Folkszemle, 2009. április hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Szánthó Zoltán

A prímkontra

A Szászcsávási Zenekar több kiadványán is hallgatható a prímkontra1 nevű kísérőhangszer: néhol a közismert háromhúros erdélyi kontra mellett, néhol pedig a hegedű kíséretében önállóan2 is. A prímkontra a hegedű átalakításával készíthető; hasonlóan, ahogy a klasszikus négyhúros brácsa is pillanatok alatt átalakítható az Erdélyben közismert háromhúros kontrává. A hegedű e2 - a1 - d1 - g húrjai közül leveszik az e2-t, a három húrt pedig a láb egyenesre vágásával, vagy papírból hajtogatott kis alátétekkel egy síkba emelik (1. ábra).

1. ábra A hegedű és a prímkontra hangolása

A csávási zenészek a következőképpen emlékeznek vissza a hangszerre:

Mezei Ferenc „Csángáló” (1951):

„Én avval tanultam meg, a prímkontrával... megindultam olyan hatéves koromban... és amikor nyolc éves voltam, s kilenc éves, akkor már értettem a hangokat, hogy hogy[an] működik.”

És abban az időben játszottak már brácsán a csávásiak?

„Még nem. ”

Mikor és hogyan került a brácsa Szászcsávásra?

„...[Jámbor] Istvánnak az édesapja, az én apósom, a vén Dumnezu István bácsi [Csányi István 1924-1997], azt mondják, hogy ő [hozta a brácsát Szászcsávásra]... én úgy tudom, hogy a Vén Kránci [Horvát Mezei Ferenc, Csángáló apai nagyapja, 190?-1965] hozta Ádámosról... mert ő oda volt megnősülve...és volt neki egy apósa, Mózsinak hívták, egy szemén vak volt, azt mondta a vénember... s attól hallotta a brácsot, és ő szerelte fel a kicsi prímkontrát [hegedűt]... felszerelte brácsnak [vagyis a háromhúros, brácsából átalakított kontrával azonos hangolással]... mikor láttam brácsot [először]... ott láttam Dicsőben... annál a Szerinka(?) Béla bácsinál”

Prímkontrásokra kikre emlékszik, kiket látott?

„Én Jóska bácsit, Kráncinak az öccsit...volt a Simon Dénes bácsi, az is jó prímkontorás volt... Bonyhán volt a Marci bácsi, az melyik ott... a vonatvonal mellett lakott, kicsi fekete ember... (Jámbor István megjegyzése közben: az tudott bráccsal is!)... ez a Marci bácsi, azt mondta a vénember, jó... prímkontrás volt... Ruszu [a csávási ifj. Lunka Mózes (1950-1997), id. Lunka Mózes „Mózsi” (1932-2006) fia] jól kontorált prímkontrán... én mentem a csárdásban bráccsal, s ő csak esztam... (kopogja)... aztán olyan, mint a cimbalom, úgy hallszódott... [Ruszu] a Simon Dénes bácsitól [tanult], mert az is prímkontrás volt a [Vén] Kráncinak... amikor meghalt Jóska bácsi, az maradott a Vén Kráncinak... [Simon Dénes] mostohaapja volt Mózsinak [id. Lunka Mózes], ő nevelte... Dénes bácsi jó kontrás volt, az biztos...”

Kálló („Cupa”) Jóskának az apja Héderfáján tudott-e prímkontrázni ?

„Prímkontrálni nem tudom, én bráccsal ismertem meg, mikor jártam én arra muzsikálni, már bráccsal láttam... Bonyhán [is] volt brács... ez a Béla bácsi, vagy Puci bácsi... ketten voltak azok, és volt Albici bácsi, mind brácsosok voltak... és volt egyetlen prímkontorás... [úgy muzsikáltak] prímkontra, brács... voltam vagy tizenkettő, tizenhárom, tizennégy éves... Marci bácsit ismertem jól... volt egy brácsás meg prímkontra, Marci bácsi, azok úgy jártak, két hegedű, bőgő [+ prímkontra és kontra]... azoknak már azt mondták, hogy banda!... mert ötön voltak... a csávásiak nem voltak, csak hárman... prímkontra Jóska bácsi volt, Kráncinak az öccse... Kránci, és a testvére a gardonos... három testvér...”

Jóska bácsi, Kráncinak az öccse hogyan játszott a prímkontrán?

„Akkordokat [játszott]... de aztán ő ismerte az egész akkordokat... elszakadt a prímásnak a húrja, s végigvitte a párt... amíg megkötötte a prímás a húrját, ő kikontorálta a nótát, és az emberek táncoltak csárdást, vagy féloláhost, vagy szökőt... kikontorálta a bőgővel, prímkontrán... de én ezt nem tanultam meg... [legfeljebb] egyet-egyet...”

Kinek játszottak a prímkontrával?

„Hát ezek a [csávási] cigányok... jártak románoknak is, cigányoknak is, [magyaroknak is]... a bonyhaiak csak magyaroknak... mert azok nem tudtak muzsikálni cigányoknak...”

Mi a különbség a brácsán és a prímkontrán való játékban?

„Több játék van a prímkontrán, mint a brácsán, nehezebb... már a prímkontrán amit fogok három ujjal, a brácsának fogok egy húrt, a G-húron... a C-[dúr]t három ujjal, a C brácsán [elég] csak két húron... ki tudja játszani [a prímkontrán] a dallamot a húrokon... kipróbálja otthon... hogy hova menne, hol talál ez a hang... például én a Simon Dénes nótáját3 tanultam meg a prímkontrán [nagyapjától]... én amit tanultam a prímkontrán, akkor megtanultam a brácsán azután... nagyapámtól már nem hallottam brácson, hogy „A Gáztetőn...”, csak a prímkontrát... Jóska bácsitól hallottam előbbször prímkontrán... jöttek haza, februárban volt, hó volt... kontorált a vénember, de olyan szépen kontorált, hogy gondoltad, hogy hermonika szól a kezébe', úgy kontorált a vénember... brácsán már könnyebb... könnyebb a fogása... más, minden más...”

„... nehezen jöttünk rá a brácsra a fiatalok...”

Milyen nótákat játszott még ki a prímkontrán Jóska bácsi?

„A cigány nótákba', csárdásokba' emlékszek, de magyar nótákba'4 nem emlékszek, csak ezt [az egyet] tanultam meg, a Simon Dénest... a cigány csárdásokat... (fütyüli a dallamokat)... ezeket ki lehet jól játszódni a prímkontrán...”

Jámbor István „Dumnezu” (1951):

„A vén Simon Dénes bácsi, az ért a legtöbbet Csáváson a [prím]kontrások közt... a vénember meghalt 73-ban... a Vén Kránci 65-ben május 14-én... a vénember Dénes bácsi az kontorált végig, még 73-ban is még tavasszal, mondjuk olyan egészen júniusban halt meg [nyolcvan éven felüli korában]... na de azon túl már nem foglalkoztak [prímkontrával], csak ilyen állapotban, ha nem volt nekik brácsok... és fel kellett szereljenek egy hegedűt, hogy na legyen mivel zenélni...”

„...édesapám nem hozott brácsát, hanem édesapám ő a saját kezével csinált... és eladta egy hegedűért a Vén Kráncinak... pontosan azt a hegedűt, ami... ****-nél [nem érthető a felvételen] van Dányánban, az a piros hegedű... a Vén Kránci megvette a brácsát apádnak [Csángálóhoz beszél; az ő apjáról, id. Mezei Ferencről (1933-2005) van szó, akit apja után „Kránci Feri”-nek, vagy gyakran „Bendős Feri”-nek hívtak], de ő nem tudott [a brácsával] kontorálni... elvette a vénember, és ő is kontorált vele a Vén Kránci... de a Jóska bácsi felvette a kezibe, azt kontorált vele... amikor Jóska bácsi meghalt, az Isten nyugtassa, átadta [a brácsát] apádnak [Csángálóhoz beszél], és aztán azután kerültek brácsra... a bonyhaiaknak az egészeknek [mindnyájuknak] voltak brácsai... a vén Marci bácsi az prímkontrán játszott, az soha nem vett brácsát...”

Csángáló apja prímkontrán kezdett játszani, és csak azután tért brácsra?

„Hát persze hogy igen!”

Milyen hangszer kísérte, amikor először volt megfogadva muzsikálni?

„Brács... a [csávási id. Lunka] Mózsi bácsi... édesapám brácsos volt először, az öccsinek, Matyinak... és ott volt Domi bácsi a cimbalmos [Jámbor István nagybátyja, meghalt 1989 novemberében]... és neki akkori időben volt a Béka Feri bőgősnek... azok nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jók voltak...ilyen prímás még most sem születik, mint Matyi...”

„Hát a Ruszuval én is zenéltem... amikor úgy mentünk, akkor már volt bráccsa, aztán vett magának brácsot, aztán akkor ment a brács. ”

„A Vén Kránci gyermekkorában Gálfalván volt... volt egy Mózsi bácsi, a Vén Kránci annak volt kontrása, az volt a legjobb zenész... prímkontrán játszott [a Vén Kránci ]... az az ember tanította, az a Mózsi bácsi...”

Amikor a Kránci odajött Csáváson... mert őt úgy hallották egyszer, hogy gyermek volt Haranglábon, s úgy hozták oda Csáváson... Csáváson megkezdte a Simon Dénes azt a [prím]kontrázást... még volt egy bátyja, egy Zsiga nevezetű, az a Suládénak az apja, csak prímkontrás.... [azt mesélték, hogy] hat ujjas volt... a bal kezén, és avval kontrázott... és ott volt az édesanyámnak a testvére, a Marci bácsi, és az bőgőzött nekik...”

Csángáló:

„Istvánnak a nagybátyja, Marci bácsi... ő bőgős volt a Vén Kráncinak is... balkezű volt... vette fel a prímkontrát, és úgy kijátszotta a nótát, hogy csodálkoztunk... énekelt is magának utána...”

Az 1932-ben született, már emlegetett id. Lunka Mózes 1999-ben így emlékezett:

„... a régi ez volt, a prímkontora... én már vénember vagyok... tizenöt esztendős koromban muzsikáltam... nagybátyámmal Gálfalván, csak a prímkontorán... mikor voltam húszesztendős... akkor vettük a brácsot... és akkor [azután] nemigen játszottunk a prímkontorával... hát mert könnyebb volt a brácsával... a prímkontorán éppeg úgy hogy [meg] kell csinálni a nótát, mint a prímás csinálja... több fogásokat csinál az ember, mint a brácsával, szebb virágokat csinál benne... elhagytam már, van vagy tíz esztendeje.”

Az 1939-es születésű Mezei Károly „Kusler” emlékezete szerint „mikor voltam tizenhét éves... mind prímkontora volt”, amit id. Lunka Mózes kiegészített: „mind prímkontora volt, bőgős... háromban mentünk mink... két prímás is mentünk, úgy hogy négybe' muzsikáltunk vendégségeket, nagy lakodalmakat, bálokat... megkezdtünk szombaton, egész hétfőn gyüttünk haza.”

A szövegek apróbb ellentmondásain túl (ki volt az első prímkontrás Csáváson? most akkor hogyan tudott brácsozni az a bonyhai Marci bácsi, ha soha nem vett brácsot a kezébe? hol lakott a Vén Kránci apósa, Mózsi, akitől talán a csávási prímkontra-tudomány származhatott?) annyit leszűrhetünk, hogy az 50-es 60-as évek fordulóján Csáváson a hegedű általános kísérőhangszere a prímkontra volt, és a brácsa használata csak abban az időben terjedt el. A prímkontrát ismerték és használták a környékbeli zenészek is, akiknél a brácsa valószínűleg már korábban elkezdte kiszorítani. A környéken a prímkontrára a csávásiak által elmondottakon kívül csak az ádámosi Kozák József visszaemlékezése áll rendelkezésünkre, aki ismerte a hangszert, és fiatal korában játszott is rajta.

A prímkontra játékmódja

A prímkontrán Mezei Ferenc „Csángáló” által játszott fontosabb akkordokat a 2. ábra foglalja össze. A környékre jellemző kontrajátékhoz hasonlóan prímkontrán is kizárólag dúr – esetleg hiányos – hármas- és kettőshangzatokat játszanak. A 2. ábrán szereplőkön kívül előfordulnak egyéb hármashangzatok is. Néha alkalmazzák a brácsával azonos módon fogott D7 akkordot. Csángáló a több ütemen keresztül tartott A, G és D akkordokat – a kontrán játszotthoz hasonlóan – gyakran díszíti a 3. fokról a 2-ra való visszalépéssel (cisz-h; h-a; fisz-e). A többi alkalmazott fogása általában a hegedű által játszott dallam hangjainak kijátszását célozza; harmóniai szerepe nincs, esetleg csak egy-egy hangot szólaltat meg (ld. 3. sz. kottapélda).

2. ábra Mezei Ferenc „Csángáló” prímkontrán játszott fontosabb akkordjai

Prímkontrás felvételek még idősebb és ifjabb Lunka Mózestől („vén Mózsi” és „Ruszu”), Jámbor Ferenctől („Tocsila”, 1970) és Mezei Leventétől („Leves”, 1969) állnak rendelkezésre. Mózsi és Ruszu Csángálónál kevesebb akkorddal gazdálkodtak; fogásképük az övével azonos volt. Jámbor Ferenc és Mezei Levente játékát nem lehet mértékadónak tekinteni: prímkontrán ők otthon sohasem, csak táncházas környezetben játszottak, játékukban a kontra fogásait alkalmazzák.

A prímkontra három húrja a háromhúros brácsánál jóval nagyobb tartományt fog át. A hagyományos akkordokban a tömör hangzás érdekében a g húron h-nál alacsonyabb hangot nem fogtak. A Csángáló által ma használt, 2 ujjal fogott B-dúrban a 2. ujjal b hangot fog, ami a háromhúros brácsa akkordjához tartozó fogáskép alkalmazása a prímkontrára. Saját elmondása szerint gyermekkorában a B-dúrt még a három ujjas fogással alkalmazta, melyben a legmélyebb hang a g húron negyedik ujjal fogott d1. A brácsán megszokta a kényelmesebb kétujjas fogást, ma már – ha a játékra gyűjtés, vagy szereplés céljából ráveszik – a prímkontrán is azt használja. Hasonlóan alkalmazza a prímkontrán az Esz-dúr kontrán megszokott fogását, amiben az üres g húr is megszólal. Az a1 húron játszott legmagasabb hang általában a c2. A H akkordhoz tartozó disz2-t nem játsszák ki, az akkordból csak két hangot szólaltatnak meg; a „felső” E-dúr akkordban viszont megszólaltatják a negyedik ujjal fogott e2 hangot. Ezt az akkordot Csángáló és Mózsi is jellemzően az A-A-H-E(felső)-A-A menetekben alkalmazzák, ott viszont szinte kizárólagosan: a „normál” E-t ilyen menetekben jellemzően nem használják. Az „A7”-nek nevezett fogást (ami egyet sem tartalmaz az A7 akkord hangjai közül) mindig az A és D akkordok között, csak az A-„A7”-D-D, vagy A-A2-A-„A7”-D-D menetekben (Csángáló) használják. Az A-dúr cisz hangját a csávási zenészek brácsán és prímkontrán is egységesen a 4. ujjal fogják, bár Csángáló más erdélyi (és persze a táncházas) zenészektől látta már a 3. ujj használatát is.

Csángáló Simon Dénes említett nótájának prímkontrás változatára ma már nem emlékszik, de az egyik, elsősorban magyaroknak játszott csárdásban5 a hagyományos, régi játékmódnak megfelelően „kikontorálja” a dallamot (3. sz. kottapélda). Háromhúros brácsajátékában számos helyen találkozhatunk olyan menetekkel, amelyek harmóniai szempontból értelmezhetetlenek, azonban néhány hang időtartamáig jól követik a hegedű által játszott dallamot. Ezek a rövid menetek valószínűleg az egykori prímkontra-játék emlékeként fennmaradt töredékek lehetnek.

 3. sz. kottapélda
Lejegyzés: Adámy Zsolt (hegedű), Szánthó Zoltán (prímkontra)

A prímkontra eredetéről még a háromhúros (brácsából átalakított) kontráénál6 is kevesebbet, semmit sem tudunk. A gyimesi hegedűsök emlékezetében a 80-as években élt még annak a hagyománynak az emléke, hogy a fiatal, tanuló hegedűs egy mulatságban az első hegedűs mellé beülve a dallamot egy oktávval mélyebben játszva gyakorolta, és egy üres húr megszólaltatásával vagy kettősfogással igyekezett valamiféle harmóniát megjeleníteni7. A hármashangzat megszólaltatásának igényét tükrözi a méhkeréki román zenéből ismert hegedűn való kontrajáték technikája, ami sokkal inkább a gyimesi hegedűkíséret dallamkövetéséhez, mint a következetesen hármashangzatokat megszólaltató háromhúros kontrajátékhoz áll közel. Újabb lépcsőfok lehet a hegedű három húrjának egy síkba emelése és egyidejű megszólaltatása, ami a visszaemlékezések szerint a szászcsávási gyakorlatban is inkább a dallam hangjainak kijátszását, mint hármashangzatok konzekvens megszólaltatását célozhatta. A hegedű a1 húrjának egy oktávval mélyebbre, a-ra való hangolása – ld. pl. Lajtha széki gyűjtését – jelentősen bekorlátozza a dallam követésének lehetőségét, és előtérbe kerül a harmóniajáték. A hegedű, a harmóniákat játszó g-d1-a hangolású kísérőhangszer és a bőgő egyensúlya a háromhúros brácsa alkalmazásával áll újból helyre.

A fentebb vázolt teória szerinti fejlődés természetesen aligha lehetett bárhol is egyenesvonalú és töretlen. A dallamok – ha lassabban is, de – a rádió előtti időben is terjedtek a zenészek között. Kiválóan szemléltetik ezt a csávási zenészek visszaemlékezései a távolabbi – esetükben jellemzően mezőségi – területekről eredő dallamok szászcsávási meghonosítására. A dallamokhoz hasonlóan terjedhettek a hangszerek, hangolási módok és játéktechnikák is a zenészek között. Nem véletlen, hogy az archaikusabb játéktechnikák és kíséretmódok a földrajzilag jobban elkülönülő vidékeken maradtak fel napjainkig, míg a legdifferenciáltabb harmóniajáték a legtöbb – és nem csak népzenei – hatásnak kitett területeken fejlődött ki. Az tehát, hogy Csávás környékén napjainkig fennmaradt a prímkontra emléke, aligha jelenti, hogy ez helyi kuriózum lenne; inkább egy valaha szélesebb körben elterjedt hangszer csak szűk körben fennmaradt nyomáról lehet szó8.

Meg kell említeni, hogy Csángáló szívesen kísérletezik a kontra különböző hangolásaival. A prímkontra g-d1-a1, a kontra hagyományos g-d1-a hangolása mellett visszaemlékezései szerint a régi csávási zenészek is szívesen alkalmazták a kontrán (brácsán) a g-d-a „mélyhúros” hangolást, elsősorban az énekek kíséretéhez. Csángáló kontráján a d, vagy a húrok valamelyikét néha megkettőzi, általában egy oktáv eltéréssel. Így alkalmanként (g)-(d,d1)-(a), vagy (g)-(d1)-(a,a1), a háromhúros kontránál is tömörebb hangzást eredményező hangolást alkalmaz. Ilyenkor mindig a kontra fogásait használja, a kettőzött húrokat pedig természetesen egyszerre fogja le.

A táncházas zenei gyakorlat számára az adja a prímkontra jelentőségét, hogy segítségével a hegedűsök egyszerűen kipróbálhatják és gyakorolhatják a csávási kontrajátékot. A zenekart vezető prímásnak mindig tisztában kell lennie a kíséret játékával, és legjobb, ha valamennyire ő is képes kezelni a zenekar hangszereit. A falusi muzsikusok mindegyike tud legalább elemi szinten játszani a többi hangszeren is. A kontra ritmusa, hangsúlyozása és vonásnemei minden dialektusterületen felfedezhetők a hegedűjáték vonózásában. Így van ez Csáváson is. Az előadásmód csak akkor közelíthet hiteleshez, ha a hegedűjáték hangsúlyozása és dinamikája legalább valamilyen szinten emlékeztet az eredeti mintáéra. Ennek elsajátításában nagy segítséget nyújthat a prímkontra játékának megtanulása. A hangszer a hegedűből egy kis darab papír segítségével pillanatok alatt átalakítható. (Sajnálatos, hogy a különböző népzenei táborok hegedűs résztvevői általában arisztokratikus idegenkedéssel fordulnak az alantasnak ítélt kontrázás gyakorlása felé.)

4. kép Lakodalom Csáváson a 60-as évek első felében.
A zenészek balról jobbra: Mezei „Kránci” István prímás; takarva: Horvát Mezei Ferenc „Vén Kránci” hegedűs;
id. Mezei „Kránci” („Bendős”) Ferenc kontrás, a cikkben is említett, Csányi István („Vén Dumnezu”) által faragott brácsával; Lunka Mózes „Mózsi” prímkontrás; Mezei „Kránci” György („Gyurica”) bőgős.

 


1 A cikkben a „prímkontra” megnevezést következetesen a szászcsávásiak által használt, hegedűből átalakított, az 1. ábra szerinti hangolású, a három húrt egyszerre megszólaltató kísérőhangszerre alkalmazom. A „kontra” megnevezés minden esetben a közismert „mezőségi”, vagy „erdélyi”, a brácsa áthangolásával készült háromhúros kontrát jelöli. A brácsa megnevezést akkor alkalmazom, ha hangsúlyozni kell az alaphangszer eredetét. A csávási zenészek visszaemlékezéseinek szóhasználata kevésbé következetes; a prímkontrától való megkülönböztetés érdekében általában ők is a brácsa, brács kifejezést használják. Csávás környékén a népi gyakorlat sehol sem alkalmaz a klasszikussal egyező négyhúros brácsát.

2

Csárdás és szökő

Mezei Levente „Leves” (1969) prímás, Mezei Ferenc „Csángáló” (1951) prímkontrás,
Csányi Mátyás „Mutis” (1953-2007) bőgős
Musique Folklorique de Transylvanie – Szászcsávás Band;
harmonia mundi-Quintana QUI903072: 11. szám


Sűrű verbunk
Jámbor István „Dumnezu” (1951) prímás, Mezei Ferenc „Csángáló” (1951) prímkontrás,
Csányi Mátyás „Mutis” (1953-2007) bőgős
Szászcsávás Band 2. – Transylvanian Folk Music;
Thermal Comfort Kft. 2BZAPG: 2. szám

Kránci István csárdása és szökője
Jámbor István „Dumnezu” (1951) prímás, Mezei Ferenc „Csángáló” (1951) prímkontrás,
Csányi Mátyás „Mutis” (1953-2007) bőgős
Szászcsávás Band – Live in Chicago;
Thermal Comfort Kft. 4ALTHC3: 7. szám

3

A szászcsávási cigány induló – „A Gáztetőn megfújták a trombitát”
Mezei Ferenc „Csángáló” (1951) kontrás
Szászcsávás Band – Live in Chicago; Thermal Comfort Kft. 4ALTHC3: 7. szám
A dallam lejegyzését közli: Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje, Teleki László Alapítvány, 1993; 143. kottapélda

4 Csángáló „magyar nóták” alatt valóban a magyar nótákat, műdalokat és a táncházas ízlés számára már vállalhatatlanul új stílusú dallamokat érti.

5 Ld. a 2. sz. megjegyzés dallampéldáiban: Musique Folklorique de Transylvanie – Szászcsávás Band, 11. folyamat (Csárdás és szökő) első csárdásában; vagy Szászcsávás Band – Live in Chicago 7. folyamat (Kránci István csárdása és szökője) első csárdásában

6 Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje, 35. old.; Teleki László Alapítvány, 1993

7 Szita Gábor és Halmágyi Mihály, 1988. II. 5. Gyimesközéplok-Tarkómegálló; ZTI Mgt. 5700 Ap. 17382-385, Szánthó Zoltán, Szita Gábor és Faragó Tamás gyűjtése; Pulika János és Zerkula János, 1988. VII. 18. Gyimesközéplok-Tarkómegálló, ZTI Mgt. 5459, Szánthó Zoltán és Faragó Tamás gyűjtése

8 Kallós Zoltán és Sztanó Pál 1967. október 21-i Szamosújvárnémetiben készült felvételén (MTA ZTI AP6599e; megjelent: Magyar Népzenei Antológia V. Kelet 1. 77. folyamat) a hegedűt egy a prímkontrára emlékeztető hangzású hangszer – valószínűleg csak a d1-a1 húron játszott normál hangolású hegedű – kíséri, azonban a felvételen dallamjáték nem, csak akkordjáték, mégpedig a kontráéval egyező (tehát a prímkontráétól eltérő) fogások hallhatók. Nem tudjuk, hogy ez ott mennyire lehetett a zenei gyakorlat része, vagy esetleg csak a gyűjtés kedvéért kényszerből alkalmazott megoldásról van szó.

Cigánytánc
Bob Gheorge prímás, Lingurar Anton kontrás, Lingurar Andrei bőgős
gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György, Sztanó Pál
Szamosújvárnémeti, 1967. október 21.
forrás: ZTI Publikált népzenei felvételek


Folkszemle, 2009. április hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás