Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése
Visai (mezőségi) példák alapján

tartalom | I | II | III | IV | IV.1 | IV.2 | IV.3 |IV.4 | IV.5.a | IV.5.b | IV.5.c | IV.5.d | IV.6 | IV.7 | V

IV.2. Román ritka legényes bottal: a (româneşte) în botă[40]

A căluser mellett a mezőségi tánckészlet vélhetően legnagyobb múltra visszatekintő, de a 20. század elején még ismert darabjai az egykori hajdútánc, illetve fegyvertáncok maradványait képező botos táncok voltak. A kutatás jelenlegi állása szerint ezek az ókorig visszavezethető fegyvertáncok utódjának, a középkori hajdútáncnak kései maradékai lehettek.[41] A magyarpalatkai zenészek körzetéhez tartozó falvak mindegyikében találtam az aszimmetrikus lüktetésű, ritka legényes dallamokra járt botos táncra vonatkozó adatokat. A leírások a következő motívumokat említik: letámasztott bot körüljárása és körülpontozása, figurázás a botra támaszkodva (lábtekerés, lábütés, topogás stb.), leguggolás, felugrás, ugrás közben magas (gyakran a gerendát is érő) rúgások, a gerenda vagy plafon kézzel való megütése, bot átkapkodása a láb alatt, a bot csuklóból történő forgatása, ill. az ujjak közötti pörgetése.

„/Mi az az in botá?/ Jaj, az egy... különös tánc. Az én bátyám avval is tudatt táncolni. Vot nekem két unokatestvérem, melyikek tudtak bottal táncolni. Vot nekijek egy botjak... Hogy van ez a páco, s aztán van egy kicsi... [hajlat] hogy attul fogja. Azak a pácákkol táncótak. Aztá’ azakkal is csináták a figurát a botakkal, s aztá’ szöktek magasra, ütették [a lábukkal] a gerendát!” [42]

„Úgy mondták neki: romanyeste in botá. Úgy fogja a botot és… Az a Bika tudott olyan táncot. Az a diák [ortodox kántor]. Fogta a botot, s mind kereken… sétált, s aztá’ mind bărbuncolt, s osztán a bottal is [figurázott]. Támaszkodott a botba. /Forgatta is a botot?/ Igen. Igen-igen fáin vot.(…) Az emberem [Tuluk Ioan] is tudta.” [43]

Visában a fentebb leírtak mellett további mozdulatokról is hírt kapunk, így a bot földre fektetéséről és átugrálásáról, két keresztbe fektetett bot fölötti táncról.[44]

„/Ennek a Bikának az apja is jó táncos volt?/ Az... Nukuj. Nagyon szerette a pálinkát. De nagy táncu vot. Azt mondták, hogy táncolt a bot mellett. (…) Táncolt a bot mellett, én nem tuom hogy. /Fogta a botot?/ Fogta a botot is, de letette a fődre', és… (…) És ugy táncolt, ú' járt, hogy egy köremmel nem érintette meg azt a tárgyot, ami le vót téve a fődre. Köremmel! Köremmel nem érintette meg! Oan nagy táncu vot!”[45]

A botba befúrt üregbe tett sörétek a bot rázásánál, földhöz való ütögetésekor zörögtek.[46]

„Olyan büszkeforma tánc vot. Csináltok figurákot a lábuk közt. A románságtól származik. (…) /Milyen volt a bot?/ Pálco vot. Olyan, mint a vőfipáco. Úgy mondták. Táncoltak kurázsit, a román táncot. A bot meg vót csinálvo cifráro, a végibe’ vót serét, az zörgett. Aki tudta kezelni, zörgett benne. Mocsan, a vásárbo’, aki bottal vot, már tudták, hogy nagy táncos!”[47]

A tánc a Maros-Küküllő menti hăidau-hoz hasonlóan többféle változatban is élt: kötetlenebb egyéni, szabályozott csoportos, bot nélkül (lásd alább: româneşte în ponturi), illetve páros, nővel járt formáiról egyaránt vannak adataink.[48] A nővel járt, újabb változatoknál botot már a női táncpartner helyettesítette, a tánc ennek köszönhetően illeszkedhetett be a mulatságok táncrendjébe.[49]

Táncos funkcióban használták a botot azok a táncosok is, akik ugyan a (româneşte) în botă-t már nem ismerték, de a legényes tanulása közben – az egyensúly megőrzése miatt – botra támaszkodtak.[50]

„/Maga hány éves lehetett, mikor először járta ezt a kurázsit?/ Há' még gyerekkoromba' is, mondom, hogy jártam a juhokkal tavasszal, aztán sokszor fogóztam a bottal, csináltam, hogy menjen. Há' oan tizéves. Még nem is voltam. Huszonnyolcba’, harmincba’, harmincegybe’. Rég vot az is.”[51]

Az egykori hajdútáncok botos formáját tehát ismerték a Belső-Mezőségen, sőt az 1800-as évek második harmadában még a magyarok is táncolták.[52] A közép-erdélyi magyar parasztságra az első világháborúig vélhetően nagy hatással voltak a szólisztikus-improvizációs jelleget hordozó újabb táncdivatok, amelyek kiszorították a középkori eredetű fegyvertáncmaradványt.[53] A hagyományokhoz jobban ragaszkodó románság a botos táncokat az első világháborúig, sőt elnevezésben napjainkig a saját táncaiként őrizte meg.[54] Mindez összefügghet a 19. század végi arányosítással: a fokozatosan háttérbe szoruló külterjes nagy- és kisállattartás miatt a táncot leginkább ismerő pásztorréteg jelentősen megcsappant. A környéken a mai napig leginkább a románság köréből kerülnek ki a pásztorok, nem véletlen, hogy a tánc az ő lábukon élt a legtovább, egészen a két világháború közötti időszakig.[55]

 A visszaemlékezésekből halványan az sejlik fel, hogy (româneşte) în botă térhasználatára a két férfi által járt forma volt a leginkább jellemző, ilyenkor a táncosok egymás mellett és a zenésszel szemben álltak, illetve gyakori volt az egymással szemben való táncolás is. Ez utóbbi esetben vélhetően előfordulhatott a mozdulatok összehangolása is, de erre, valamint a táncfigurákat előre mutató, vezető táncosról nincs adatom.[56]  Körben, illetve félkörben járt csoportos formákról sem szólnak a visszaemlékezések.[57]

« előző fejezet

[40] Mezőségről nincs filmfelvételünk erről a táncról. A területünkhöz legközelebb a Maros-Torda megyei Erdőszakállon vették filmre a româneşte în botă-t. (MTA ZTI Ft. 498.17. Lejegyezve: Martin 1980c. 178-179.) A visszaemlékezések szerint a filmen látható tánc hasonlított a mezőségi változathoz.

[41] Lásd: Czegei Wass György 1684-es leírását, amiben egy – vélhetően mezőségi – főúri lakodalomban látott táncok között a fegyveres táncot is megemlíti. (Czegei 1896. I. 37.) Martin György az erdélyi román hajdútáncokkal és eszközös pásztortáncokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményeit 1980-ban foglalta össze. A szerző szerint a Maros-Küküllő menti román botos táncok a 18. század előtti kelet-európai pásztortáncok egyik, sajátos irányba fejlődött regionális-etnikus tánctípusát képviselik. A táncok motívumkincsét látványos, nehéz mozdulatok, például széles lábkörök, nagy ollós ugrások, guggoló, térdeplő mozdulatok stb. jellemzik. A tánc előadása közben a táncosok – általában jobb kézzel – botra, vagy táncpartnerük kezére támaszkodnak. Más botos pásztortánccal összehasonlítva a bothasználat egysíkú. Általában támasztékként a földre merőlegesen tartva használják azt, néha a földhöz ütik, esetleg megcserélik a kezükben, átveszik egyikből a másikba, vagy átvetik a lábuk alatt. Ritkán – elsősorban a Felső-Maros menti változatokban a földre fektetett bot felett is táncolnak. (Vö. Martin 1980c.) Az erdélyi román hajdútánc (a Küküllő-menti hăidau és a Felső-Maros menti în botă, pe botă, crucea) – mozgásanyagát, motívumkincsét, valamint a kísérőzenéjét tekintve – szoros rokonságban áll az erdélyi legényesekkel, tánc- és zenetörténeti szempontból átmeneti formát képviselnek a sűrű legényes és az új stílusú verbunk között, (Martin 1980c. 181.) a mezőségi lassú magyarhoz és ritka legényeshez hasonlóan. (Martin 1980c. 177; Martin 1997a. 153-157; Pálfy 1988. 265.)

[42] Timándi Samu (1919-2006). Gyűjtötte Horváth Csongor és Varga Sándor, 1998. 01. 26-án, Visában.

[43] Tuluc Susana (1913-2003). Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor 2001.04. 19-én, Visában.

[44] Lásd: a crucea (jelentése: kb. keresztező) nevű tánc néhány Felső-Maros menti faluban. (Martin 1980c. 181.)

[45] Papp Zsigmond Karikás (1921-2001). Gyűjtötte Varga Sándor, 2000. 01. 28-án, Visában.

[46] A Borsa-völgyében végzett kutatásai során K. Kovács László a pásztorok felszerelése között részletesen ismerteti a díszesen faragott, zörgő, láncos, valamint a kampós botot, illetve ezek használatát. (K. Kovács 2008. 212-215. Vö. Varga S. 2010a. 682-683; Varga S. 2010b. /IV.1. fejezet./)

[47] Timándi Samu (1919-2006). Gyűjtötte Varga Sándor, 2002. 01. 07-én, Visában.

[48] Vö. Martin 1980c. 173; Pálfy 1988. 265-266.

[49] Vö. Martin 1980c. 173. Ugyanezt az átmenetet látjuk Augustino De Gerando leírásában Kendilónáról. (De Gerando 1845. I. 214.)

[50] Varga S. 2010b. (IV. fejezet, 2. bekezdés.)

[51] Gáspár József (1917-1999). Gyűjtötte Varga Sándor, 1997. 05. 08-án, Visában.

[52] Néhány adatközlő szerint a magyarok is táncoltak bottal. (Varga S. 2010a. 681; Varga S. 2010b. /IV.1. fejezet./)

[53] Vö. Martin 1997a. 251.

[54] A palatkai tánckörzetben az 1930 előtt született román adatközlők nagy része gyermekkorában látta még a táncot, a két világháború között a mócsi vásáron az idősebb román legények egyik kedvenc táncaként említik. Néhány magyar adatközlő szerint a „régi magyarok” is táncoltak bottal. (Varga S. 2010a. 682; Varga S. 2010b. /IV.1. fejezet./)

[55] K. Kovács László szerint a pásztorok a táncba és a lakodalomba is mindig magukkal vitték a botot. (K. Kovács 2008. 215.)

[56] Vö. Martin 1980c. 174.

[57] Vö. Martin 1980c. 173.

« előző fejezet
Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás