Folkrádió

A tündérek ajándéka (Kárpát-medencei dudamuzsika)

Még az ördög el nem viszi. Mármint, hogy addig kell a pokolban dudálgatnyi. Legalábbis annak, aki dudás akar lenni. Vagyis, hogy ezt állítja a közismert népi rigmus, és legyünk őszinték, ki lenne bátor több száz év tapasztalatával szembeszállni?

Mindenesetre, ahogy azt Szabó Zoltán - a lemez anyagának szerkesztője és szólistája - remek ismertetőjéből megtudhatjuk, a dudások az európai hiedelem szerint nem mindennapi képességekkel rendelkező, a természetfeletti lényekkel, a túlvilággal is kapcsolatot tartó különös szerzetek voltak. Ezen nincs is mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy már maga a dudajáték megtanulása is csak ördögi segedelemmel, tündéri és/vagy boszorkányos útmutatással volt lehetséges. Közismert jelenség volt a faluszélen, a keresztúton a földöntúliakkal cimboráló, azokat nem egyszer saját szolgálatába állító dudás.

Belzebub persze nem minden alkalomra öltötte fel legszebb lópatás, kénkőszagú, veres szőrű ünneplőjét, többnyire megelégedett jóval szerényebb megjelenési formákkal is. Így aztán gyakran parányi hangya, vagy éppenséggel szúrós darázs képében a dudaszárba, vagy szemtelenebb esetben a dudás szájába repülve adta át a skólában meg nem szerezhető tudást.

A lemezen hallható felvételek 1986 és 2004 között készültek, különböző időpontokban és különböző stúdiókban. A remix mégis egységes hangzóanyagot eredményez. A Vizin Együttes és a Vujicsics Együttes mellett Juhász Katalin, Sebestyén Márta és Szvorák Katalin énekhangja egészíti ki az órányi duda- és tamburaszót.

Sajnos, a bookletben nem esik szó arról, hogy milyen szerkesztői elv alapján válik négy nagyobb egységre a lemez anyaga. Pedig lehetne némi népművelő jellege is egy ilyen információnak. Annál is inkább, mert népzenei műveltségünk legjobb esetben is csak a zenei felsőoktatásban megkövetelt Kodály-Vargyas népzenegyűjtemény vokális példáinak ismeretéig terjed, míg a hangszeres népzene - sajnálatos módon - egyetlen, gyakorlatilag beazonosíthatatlan masszaként jelenik meg tudatunkban. Ami persze éppoly műveletlenség, mint Bachot összekeverni Richard Strauss-szal, de ettől még tény.

Ha egészen őszinte akarok lenni, jómagam első hallásra még azt sem vettem észre, hogy három, speciálisan Kárpát-medencei dudafajtát hallok, s még most, a többedik meghallgatás után sem vagyok egészen biztos benne, hogy első hallásra száz százalékos biztonsággal meg tudnék különböztetni egy szerb/horvát gajdát egy főleg a Dráva mentén elterjedt dude-től vagy a kontrasípos, oktáv- és bolhalyukas magyar dudától. De nem adom fel!

(-té.pé-)

A tündérek ajándéka
Kárpát-medencei dudamuzsika
Hungaroton Classic
HCD 18263

café momus - komolyzenei magazin, 2004. június 28.