a felső regiszterben szólal meg. Egyiknek középen is vannak változatai. Többnyire motívumismétlő darabok, periódusnyi terjedelemmel. Van azonban köztük periódusos építkezésű is. Sinka mindig megismétli őket. Az általános nyolcad mozgást több-kevesebb tizenhatodoló figuráció, szinkópás, illetve rövid daktilus és anapesztus ritmus szakítja meg. Általános a közjáték végén a félhang vagy negyedértékű megállás, ami a következő ismétlés vagy dallam felütésével rövidül meg. Többnyire dúr jellegű darabok, egyesek lekanyarodnak a párhuzamos moll alaphangjára. Van közöttük fríg zárlatú is. Egy közjáték végig mollban szólal meg (felemelt IV. fokkal).

A kíséretben a kontrás a rövid kontraritmust (rövid esztám) használja. A hosszú kontra, néha nyolcad párral kiegészítve (ld. az 5. példát), valamint a nyolcadoló felbontások többnyire sorvégen használatosak. A közjátékokat tipikus domináns - tonika fűzésekkel harmonizálja. Egyik közjátékban fordul elő a kvintkör legtávolibb használt keresztes harmóniája, a Fisz-dúr.

A gardonos váltott kezes alapritmusában a nyolcad-lüktetés sokszor itt is enyhén aszimmetrikus. A gyors csárdásban az eddig bemutatott minden díszítést megtaláljuk. A jobb kéz nyolcadoló felbontásainak hosszúsága elérheti a három és fél ütemet. Többnyire az ütem második időegységén kezdődnek, és, a hosszúságtól függetlenül, az utolsó előtti időegységen fejeződnek be. Néha jobb kézzel daktilus képletet játszik, egymás után akár többször is. Ritkán hosszabb szünetek is előfordulnak. Ilyenkor a 4/4-es ütemben csak az első jobb kéz ütés, valamint az utána következő bal kéz csípés szólal meg. Gyakran előfordul az is, hogy rövid időre felcseréli a jobb és bal kéz ütésének sorrendjét. Ilyenkor a rendes váltakozás helyett (jobb kézzel az időegységek első felére, ballal a másodikra), ennek a fordítottja szól.

6. hangzó példa
lassú csárdás, gyors csárdás és cepper

A cepper folyamatosan következik a lassú és a gyors csárdás után. Kísérődarabjai többnyire tulajdonképpeni hangszeres dallamok, de van köztük vokális eredetű, és kevésbé értékes is. Tempójuk nagyon gyors (néha enyhén gyorsuló, negyed = 175-185), ütemnemük 4/4-es.

A dallamok közül kettőnek más-más hangsorban van az elő- és az utótagja: az előtag bő másodos moll pentachord, az utótag dúr, illetve az előtag bő másodos dúr trichord, az utótag moll pentachord. Az első esetben a két hangsor omoním, a másodikban párhuzamos viszonyban van egymással. További modális darabok moll pentachord, illetve hétfokú moll hangsorokban vannak. Egy dallam tonális, dúr hangnemben. A kis hangterjedelmű rendszerekben játszott dallamtagok mindig motívumismétlők. Ritmusukat tekintve igen változatosak. Általános a nyolcad mozgás, mely néha egy-két negyed értékkel egészül ki. Gyakori a nyolcad triola. Előfordul még a hosszú (két negyed + fél), illetve a tizenhatodos daktilus (két tizenhatod + nyolcad). Néha tizenhatod figurációkkal is találkozunk, melyek azonban, az igen gyors tempó miatt kevésbé jellemzőek. A négysoros darabok előtagjai többnyire ismétlődnek, az utótagok mindig. Gyakori a periódusos szerkezet. A motívumismétlés is a perióduselv keretei között valósul meg. Legnagyobb részük bipódikus, egy közülük tetrapódikus.

A kíséretben a kontrás a rövid kontraritmust használja. Gyakran előfordul a dallam negyedértékű ritmusának átvétele, mely lehet egy vagy kétütemnyi időtartamú. Ilyenkor felborul a kontraritmus, és a vonózás időegységre történik. Az együtemes képletnek vagy hosszú daktilus a ritmusa, vagy egyszerűen négy negyed. A kétütemesnek a kettő kombinációja (20. kottapélda).

20. kottapélda

21. kottapélda

A gardonos váltott kezes alapritmusának egy újabb díszítésével találkozunk itt. A kontráshoz hasonlóan, ő is gyakran átveszi a dallam negyedértékű mozgását. Ilyenkor a nyolcad lüktetésből negyed mozgás lesz, általában két ütem terjedelemben (21. kottapélda).

7. hangzó példa
cepper

 


* Megkülönböztetésül az énekes dallamok hangszeren játszott változataitól, melyek ugyancsak hangszeres darabok, a Bartók által abszolút hangszeres dallamoknak nevezett kategóriát én tulajdonképpeni hangszeres dallamoknak nevezem.



Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás