Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás

Békési Tímea - Varga Sándor

Kiáltott rigmusok1 és használatuk Visában

1. rész | 2. rész

Bevezetés

Jelen vizsgálódásunk2 más irányultságú, mint ami a táncszókkal kapcsolatos kutatásokat eddig jellemezte. A táncszók formai, tematikai jellegű vizsgálataitól3 kissé eltérve a következőkben arra vállalkozunk, hogy pontosítsuk és kiegészítsük a táncszók használatáról kialakult tudományos képet.4

Több szempontot felhasználva szeretnénk a témát körüljárni: mikor és hol, kik és miért, valamint hogyan használták, illetve használhatták ezeket. Ezen kívül röviden felvázoljuk azt a társadalmi- gazdasági hátteret, melynek változásai ott állnak a táncszók szerepének valamint a táncszókkal kapcsolatos viselkedési szabályok változásai mögött.

Tanulmányunkban kísérletet teszünk annak bemutatására, hogy milyen funkcióval bírnak a táncszók egy mezőségi faluközösség társadalmának kommunikációs rendszerében és használóik életében. Szeretnénk rámutatni arra, hogy ezek a szövegek formai és funkcionális szempontból szoros rokonságban állnak a népdalokkal. Fontos szerepük, hogy segítségükkel az ember a közösség által elfogadott módon formába önti érzéseit,5 de lényeges különbség a kettő között, hogy míg az éneklés ilyen funkcióban gyakran a "hallgatóság nélküli népművészet"6 kategóriájába tartozik, addig a táncszó mindig a közösség előtt, nyilvánosan hangzik el. Az egyéni sérelmek orvoslására, a közösségi morál érvényesítésére, valamint konfliktushelyzetek kezelésére is hozunk példákat.

A lakodalmi szokáskörbe tartozó menyfogadó rítus változásával kapcsolatos kutatásainkat is itt szeretnénk bemutatni. 7

Írásom végén felvetem a tárggyal kapcsolatos terminológiai problémákat, amelyek megoldására javaslatot is teszünk.

A falu bemutatása8

Az alábbi vizsgálat alapját 1994-óta tartó, Visában végzett kutatásaink jelentik.9 Visa (Vişea) kicsi falu a Mezőség nyugati peremén. Kolozsvártól légvonalban mintegy 26 km-re, észak-keletre fekszik, néhány nagyobb falu (Bonchida, Zsuk illetve Kötelend) szomszédságában. 1919 előtt Kolozs vármegye alsó kerületéhez, a mocsi járáshoz tartozott. A falu lakossága ma 589 fő, amelyből 420 fő református magyar és 152 fő ortodox román.10 A faluban ezen kívül elenyésző számban találhatók szombatosok és Jehova tanúi (nagyrészt magyarok), valamint öt ortodox vallású cigány család. Megélhetésüket jórészt a hagyományos földművelés és állattenyésztés biztosítja, mivel buszjárat, illetve közvetlen vasúti összeköttetés híján nehéz eljutni Kolozsvárra, a közeli falvakban pedig kevés a munkalehetőség.

forrás: terkep.jacsa.net

Visa az 1940-es években elkezdődött folklórgyűjtések,11 később a 80-as években Kallós Zoltán által szervezett helyi tánccsoport városi fellépései, valamint a visai származású fiatalok kolozsvári táncházban való jelenléte miatt egyre ismertebbé vált az erdélyi, illetve a magyarországi folkloristák és a táncházas közönség előtt. Ennek eredménye, hogy az 1990-es évektől valóságos folk-turizmus indult meg a falu felé. A hagyományos kultúra keresői érdeklődésükkel és sokszor tudatos ösztönzéseikkel felhívták a figyelmet Visában a tradíciók megőrzésére, illetve újjáélesztésére.12 Ennek, néhány rendkívül lelkes, jó szervezőkésséggel megáldott helyi lakosnak, valamint a falu földrajzi, infrastrukturális és etnikai szempontból elzárt helyzetének köszönhető, hogy Visában még az 1990-es évek végén is megfigyelhetőek voltak olyan folklórjelenségek, amelyek a környező falvakban már 15-20 éve kikoptak a használatból.13 Ilyen jelenség a táncszók használata is.

Szakirodalmi áttekintés

A táncszók14 vizsgálatával eddig meglehetősen kevesen foglalkoztak, közülük is a legtöbben a formai vizsgálatokat tartották elsősorban fontosnak. Voigt Vilmos a kisepikai prózaműfajok között tárgyalja, rigmusnak nevezve, a jelszavak, kiáltások és üdvözlések társaságában. Két rögtönzéstípusra osztja: az egyik a merészen aktualizált röpdal (csasztuska), a másik az egyszerűbb szöveges kurjantás, amely táncmulatságban, vagy lakodalomkor hangzik fel.15 Küllős Imola és Martin György definíciójukban a használat alkalma szerint a táncszók két csoportját különböztetik meg: "a lakodalmi vonulás közben spontánul felhangzó, hangulatkeltő, jókedvet kifejező, ritmusos szó, illetve mondóka. Egyéb elnevezései: táncréjja. rikótozás. A tánckurjantás fejlettebb formája a tánc ritmusát követő, általában kétsoros, szellemes, csattanós rímű, tömör megfogalmazású mondóka. Ez kötött ritmusával és határozatlan dallamvonalú, de a természetes beszéd hangsúlyától és tónusától, valamint a rigmusmondástól is eltérő előadásmódjával átmenetet alkot a recitáló dallamok és a rigmus szavalás között. Sajátos, emelt hanghordozással, kiáltásszerűen recitálva adják elő;. A táncszókat bizonyos táncok közben a tánckedv, a mulatási hangulat magas fokán alkalmazzák (pl. a táncciklus végén a frissnél)."16 Ugyanezt a különbséget láttatja Katona Imre is, amikor leírja, hogy a táncszók műfaji rokona a lakodalmi kurjantás.17 Szerinte a táncszókat tartalmilag és funkciójukat tekintve nem választhatjuk el a táncdaloktól. Formai különbség, hogy a tánckurjantások vagy réjják dallam nélküli ütemes kiáltások, amelyet biztatásból és gúnyolódásból kiáltoznak a legények, sokszor meglehetősen drasztikus szöveggel is.18 Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyvében külön fejezetben ír táncszókról és lakodalmi vonuláskor felhangzó rikótozásokról.19 Kallós Zoltán rövid bevezetést tartalmazó szöveggyűjteményének címében is különválasztja a kettőt.20 A fogalmi kettősség megtartását látja szükségesnek Pálfy Gyula is egyik, jelentős összegyűjtött anyag alapján megjelentetett tanulmányában, ahol javaslatot a táncszók lehetséges tartalmi osztályozására.21

A táncszók és a népdal szövegek egyezéséről, a recitáláshoz hasonló, kiáltott előadásmódról, a különböző stílusrétegbe tartozó táncokkal, valamint a tánckísérő zene ritmusával és dallamával való kapcsolatáról írja Pesovár Ferenc, hogy az általánosan gyakorolt tánckiáltások mellett megfigyelhető volt, hogy a lassú, aszimmetrikus lüktetésű párostáncok közben táncszó-szerű szövegeket énekeltek a táncolók. Ugyancsak itt egyes falvakban, "miközben a legények a ritka magyar táncot22 járták, a körben táncoló leányok csujogatásokat énekeltek az egyébként szöveg nélküli hangszeres muzsikára."23 Martinék a népdal mellett a kiolvasókkal is rokonítják a műfajt.24

Népköltési gyűjteményekben felfedezhetünk olyan szövegeket, amelyek a táncszó használat aktualizálására mutatnak példát. Ilyen például: - " Friss mönyecske Kurucz Örzsi, ember legyen, ki megőrzi."25 vagy -"Hucza Sára, isten lánya, gyere velem egypár táncra."26

A táncszók funkciójával és használatuk szabályaival foglalkozó példákat is érdemes megemlíteni. A táncrigmusokat, mint a jókedv, a másképp ki nem fejezhető erotikus közeledés, társadalmi és közerkölcsi előírások hordozóit említik különböző folklorisztikai írások.27"Sokszor gúnyolódó, csipkelődő tartalmúak, néhol szabadszájúak is. De a tánc hevében mindenki tudomásul vette, nem sértődhetett meg senki, ha találva érezte magát." írja Pesovár Ferenc.28 Az érzelmek kifejezésének lehetőségére és az aktualizálásra vonatkozóan is találunk említést.29

A felsorolt művek közül néhányban találunk adatot a román és a magyar anyag hasonlóságára vonatkozóan.30

Az erdélyi Mezőségen végzett táncfolklorisztikai vizsgálatok egyikében olvashatjuk, hogy Széken, az aprók és a nagyok táncán egyaránt szinte csak a fiúk használtak táncszókat. A hatvanas években itt kutató, résztvevő megfigyelést is végző Novák Ferenc számára meglepetéssel szolgált, hogy a fiúgyerekek nagyon sok obszcén szöveget kiabálnak. Ennek a viselkedésmódnak a pontos társadalmi hátterére, funkciójára művében nem találunk utalást.31Mindenesetre érdekes, hogy a jóval később, a 1990-es években végzett gyűjtések során sem kaptunk választ erre a kérdésre, a megkérdezettek úgy tettek, mint ha ez a jelenség nem is létezett volna.

Kallós Zoltán válaszúti tánckiáltásokról írt sorai is első sorban a formai és előadásmódbeli jellemzőket helyezi előtérbe, de találunk itt néhány, például a más falusiak, illetve a lakodalmi tisztségviselők csúfolásával, a "szív érzelmeinek" kinyilvánításával kapcsolatos funkcionális adatot. Megemlíti továbbá, hogy Válaszúton a csujogatás, a környéken viszont a rikótozás elnevezést használják.32

Pálfy Gyula vajdakamarási vizsgálatai adják a legátfogóbb képet a mezőségi táncszók formáját, megnevezését és használatát illetően. Leírja, hogy a rikótozás, rikoltozás stb. megjelölések nem csak magukat a táncszókat, hanem azok használatát is jelölik. Ezek a névváltozatok nem csak a szorosan vett táncszókat foglalják magukba, hanem a lakodalomban és más alkalmakkor előforduló kurjantásokat is. Részletesebben ír a táncszók használatának alkalmairól, amelyek közül a legfontosabbak: a lakodalmas menet, a templomi szertartásról való kijövetel, amikor is "valóságos rikoltozás-párbaj alakulhat ki" a két násznép között, az asztalülés valamint az aratókaláka. Az előadókról elmondja, hogy az asszonyok közül kerülnek ki a sok szöveget ismerő specialisták, akiket lakodalomkor felkérhetnek rikoltozni. Fontos adat továbbá, hogy a vasárnapi és ünnepi táncok idején a táncoló legények előjoga volt a táncszók használata.33

A szakirodalmat áttekintve szembetűnik, hogy hiányoznak történeti jellegű, valamint nemzetközi összehasonlító kutatások, amelyek segítségével a táncszók helyét pontosan meg lehetne határozni a folklórműfajok között. Ezen kívül megállapíthatjuk, hogy esettanulmányokra támaszkodó funkcionális jellegű vizsgálat, eddig sajnos nem született, így a szöveggyűjtemények és egy-egy leírást olvasva csak halványan sejlenek fel előttünk az alkotási folyamatokra, a különböző sztereotípiák aktualizálására vonatkozó törvényszerűségek. Úgy véljük, hogy az ilyen jellegű kutatások hiányának köszönhetők a bevezetőben említett terminológiai bizonytalanságok is.

A táncszók használatának hagyományos alkalmai

Kalotaszeg és Mezőség falvaiban az emberi élet és a naptári év fordulóihoz kapcsolódó szokások, valamint különböző társasmunkák során megengedett volt a hétköznapitól eltérő viselkedés. A szokáscselekményeken az ünnepélyes viselkedés mellett a felszabadultabb pillanatokban mindig megjelent a profán, szabados magatartás. 34 Ezt a kettősséget gyakran a ruházattal is hangsúlyozzák.35 Ilyen alkalmakkor a rítusok fontos tartozéka a táncszók használata.

Lakodalom, tréfás lakodalom

A táncszók használatának kiemelkedő alkalma a lakodalom, hiszen itt hangzott el számban és tartalomban a legtöbb rikoltozás, különféle funkcióban. A lakodalmi szövegkészlet nagyon sokszínű, található benne a menyasszonyra, vőlegényre, anyósra, násznagyokra és a papra mondható, s ezek szövegüket tekintve egyaránt lehetnek szolídak, de csúfolódók, viccesek, valamint erotikusak is.36 A lakodalmi szokáskörön belül sokat rikoltoznak a lakodalmas menetben, az út elkötésénél, valamint a templom előtti táncnál.37

1. kép. Elkötik az utat a lakodalmas menet előtt. (A lakodalmi táncszók használatának kiemelkedő alkalma.)
Középen Kiss Sándor "Császár" és Chira Erzsébet "Bendi". Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1980-as évek, Kiss Sándor "Császár" tulajdonában.

Egy visai asszony mesélt Magyarszovátról a lakodalommal kapcsolatban a két rokonság közti vagdalózásról:

"És akkor nem így, mint nálunk, hogy megy a vőlegény a menyasszony után, és együtt mennek a templomba. Nem. A templomnál találkoznak. Megesküsznek, aztán az az érdekesség az egészbe', mikor kijünnek a templombol, ez az én rokonom, ez a te rokonod, szemtöl-szembe egymás fejéhez minél csúfabbakat vágnak."38

A két násznép közti ellentét kifejezésére Visából is van példa.39 Mialatt a csumának öltözött férfi alkudozik a lakodalmas néppel a bebocsátást illetően, kintről befelé és bentről kifelé rikatozik egymásra a két násznép.

A közösség által elfogadott erkölcsi normák működését figyelhettük meg egy alkalommal, amikor a csuma túlságosan hosszú ideig évődött a vőfélyekkel. A türelmetlenül várakozó tömegből egy női hangot hallottunk: "Engedjenek bé bennünket, vagy b.ák meg a seggünket!" A jelenlévő asszonyok rövid nevetés után azonnal elkezdték keresni a hang forrását, és amikor kiderült, hogy egy lányról van szó, elítélően megszólták.

2. kép. A csuma zárt kapu mögül évődik a lakodalmasokkal. Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1980-as évek, Papp József "Malvin" tulajdonában.

Fontos még a lakodalmak másnapja, amikor a vendégek felszabadult hangulatban, szinte önfeledten táncolnak. Ekkor kerülnek elő a legvadabb szövegek, a jelenlévők felemlegetik korábbi sérelmeiket, gyakran szidják is egymást, de ez soha nem fajul veszekedéssé. Egy idős asszony a következőt rikoltozta lánykori szeretőjének:

"Ez a X azér' görbe, sokat b.ott a gödörbe' Mikor felém tántorodik, még a belem hánykolódik. Úgyhogy aztán láttam, hogy mind nízett X. Ott e' kicsit horgasan nízett. De ne nízz reám horgasan, száradj meg a fogasan! Bántom én, ha horgasan is néz?! Aztán nem hágy béki, hogy ha megyünk így ni... valahova táncolni!... Állandóan. Na, de azér'... én tűle elhúzódtam! De máshoz még jól odalapultam, amelyikkel jól tudtunk táncolni! Nem szerettem vele táncolni. Mit 'tuom én, valahogy.... Táncolt ő, táncolt, amikó legíny is vót, de. Nem mondta maguknak hogy éngem szeretett, s éngemet számított, hogy elvegyen? De mikorrá' hazajütt a fogságbul, aszondta, ho' nekem így állott a hasam! Akko' má' állapotos vótam az első lányommal. Na. S egyszer ehitt a tánchoz, de asziszem, hogy. amég nem mentek el katanánok. S ott mentünk a román temetőnél. S ott végig, ahol nincs oan sár, s amiko béérkeztünk oda, ahol votak a pitrak. Min' járt, ho' csókaljan meg, s nem hattam: Menj a lüdércekbe!... Mondam: Elírt a csókbajad? Na, annyi vót az egísz! Na, s akko' bé! De azé' vót egy annyi esze a bolondnak, hogy elvett tánconi... De én nem!... Nekie vót az a Y. Az vót a szeretője neki.

A lakodalomban használt rigmusok gyűjtése közben körvonalazódott az a kép, hogy az 1970-es évek elejétől hogyan változott meg a meny befogadásának módja. A rítushoz különböző cselekedetek mellett tartozott egy rövid rigmus, amelyet az anyós vagy helyette egy, erre az alkalomra felkért asszony rikoltozott el. Ez a szöveg a fenti időtől kezdve a négy, hat vagy nyolc soros sablonszövegből az évek során egyre bővült különböző sztereotípiákkal, továbbá az adott családra vonatkozó adatokkal, aktualitásokkal.

3. kép. Menyfogadás. (Kun Ilona az anyós helyett rikoltozik.) Visa (Kolozs m.)
Fotó: Békési Tímea, 1996.

A menyfogadó szövegek40 terjedelmének fokozatos bővülése és használatának virágzása maga után vonta, hogy mindegyik lakodalmat rendező család igyekezett valamelyik specialistát megkérni, hogy írjon számukra egyedi szöveget erre az alkalomra. Számukra ez nagyon jó lehetőséget adott, hogy tudásukat bemutassák, és az alkotással egyúttal elismerést kaptak a közösség részéről.

"De most má' jünnek is, hogy írjan! Írjan hama'. A héten má' előre megkérnek: Erzsi néni, írjon nekem! Aztán úgy irom le, ahogy talál. hogy van a család."

A menyfogadó szövegek kezdő és záró formulái állandósultak, míg a szöveg törzse mindig az adott család helyzetétől, állapotától függően változott illetve változik. Álljon itt erre két példa:

"Jövök menyem elődbe, zárjalak a keblemre. Olyan messze elmentünk, egy árva lán't találtunk.

Kinek nincsen édesanyja, azt a szél is jobban fújja. Ha elmenyen más faluba, nincsen, hogy ki megsirassa. Fogadj engem jó anyádnok, ne érezd az árvaságot. Irma édes gyermekem, Jancsit neked neveltem. Zárd a lelki kebledre, s ugy vigyed az életbe. Mer' az élet tünő álom, gyermekeim azt kivánom, hogy a jó Isten megáldjon. Hogy ti egymást szeressétek, szülőket megbecsüljétek. Boldogok csak igy lehettek, Isten legyen tivélletek. Fehér üveg a kezembe, piros pálinka van benne. Gyere igyál belölle, miénk leszel örökre."

"... mentem ki a mezőre. és hallottam, hogy az a fiu nősül meg.. de nem ismertem, nem tudtam, hogy kit vesz. És mikor kimentem oda a hegybe, ük jüttek a mezőről. Má' mint menyasszony itt vot segitni. és hát olyan gyönyörü leány vot, oan szép leán' vot. Én má'... hogyan lementem oda a mi fődünkhez dogozni, én ki is találtom, hogy. A fiunak nem vot édesanyja. s ugy kitaláltam én, hogy: Ne busulj szép menyasszony, hogy nincs ki téged fogadjon. Völegénynek édesanyja, három éve meg van halva . s ugy kitaláltom én, pedig semmi rokonom nem vót!"

A menyfogadó szövegkészlet alakulásában, valamint az átmeneti rítus lebonyolításában nagyon fontos szerep jutott a specialistáknak.

A lakodalmi mulatság vége felé, a Szent György nap környékén megrendezett juhmérési mulatság hajnalán, valamint a farsangi fonókban gyakran, hogy tréfás lakodalmat játszottak. Ilyenkor általában maskurába öltöznek a résztvevők.

Visában egy ízben szemtanúi voltunk egy özvegy férfi hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett táncmulatságnak, amelyen a férfit a református tiszteletes "összeadta" egy öreglegénnyel. Az ilyen alkalmakon gyakran obszcén rikatozásokkal fokozzák a hangulatot.

A kicsitánc

A konfirmálást megelőző korosztály a kicsitáncon41 táncolt. A legtöbb visszaemlékező ezeket tanulásra használt alkalomként említi, ahol nem csak a táncot gyakorolták, hanem a tánccal kapcsolatos szokásokat és táncillemet is. Ennek megfelelően a gyermekek táncalkalmain is szokásban volt a táncszók használata, sőt Visában és a környező falvakban a nagytánccal ellentétben ilyenkor a lányok is rikoltoztak,42 ha idősebb legények nem voltak jelen. A szülők bíztatták a gyerekeket:

"Ne légy oan ócsó leány, rikatozz, hogy szeressenek a fiuk!" "A kicsitáncba rikatoztak! Rikatoztak ott a leányok, de miko' nem vot senki ott, olyankor csak! Mikor jöttek a nagyfiuk.. me' ha véletlenül a nagyfiuknak nem vot táncok, akkor jöttek a kicsitáncbo. és akkor aztán hallgattak, mindenki úgy hallgatott, nem rikatozatt!"

A nagytánc

A hétvégi táncalkalmak, az ún. táncok nem voltak fontos alkalmai a táncszók használatának. Ezt a tényt az összes, általunk vizsgált faluban, a magyarok és a románok egyaránt alátámasztották. A szombat esti, vasárnap délutáni illetve esti táncok rendszeres szórakozási alkalmak voltak, mintegy lezárták a hétköznapokat. A hétvégi tánc nem számított különleges, ünnepi alkalomnak. Ezért, annak ellenére, hogy a hatvanas évek végéig, a vizsgált falvakban ez volt a fiatalságnak a legfőbb táncos alkalma, a lányok általában nem viselkedtek szabatosan, feltűnően.43 Általánosan jellemző volt, hogy táncszókat csak a legényeknek, a házasembereknek és az asszonyoknak illett használni.44

"A leányok inkább csak az esküvőkön, kalákákbo. és bálon. Táncon nem rikatozott e' leán' se."

"A táncba nem sokat rikatoztak, hát ott nem vot úgy. Hanem igy az esküvőken, itt mindenki ki tudta magát rikatozni. most, még tíz százaléka sincs, amit akkor kirikatoztak. Ott, ott kibeszélték magukat a rikatozás közbe', meg ha haragosa vot, az visszarikatozott."

Kivételek természetesen voltak. Visában még ma is emlékeznek arra a néhány asszonyra, aki lány korában rikoltozott a táncon. Az egyikük szerelmi viszonyba került az egyik helyi értelmiségivel. Abban reménykedve, hogy az illető elveszi, a következőt rikoltozta:

"Három alma, hat barack, úrfi szeret nem paraszt. Ha az úrfi megmaraszt, nem kell nékem a paraszt, ha az úrfi nem maraszt, jó lesz nékem a paraszt."

A nyári táncon résztvevő, bámuló45 férjes asszonyok társadalmi státusza már más volt. Ők megengedhették maguknak a szabadabb viselkedést, esetleges erotikus megjegyzéseket, sőt a faluban elfogadott erkölcsi norma ellen vétő személyekre is tehettek megjegyzést.

"Hát a lányok nem annyira rikótoztak a táncon. Inkább ilyen asszony, fiatalasszony. Ezek fecsegték el magokat. Reákiábáltok valakire. X nem rikatozta Y fiára? Ez az ügyes vőlegíny, jaj de ügyes vot szegény. Megcsinálto a normáját, meg is verte apját, anyját. Kirikatozta, hogy megverte az apját."

"Az egy tílen vót, mikor.. mondja X, hogy: Kománé, beszélték ott a csűr szájábo az asszonyok, hogy... most szebbek a menyecskék.- mind a leányok. Szebb az arcak a menyecskéknek... Na, s aztán, gondolam: Haj az ördög bújjon belétek, tudam én, mi fáj nektek. Használtam pirosítót. Mondom annak Rubinkánok: Én rikatoztam is, így amikor mentem a lakadalomba: Piros vagyok, mind a murak, azér' szeretnek az urak! Aztán eltelt... jó volt."

Ritkán az ún. igaz történetek, tréfák is szólhatnak a táncszók használatáról.

"Zsukan hallottam. Szoval ez két ö... jo barát vót. És ementek, hogy... ittak egy pálinkát... legyen jó kedvük. Akko' aztán jöttek vissza a tánchoz és ö... Kinn megátok és... hogy piseljenek... S akkor úgy, ahogy votak hosszú inggel meg gatyávol... Az egyik nem tette bé a farkát, úgy ment be vele. S akko'... Na a zenész ekezdte húzni, s... elkezdtek táncolni. S a... másik, a haverje észrevette, hogy né ez, hogy táncol. Állandóan lógatt a farka. És akkor meg akarta neki... Meg szerette vona mondani, de úgy, hogy na... úgy kerülo szavakkal És akko' ekezdett rikatozni neki... románul. Azt mondta, hogy: Ci nyo binye Grigorás !46 Az visszarikatozta neki: Lász pe minye futyelás! Na látto, hogy nem figyelt oda: Si te ujte lá opincs! Az reávágjo megin': Futás patruzecs si csincs! Akkor ez újból nézi. Na nem vette észre. Akko' megint rikatozza neki, hogy: Ujtáte lá bánábics! S akko' miko' lenézett, akko' látto, hogy ki van.: Piká pulá binye zics !... Hát ö... most má' ez magyarul nem pászol, ez csak..úgy, ahogy kezdte neki, hogy: Ci nyo binye Grigorás - Fogd meg jól Grigor! Akkor az visszamondta neki, hogy: Lasz pe minye futelás - Bízd csak rám, ba.nám meg oket!. Arra mondta, hogy fogja jól a lányt. Akkor azt mondja, hogy: Si te ujt a lá opincs! - És nézzél a bocskorodhoz! - Az reávágto, hogy: Futás pátruzecs si csincs! - Hogy b...nák meg negyvenötöt!... Má' úgy vágno. Akkor megint rikotozta nekik, hogy: Ujtáte lá bánábics!" - Az a bánábics. Az a. szíju, igen. S akko', miko' lenézett, akko' látto, hogy... Akko' aszondta, hogy: Hij, tényleg a fa.om, jól mondad!"

A bál

A bál polgári hatásra, meglehetősen későn terjed el az általunk vizsgált területen, a hétvégi tánc fontos szerepét meg sem közelítve.1 A bálok zártkörű volta biztosította azt, hogy egy-egy korosztály csak saját körein belül mulathatott, így ez volt tulajdonképpen az egyedüli alkalom, amin a legények, és a lányok párosával jelenhettek meg és az idősebb korosztály ellenőrzése nélkül lehettek együtt. Ilyenkor előfordult, hogy a szabadszájú lányok megvágták egymást egy-egy szóval, vagy éppen a nekik nem tetsző viselkedésű legényt utasították vissza. Egy visai magyar lány a hatvanas években a következő rigmust kiáltotta egy tolakodó férfinak: 

Annak az X-nek... Amelyik mind iszik. Annak az idesanyja az szeretett egy embert, és az ugy öltözött fel. pántlikás kalappal. hogy rikatozta a szeretőjinek hogy: Pántlikás a kalapod, de büdes az ajakod, ugy irtoznak a szádtól, mind a kutya fa.átol! Na, képzed-e'! Annak! De a bálba', hogy mindenki hallotta! Biza!

Társasmunkák

Itt elsősorban a fiatalság által végzett társasmunkákra, mint például a zenésznek, vagy a ház- illetve csűrbérért végzett arató, vagy kapáló kalákákra gondolunk, illetve a kenderfeldolgozás munkálataira, amelyeken asszonyok is részt vettek. Mindenképpen meg kell említeni, hogy amíg a zenésznek végzett kaláka közben és végén mindig táncolnak, addig a többi társasmunkához ritkán kapcsolódik tánc, a rigmusok munka közben szólalnak meg.

A gyűjtött anyag alapján szinte egyértelműen kiemelhetjük a kalákát, mint a rikoltozás alkalmát, ahol a lányok - a nagytánccal ellentétben - bátran rikoltozhattak, bármilyen szöveg megengedett volt. Mivel ide csak a még házasság előtt álló fiatalok jöhettek, elsősorban a szerelmi életük problémáiról szóltak a rikatozások.

"Ott mindent ki lehetett, szabad vót. Rikatoztak a kalákás asszonnak, rikatoztak a zenészeknek. Meg aztán mondom, hogy a mi időnkbe aztá' mindenki visszarikatozott, ami a lelkin vót. Egy este eljött a szeretőm, más este a másikhoz. Akkor aztán dacoltak a lányok egyik a másikkal."

 

4. kép. Kendertilolás. Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1950-es évek, Gáspár András birtokában.

A kalákatáncon természetesen azok voltak jogosultak részt venni, akik dolgoztak is:

"S tudjátok kire emlékszem, kire rikatozták? X néni, mikor' nagyleán vot. a Bîrdokéknál vot a tánc... Nyár vot, elmentek a táncbo, s X néni nem vot a kalákábo. S ez a Y bá, má meg van halva, az elvette ezt az X nénit. táncolni. S akkor elkezdték rikatozni, hogy: Aki nem tett kalákát, ne rázza a. Megmondták, hogy mijit, a leánynok. Ott vot néni, az anyja: Lányom, lányom, gyere ülj le! Y bácsi nem hatta: Nem, nem, nem, majd meglátom én, hogy ki rikatozta eztet! Elkezdték rikatozni, valamelyik férfi. Nem felejtem el soha."

A táncszók használatának másik fontos alkalma a kendermosás, illetve a kendertiprás volt. Ilyenkor az asszonyoknak minden megengedett volt, ezek voltak azok az alkalmak, mikor mindenkit kicsúfolhattak, főleg a munkavégzés helyének közelébe tévedő férfiakat. A visszaemlékezések szerint ilyenkor is vagdalóztak.

"Mosatlan a kendered, most b.ák az egerek. Mer' nem tudtad megmosni, a faluba jársz pletykálni!"

Szabatosabban viselkedhettek a lányok a fonókban, mikor maguk között voltak, főleg a farsangi időszakban. Ilyenkor a fársángosok jártak a fonós házakba, énekszóra táncoltak és rikatoztak.

Megrendezett táncfilmezések

A táncfilmezéseken, bár ezek általunk és nem organikusan szervezett táncalkalmak voltak, mégis lehetőségünk nyílt a táncszók használatának megfigyelésére. Az ilyen alkalmakon nem hangzott el sok szöveg, mint ahogy a hagyományos nagytáncon sem, de az aktualizálás jól megfigyelhető volt. Egy alkalommal az egyik idős férfi, a résztvevők életkorára célozva a következő szöveget rikoltozta:

"Ez a tánc az öregeké, nem a fiataloké"48

2. rész


1 Helyi terminológiával: csujogatás, csuhajgatás, rikótozás, rikatozás, rikobálás. Fontos helyi megnevezés Belső - Mezőségen még a vagdalózás, ami tulajdonképpen táncszókkal történő vitatkozást jelent. A következőkben ezek közül a Visában leginkább használatos rikoltozás, illetve vagdalózás kifejezéseket használom majd.

2 Jelen írás alapjául szolgáló két tanulmány egyike már megjelent (Békési-Varga. 2006.), a másik megjelenés alatt áll.

3 Vö. Békési-Varga. 2006. 292-294.

4 Ez nem csak tudományos szempontból tűnik fontosnak, hiszen a köztudatban is, főleg táncházakban sokszor helytelenül használják a táncszókat. Itt nem csak a funkciók és a használati mód ismeretének a hiányairól, hanem a műfaji kategóriák helytelen alkalmazásáról is beszélek. (Némely honlapon a szocialista korszakra jellemző csasztuskák is megjelennek a táncszók között. Vö. http://folkradio.hu/alforum.php?forum=11&aktlap=10)

5 Vö. Andrásfalvy. 2004. 77-87.

6 Andrásfalvy. 1980. 129.

7 Ez utóbbiról bővebben lásd. Békési 2004.

8 A falu és a környék történetéről bővebben lsd. Varga 2003. 2. illetve Kiss 2006.

9 Az erdélyi Mezőség más falvaiban, valamint Kalotaszegen a következő kutatópontokról gyűjtöttem a témára vonatkozó adatokat: Boncnyíres, Búza, Cente, Csabaújfalu, Gyulatelke, Kötelend, Magyarpalatka, Magyarszovát, Marokháza, Mezőkeszű, Mezőszava, Mocs , Ormány, Szék, Vajdakamarás illetve Inaktelke, Körösfő, Magyarvalkó, Méra, Türe Ezen kívül rendelkezem adatokkal Mezőpanitról, Mezőmadarasról, Vajdaszentiványból és Gyimesközéplokról.

10 Visszaemlékezések szerint a románok számaránya korábban sem érte el az összlakosság 1/3-át.

11 Kallós Zoltán az 1940-es évek elején már járt Visában, de Szenik Ilona és Sárosi Bálint is gyűjtött a faluban az 50-es évek elején.

12 A fent említett tudományos, illetve táncházas jelenlét sokszor negatív hatását a falusi társadalmi kapcsolatrendszer változásaiból is lemérhetjük. Ez azonban egy már folyamatban lévő vizsgálat, és egyben egy következő tanulmány témája. Más szempontok szerint vizsgálta ugyanezt Molnár Péter. (Molnár 2006. 35-44.)

13 Pálfy Gyula egyik tanulmányában megemlíti, hogy egy 1975-ös lakodalomban a 60-70 év körüliek csak külön kérésre táncolták a lassú cigánytáncot. (Pálfy 1987. 233.) Ugyanezt a táncot Visában, a 2000-es évek elején még kérés nélkül táncolta a hasonlóan idős generáció a lakodalmakon.

14 A Magyar Népzene Tárában leírtak szerint a műfaj első említése 1859-ben történik. (Bartók-Kodály /szerk./ 1956. 343.)

15 Voigt. 1998. 317.

16 Küllős-Martin 1982. 185-186.

17 Katona 1989. 384. A Magyar Népzene Tárának a lakodalomról szóló egyik kötetében táncszókról és kurjantásokról olvashatunk (Bartók-Kodály 1956. 343-364; 416.) Csak a lakodalmi kurjantásokról ír Gönczi Ferenc (Gönczi 1900. 132.)

18 Katona 1989. 358.

19 Horváth 1980. 362; 392.

20 Kallós. 1972.

21 Pálfy 2004. 175-200.

22 Lassú legényes táncokról lsd. Martin 1997. 153-157.

23 Pesovár 1980. 237.

24 Küllős-Martin 1982. 186.

25 Kriza 1956. 237.

26 Konsza én. 471.

27 Borbély 1891. 19; Gönczi 1900. 132; Horváth 1980. 362; Kiss 1937. 166; Küllős-Martin. 1982. 185.

28 Pesovár 1990. 238.

29 Kaposi 1999. 35; Ratkó 1996. 118-120.

30 "A románok 7- és 8 szótagos táncszavai (strig atura, chiuituri) formailag s előadásban a magyarhoz hasonlók." (Küllős-Martin 1982. 185.)

31 Novák 2000. 75-77.

32 Kallós 1964. 245-249.

33 Pálfy 1987. 276-278.

34 Ma már kivételt képeznek a halálesettel kapcsolatos szokások, bár Kallós Zoltán elmondta, hogy az ötvenes évek elején látott Visában egy legénytemetést, ahol a fiatal halott lakodalmát megtartva zenével és rikoltozással kísérték ki a halottat a temetőbe. Ez úton szeretném megköszönni Kallós Zoltán 1999-es szóbeli közlését.

35 Ilyen például a lakodalom, amikor a fiatal pár, a rokonság és a vendégek ünnepi ruhában vannak, de a befogadó rítus egyik alakoskodó résztvevője a csuma, aki gyakran az obszecenitásig elmenő tréfákkal igyekszik a lakodalom helyszínétől távol tartani a lakodalmas menetet, vicces maskurában jelenik meg. (A csumát a mezőségi néphit betegségdémonként, illetve gyermekijesztőként ismeri. lsd. Keszeg 1999. 109.)

36 A lakodalmakkal kapcsolatban Kodály is megemlíti, hogy a dévajkodásnak, erotikus tréfáknak egyik legfontosabb alkalma ez, amikor is "a lakodalom dionysosi hangulata sok mindenre felszabadít, ami hétköznap tilos." (Bartók-Kodály /szerk./ 1955. IX.)

37 A szomszédos Szék községben az asszonyoknak, lányoknak is csak a lakodalom adott lehetőséget a rikobálásra, leginkább akkor, mikor a szekéren vitték a menyasszony hozományát.

38 Az idézett történetek bizalmas, és esetlegesen a visai lakosokat sértő tartalma miatt nem adom meg az adatközlők nevét, a történetekben szereplő egyes személyeket is X, Y, Z, D betűkkel jelzem.

39 Más mezőségi példák mellett távolabbról, például Zoboraljáról is ismerünk párhuzamokat. (Madar 1989. 85; 90; 91.)

40 A szakirodalomban nem találtam említést erről a műfajról.

41 A kicsitánc széki megfelelője az aprók tánca.

42 Vö. Novák 2000. 75-77.

43 Egy visai asszony elmesélte, hogy új ruhájában ment el egy táncra, mert tetszeni akart az udvarlójának. Mikor megjelentek, a többi lány így fogadta őket: "Ni! Itt van X a pávájával!"

44 A lányoknak viszont nem illett rikoltozni. Visában és a környékbeli román és magyar közösségekben, illetve távolabb eső mezőségi, kalotaszegi és székelyföldi magyar falvakban szerzett tapasztalataink szerint általános lehetett ez a szokás.

45 Nyáron a táncot tágas csűrökben tartották. Körben padokat helyeztek el a bámulók számára. A téli táncok helyszíne a táncos ház nagyobb szobája volt, ahol a hely szűkössége miatt maguk a táncosok is nehezen fértek el. Ide a bámulókat nem szívesen engedték be.

46 Írd: Ţi-neo bine Grigoraş / La's pe mine fute-leaş! / Şi te uit a la opinci! / Fute-aş patruzeci şi cinci / Uit ate la banabici! / Pic a pula, bine zici!

47 Vö. Martin 1995. 110.

48 A helytelenül alkalmazott szótagszám miatt a szöveg ritmikája sántít. Az eredeti, ritmikailag helyes szöveg a következő: "Ez a tánc a legényeké, nem a házas embereké!" Ez esetben a rikoltozó az aktualizálás miatt formát bontott, de az improvizálása rosszul sikerült. Emiatt a rigmus nagy derültséget keltett.

2. rész

Folkszemle, 2008. június hozzászólás | továbbküldés | nyomtatás