Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése
Visai (mezőségi) példák alapján

tartalom | I | II | III | IV | IV.1 | IV.2 | IV.3 |IV.4 | IV.5.a | IV.5.b | IV.5.c | IV.5.d | IV.6 | IV.7 | V

IV.5.c. Változások motívumkincsben és az előadásmódban

A vizsgált területen a forgós-forgatós táncokat (csárdás, sűrű csárdás, szökős) a magyarok és a románok egyformán, egyaránt rendkívül virtuóz módon, sok motívummal (átvetők, fenthangsúlyos páros forgás, a nők hát mögé eldobása, kar alatt kiforgatása, külön táncolás, csapásolások stb.) táncolják.[163] Visszaemlékezések a forgós-forgatós táncstílus régebbi rétegére is engednek következtetni: a belső-mezőségi magyarlakta falvakban a legidősebb korosztály még emlékezett arra, hogy a szüleik jóval egyszerűbben táncolták ezeket. Motívumkincsük csupán páros forgásra, átvetőkre és mindkét irányba történő, sok eldobásra és külön táncolásra korlátozódott, ezek a mozdulatok viszont jóval kidolgozottabbak, díszítettebbek voltak a maiaknál. A friss, mérsékelt tempójú, hosszú, zárt forgásra korlátozódó régies típusa, a széki csárdás talán ezt a korai állapotot tükrözi.[164]

Visában, néhány régiesen, visszafogott stílusban táncoló idős embernél még megfigyelhető volt, hogy a páros forgás közben (a férfiak és a nők is) különböző ritmikájú kopogó (tapató, tropotyáló),[165] csúsztató (simító) motívumokat táncoltak, többfajta forgásváltást használtak, ezen kívül a külön táncolt csalogatós motívumok aránya is nagyobb volt a táncukban, mint például az 1930-as években születettekében. Az 1930-as években született korosztály már jóval többet forgatott kar alatt, és többet is csapásolt a lány karjára támaszkodva.[166]

F.26. Lassú cigánytáncból, lassú csárdásból, szökősből és sűrű csárdásból álló egy pár tánc. Táncolta: Fodor Zsigmond Zsiguca (1922-1997) és felesége Fodor (Méhesi) Erzsébet Zsiguca Erzsi (1932-1998), valamint Papp Ferenc Palanyec (1938-) és Kiss (Kiss) Erzsébet Birdok (1926-1997). A két pár közötti korkülönbség a táncok figurakincsében is megmutatkozik. A bal oldalon táncoló idősebb pár lassú cigánytánca kevésbé formalizált, a páros forgásban egyenletesebben haladnak és simítanak, a másik pár akaszt, emiatt forgásuk szaggatottabbá válik. A forgós-forgatós táncoknál (02.29-től) a bal oldali pár mindkét irányban forog, sokat táncolnak külön (párelengedős-csalogatós mozdulatokat). Zsiga bácsi sokkal kevesebbet forgat kar alatt, mint a jobb oldalon táncoló Papp Ferenc Palanyec. Náluk a kar alatti forgatások rendkívül fontosak, csakúgy, mint az időközben a táncba, 03.17-nél bekapcsolódó Fodor János Csicsás (1947-) és Fodor Erzsébet Selyem (1938-) esetében. E két utóbbi két párnál a páros forgás is nehézkesebb. Muzsikál a Kodoba banda. [167]

F.27. Lassú cigánytáncból, lassú csárdásból, szökősből és sűrű csárdásból álló egy pár tánc, régies előadásban. A lassútáncban mindketten simítanak, törekszenek a folyamatos forgásra. A sok csalogatós motívumból álló forgós-forgatós táncuk (04.20-tól) különlegessége, hogy Kenderesi Mihály Mihi (1933-2008) és felesége Kenderesi (Fodor) Ilona Nyúl Ilus (1931-2006) improvizálva táncol külön-külön, és csak a férfi karjelzésére találkoznak ismét. Ilus néni a régies módon mindkét irányban forog. Itt is kevés a kar alatti forgatás. Magnetofon felvétel szolgáltatja a zenét.[168]

„/Látták táncolva Fodor Zsiguca bácsit?/ Hajjaj. Az még becsukta a szemét! Persze. De milyen ügyesen hajgálto [dobta el a nőt], így ni! Még meghajlott így ni [mutatja előrehajolva derékból], hogy nehogy hogy megsértse a nőt, hogy… S olyan szipen dobta így ni-ni, a kezivel, s akko’ osztán csált így [mutatja, hogy behunyt szemmel pattintgatott] megin’ min’ tapatott [topogott] az öreg, oan érdekesebb vot, hogy… De nehogy hozzáirt vona [a nőhöz]… külen ment [táncolt].”[169]

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a vizsgált területen a túlsúlyban lévő románság sajátosan gazdag, sok kar alatti forgatásból álló páros táncformáját legkésőbb az I. világháború környékén átvette az elszigetelt magyar falvak lakossága. A kérdés pontos megválaszolásához még további, elsősorban történeti adatokra, illetve belső-mezőségi román falvakban elvégzendő mélyfúrásszerű kutatásokra lenne szükségünk.[170]

A helyi kisnemesség által képviselt kulturális minta a táncdivatok elterjedésében is bizonyára fontos szerepet játszott. Az új stílusú csárdás egyszerűbb motívumkincse (kétlépéses csárdás, páros forgás) valószínűleg az ő közvetítésükkel terjedhetett el a 19. század folyamán és vált egyeduralkodóvá a hozzájuk, illetve a főbb közlekedési utakhoz közelebb eső Kis-Szamos menti, erdőháti, valamint az észak-mezőségi magyarok körében, ahol a csárdást máig így táncolják.

A visai forgós-forgatós páros táncok motívumkincsében az 1950-es évek közepe-vége óta egy egyszerűsödési folyamatot tapasztalhatunk. Az 1920-as években és a 30-as évek elején született asszonyok közül sokan mindkét irányba tudtak forogni a saját tengelyük körül.

A fiatalabb férfiak általában csak jobból balra dobják el a párjukat, ezért a nőknél a saját tengelyük körül a jobb irányba való forgás maradt általános.

„Ha a lány tud táncóni, akká' melyik felire dobjad. Persze, melyik van a kezed ügyébe... Most má' nem az... me' van olyan lány, amelyiket eldobad a jobb felére, s visszafordul… Mer' nem tud kiforogni... Votak elég sokan, aki nem tudatt kiforogni. Me' nem mindenki dobja kétfele a lányt. (…) De... a másik felire nem tud többször kifordulni. Egyszer kifordul, de ha kétszer-háromszor dobnak, nem fordul ki. Me' így vannak szokva, hogy mind csak egyik felekre. A legtöbb egyik... csak egyik felire is tud! Nem is tud kifordulni a másik felire.”[171]

Az 1940-es években született korosztálytól kezdve a páros forgást szinte csak balra alkalmazzák. A lábütések és a különtáncoló-csalogatós motívumok is ritkábban fordulnak elő a mostani hatvan éves korosztály táncában. Az ötvenévesek és azoknál fiatalabbak hagyományos páros tánca már csak átvetőkből, egyszeri, baloldalra való kidobásokból majd kiforgatásokból, illetve baloldalra történő, nagy fent-lent amplitúdót mutató páros forgásból áll, mozgásuk jóval darabosabb az idősebb korosztályénál.
« előző fejezet

[163] Vö. Martin 1997b. 258.

[164] Vö. Martin 1997b. 258.

[165] Tropăi. Jelentése: topog.

[166] Vö. az 1962-ben, Feketelakon forgatott filmfelvétel legidősebb adatközlőjének, az akkor hetven éves Kiss Ferenc „Frici” párostáncával, aki a vezetgető lépésen kívül szinte csak páros forgásban táncol a párjával. (MTA ZTI Ft. 508.7.) Érdekes megvizsgálni ebből a szempontból a Marosszék mezőségi területét, ahol a magyarok forgós-forgatós táncának jellege a szomszédos székely területek felé mutat, míg a románok a többi mezőségi területhez hasonlóan táncolnak. A székely-mezőségiek ezt egyébként romános táncstílusnak tartják.

[167] Megrendezett filmfelvétel. Gyűjtötte Teszáry Miklós 1993. 04. 01-én, Visában.

[168] Megrendezett videofelvétel. Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor, 1999. 08. 03-án, Visában.

[169] Papp (Fodor) Margit Mercuk (1940-). Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 10. 18-án, Visában.

[170] Tamás Irén magyarszováti tánchagyományokat bemutató rövid tanulmányában is külön kezeli a magyar csárdás román változatát: „a legény a leányt nem csak maga előtt, de a háta mögött is megforgatja.” (Tamás 991. 37.) Augustino De Gerando leírásában az erdélyi román tánc sajátosságaként mutatja be nekünk, hogy a férfiak a lányokat vállon ragadják és elpörgetik. (De Gerando 1845. I. 215.)

[171] Fodor János Selyem (1932-) Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 12. 14-én, Visában.

« előző fejezet
Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás