Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése*
Visai (mezőségi) példák alapján

tartalom | I | II | III | IV | IV.1 | IV.2 | IV.3 |IV.4 | IV.5.a | IV.5.b | IV.5.c | IV.5.d | IV.6 | IV.7 | V

IV.3. Legényesek

A reneszánszban gyökerező legényes tánctípus több fajtáját is táncolták a Belső-Mezőségen. Visában a legényes táncok összefoglaló neve a kurázsi, újabban a leginyes volt.[58] A románok összefoglaló névként a ponturi,[59] ill. bărbunc elnevezést használták.[60] A magyar tánc kifejezés erre vonatkozó használatáról Visából nincs adatom.[61]

A többi közép-erdélyi változatnál egyszerűbb motívumkincsű és szerkesztésű sűrű legényest[62] Visában az 1960-es évekig magyarok és a románok egyaránt használták. A tánc formakincsét tekintve az utolsó három évtizedben változás következett be: a lábfigurák leegyszerűsödtek, arányuk fokozatosan csökkent, míg a csapásoló motívumoké megnőtt.

F.01. Kiss Vilmos Császár (1916-1987) sűrű legényese. A későbbi generációkhoz képest a tánca bonyolultabb felépítésű, lábfigurái komplikáltabbak.[63]

F.02. Kiss Sándor Császár (1940-2010) sűrű legényese. Nagybátyjához, Kiss Vilmos Császárhoz hasonlóan kiváló képességű táncos volt, mégis jóval egyszerűbb lábfigurákat használt, ami már jelzi, hogy változás következett be a hagyományban.[64]

A táncban a formai elszegényedés utolsó stádiumában – a környéken az 1950-es években elterjedő – tîrnăvăeană (lásd alább) motívumai, illetve a különböző bohóckodó mozdulatok[65] is megjelentek.

F.03. Kiss Sándor Császár (1940-2010) sűrű legényest táncol. Előadásmódjára az ekkor Visában divatos Elvis-stílus rányomta a bélyegét. A táncos magatartásmódjában bekövetkezett (az előző felvételhez képest megfigyelhető) változás az újabb táncstílus jele.[66]

F.04. A Kodoba banda muzsikájára Kiss Sándor Császár (1940-2010) sűrű legényest táncol, és közben ún. mellékes figurákat csinál. A férfitánc közbeni bohóckodás meglehetősen ritka volt az idősebb korosztálynál, igazi divatja a tsz-szervezés után kezdett el terjedni, amikor az addig fontos közösségi funkciót betöltő legényesek elkezdtek kikopni a divatból, lassan idejüket múlttá váltak.[67]

F.05. Kiss Zoltán Császár (1943-2010) egy lakodalom miatt hazajött szülőfalujába, Visába. Ilyenkor minden alkalmat megragadott a mulatságra. Most a lakodalmas menetet kísérő Mácsingó bandát vitte be a templom mellett lakó ismerőse házába. Amíg a szertartás tartott, ő bent mulatott. Sűrű legényesében megjelennek a tîrnăveănă-ra jellemző sarokütések és átugrások.[68]

A sűrű legényest a két világháború között gyakorta még körben táncolták, a később a szólisztikus vagy a páros (két férfi egymással szemben) formák váltak dominánssá. A körben és a párban járt változatoknál vannak arra vonatkozó adataink, hogy a táncosok igyekeztek motívumaikat összehangolni.

A lassú legényesek közül a ritka legényest a románok és a magyarok saját változatukban (româneşte) în ponturi, ritkábban (româneşte) în botă, illetve magyar tánc elnevezéssel használták.[69] Visában és környéken a magyar tánc két fajtáját is ismerték, bár elnevezésben általában nem különböztették meg őket.[70] Így beszélt erről az egyik legjobb visai adatközlőm:

„A legidősebb korosztály, aki táncolta Papp József, a feleségem nagyapja. Hallottam, hogy senki nem tudta úgy megfacsarni a lábát Visában, mind ő. Apósom Fodor János, Fodor András Denuk, ük taktusra táncoltak, élesebben. Oda- odacsapták a lábukat a fődhöz. Sokat figuráztok a labokkal. Gáspár Misi, Császár Sándor, Csicsás Józsi (…) Németi András, Kifli János, Császár Vilmos (…) Gáspár József… ezek már simábban táncoltak, többet tapsoltak, s ütettek. (…) Itten azt nézték, hogy ki milyen figurát, vagy hány figurát tud csinálni. Már ez a… ritka magyarba (…) az vot az érdekesebb, hogy ki milyen formán tudta megcsavarni… jobban a lábát. (…) Hanem ottan ebbe’ a legényesbe’ nem sok ilyen tapsolás vot régebben, inkább csak ez simább, ami nem ütötte a csizmáját, inkább csak a lábát tekerte. Ez vot örökölve. Aztán ez… hogy a csizmát is verik… ez inkább a tirnavával jött be. Mer’ ebbe’ aztán benne van ez a figura, a tapsolgatás. De a régi ritka… szoval ez a legényes, az a ritka magyar, abba’ nem igen verték a lábukat. Inkább csak ezek a (…) figurák votak a… lábcsavarások.”[71]

Martin György tipológiájában ezek a ritka legényes és a lassú magyar elnevezést kapták.[72] A ritka legényes gyorsdűvős kíséretű, kanásztánc dallamai kedveznek a pontszerkezetnek és a pontok végi zárlatoknak, így a táncfolyamat egyforma szakaszokra oszlik, míg a lassú magyar a ritka legényesnél oldottabb, egyénibb felépítésű tánctípus. A lassú magyar kísérőzenéje augmentált, asszimetria felé hajló, lassú dűvő hangszeres dallamokból áll, melynek sorszerkezetében gyakori a heteropódia, így ennél a táncnál a pontszerkezet kevésbé jellemző. Formai sajátosságai alapján a tánctípus átmenetet jelent az új stílusú verbunk felé. A lassú magyar kísérőzenéje megegyezik a négyes kísérőzenéjével, bár néhány dallamot Visában kifejezetten a legényes változathoz kapcsolnak.[73]

A románok által táncolt aszimmetrikus lüktetésű, pontszerkezetekre tagolódó ritka legényest általában (româneşte) în ponturi terminussal illették (a táncot lásd: F.19.), de (româneşte) în botă néven is emlegették, ami a fentebb leírt botos tánc egykori jelenlétére utal.[75] Szintén a botos változattal való kapcsolatot jelzi a ponturi-ban a nő támasztékként való használata, valamint a magas, akár a szoba gerendáját érő rúgások előfordulása is.[76]

A lassú legényesek funkciója és térhasználata a táncok használatának visszaszorulásával párhuzamosan változott. Az I. világháború előtt a tánc egyszerűbb motívumait még sokan ismerték,[77] a visszaemlékezések szerint általában körben táncolták, esetleg egymással szemben párban (főleg az în ponturi esetében). A visszaemlékezők szinte mindegyike kiemeli, hogy ezekben az esetekben a táncosok törekedtek a mozdulataik összehangolására. A rendelkezésünkre álló, kisszámú adat arra enged következtetni, hogy 1920-as évek előtt csak a jobb táncosok (és azok is csak ritkán) járták szólóban a lassú legényeseket.[78] Később az egyéni, ritkábban a páros forma vált uralkodóvá.

A magyar táncot a szüleink szülei is táncolták. Ez vot az eredeti magyar tánc. Vot itten egy Pap Jóska nevezetű, a feleségemnek a nagyapja vot (…) hát aztat dícsérték, hogy az nagyon értette eztet a legényest. (…) A nálamnál tíz-tizenöt évvel idősebbek is táncolták hárman négyen a zenész előtt. Mentek körbe és (…) amikor a lábukat is verjék, akkor még meg is álltak, akkor megin’ mentek körbe. Aztán még rendre is (…) amelyikek tudtak. Akkor beálltak egyszerre többen is, (…) Hát mondhatom, hogy vot egy unokabátyám, Németi Andrásnak hítták (…) Aztat láttam legszebben táncolva, meg vot egy Gáspár Mihály, akkor ök sogorok votak ketten, és láttam tőlük többször is így kettősbe’ is táncolva. (…)[79]

A tánctípus magyar és román változatait egyértelműen elkülönítették, etnikus specifikumként ismerték a helyiek. A visszaemlékezések szerint a jobb táncosok ismerték a másik nemzetiség lassú legényesét is, de már a második világháború körüli feszült etnikai helyzetben nem táncolták.

A fent említett táncok Visában a második világháború után koptak ki a használatból, amikor az 1910-es, 20-as években született jó táncos generáció kiöregedett. A gyermekeik már a ritka legényesek egy újabb típusát, a tîrnăveănăt[80] tanulták meg, aminek páros és legényes változatát egyaránt ismerjük.

A tîrnăveănă kísérőzenéjét visszaemlékezések szerint valamikor a második világháború körül ismerhették meg a visaiak. Az új zenére először a helyi páros, forgós-forgatós táncok motívumait kezdték alkalmazni, ami a gyors tempó miatt rendkívül virtuózzá és látványossá vált. Martin György az 1960-as években tett megfigyeléseire támaszkodva még azt írta, hogy a tánc lent- és fenthangsúlyos használata bizonytalan, ami a tánc újabb elterjedéséről tanúskodik.[81] Belső-Mezőségen az 1970-es évektől a táncot már egyértelműen fenthangsúlyban táncolták, ami a helyi táncfolklórba való beilleszkedésére utal.

A tánc fokozatos, délkeletről-nyugatra való terjedésére az elnevezésén[82] kívül a szakirodalom, illetve a terepen gyűjtött adatok is utalnak: Pusztakamaráson az 1940-es években már nagyon régi táncnak tartották,[83] a magyarpalatkai zenészek szerint a két világháború között már ismert volt. Vajdakamarást a tánc divatja csak az 1940-es években érte el,[84] a válaszúti románok körében pedig csak az 1950-es évek végén vált ismertté.[85]

A 20. század elején született visai román férfiak némelyikéről tudjuk, hogy a helyi ritka legényes figuráit alkalmazta a tîrnăveănă zenéjére. Valószínűleg a divatból ekkor kikopó lassú legényesek motívumkincse és kísérőzenéje keveredhetett az újabb tánc motívumaival és zenéjével. A szomszédos falvakból ismerünk erre vonatkozó párhuzamot.[86]

F.08. Ritka legényes. Magnetofon felvételre táncolta: Mureşan Ioan Cupa (1927-). A tánc motívumkészletében előbukkannak a tîrnăveănăra jellemző sarokütés mozdulatai.[87]

F.09. Tîrnăveănă. Magnetofon felvételre táncolta: Mureşan Ioan Cupa (1927-). A táncos a tîrnăveănă egyszerűbb formáját táncolja átugrásos lábütéssel (átugró), de a sűrű tapsolás nélkül.[88]

A táncnak ez utóbbi változatát kevesen és ritkán használhatták, valószínűleg átmeneti forma volt.[89] A tánc dél-mezőségi (Magyarfráta, Mezőszopor) és Maros menti falvakból[90] ismert, kötött szerkezetű változatát (csekély motívumkészlet a lábfigurákat illetően, sarkak oldalt megütése, ollózós csapás – ezt Visában néhányan átugrósnak mondják – valamint tapssal kombinált sűrű lábszárütések) a vizsgált faluban az 1950-es években ismerték meg.

F.10. Magyarfrátai tîrnăveănă. Legényes változatát két férfi, egymással összehangolva táncolta. A bal oldalon Vasile Soporan, Románia szerte híres táncos és énekes táncol. Jól megfigyelhető a tánc felépítése: lábfigurák, a sarkak oldalt ütése, lezárás, majd átugrásos csapások és a végén sűrű tapsolás. Muzsikálnak a mezőszopori zenészek.[91]

„Ez a tirnáva… ez egy román elnevezésű tánc, amit itt a Mezőségen használják. Ez ritkább, mind a berbunk, valamivel. (…) Küküllő környékéről származna ez a tánc. Azér’ nevezték el tirnavá-nak (…) ez most jött be csak a háború után. (…) A zeniszek mentek idegeny falukba és akkor kifogták, hogy azok milyen formán táncolják. S akkor már, na… a nagyobb részit ők hozták be a faluba. De jöttek ide valami báréi legények, akkor azoktul láttuk hamarább ezt a táncot. (…) Ők is a zenészektül tanulták. Corpadean Josif Serban és Farkas Todor… velem egyidősek. Ez a kettő, ugy kettesbe’ (…) tetszett nekem, hogy járják ezt a tirnavát. De a zenészek tanították meg. Azokat láttam hamarább itt Visába. Lehetséges, hogy Báréba még azelőtt is táncolták volna (…) de én ezeket akkor láttam meg, még nem votam katona. Ezerkilencszázötvenegy-ötvenkettőbe. (…) Már ez párosan elég sürünek jött ki, s aki birta, akkor aztán táncolt leánnyal. (…)”[92]

Ez a meghatározott motívumsorból álló táncforma terjedt el aztán az egész Belső-mezőségen, és vált szinte egyeduralkodó legényes tánccá az 1960-as évektől. Vajdakamarási megjelenésére Pálfy Gyula tanulmányából következtethetünk.[93] Fontos megjegyezni, hogy ezt a táncformát az 1930-as évek előtt született, a lassú legényes tánctípus táncait (lassú magyar, în ponturi, ritka legényes) ismerő férfiak már nem sajátították el, csak az őket követő generáció. A Belső-Mezőségen a tîrnăveănă igazán kedvelt tánccá az 1940-es években született legények lábán vált. Népszerűségére jellemző, hogy még az 1980-as években születettek közül is megtanulta néhány legény.

A tánc térhasználatára a körben, párosan illetve szólóban járt formák egyaránt jellemzőek. A páros forma esetén a lábfigurákat általában egymással szemben táncolják, míg a csapásoló résznél (főleg a sűrű, tapssal kombinált lábütéseknél) sokszor a zenész felé fordulnak. A motívumok összehangolására oly mértékben törekednek, hogy eltérés esetén gyakran meg is állnak és rövid szünetet tartva igyekeznek bekapcsolódni a másik(ak) által táncolt folyamatba.

F.11. Fodor András Jakab (1965-), ifj. Fodor Mihály Jakab (1963-), Papp Samu (1937-) és Lovász Ferenc Kuli (1948-) a tîrnăveănă legényes változatát táncolják körben. Összehangolt motívumsorokat használnak, a végén sűrű tapsolással. A bal oldalon álló Lovász Ferenc Kuli változata egyszerűbb a többiekénél, ő ugyanis nem táncolja az átugrót. Muzsikál a Kodoba banda.[94]

Martin György a mezőségi verbunkot a lassú dűvős, augmentált kísérőzene alapján a lassú legényesek csoportjába sorolta.[95] A 18. században kialakuló magyar nemzeti tánctípus helyi változata elsősorban a kelet-mezőségi területen terjedt el, de a Belső-Mezőség néhány falujában ismerték a cigányok (Magyarpalatka) és a magyarok (Feketelak, Légen, Mezőkeszü). Visában a verbunk kísérőzenéjére páros táncot táncoltak általában, néhány bizonytalan adat utal csak arra, hogy az 1930-as években elvétve jártak a zenére legényest is.[96]

F12. Kérésemre Kiss Sándor Császár (1940-2010) verbunkot táncolt. (00.10-től). A tánc közben tulajdonképpen csak a sűrű legényes motívumait „erőltette” bele a verbunk zene által felkínált ritmikai-tempóbeli keretbe. A verbunk zenére más faluban is a sűrű legényes motívumait alkalmazzák,[97] ez esetben azonban látszott a mozdulatok és a zárlatok esetlegességén, hogy a táncos a magas fokú tánctudásának megfelelően megoldotta ugyan a feladatot, de a tánc nem sajátja. Kiss Sándor ezután a tîrnăveănă legényes (01.27-től) és páros formáját (02.39-től) táncolja. A legényes tîrnăveănă felépítése jól megfigyelhető: lábfigurák, a sarkak oldalt ütése, majd átugrásos csapások és a végén sűrű tapsolás. (Ez utóbbiban a táncos téveszt.) Az utolsó táncban párja Kiss Mária Páskuj (1948-). A páros tánc elején felezik az ütemet, lassabban táncolnak a szokottnál, de azután felgyorsulnak.[98]

A tánc használatát övező bizonytalanságra utal az elnevezése is: verbunk, lassú verbunk, lassabb verbunk, verbunk-féle. Az egyik, volt visai zenész szerint Visában táncolták az 1940-es években az ún. szováti verbunkot, erről azonban nem derült ki, hogy valóban verbunk volt, vagy a sűrű legényes egy helyi változata.[99]

A közeli Széken ismert volt a verbunk,[100] Vajdakamarásról Pálfy Gyula nem hozott vonatkozó adatokat, a tánckészletet összefoglaló táblázatában kérdőjellel szerepel a tánc elnevezése.[101] A szomszédos román falvakban is csak a forgatós páros tánc kísérőzenéjeként ismerték a verbunk dallamokat. A belső-mezőségi falvakban Feketelakon, Légenben, Magyarpalatkán, illetve Mezőkeszüben ismerte néhány férfi a táncot.[102] A táncot Visában vélhetően egyedül, szóló formában járták.

Mezőség a Kárpát-medence férfitáncokban egyik leggazdagabb tája, állapította meg Martin György.[103] Ehhez hozzátehetjük, hogy Visára és a környékbeli falvakra ez fokozottan igaz: a 20. század első harmadában a három fő típus mellett (sűrű legényes, lassú legényesek, verbunk) további altípusokat is megkülönböztethetünk.[104] E táncfajtákat az összes itt élő etnikum ismerte, néhányhoz határozott tulajdonképzet (magyar tánc – román tánc) kapcsolódik.

Ez a kurázsi elnevezés onnan ered, hogy hát… csinált kurázst az embernek. Kurázs,[105] ez románul van kiejtve. (…) Magyarul azt mondja, hogy… merészkedik, hogy ki a legelső, vagy ki merészkedik eljárni ezt a táncot. Bátorság. Samu szerint kurázsi a magyar tánc is, de nem! A (…) kurázsi vot ez a tánc… ez a berbunk. A magyar tánc, az magyar tánc. Vagy a tirnava az más tánc vót, az în botă az megin’ más. Ez a négy vót, aki a legényes táncnak… kinevezve. (…) A leglassubb vot a magyar és utánno jött az în botă. Utánno jött a tirnava, s a legsűrűbb a kurázsi. Biztos, hogy így van… így vót is. (…) Me’ itt mondjuk a falusiak tettek neki egy nevet. >Na, mos’ húzzál egy magyar táncot…, vagy huzzál egy tirnavá-t, vagy huzzál egy kurázsit!< Vagy a románoknál, mikor ő rendelte, hogy húzzál egy în botăt. Mer’ aztat inkább csak ők járták, a magyarok nem igen… (…) A románok mind ezt a berbunkot táncolták, csak ük többet táncolták a tirnavá-t, és akik nagyon jól tudtak… az în botă-t, csak azok táncolták aztot.[106]

A férfitáncok lassú és gyors típusait általában ebben a sorrendben, egymással összefűzve használták.[107]

A legényeseket a 20. század elején még cikluskezdő, közösségi funkcióban táncolták, a két világháború között azonban már csak bemutató jelleggel, egyéni, kettes és csoportos formában járták. A bemutató szerepkörhöz kapcsolódik, hogy sokszor látványos módon igyekeztek nehezíteni a tánc előadását: üveget vettek a szájukba, vagy az asztalon táncoltak stb. A térhasználat átalakulása a tánc szerkezetét is befolyásolhatta,[108] mindemellett a tánc társadalmi szerepének változásaira is utal: a közösségi jelleg helyett a későbbi proxemikai forma már az egyéniséget emeli ki. Többször tapasztaltam, hogy Visában a szólótánc végét nem megvárva „zavarkolódni, más legényesébe belemászni”, súlyos sértésnek számított.

F.13. Amíg a Mácsingó banda fiatalabbik prímása Mácsingó Ignác Kicsi Náci (1965-) a mulatság tetőfokán sűrű legényest táncol, addig helyét a szintén jelen lévő Kodoba Florin vette át. Egy ittas férfi, Kiss Sándor Császár (1940-2010) állandóan zavarja a táncost, ezért a nézők egyike Kiss Zoltán Sziki (1974-) rászól, majd kirántja a körből. A szóló legényest táncoló férfi táncába belemászni régen provokációnak számított, Kiss Sándor most is csak a cigányzenésszel szemben engedte ezt meg magának. A szabályokat még sem lehet büntetlenül áthágni, ez esetben még az is megengedett volt, hogy az idős házasembert egy nála jóval fiatalabb legény intse fegyelemre.[109]

Új, a visszaemlékezések szerint először az 1940-es években előforduló jelenség volt az asszonyok legényese. Néhány ügyesebb mozgású lány megtanult néhány férfitánc motívumot és azt a fonókban, majd később a táncon is eljárták.

F.14. Chira Sára Bendi (1938-) tîrnăveănă legényest jár juhméréskor a pakulár udvarán. Muzsikál a Kodoba banda. Korábban a férfitáncokat lányok csak „zártkörű” mulatságokon: fonóban vagy házi mulatságokon járták. A tánc funkciója inkább a legények mozdulatainak utánzása, azok kicsúfolása volt. Ez a jelenség a tsz-szervezés után fordult elő többször nagyobb nyilvánosság előtt, pl. lakodalomban. A filmfelvétel egy olyan társadalmi állapotot mutat, ahol a korábban érvényes viselkedési szabályok betartását a már folklór-bemutatóvá vált juhmérésen nem érezték kötelezőnek.[110]

« előző fejezet

[58] A tánc vajdakamarási névváltozatairól lásd: Pálfy 1988. 263. Visában elvétve a csűrdöngölő, verőtánc, szökőtánc, és a berbunk elnevezésekkel is találkoztam a legényes tánctípusra vonatkozóan.

[59] Jelentése kb. pontozó. A visaiak a pont kifejezést a tánccal kapcsolatban általában a motívum, egyesek kifejezetten a legényes bokázó zárómotívuma szinonímájaként használják.

[60] Egy mezőszavai román férfi szerint a legényesek különböző fajtái a következők voltak: româneşte în ponturi (kb. román pontozó), ungureşte în ponturi (kb. magyar pontozó), bărbunc în ponturi (kb. verbunkos pontozó, szó szerint: pontokban járt verbunk), tîrnăvăeană în ponturi (kb. küküllőmenti pontozó) és a româneşte în botă (kb. román botoló). Ezzel szemben megkülönböztette a páros táncokat: joc românesc, joc unguresc. Az erdélyi magyaroknál is találkozunk a táncelnevezések ilyen régies formáival, így Széken, ahol a tánc kifejezés a páros táncokra vonatkozik, a tempo pedig a legényesekre. (A tánc az tánc, a tempo az tempo! – mondta az egyik széki adatközlőm.)

[61] Vajdakamaráson, Válaszúton és több más mezőségi faluban magyar táncnak mondták a sűrű legényest is (Kallós 2006. 303; Pálfy 1988. 263.)

[62] A mezőségi sűrű legényesről lásd: Martin 1985; 1997a. 150-151; 1997b. 257; Pálfy 1988. 263-264.

[63] MTA ZTI Ft. 864. 12. Funkciós filmfelvétel egy lakodalom alkalmával. Gyűjtötte Éri Péter és Pesovár Ferenc, 1974. 08. 24-én, Válaszúton.

[64] MTA ZTI Ft. 802. Megrendezett filmfelvétel. Gyűjtötte Kallós Zoltán és Pesovár Ferenc, 1964.04.10-én, Visában.

[65] Visában erre a mellékes figurák elnevezést hallottam.

[66] MTA ZTI Ft. 988. 8. Megrendezett filmfelvétel. Gyűjtötte Farkas Zoltán, Németh Ildikó, Zsuráfszky Zoltán, 1978. 04. 30-án, Visában.

[67] Megrendezett filmfelvétel. Gyűjtötte Teszáry Miklós 1993. 01. 01-én, Visában.

[68] Funkciós videofelvétel. Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 10. 18-án, Visában.

[69] A ritka magyar elnevezést a visaiak Kallós Zoltántól származtatják.

[70] A magyarpalatkai zenészek a magyar ritka legényesre a fecioreşte rar, a lassú magyarra az ungureşte rar kifejezéseket használták. (Busai 2000. 14.)

[71] Fodor János Selyem (1932-). Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 10. 03-án, Visában.

[72] Martin 1997a. 153-157.

[73] Vö. Martin 1997a. 153-157; Martin 1997b. 257-258.

[74] Megrendezett videofelvétel. Gyűjtötte Megyeri István és Misi Gábor, 1997 augusztusában, Légenben.

[75] A két tánc (ponturi, ill. botă) kísérőzenéje a visszaemlékezések szerint ugyanaz volt. A két tánc kapcsolatáról lásd még: Pálfy 1988. 265-266.

[76] Pálfy rámutat arra, hogy a táncra vonatkozó terminusok, a tánczene tempója és ritmusa, a fentebb már ismertetett Maros-Küküllő menti haidău-típussal való rokonságra utalnak. „A haidău és a româneşte în botă közötti kapcsolat minden valószínűség szerint a ritka legényes és a lassú magyar közötti kapcsolat megfelelője, az utóbbiak már az új táncstílus küszöbét jelentik.” (Pálfy 1988. 265.)

[77] Visai adatközlőim még tíz-tizenkét olyan, az 1900-as évek elején született férfire emlékeztek, akik tudták a magyar táncot.

[78] A tánctípussal kapcsolatos térhasználathoz lásd: Kallós 2006. 304.

[79] Fodor János Selyem (1932-). Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 08. 21-én, Visában.

[80] Névváltozatai: tîrnava, tîrnăveanca (illetve korcsos). Vö. Faragó 2006. 133; Kallós 2006. 306; Pálfy 1988. 264, 267-268. Kallós adata azért bizonytalan, mert tudjuk, hogy előszeretettel adományozott más vidékeken, falvakban használt terminusokat egy-egy tánctípusnak. (Például a lassú cigánytánc, lassú magyar, szásztánc esetében.) A táncot Kallós nyomán a táncházmozgalomban is korcsos néven ismerik. Az elnevezést a Magyarországon gyakran muzsikáló palatkai zenekar a 2000-es évektől közvetíti otthon is, így ma már előfordul, hogy visaiak is így nevezik a táncot.

[81] Martin 1997b. 259.

[82] Tîrnava = Küküllő. A táncot vajdakamarásiak is a Küküllő-mentéről valónak tartják. (Pálfy 1988. 267.)

[83] Faragó 2006. 133. A pusztakamarási adat azért is érdekes, mert ez volt az egyetlen hely az általunk vizsgált területen, ahol a helyiek is a korcsos elnevezést használták. Faragó a tîrnăveănă terminust nem említi. Néhány bizonytalan adat szerint elképzelhető, hogy Pusztakamarás már a Székely-Mezőség táncdialektus része, így elképzelhető, hogy a korcsos elnevezés ugyanarra a táncra vonatkozik, mint amit a marosszéki tánckészletből is ismerünk. Annak megállapítására, hogy a marosszéki korcsos és a belső-mezőségi tîrnăveănă milyen kapcsolatban állnak egymással további, elsősorban formai és tánczenei vizsgálatok szükségesek.

[84] Pálfy 1988. 267.

[85] Kallós 2006. 306. A magyar névváltozat hiánya arra utal, hogy területünkön az átvétel közvetlenül a románoktól történt. Ez még akkor is valószínű, ha tudjuk, hogy a tánc terjesztésében tevékenyen részt vevő palatkai zenészcigányok többsége nem tudott magyarul. (Vö. Pálfy 1988. 267.) A tánchoz korábban kapcsolódhatott magyar terminus (korcsos), de az 1940-es években Pusztakamaráson ezt az elnevezést csak az öregek ismerték. (Vö. Faragó 2006. 133.)

[86] Vajdakamarásról (Pálfy 1988. 264.) illetve Marokházáról (lásd a 8-as és 9-es sz. filmfelvételeket.)

[87] Megrendezett videofelvétel. Gyűjtötte Varga Sándor, 2000. 02. 11-én, Marokházán. Tolmácsként jelen volt Fodor Árpád Denuk (1943-), visai lakos.

[88] Megrendezett videofelvétel. Gyűjtötte Varga Sándor, 2000. 02. 11-én, Marokházán. Tolmácsként jelen volt Fodor Árpád Denuk (1943-), visai lakos.

[89] Erre utal, hogy Pusztakamaráson és Válaszúton is csak a páros formájáról tesznek említést. (Faragó 2006. 133; Kallós 2006. 306.)

[90] Lásd: a keménytelki ponturi nevű táncot, (MTA ZTI Ft. 662.3-5, 9-12.) illetve a magyarfrátai tîrnăveănă-t. (10-es sz. filmmelléklet.)

[91] Megrendezett filmfelvétel. Gyűjtötte Fügedi János, 1995-ben, Magyarfrátán.

Forrás: http://www.zti.hu/tanc/video/frata_tir.wmv

[92] Fodor János Selyem (1932-). Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 08. 21-én, Visában.

[93] „Erre a férfitáncra fiatalabbak is vállalkoznak, esetükben a táncot csekély motívumkészlet és ritmikai aprózások jellemzik. Az öregebbek lábán előforduló, régiesebb, lábfigurákban gazdag előadásmód helyett a fiatalabbaknál virtuóz hatású csapásoló-motívumsorokkal találkozunk.” (Pálfy 1988. 264.) Vélhetően a ritka legényesek és a lassú magyar motívumaival, kísérőzenéjével való keveredésnek köszönhető, hogy a belső-mezőségi táncfilmek jegyzőkönyveiben a kötött szerkezetű tîrnăveănă változatokat is következetesen lassú vagy ritka legényesnek, korcsosnak, esetleg ritka magyarnak írják. Lásd: Magyarpalatka 1963 (MTA ZTI Ft. 548.1.); 1969 (MTA ZTI Ft. 686.4.); Vajdakamarás 1969 (MTA ZTI Ft. 685.1.); 1978 (MTA ZTI Ft. 993.5,9.) Visa 1964 (MTA ZTI Ft. 802.2,7.); 1981 (MTA ZTI Ft. 1100.3b.); 1982 (MTA ZTI Ft. 1131.1.)

[94] Funkciós videofelvétel egy lakodalom másnapján. Gyűjtötte Palenik József és Radák János, 1993. 04. 24-én, Visában.

[95] Martin 1997a. 154.

[96] A közép-erdélyi verbunkot a tánc virtuozitása miatt csak kevesen ismerték és járták. (Martin 1997a. 155.)

[97] Martin 1997b. 257.

[98] Megrendezett videofelvétel. Gyűjtötte Megyeri István és Varga Sándor, 1998. 02. 05-én, Visában. Jelen voltak Fajkusz Attila prímás és Jagudits Balázs kontrás, táncházas zenészek.

[99] Az európai táncnévadás gyakorlatában jellemző volt, hogy földrajzi nevet kapcsolnak egy-egy tánchoz. (Vö. Martin 1984b. 156-157.) Mezőségen ez leginkább Székről ismert. (Vö. Megyeri 2003. 35, 39.)

[100] Vö. Novák 2000. 73.

[101] Pálfy 1988. 269.

[102] Magyarpalatkára a zenészek emlékezete szerint valamikor az 1950-es években kerülhetett, vélhetően Kolozsvárról hozták be. Erre utal a zenészek által használt elnevezés – a bărbunc ştudenţilor (egyetemisták verbunkja) – is. (Vö. Busai 2000. 14.) A feketelaki és a légeni változatokról film, illetve videofelvétel is készült. (Feketelak: MTA ZTI Ft. 508. 3; Légen: Megyeri István és Misi Gábor gyűjtése 1997 augusztusában.)

[103] Martin 1997b. 113.

[104] Vö. Martin 1997b. 257.

[105] Courage. Jelentése: bátorság.

[106] Fodor János Selyem (1932-). Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 01. 24-én, Visában.

[107] Martin 1997b. 257. A magyarok lassú és gyors legényes táncainak összekapcsolódására Augustino De Gerando is tesz utalást. (De Gerando 1845. II. 214.)

[108] A kalotaszegi legényes szóló, páros és csoportos formáit megvizsgálva Karácsony Zoltán megállapította, hogy „a kettes és csoportos előadásmód következtében a tánc formai-szerkezeti szintjei bővülnek, egyre bonyolultabbakká válnak.” (Karácsony 2009. 360.)

[109] Funkciós videofelvétel a kocsmában, egy kosaras bálon. Gyűjtötte Békési Tímea, Fajkusz Attila, Megyeri István és Varga Sándor, 1998. 02. 07-én, Visában. Jelen volt a kimlei néptánccsoport.

[110] Funkciós videofelvétel. Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor, 2002. 04. 27-én, Visában.

« előző fejezet

 

Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás