Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Varga Sándor

Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése
Visai (mezőségi) példák alapján

tartalom | I | II | III | IV | IV.1 | IV.2 | IV.3 |IV.4 | IV.5.a | IV.5.b | IV.5.c | IV.5.d | IV.6 | IV.7 | V

IV.7. Egyéb táncszerű mozdulatok

A csingerálás közben előforduló bolondozás mellett ismerünk a Belső-Mezőségről olyan zenére történő mozgásokat, testgesztusokat, amivel a magyar táncfolklorisztikai szakirodalom eddig nem ismertetett.

Ilyen például a mulatás közben a zene ütemére történő fejingatás, a másik pedig a kézben tartott üveg, máskor csupán a felemelt kar ritmikus mozgatása kitárt tenyérrel, illetve felemelt mutatóujjal.

Az elsőre 1999 tavaszán, egy juhmérés során figyeltem fel. A dél körül a faluba érkező zenészeket a kocsmába vitték, ahol a várakozó idős embereknek muzsikáltak. A muzsikusokat körbevevő férfiak nyugodtan, hátratett kézzel, szenvtelen arccal, csendben hallgatták a zenét. A prímás időnként az egyikhez, majd a másikhoz fordult, és az illető kedvenc hallgatóját, keservesét vagy táncdallamát muzsikálta. Az akció közben a zenész és az éppen soron következő férfi mindig keresték a szemkontaktust egymással, és tetszésüket fejük oldalirányba való billegtetésével fejezték ki. [184]

F.33. és F.34. Egy esti táncfilmezés utáni hajnalban a mulatság Chesoan Indrei (1932-) egykori visai erdész családjánál folytatódott, nála szálltak meg ugyanis a zenészek. Az asztalnál ülve Kodoba Márton (1943-2003) prímás kiszolgálja zenével a házigazdát, először az erdésznótát húzza (F.33.) neki, majd pedig a kedvenc tánczenéjét. (F.34.) A mulatság közben szinte állandó szemkontaktust tartanak egymással, és a tetszést kifejező fejbillegetést is megfigyelhetjük mindkét részről. A prímás néhány gesztusa (szembefordul a gyűjtőkkel és felemeli a hangszerét) a kamerának szól.[185]

Furcsa kontrasztként hatott viselkedésük megváltozása, amikor körülbelül fél óra múlva megjelent egy magyarországi forgatócsoport. A zenészek és a mulató idős emberek magatartása hirtelen más lett: több férfi hátralépett a körből, néhányan leültek, a magyarországi táncházasokkal jó kapcsolatot ápoló néhány férfi pedig azonnal elkezdett „mulatni”: ettől kezdve mutatóujjukat felemelve, széles kargesztusokkal, megelevenedett, mosolygó arccal énekeltek.[186]

F.35. Kiss Zoltán Császár (1943-) új stílusú, extrovertált mulatása a kamera jelenlétének is szól. Muzsikál a Mácsingó banda.[187]

Utólagos kérdéseimre kiderült, hogy mindkét magatartásmódot használták régen is; az első inkább az öregeknek illett, míg a második a fiatalság táncalkalmain fordult elő, többek között ezzel keltették fel magukra a lányok figyelmét.

„Az öregek szépen, csendesen mulattak… szinte aludtak. (…) A táncon meg mozogni kellett akkor is, ha az ember nem táncolt. Ott a lányoknál mit értél, ha olyan málészájú vagy?”[188]

F.36. Idős férfiak énekelnek a mérési mulatságban. Visszafogott, fölösleges gesztusok nélküli magatartás jellemzi őket. Zenél a Kodoba banda.[189]

A mulatságok, éneklés során megjelenő extrovertált viselkedésformák közé tartozik a nők rikoltozása, amelynek során a felemelt karjukat, illetve a kezükben tartott üveget, és ezzel együtt felsőtestüket is a zene ütemére ringatják, asszonyosan mulatnak.[190]

F.37. Lakodalomban segítő (fennforgó) asszonyok mulatnak egy lakodalom elején, mikor a vőlegényes házhoz megérkeztek a zenészek, a Kodoba banda. A vőlegény rokonságához tartozó asszonyok ilyenkor kihasználják az időt, mivel egészen másnap reggelig nem érnek rá. Az asszonyok karjukat felemelve lóbálják, mintha üveg lenne benne, és közben rikoltoznak. Ilyenkor előfordul, hogy nő táncol nővel.[191]

Ezeket a gesztusokat a visaiak, nem sorolják a táncok közé, ugyanakkor mivel – mauss-i értelemben – szervesen kapcsolódnak az itteni emberek test-technikájához,[192] úgy gondolom, érdemes vizsgálni őket.

A visai románok három rítusát is ismerjük, melyet ők táncnak neveznek: a jocu găina-t,[193] a jocu turca-t[194] és a joc stegarului-t.[195] A jocu găina esetében a lakodalom estéjén, a vőlegény násznagyasszonya egy megfőtt tyúkot ad át zenére rikoltozva, a menyasszony násznagyasszonyának, aki ezt szintén rikoltozva fogadja. A tálcán elhelyezett tyúkot, a zene ütemére ringatva viszi, „táncoltatja” a násznagyasszony. A másik, állatalakoskodó szokás a téli ünnepkörhöz kapcsolódik. Egy csoport legény, házról-házra járva, köszöntő-adománygyűjtő játékot mutat be. Az egyik legény furulyajátékára egy kecskének beöltözött másik fiú táncol, közben a fából készült száját csattogtatja a zene ütemére. A játék végén megpróbálja a szájával az asztalra helyezett fémpénzt felvenni.[196] A jocu găina még a városon rendezett mostani lakodalmakban is előfordul, míg a turkajárás az 1990-es évek elején szűnt meg teljesen a faluban. A harmadik (joc stegarului) során a vőfély a lakodalmas menetben haladva a botját ütemesen a földhöz ütögeti, aminek hatására a rá erősített csörgők hangosan zörögnek.

« előző fejezet

[184] Ezt a gesztust ritkán tánc közben is meg lehetett figyelni. Andrásfalvy Bertalan az ilyen, visszafogott, introvertált jellegű magatartást egy fontos tanulmányában régi stílusúnak nevezte. (Andrásfalvy 1999. 215-216.)

[185] Funkciós videofelvétel. Gyűjtötte Radák János és Varga Sándor, 2000. 01. 30-án, Visában.

[186] Andrásfalvy ezt új stílusú, extrovertált magatartásnak nevezte. (Andrásfalvy 1999. 219.)

[187] Funkciós videofelvétel. Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 10. 18-án, Visában.

[188] Papp József Malvin (1941). Gyűjtötte Varga Sándor, 2000. 10. 22-én, Visában.

[189] Funkciós videofelvétel. Gyűjtötte Varga Sándor, 2003. 04. 24-én, Visában.

[190] Az asszonyok természetesen tánc közben is rikoltoztak, ilyenkor azonban nem volt lehetőségük ilyen gesztusokra. Vö. Andrásfalvy 1999. 219.

[191] Funkciós videofelvétel egy lakodalomban. Gyűjtötte Varga Sándor, 1998. 10. 10-én, Vajdakamaráson.

[192] Mauss test-technikának nevezi az egyes kultúrákra sajátságosan jellemző, hagyományos és hatékony cselekvéseket, amelyek akár lehetnek szimbolikusak is. (Mauss 2000. 431.)

[193] Jelentése: a tyúk tánca. A magyarok úgy emlegetik a rítust, hogy: a románok viszik a tyúkot.

[194] A turka (kecskealakoskodó) tánca.

[195] Stegar (vőfély) tánca. A vőfélybot táncaként is értelmezhető.

[196] A kecskealakoskodásról bővebben lásd: Újváry 1980.

« előző fejezet
Folkszemle, 2013. december hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás