Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése
Visai (mezőségi) példák alapján

tartalom | I | II | III | IV | IV.1 | IV.2 | IV.3 |IV.4 | IV.5.a | IV.5.b | IV.5.c | IV.5.d | IV.6 | IV.7 | V

IV.1. Rituális táncok[31]

Andrásfalvy Bertalan egy 1963-as gyűjtési jegyzőkönyvében[32] a belső-mezőségi területekről (Magyarpalatka, Mezőkeszü, Vajdakamarás) két bottal előadott, kecsketáncnak nevezett táncról olvashatunk.[33] Ennek párhuzamát Vajdakamarásról és Válaszútról szarkák tánca névvel ismerjük.[34] Visában erre a táncra vonatkozó adatot nem találtam. Nem kizárt azonban, hogy a 19. században még itt is ismert lehetett a jelenség, a mezőkeszüi adat alapján ugyanis kapcsolatot sejthetünk a kecsketánc és az 1970-es évekig az egész Mezőségen általános, rituális kecskealakoskodás (turka- vagy kaprajárás) táncos jeleneteivel.[35]

A juhait kereső pásztor programzenéjét juhok tánca néven ismerte néhány visai adatközlőm, a kapcsolatos táncról azonban nincs adatom a faluból, sőt a Visával egy néprajzi csoportba tartozó településekről sem. A táncpantomim legpontosabb leírása a szomszédos Székről származik. A gyűjtő szerint a tánc a 19. században általánosan ismert volt az itteni pásztorok körében[36], ez alapján az egykori belső-mezőségi meglétét is feltételezhetjük.

A téli ünnepkörben járt rituális román tánc, a căluser egykori mezőségi jelenlétére utaló legkorábbi adatunk a 19. század közepéről való: Augustino De Gerando erdélyi utazása során itt látta a táncot.[37] Constantin Costea elemezte a botos férfitáncok két nagy csoportjának (căluser és botos legényes) egymáshoz való viszonyát, véleménye szerint a rituális căluseresc-ből szakadt ki a 18. század végén a világi, szórakozó-szórakoztató funkciójú botos legényesek csoportja. A căluseresc hagyományok fokozatos eltűnése Erdély különböző területeiről, így például a Mezőségről csak az 1900-as évek elején következett be.[38] A kaluser hagyományokat vizsgálva Anca Giurchescu leírja, hogy Erdélyben a rítus előadásában a botos tánc rendkívül fontos szerepet töltött be – szemben a Kárpátokon túli területekkel.[39] Belső-mezőségi, recens adatokat nem ismerünk a căluserrel kapcsolatban.

« előző fejezet

[31] Martin György tipológiai besorolása szerint az eszközös pásztortáncok és a különböző ügyességi táncok a régi stílusú táncaink közé tartoznak. Az eszközös pásztortáncok tánctípuson belül több altípust különböztethetünk meg, a legutolsó összefoglalás szerint: a botolót, a kanásztáncot és a seprűtáncot. (Vö. Martin 1997c-e, f, h-j; Martin 2002; Pesovár F. 1970, 1980) A tánctípus erdélyi, ezen belül pedig a mezőségi megjelenési formáit, földrajzi elterjedését és történetét korábbi tanulmányaimban (Varga S. 2010a-b.) részletesen vizsgáltam, így most csak Visára és a közvetlen környékére vonatkozó adatokat sorolom fel.

[32] MTA ZTI Akt. 1710, illetve SZENTA 828. V. 12a; VI. 12b; VI. 14; VI. 22a-b.

[33] Varga S. 2010a. 680; Varga S. 2010b. (III. fejezet, 2. bekezdés.)

[34] Kallós 2006. 306; Pálfy 1988. 265.

[35] Varga S. 2010b. (III. fejezet, 2. bekezdés.)

[36] A leírásból a kanásztánc-botoló típus minden mozzanatát (botforgatás, botok összeütögetése, ill. a földhöz való ütögetése, bot láb alatt való átvétele, letámasztott bot átugrálása, valamint a földön keresztbe tett botok közötti tánc) felismerhetjük. (Varga S. 2010b. /III. fejezet, 4-6. bekezdés.) A fenti adat közlője szerint Széken a botos pásztortáncok a múlt század második felében általánosak voltak a csordások körében. Elekes Dénes a táncot egy magyar pásztortól látta. (Pesovár F. 1970. 100.)

[37] De Gerando 1845. II. 197.

[38] Costea 1993. 94-95. Ezt támasztja alá Zamfir Dejeu véleménye (Dejeu 2000. 174.), illetve Augustino De Gerando 19. századi leírása. (De Gerando 1845. I. 214; idézi: Costea 1993. 94.) Vö. Martin 1980c. 176.

[39] Giurchescu 1992. 33, 40-42.

« előző fejezet
Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás