Folkszemle, 2009. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

A Művelődés archívumából
XXVIII. évfolyam (1975) 7. szám 33-35. o.

Szász Judit

A lozsádiak egykori tánca, a lin

A Maros Szászváros-Déva közti szakaszától délre eső több falu (Lozsád, Tordos, Batiz, Bácsi, Hosdád, Rákosd, Barcsa, Alpestes, Keresztúr stb.) magyar lakosai körében egészen a század elejéig jellegzetes tánc volt a lin. Ma már azonban Lozsádon is inkább csak az idősebb nemzedék tagjai emlékeznek még rá. Lozsádon (a községről l. Kolumbán Samu: Lozsád és népe. Ethnographia 1894. 239, 326.) a századforduló éveiben hódított teret a csárdás és vált közkedveltté. A csárdás és a későbbi divatos táncok fokozatosan háttérbe szorították a lint olyannyira, hogy mintegy 15-20 éve táncmulatságokon már nem táncolják.

Az évek folyamán sokat változott a lozsádi táncmulatságokon muzsikáló zenekar számbeli és minőségi összetétele, s ez nyilván hozzájárult a táncmotívumok változásához, alakulásához is. A múlt században a helybeliek még furulyaszóra táncoltak. S a lányokat is furulyaszóval hívták meg a táncmulatságba. A századfordulón a zenészek már a kezesek által más faluból hívott hegedűsök voltak. A zenekar összetételében általában prímás, kontrás és gordunás szerepelt. Ekkor már a leányok muzsikaszóval történő meghívása elmaradt. Később, ritkábban, a keresztúri rezesbandát is meghívták.

A lozsádi tánchoz fűződő szokások nagyrészt hasonlítottak más néprajzi tájegységek szokásaihoz. Lozsádon régen gyakrabban rendeztek táncot: nyáron minden vasárnap, télen pedig általában ünnepnapokon. Egyszerre több nagylányos helyen is állott a tánc, szép időben csűrökben, esős vagy hideg időben pedig házakban.

A tánc megkezdése előtt vagy két tánc között a leányok a tánchelyiség közepén álltak összefogózva karba, beszélgettek vagy énekeltek. A zene megszólalásakor a legény intéssel kérte fel a lányt. A lány egyet perdülve ment a felkérő elé, vagy ha nem, akkor a legény maga forgatta meg karikába a keze alatt, s csak azután kezdtek táncolni. A táncos párok tánc közben egymás után haladva köröket alkottak. A külső körben a jobb táncosok helyezkedtek el. Figyelemre méltó, hogy a végén a lány köszönte meg a legénynek a táncot. A különböző párok lépései, figurái nem voltak szigorúan kötve egymáshoz, ami változatosabbá, mutatósabbá tette táncukat.

A tánc leírásában több adatközlő (Fekete Dénes, Kiss Berta, Fekete Erzsébet, Fekete Zsigmond, Zudor Bálint, Zudor Endre, Herceg Endre, Zudor Anna) segített visszaemlékezéseivel és a tánc töredékes bemutatásával. Ezek alapján sikerült rögzítenünk teljes egészében a táncot.

A lin két részből áll: az első lassú (innen a tánc román eredetű neve is), a második gyors vagy szökő.


A lozsádi lassú és hamarnóta dallama

A lassú rész alaplépése: két lépés egy irányban és egy lépés ellenkező irányban. Ha a férfi jobbal, akkor a nő bal lábbal kezdi a táncot. E rész jellemző vonása az állandó féltalpra emelkedés és rugózás, a test jobbra-balra való ringása (fordulása) és a térdhajlítás. A tánc kezdetekor a táncoló pár egymással szemben áll, a férfi mindkét karjával a nő derekát fogja, a nő pedig mindkét kezét a férfi vállára teszi. A férfi és a nő egyformán táncolnak, a nő csak a figurázásnál nem követi a férfi mozdulatait.


1. ábra
lassú rész alaplépése akasztással

A lassú részt az első mellékelt dallamra járják.

I. ütem: első két nyolcad: jobb lábbal tovább lép jobbra, a test kissé balra fordul. Következő három nyolcad: bal lábbal jobb mellé lép, a test enyhén jobbra fordul.

II. ütem: első két nyolcad: jobb lábbal tovább lép jobbra, a test kissé balra fordul, következő három nyolcad: bal lábbal akaszt, hátrahúzza, úgy, hogy a lábhegy érinti a földet, egész testsúllyal jobb lábra ereszkedve rugózik, biccent, a test az előbbi helyzetben marad.

III. ütem: első két nyolcad: Bal lábbal balra lép, a test kissé jobbra fordul, következő három nyolcad: Jobb lábbal akaszt, jobb lábra ereszkedve rugózik, a test az előbbi helyzetben marad.

A dallam további részére a fent leírt táncmotívumot elölről ismétlik.


2. ábra
A lassú rész második változata

Ugyanezt a figurát jobb-bal kezüket fogva is táncolják (2. ábra). Szabad kezét a nő leereszti vagy csípőre teszi, a férfi kezének három ujjával pittyeget (azaz pattogtat), vagy szabad keze felőli lábszárát elöl-belül, illetve bokáját hátul-kívül ütögeti. Közben a férfi a táncosát keze alatt lassan megforgatja, ha szabad kezük felé lépnek: kifelé, ha pedig ellenkező irányban lépnek befelé, vagy összefogott kezük alatt mindketten kifordulnak, illetve - az előbbi szabály szerint - befordulnak.


3. ábra
Keresztező lépés a lassú rész harmadik változatánál

A legidősebb nemzedék a középkorúakhoz viszonyítva méltóságteljesebben, tempósan és enyhébb rugózással járja a táncot. A kézen fogásos változatot más tánclépéssel is járja: Két lépésnyi távolságra, oldalra haladva, lábait keresztezve, a földtől alig felemelve, ívesen lép, hol a jobb, hol a bal lába lévén elől (3. ábra). Közben a férfi csizmája szárát vagy sarkát veregeti, és állandóan pattogtat.

A lassú rész páros forgásánál az összefogózás ugyanaz. Lassú tempóban, kissé rázósan, szaggatottan, térdhajlítással járják. A párok rézsút-szemben állnak.

I. ütem: első két nyolcad: a forgó pár a forgáshoz viszonyított külső lábát kissé előre teszi, a térd behajlik, a test enyhe befelé fordításával egyidejűleg a hátul maradt láb féltalpon súrlással úgy fordul el, hogy a lábfejek egymással szinte 90°-os szöget zárjanak be. A térd kiegyenesedik, következő három nyolcad: a belső lábat a külső mellé húzza, a test kifelé fordul.

E forgást érzékelteti az 5. ábra. Érdekes, hogy Lozsádon a csárdás forgását a lin páros forgásához alakították. A közismert csárdás folyamatos, gyors forgását itt lassan, a test jobbra-balra való ringásával, szaggatottan járják.

A lin második, gyors (hamar vagy szökő) része a lassú után megszakítás nélkül következik. A megkérdezettek szerint ez elválaszthatatlan része a linnek, habár tempója és táncmotívumai részben különböznek ettől. Ezt, jobbra-balra szökellve-ugrálva táncolják, a második dallamra. Az összefogózás ugyanaz, mint a lassú rész alaplépésénél.

I. ütem:

1. negyed: ugrás jobbra jobb lábbal féltalpra, a bal lábhegy jobb sarok mellett földet érint, hirtelen egy pillanatra kissé felkapja a jobb lábat, hogy aztán újra ráugorjon, a bal láb levegőben marad,

2. negyed: ugyanaz, mint az első negyedben, csak ellenkező lábbal, ellenkező irányban.

Egyesek szerint régen a gyors részt úgy is járták, mint a lassút, csak gyorsabban és szökellve.

A forgás ugyanezzel a lépéssel történik, egyfelé mindig nagyobbakat szökve.

A századfordulóig a gyors rész forgásának egy másik változata is létezett, a táncosok súrolva és nagyon gyorsan forogtak, a következőképpen:

I. ütem:

1. nyolcad: a belső láb féltalpon rézsút-jobbra csúszik súrolva a földet, külső lábát kissé felemelve jobb felé kanyarítja, s féltalpon érintvén a földet, taszító mozdulattal önmagát előre-körbe lendíti (4. és 6. ábra).

E lépés ismétlődik.

4. ábra
A lábak helyzete a súrlásnál
5. ábra
A lassú rész forgásának vázlata
6. ábra
A gyors rész súrlásos forgásának vázlata

A figurázás a tánc mindkét részének díszítőeleme volt.

"Amellik mestere vót a figurának", a cigány előtt kivált a körből, a párjával forgott egyet, majd teljesen elengedte a lányt és pontozni kezdett, azaz "pontra kiverte a figurát", lábszárát elöl, bokáját hátul felváltva jobb és bal kézzel veregette, nagyot ugorva egyszerre mindkét kezével mindkét bokáját hátul megütötte, dobbantott, bokáját összeverte, pattogtatott, tapsolt, kurjantott.

Ezalatt a lány leeresztett vagy csípőre tett kézzel lépegetett, és amikor a legény befejezte a pontozást vagy tapsolt, perdült egyet.

Tánc közben egyesek fütyörészték a dallamot, mások kurjantottak. Az egyik ilyen táncszó:

Fordulj egyet karikára,
Györfi Péter csudájára.

Más, felelgető táncszók tartalmilag hasonló kétnyelvű változatai a vidéken oly szoros magyar-román együttélést példázzák:

Mit ér az a pörge kalap,
Ha az ember csak egy falat.
Ce haznă că peana-i lată
Dacă nu-i Barna-n poiată.

(Mit használ a nagy bokréta,
ha nincs Barna (tehén) a pajtában)

Az öltözet, mint a táncmulatságok velejárója, a század elején vázlatosan a következő volt:

A nők nyáron pendely (alsószoknya) fölé két fehér fersőt (fersing, szoknya) vettek. A felső ferső alját csipke vagy hímzés díszítette. A felső testen inget viseltek, amelynek nyaka fodrozott, hosszú és végig bő ujjának vége pedig csipkézett volt. Erre vették régebben a zsubénak. nevezett rövid posztókabátot, később a lékrit. Télen öltözetüket posztóból készült kabát egészítette ki. Lábbeliként nyáron félcipőt, télen csizmát hordtak.

A férfiak nyáron fehér inget és fehér középbőségű gatyát viseltek. Az ing bő ujját csuklónál pántba (kézelő) foglalták. Téli öltözetük a gatyára vett sötét színű csorik (szűk posztónadrág; a román "cioarec"-ből), ing, lájbi, ujjas. A múlt században földig érő subát (condrát) viseltek, amelyet tánc közben félvállra vettek és a nyaknál bájarral (kötővel, a román "baieră"-ből) kötöttek meg. A suba a súrlásos forgásnál felemelkedett és még nagyobb lendületet adott a táncosoknak. A férfiak általában bakancsban vagy csizmában táncoltak.

Az öltözetnek eme rövid leírása nem igényes, pusztán csak a tánc könnyebb elképzelését segíti. A Hunyad megyei régi magyar népviselet még külön feldolgozásra vár.

A furulyaszóra járt régi tánc, a lin, a maga lassú és gyors részével, forgásaival, változatos és gazdag figuráival tág lehetőséget nyújtott a táncosok tánctudásának kifejezésére, megcsillantására.


Folkszemle, 2009. május hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás