Folkszemle, 2008. november hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptánckutatás az erdélyi Mezőségen1

Tánckultúrája révén a Mezőség kitüntetett helyet foglal el a magyar táncos köztudatban, ez terület már évtizedek óta nagyszámú hivatásos és amatőr tánc - és zenekutatót vonz. E nagyfokú érdeklődéssel ellentétben áll az a tény, hogy gyakran még a szakemberek körében is meglehetősen pontatlan kép él az itteni tánckultúráról. Kivételt képez az egykor Szolnok-Doboka megyéhez tartozó Szék.2

Petelei István (1852-1910)
forrás: MEK
Kutatástörténet

Furcsa ellentmondásnak tűnhet, hogy az archaikus népi kultúrával jellemzett Mezőség első - általunk ismert - táncos adata meglehetősen polgárosult állapotokat mutat. Petelei István az 1884-es székely-mezőségi útja során egy, vélhetően kisnemesi „tarisznyás mulatságot” látogatott meg Mezőbándon. A polgári szokásrendhez hasonlóan itt is koncert és kisebb színházi előadás (versmondás, ének) előzte meg a táncmulatságot. A szerző a francia négyest és a magyar nótát említi az itteni tánc- és zenei repertoárból. A bál szokásrendjének rövid ismertetetése mellett a táncillemre – és a meglehetősen duhaj, extrovertált viselkedésre –, a báli ruházatra, a zenekar játékmódjára is hoz példákat a szerző. A mezőségi kisnemesi tánckultúrára vonatkozóan rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre ezért szükségesnek látom Petelei írásának részleteit idézni:

„Egy éhes vidéki színész hangversenyt rendezett. Tóth Jenő ez. [...] Most bekóborolja a vidéket, s pártfogásra kéri fel az uraságokat egy hallatlan nagy hangversenyre. És jőnek Madarasról, Bándról. Az iskolaszobában lesz. Majd a műsor után táncos, tarisznyás mulatság. .. Enni-inni küldnek bőven. De a hangversenyre csak kevesen jönnek el. Néhány kereskedő nagy tenyeres-talpas feleségével s pulykatojásszerűen szeplős leányával; a falusi patikus katona-gyógyszerész-egyenruhában; egy megyei joggyakornok vadászkáplár-köntösben (mert a fekete ruhájával a főispán előtt szándékozik tisztelegni a napokban, s nem akarja elporozni), egy kis teljesen gömbölyű, feketeszőrös boltos [...]; egy nyurga fiatalúr tűzoltó egyenruhában; két egészséges, kíváncsi, csodálkozó kisasszony s pár gúnyos kritikus az előkelőségből.

A bándi ifjúsági zenekar kvartettet muzsikál, egy francia négyest. Embertelen cselekmény ez. Merénylet a muzsikai érzés ellen. Az érzékenyebb helyeknél az úrfiprímás ujjait csúsztatja, és megvetőleg néz szét a publikum azon részére, mely nem elég figyelmes. A brácsás csak úgy a hóna alatt gyötri a szerszámját. Kutyába veszi a muzsikát. Ah, mi ez neki? Mi a közönség neki?

Aztán Tóth úr betyárgúnyában röppen be a szobába. A cigányok (vályogvető, fekete, cserepes kezű rongyos nép) rákezdenek egy népdalra. Ezt hangos énekkel kíséri. Nagy, széles melle van. Abból bömböl, s bárha magas állapotok alkalmával kiveresedik, sőt kikékül, mindazonáltal dühödt buzgalma nem lankad.

Ezután az ifjúsági dalkör énekel. Ezek mind napsütötte legénykék. E számnál Tóth úr fekete szalonruhában, kesztyűsen jelent meg. Majd »dalegyveleget« ad elé [...] Majd a Vén cigányt szavalja feketében. [...] Majd egy új szavalatot és a Névtelen lengyelkének hegedűn való előadását engedné meg magának, de a hallgatóság türelmetlen lesz. - Táncoljunk, táncoljunk! És kikapják a padokat, s megürül az iskola. A művész indignálódva3 szedi össze a pénzt, s hazamegy. [...] Ekkor omlik be a közönség. A művész azt a hamisságot gondolta ki, hogy a nyolc órára tűzött koncertet csak kilenckor kezdte meg, hogy a bálba igyekvő publikum is kénytelen legyen bemenni, de a publikum viszont úgy járt túl a művész eszén, hogy az iskola kapujában várakozott azon báliasan, míg vége lesz a benn való élvezeteknek. Végre is győzött a nép.

Es akkor jöttek széles mellű, nagy nyakú, nagy lábú-kezű, egészséges rózsaszínbe gyömöszölő hajadonok, egyenesen tenyésztésre neveltek. Nagy virágok az erős, féktelen hajakban; egészségesek fogaik, egészséges a kacagásuk. [...] Rohannak a muzsikára. Jaj a lábnak, melyre rá találnak lépni! Jöttek a teéns és tekintetes asszonyok. Mind fejlett hölgyek. Közülük egypár szintén táncol. Titkolózva sugdosódnak egy-egy fiatal párra mutatva, mely együtt sétál.

Egypár nagysás asszony nagy lenézéssel vonul külön szegeletbe. Kesztyűt tart a kezén. Ha táncol, lusta eleganciával gyalogol. Nem fáradt, de unja. Grandezzával, szánakozással nézi meg a kacor4 gavallért, ki hozzáütődik tánc közben.

Sok gyermek kiabáló színű köntösben, felpiperézve. Elsült fiatalság, mely megforgatja a hölgykoszorú neki nyílott és dukáló virágait, s aztán lecsapva egy szegletbe, nagy izzadtan törülközve vonul diadallal vissza társaihoz. Az, ki közülük a várost látta, szintén gyalogol a táncban, megkülönböztetés okáért. Fekete ruha lóg róla, s igen huzakodik a kacortól.

De külön vannak e népek. Minden osztály lenézi a többit, mindenki kritizál, s irgalomból se akad lovag, aki az osztályukon kívülálló kisasszonyokat megtáncoltassa.

Az asztal kinn terítve van. Oda loppal járnak ki. [...] Töltenek és isznak a sötétes színű jó mezőségi borból.

A cigány muzsikál. Álmosan, mintha hipnotizálva volna; s gépszerűleg jár kezében a nyírettyű.5 Mindent összevissza húz. A francia négyes egyes szakaszainak végén elfelejti a prímás, hogy miképp is kezdte, s más nótára tér vissza. Sebaj! A gordonkás meg a szekundhegedűs úgysem arra szoktak kíséretet húzni, amit a prímás csinál, hanem teljes függetlenséggel vakarják a hangszerüket. A publikum pedig úgysem ügyeli a muzsikát, mikor táncolhat is addig.

Aztán mind többen szállingóznak az ivóba. A kártyázók kis köre megélénkül. A fiatalság kifelé vonul. A rendező izzad. - Urraim, istenre kérem: táncoljanak!

Verejték hull. Kisasszonyok fogóznak egymásba, s úgy táncolnak. A rendező majd elsüllyed. Akkor bekiált a patikárius: - Urraim, hölgyeim! a szünórák következnek! - Enni! A terem kiürül.”6

A következő, szintén a XIX. századból származó adat már paraszti tánckultúrára vonatkozik. Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában7 találjuk a széki táncokra vonatkozó első említéseket:

„Ünnepekkor a fiatalok táncra gyűlnek össze valamely e célra szolgáló fedett helyen: lábújjhegyen, könnyedén és keccsel táncolják a „körmagyart” négyesben összefogódzva, a csárdást lassú és sebes taktusban. A zenét természetesen a község cigányai szolgáltatják.”8

Kocsis Lajos az 1910-es években a Kis-Szamostól nyugatra található falvak magyar és román tánczenéjét és táncait (pl.: magyar tánc, de-a lungu, învîrtîtă stb.) jellemezte, de adatokat sorol fel a környék táncéletére vonatkozóan is.9 Írása különösen fontos, hiszen a magyar néptánckutatás számára mindmáig fehér folt ez a terület. A kelet-mezőségi, Maros-völgyi románság tánczenéjének magyar kapcsolataira már Bartók is több ízben utalt.10 Egy 1914-ben keltezett levelében megemlíti Felsőorosziban tett látogatását, ahol egy román táncmulatságot figyel meg.

”Az utolsó faluban már ilyen táncok vannak: I.a) de-a lungu (először csak a legények, aztán a lányokkal is; körtánc, de összefogódzás nélkül, a táncosok arca a mozgás irányába van fordítva; ha leányokat vesznek, ezek egy második külső kört adnak) b) împcelecata (=akadozó) de-a lungu-féle, de már rendetlenül páros tánc, lépések, meg megállás és lassú forgás is van benne. II.a) bătută (=învîrtîtă) rendetlenül páros forgás ebből mennek át a b) ţinanească-ba, amely rendetlenül páros lassúbb forgás (úgy látszik magyar eredetű) ebből megint a gyorsabb bătută-ba térnek vissza. Ez egy táncciklus. Ezen kívül van egy brîu csak asszonyok táncolják lakodalomban zárt körben erősen összefogódzva. [...] Aztán ismerik a magyar bărbunkot.”11

Kodály korábbi biztatása nyomán, 1940-ben Lajtha mezőségi kutatóútra indul, munkájának eredményeit, Széki gyűjtés és Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés címmel közre is adja.12 Mindkét kiadvány tartalmaz táncra vonatkozó adatokat, csak úgy, mint a Borsa-völgyi kutatásokban részt vevő Járdányi Pál Kide népzenéjéről írt monográfiája.13 A negyvenes évek kutatásai között kell megemlíteni Keszi-Kovács László a Borsa-völgyében, valamint Mezőség más tájain végzett táncfilmezéseit. Ezek a filmek, a kapcsolódó hang- és fényképdokumentációval, illetve a feljegyzésekkel együtt Budapest ostromakor megsemmisültek, a kutatás számára használhatatlanná váltak,14 csupán egyetlen, Kolozsborsán készített táncfilm maradt meg.15 Sümeghy Vera a széki táncokról 1944-ben írt, rövid ismertetését kell itt még megemlítenünk, amelyben a magyarról, a csárdásról és a lassúról találunk leírást, de említi a hétlépést, porkát, gólyát, illetve a szapora lassút, valamint a tempót is. Sümeghy ezen kívül a táncillemhez, és táncos szokásokhoz kapcsolódó adatokat is hoz.16 Az első jelentős összefoglalást egy mezőségi falu tánckultúrájáról Faragó József tollából ismerjük. Monografikus tanulmánya helyszíni megfigyelésekre és interjúkra alapozva pontos leírást ad Pusztakamarás táncéletéről (táncalkalmak, táncrendezés), de a helyi tánckészletbe (csárdás, korcsos, gólya, magyar kettős, sîrba, palaneţ, de-a lungu) is betekintést nyújt.17 Elekes Dénes kéziratos széki gyűjtéséből néhány fontos táncot, mint például a fonóbeli szarkatáncot, a lakodalmi bomlótáncot, a csárdás cigányos változatait, valamint az eszközös kecsketáncra vonatkozó adatokat ismerhetjük meg.18 Ez utóbbi, a juhait kereső pásztor történetét megelevenítő táncpantomim részletes leírását adja. Az adatot részletesen közli Pesovár Ferenc, valamint Faragó József.19 Jagamas János, Faragó József és Kallós Zoltán az ötvenes évektől kezdi meg Mezőség népdalkincsének, táncdalainak összegyűjtését.20

Összefoglalónk során meg kell említeni Kós Károly (vélhetően 1940 és 1960 között végzett) kutatásait is, melyek, ha nem is táncfolklorisztikai jellegűek voltak, de néhány mezőségi faluból (Girolt, Katona, Kecsed, Magyarpalatka, Mezőköbölkút, Szék) az emberi élet szokásainak bemutatása során sok érdekes adatot hoztak táncszervezéssel és táncos szokásokkal kapcsolatban. Mezőköbölkúton például a tánc szervezésére több tisztségviselőt választanak mint más mezőségi falvakban: Kós fő- és alkezest, valamint kamarást említ a köbölkúti őszi táncszervezéssel kapcsolatban, de azt is tőle tudjuk, hogy Kecseden a húsvétkor megválasztott kezest újkirálynak nevezik stb.21 Kós Károly ezen kívül nagy figyelmet szentel a vásároknak, ahol az odasereglő fiatalságnak általában táncot rendeztek.22

Válaszút, 1961
Fotó: Andrásfalvy Bertalan
Forrás: MTA Zenetudományi Intézet fotóarchívuma

A hatvanas években veszi kezdetét a szisztematikus néptánckutatás a Mezőségen. Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc neve fémjelzik ezt a periódust. A rengeteg összegyűjtött adat, táncfilm, hangzóanyag és egyéb dokumentáció23 ellenére sajnos nagyon kevés publikáció, amely összefoglalná a kutatási eredményeket. Mindezek közül kiemelkednek: Kallós Zoltán leíró jellegű tanulmánya Válaszút táncairól és táncéletéről24, Novák Ferenc széki írásai25, Martin György túlnyomórészt strukturális jellegű dolgozatai a mezőségi férfitáncokról26, valamint egy, a táncciklusokról szóló történeti-összehasonlító tanulmány, szintén Martin György tollából.27 Martin György és Pesovár Ernő nagyobb lélegzetű műveiben számos fontos összefoglaló leírást találunk Mezőség tánc- és zenekultúrájára vonatkozóan.28 Az ebben az időszakban felkutatott eredmények alapján ismerteti Martin György a Mezőségre vonatkozó tánctípusokat29 és határozza meg Mezőség helyét a magyar táncdialektusok között.30 Ezzel párhuzamosan román részről nem zajlott kutatás, csupán néhány tanulmányt ismerünk, amely a vizsgált területre vonatkozik.31

A városi revival mozgalmak közül leginkább a táncházmozgalom kapcsolódik témánkhoz. A kolozsvári táncház a hetvenes évektől kisebb-nagyobb megszakításokkal működik. Sok, városba került mezőségi fiatal találkozik itt egymással, illetve a városi fiatalsággal, és próbál az egykori paraszti táncalkalmakhoz hasonló szórakozási módot kialakítani. Ilyen élmények és néhány városi kultúrszervező személy (Kallós Zoltán, Könczei Ádám, stb.) hatása nyomán alakulnak falusi táncegyüttesek, akik különböző alkalmakon reprezentálják településük tánckultúráját (pl. Székelyudvarhelyi Táncháztalálkozó). Meghívásukra táncházas zenekarok zenélnek falujukban különböző ünnepi alkalmakon (pl. Bodzafa együttes többször muzsikál Visában bálokat). Ebbe a kapcsolatrendszerbe kerülnek be a nyolcvanas évektől folyamatosan a magyarországi táncházmozgalom képviselői is32, akik egyre többen és egyre gyakrabban fordulnak meg a Mezőségen. Filmek, majd később videofelvételek, fotók, ritkábban helyszíni jegyzetek is készülnek, ezek egy része megtalálható az MTA ZTI, illetve a Hagyományok Háza archívumában, nagy részük azonban mind a mai napig magánkézben van. Adatolásuk legtöbb esetben hiányos, a kutatás számára sokszor nehezen értelmezhetők, mégis fontos lenne ezek felmérése.33 Itt kell megemlíteni, hogy japán amatőr tánckutatók megjelenése Erdélyben is erre az időszakra datálható.34

Magyarszováti csárdás a Jászság Néptáncegyüttes gyűjteményéből
Forrás: MTA Zenetudományi Intézet Tánc Film Adatbázisa

Ebben a korszakban is születik néhány publikáció,35 melyek közül kiemelkednek alaposságukkal és módszerességükkel Pálfy Gyula Vajdakamarás táncéletét és tánckészletét bemutató, leíró és strukturalista jellegű tanulmányai36, valamint a Mezőség tánckultúrájára vonatkozó általános ismertetője.37 Az 1990-es években, a táncházmozgalom hatására egyre növekvő érdeklődés fordul Mezőség felé, táncosok, zenészek és érdeklődő folkturisták tömegei látogatják a területet, lakodalmak, bálok és különböző tánctáborok vendégeiként. Tömegével készülnek videofelvételek és fotók, elszórtan jegyzetek is, ezek nagy része szintén magánkézben, illetve egy-egy néptánccsoport video-archívumában található, kisebb részük az MTA ZTI Táncosztályának videotárában, illetve a Hagyományok Háza archívumában.38 Ezen kutatásokra vonatkozó publikációt nem ismerünk, csupán néhány leíró jellegű egyetemi, főiskolai szakdolgozatot, melynek egy része a magyarpalatkai zenészekkel kapcsolatos.39 Tamás Irén rövid leírása a magyarszováti tánckultúráról a táncszervezésről, táncillemről, a táncokról és táncszókról ad rövid áttekintést.40

Pávai István írásai fontos összefoglalását jelentik az erdélyi népi tánczenéről szóló ismereteinknek, számos mezőségi vonatkozású adattal.41 Az ő szakmai irányításával végeztek szisztematikus gyűjtéseket az Utolsó Óra Program keretében a Fonó Budai Zeneház munkatársai, amely kutatás kiterjedt mezőségi falvak zene- és táncfolklórjára is. Erről a kutatásról nem jelent meg tudományos összefoglaló, csupán csak ismertető, illetve válogatott hangzóanyag.42 A Mezőség északkeleti részében található falvak (Budatelke, Szászszentgyörgy) falvak zenei anyagát bemutató CD kísérőszövegében Pávai bemutatta a helyi zene- és tánckészletet, amelyben szerepel egy de ungurime (magyarvidéki) nevű páros tánc, amelyet eddig nem ismert a táncfolklorisztikai szakirodalom.43 Közvetve kapcsolódik ezekhez a munkákhoz – illetve nyilván korábbi gyűjtéseihez is – Pávai István áttekintése az erdélyi táncdialektusokról, amelyben árnyalja Martin korábbi megállapításait. Pávai Mezőséget négy kisebb aldialektusra (Észak-, Belső-, Dél- és Kelet-Mezőség) bontja, és külön tárgyalja a Kalotaszeg-Mezőség átmeneti területeket (Kolozsvár környéki kisnemesi falvak és Erdőalja).44


Forrás: Utolsó Óra program weblapja

Végezetül meg kell említeni, hogy sok táncra és táncéletre vonatkozó adatot találunk paraszti önéletírásokban. Értéküket növeli, hogy belső (émikus) megfigyelésből származnak, és általában más kulturális, társadalmi jelenségekkel összefüggésekben tárulnak elénk.45

Az erdélyi táncfolkloristák közül Könczei Csongor is foglalkozik mezőségi témákkal, legutolsó tanulmánya a cigányzenészek társadalmi stratégiáit mutatja be.46 Tatár Erzsébet Tímea a rikoltozás társadalmi funkcióit mutatja be mezőveresegyházi és szentmátéi példák alapján.47 Vizsgált területünkön számos kutató foglalkozott népszokásokkal, melyekhez tánc is kapcsolódik.48 Meg kell említeni, hogy az utóbbi évtizedekben az eddig elhanyagolt mezőségi gyermekjátékoknak is több kutatója akadt.49

Mezőség néprajzi kutatásáról szóló összefoglalásában Keszeg Vilmos a néptáncot a mezőségi kultúra legkutatottabb területének tartja.50

Újabb eredmények, feladatok

Saját és munkatársaim vizsgálódásai51 leginkább két falura, Visára és Székre vonatkoztak. Célunk kettős volt, mélyfúrásszerű kutatás során szerettünk volna minél több funkcionális megfigyelést végezni, másrészt szerettük volna az eddigi strukturális-leíró jellegű kutatási eredményeket pontosítani. Főbb kutatási témák a következők voltak: táncos térhasználat, táncos és a zenész kapcsolata, táncszók és használatuk, átmenet a hagyományos és a modern táncélet között, játékok és a hagyományos tánctanulás, a táncok formai, strukturális megjelenésének, illetve az egyéni táncalkotás folyamatának változásai funkcióban illetve megrendezett táncfelvételek során. A gyűjtött adatok feldolgozása folyamatban van, néhány publikáció már megszületett, illetve megjelenés alatt áll.52 Legfontosabb eredményünk egy eddig alig kutatott folklór műfaj, a „kiáltott rigmusok” elemző bemutatása volt.53 1999-től bővítettem a kutatási területet, összehasonlító adatokat keresve más falvakban54 is kutattam. Ennek eredményei szintén feldolgozás alatt állnak, főbb témái: a mezőségi táncdialektus pontosabb behatárolása és felosztása, a magyar és a román táncdialektusok egybevetése, a botos táncok használata Mezőségen, tánctípusok jellemzőinek és területi elterjedésüknek pontosítása, valamint etnikus jegyek a mezőségi tánckultúrában.55

A rengeteg összegyűlt ismeretanyag mára már időszerűvé teszi néhány táncos falumonográfia56 és egy átfogó mezőségi monográfia elkészítését. A terület nagysága, valamint az adatok szétszórtsága miatt ez utóbbihoz elengedhetetlennek tűnik egy magyar-román tudományos összefogás (ennek keretében terepmunkák megszervezése, ill. összehangolása, valamint egy adatbázis létrehozása). Egész Erdélyre vonatkozóan meglehetősen kevés tánctörténeti adat áll rendelkezésünkre, ezért a levéltári források felkutatása és kielemzése is várat még magára. Ehhez hasonlóan kevés ismeretünk van az első világháború után elinduló – első sorban román – színpadi táncos mozgalomról, különböző falusi tánccsoportok működéséről, néptáncfesztiválokról, bemutatókról, melyek száma az 1970-es évektől megsokszorozódott.57

A mezőségi tánckultúra eddigi statikus, változatlan állapotban történő bemutatása helyett szükség lenne a változások kutatására, a táncfolklorisztikai adatok értelmező vizsgálatára. A hagyományos táncélet átalakulásának vizsgálata már időszerűvé vált, a táncházmozgalom, a magyar, a román, illetve a nyugati populáris zenei és tánckultúra ebben játszott szerepét feltérképezni izgalmas antropológiai-folklorisztikai feladatnak tűnik.


1 Első változata: Varga 2007b.

2 A falu kutatástörténetét Martin György dolgozta fel (Martin 1981a, 1982, 2000.), hangszeres népzenéjéről összefoglaló tanulmánykötet jelent meg (Virágvölgyi - Felföldi 2000.), amelyben a széki tánckultúráról szóló első összegzés is megtalálható (Novák 2000.). A rég tervezett táncos monográfia azonban még nem készült el. (vö. Felföldi 2000. 5-7; Halmos I. 2000. 8.) Mivel Martin György több ízben is áttekintette a Székre vonatkozó adatokat, ezért ezek közül itt csak a fontosabbakat említem. Mezőség tánckultúrájáról írt rövidebb kutatástörténeti összefoglaló olvasható még: Martin 1980a; 1997b. 256-259.

3 Indignálódik. Jelentése kb: felháborodik, méltatlankodik.

4 Kacor. Jelentése vélhetően: kacér.

5 Nyírettyű. Jelentése: vonó.

6 Petelei 1970. 75-79. (Koncert Bándon c. fejezet)

7 Kádár Réthy-Tagányi 1898-1905. A Székre vonatkozó rész külön is megjelent. (Kádár 1904.)

8 Idézi: Novák 2000. 31. Martin György értelmezése szerint a magyar, lassú és csárdás táncokról van szó, én azonban elképzelhetőnek tartom, hogy „a csárdás lassú [...] taktusban” szövegrészlet inkább a szapora lassúra („lassú csárdás”) utal. Ezzel kapcsolatban lásd alább: Martin György széki tanulmányának a tánckészletről szóló fejezetét és annak lábjegyzeteit, valamint Sümeghy 2004. 301-302.

9 Lásd válogatásunkban, ill. Almási 2009a. (1980)

10 Bartók 1934, 1967.

11 Bartók 1997. 165-166.

12 Lajtha 1954a (ebből a bevezető tanulmányt lásd még Lajtha 2000), 1954b.

13 Járdányi 1943. A Szabó T. Attila által kezdeményezett, 1941-1944-es Borsa-völgyi kutatások első sorban három falut (Kide, Bádok, Csomafája) érintettek. (Lásd K. Kovács 2008; Kósa 1977; Szabó T. - Gergely 1945; Vajkai 1943.) A zene- és táncéletre vonatkozó ismeretekről gyűjtött adatok egy része Járdányi művében olvashatók, a további eredmények publikálását végül a világháború akadályozta meg, csakúgy, mint az 1931-ben kezdődött, ún. erdélyi közösségi falukutató kísérleteket. (Pl. Kolozsborsán és Bábonyban - lásd Molter 1941. 5-6.) Ezek közül a legfontosabb a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és Venczel József szociológus által szervezett bálványosváraljai falukutatás tanuságait. (Lásd Fülöp 2009; Imreh 1979; Molter 1941.) Ezen kutatásokról rendkívül kevés publikáció látott napvilágot, (Lásd az Erdélyi Fiatalok Falufüzetei c. sorozatban: Demeter 1931; Mikó 1932, illetve az Erdélyi Múzeumban: Tárkány-Szűcs 1944), ami azért is sajnálatos, mert számos adatot gyűjtöttek a falu tánc- és zenefolklórjával kapcsolatban.

14 K. Kovács 1956. 325.

15 K. Kovács László gyűjtése 1942. 04. 12-én, Kolozsborsán. A Néprajzi Múzeum filmtárában a 224-es leltári szám alatt. (Csorba - Farkas - Galambos - Kovács - Tari 1995. 204) Későbbi megjelenés: Krámos - Szabó - Tari 2008.

16 Sümeghy 2004. (1944)

17 Faragó 2006 (1946). (Lásd még jelen válogatásunkban!)

18 Lásd Martin 2000. 19.

19 Pesovár F. 1970; Faragó 1977.

20 Jagamas 1977; Jagamas - Faragó 1974; Kallós 1970, 1996.

21 Kós 2000. II. 254-281; Rüsz-Fogarasi 2004.

22 Kós 2000. I. 340-357.

23 Lásd az MTA ZTI Táncosztály archívumának Mezőségre vonatkozó adatait.

24 Kallós 2006, (1964). (Lásd még válogatásunkban!)

25 Novák 1960, 1965, 2000.

26 Martin 1970b, 1973, 1980e, 1981b, 1985.

27 Martin 1978.

28 Martin 1970-72 (1995), 1974, 1979a, 1979b, 1980a, 1980b, 1981b, 1997a, 1997b; Martin - Pesovár E. 1980, 1998; Pesovár E. 1980, 1997.

29 Martin 1995. 28-55.

30 Martin 1980a, 1995. 110-113, 1997b.

31 Domby 1967; Reteganul 1938; Petruţiu 1970.

32 A témával kapcsolatos írásokat lásd: Könczei Á. - Könczei Cs. 2004.

33 Álljon itt egy névsor az amatőr és a hivatásos kutatókról, valamint a gyűjtőpontokról a teljesség igénye nélkül. Ifj. Csoóri Sándor (Magyarpalatka, Szék), Demény Piroska (Szék, Visa), Fekete Antal (Magyarpalatka, Mezőkeszű), Fodor Béla, Jánosi András (Gyulatelke, Magyarpalatka), Juhász Zoltán (Bálványosváralja, Magyarszovát, Szék, Visa), Konkoly Elemér (Bethlen, Erdőszombattelke, Szamosújvár, Szék - lásd MTA ZTI Akt 1015), Könczei Árpád és Csilla (Magyarszovát, Szék, Visa), Nagy Albert, Doktor László, Tanács István (Szék, Vajdakamarás), Pálfy Gyula (Magyarpalatka, Szék, Vajdakamarás), Pávai István (Magyarszovát, Mezőkeszű, Magyarpalatka, Visa), Ratkó Lujza (Visa), Szabó Szilárd (Mezőkeszű, Szék), Tímár Sándor (Báré, Visa), Tőtszegi András (Magyarszovát, Visa), Zsuráfszky Zoltán és Farkas Zoltán (Visa). Lásd még néhány amatőr gyűjtő a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárába, illetve az MTA ZTI Kézirattárába leadott gyűjtéseit: a magyarfrátai tánckultúráról (Corina Josif 1995, MTA ZTI Akt 1452), egy feketelaki lakodalomról (Kiss L., 1963, MTA ZTI Akt 786), egy buzai lakodalomról (?, 1985, MTA ZTI Akt 1089), egy mezőkeszűi lakodalomról (?, 1985, MTA ZTI Akt 1115), egy nagysármási szüreti bálról (László Levente, 1995, NM EA 27136), szépkenyerűszentmártoni kiáltott rigmusokról és lakodalmakról (?, 1930-as évek, NM EA 23700).

34 Az ő tudományos indíttatásukról, eredményeikről sajnos nagyon keveset tudunk. Magas fokú technikai felkészültségüknek (és jó anyagi helyzetüknek) köszönhetően számos film- és hangfelvételt készítettek Mezőségen, ezekről azonban nincsenek pontos információink.

35 Itt kell megemlíteni a néptánckutatás és a táncházmozgalom kapcsolata nyomán született kiadványokat, első sorban Kallós Zoltán gyűjtéseit tartalmazó hanglemezeket (Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. 1980-1984), kazettákat (Észak-mezőségi magyar népzene sorozat: Mezőkeszű / Tóvidék / Válaszút - Bonchida / Bonchida - Válaszút; Mezőségi magyar-román népzene sorozat: Bonchida; Mezőségi magyar népzene sorozat: Magyarszovát / Nagysajó / Visa, Ördöngösfüzes / Mezőkeszű) és CD-ket (Magyarpalatka 1996; Magyarszovát - Búza 1997; Kallós archívum sorozat: Bonchida - Válaszút 1999 / Ördöngösfüzes 2000 / Visa 2001 / Mezőkeszű 2002 / Feketelak 2003), valamint Fekete Antal (Magyarpalatkai banda: Esküvő Mezőkeszűben 2003 / Esküvő Magyarpalatkán 2006) és Szánthó Zoltán (Erdőszombattelki népzene 2001) gyűjtéseit. Azt MTA ZTI archív anyagából születetett válogatást is meg kell említeni. (Mezőségi magyar népzene. Magyarpalatka. 1995.) (A felsorolás természetesen hiányos, hiszen az 1990-től máig megjelent népzenei kiadványokat lehetetlen követni a teljesség igényével.)

36 Pálfy 1983, 1987a, 1987b, 1988, 1995, 2001. Lásd még Martin 1981, Könczei Á. 2004.

37 Pálfy 1995.

38 Hozzávetőleges jegyzék azokról, akik a 90-es és 2000-es években táncos gyűjtéseket végeztek a Mezőségen: Antal Áron (Gyeke, Légen, Magyarpalatka, Magyarpete, Szék), Bodó-Bán János (Báré, Kolozskorpád, Mezőgyéres, Visa), Busai Norbert (Botháza, Budatelke, Légen, Magyarpalatka, Mezőkeszű, Visa), Fantoly Gyula és Balogh Ildikó (Kapor, Melegföldvár), Farkas Tamás (Berkenyes, Magyarfráta, Mezőszopor), Fitos Dezső (Szék, Visa), Galát Péter (Szék, Visa), Gémesi Zoltán (Buza, Szék), György Károly (Bonchida, Visa), Hajdú Flórián (Szék, Visa), Lajkó Levente (Magyarpalatka, Visa), Megyeri István (Légen, Magyarpalatka, Mezőkeszű, Szék, Vajdakamarás, Visa), Misi Gábor (Almásmálom, Boncnyíres, Csabaújfalu, Erdőszombattelke, Kérő, Légen, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton), Nagy Zoltán József (Magyarpalatka), Palenik József (Magyarpalatka, Szék, Visa), Szánthó Zoltán (Erdőszombattelke), Radák János (Magyarpalatka, Mezőkeszű, Szék, Visa), Szappanos Tamás (Visa).

39 Aladics 2000; Árendás 1992, 2003, 2006; Balogh 1996; Busai 2000; Delbó - Antal 2004; Megyeri 2003; Varga 2003.

40 Tamás 1991.

41 Pávai 1993, 2000a, 2000b.

42 Új Pátria sorozat keretében az Utolsó Óra program keretében számos erdélyi, közöttük mezőségi zenekart (velük egy-egy kísérő táncos párt is) vettek fel a Fonó Budai Zeneház stúdiójában. (Bálványoscsaba, Bálványosváralja, Báré, Budatelke, Búza, Erdőszombattelke, Fejérd, Kolozs, Magyardécse, Magyarfráta, Magyarpalatka, Magyarszovát, Mezőörményes, Mezőszilvás, Mezőszopor, Nagysármás, Ördöngösfüzes, Páncélcseh, Szék) A felvételekből reprezentatív kiadványok (CD-k) készültek Kelemen László és Pávai István sorozatszerkesztésében, a Fonó Records Ltd kiadásában. Mindezekről bővebben lásd: www.fono.hu/utolsoora.

43 Pávai 1999. 10-14.

44 A mezőségi táncos al-dialektusokról lásd Pávai 2005. 38.

45 Bödör 2000; Csorba I. 1944, 2005; Csorba J. 2001; Győri 1975; Kiss 1998; Kocsis 1988, 1997, 2003.

46 Könczei Cs. 2009.

47 Tatár 2007. (Lásd a 72-es lábje9gyzetet)

48 Balla 1996; Barabás 2008; Borbély-Bartalis 1996; Henics 2005; Poenar-Rus 2004, 2007; Szabó 2004.

49 Both 2006; Veres 2002; Virág 2006.

50 Keszeg 2007. 16-17.

51 1994 és 2003 között Békési Tímeával, Bíró Boglárkával, Géber Józseffel, Hámori Balázzsal, Lucskai Ágnessel, Molnár Péterrel, Mondok Ágnessel, Radák Jánossal és Virág Ritával, a Pécsi Egyetem néprajz szakos hallgatóival dolgoztam együtt terepen. 2006 és 2010 között több mezőségi terepmunka szemináriumot szerveztem a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatóinak.

52 Az 1994-óta végzett kutatások eredményeinek reprezentatív összefoglalása várhatóan még a 2010-es évben megjelenik a szegedi Belvedere gondozásában.

53 Lásd Békési - Varga 2006, 2008, 2010. (Lásd még a 66-ös lábjegyzetet.)

54 Ezek a falvak a következők: Bálványosváralja, Báré, Bonchida, Boncnyíres, Buza, Cente, Csabaújfalu, Gyulatelke, Kispulyon, Kisszék, Kötelend, Légen, Magyarfráta, Magyarkályán, Magyarpalatka, Magyarszovát, Marokháza, Mezőgyéres, Mezőkeszű, Mezőpanit, Mezőszava, Mocs, Ormány, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton, Vajdakamarás.

55 Molnár 2005, 2006; Varga 2002, 2007a, 2007b, 2008, 2009. Ezek közül néhányat lásd válogatásunk harmadik és negyedi tematikai egységében.

56 Az adatok mennyiségi megoszlása alapján itt elsősorban Székről és Visáról lehet szó.

57 A „Megéneklünk Románia” fesztiválsorozat keretei között is megjelentek különböző mezőségi (első sorban román) falusi csoportok, csakúgy, mint a későbbi indulású „Marosvásárhelyi Öreg Táncosok Találkozóján”, valamint a Szamosújvári Téka Egyesület által szervezett „Mezőségi találkozón” és a mócsi „Mezőségi fesztiválon”. Ehhez lásd a következő mezőségi filmfelvételeket az MTA ZTI Táncosztályán: Ajtony Ft 998.05; Manyik Ft 836.07; Meződomb Ft 836.01; Mezőméhes Ft 836.10; Mezőőrke Ft 836.08, valamint a Téka honlapján elhelyezett információkat.

Folkszemle, 2008. november hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás