Folkrádió

Pünkösd - A Szentlélek eljövetele

A pünkösd a kereszténység harmadik legfontosabb ünnepe. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének. A keresztény világ ebben az esztendőben június 4-én, vasárnap ünnepli a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325.) határozata óta.

Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, neve a görög pentekosztész ­ötvenedik­ szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, mikor is a húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepe volt a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis amikor Mózes megkapta Istentől - kőtáblákon - a törvényeket. Izráel népe a Pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte el. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izráel istenének.

A zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakult ki tehát ez a keresztény ünnepünk, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezetétől függetlenül. Pünkösdöt a keresztény világ a Krisztus utáni 2. századtól tartja számon. A keresztény egyházi ünnep története a következő:
Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk. (Csel 2:1-4)

Ekkor Péter apostol prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez az a történelmi pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

[B]Pünkösdi népszokások[/B]

Az egyházi ünnepek közül talán a Pünkösdhöz kapcsolódik a legtöbb népszokás. E szokásokban tetten érhető a tavasz fölött érzett öröm, a természet ébredése. Abbahagyja a lusta téli nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a fák és bokrok levelei, zsong és zsibong az élet. Jól tudták a régiek, hogy ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák beköszönte előtt kicsit pihenni és ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.

Magyarországon csakúgy, mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény, illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az úgynevezett Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás

A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig uralkodott, azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai e hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható.

A Pünkösdi királyné járás

A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királynéjárás is, amikor a falu legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés.

Pünkösdölés

Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nem csak lányok voltak a szereplői. Volt, ahol király és királyné párost jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A gyerekek, vagy fiatalok csapata végigjárta a falut, s énekelve, táncolva adományt gyűjtött. Jellegzetes pünkösdi énekek voltak: - Meghozta az isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királynéasszonykát.; vagy - Mi van ma, mi van ma piros pünkösd napja.; vagy - Pünkösdnek jeles napján?

Mátkálás

Komatál küldést jelentett. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának volt ez a megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.

Török basázás, borza király, rabjárás

Ezek a szokások Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek. Egy égetnivaló kisfiút felöltöztettek társai szalmával kitömött nadrágba, hogy úgy nézzen ki, mint egy török basa. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. Szintén erről a területről ismert szokás, amikor körbevisznek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányok után körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy Segéljék ezeket a szegény katonarabokat. Persze ők is ajándékokkal térnek haza.

A csíksomlyói búcsú

A székelyek nagy ünnepét, a csíksomlyói búcsút, hagyományosan pünkösdkor tartják. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. A búcsú története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál.

Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság több ezer hívő eljön ide a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.

Étkezési szokások

Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokás volt a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

Pünkösdi babonák, hiedelmek

Budaörs német népe pünkösd reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat.
Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert.
A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, vagy pünkösd szombatján este a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a tudatban, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás, igézés. Fürdés után pedig a füzek lombjai alatt fésülködtek meg.
Régi szoregi hiedelem szerint pünkösd éjszakáján a boszorkányok karikában szoktak táncolni. Ez a karika a boszorkányok tánchelye. Itt még a fű sem zöldell ki, meg van égve. Aki belelép, gyógyíthatatlanul megbetegszik. A bűbájosok pünkösd hajnalán harmatot húznak. Ez a boszorkányok vize.
A kiszomboriak az ünnepen kenyeret szoktak elégetni. Hamuját a gabonaföldre szórták, hogy az aratás gazdag legyen.
Pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek.
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.
A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek.
Májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót, tartja a hiedelem

Gombás Sándorné


Forrás: Magyar Néprajz VII. kötet. Akadémiai Kiadó. Bp. 1990.
Penavin Olga: Népi kalendárium. Forum Könyvkiadó. Újvidék. 1988
Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban. Bp. 1998.
Mitták Ferenc: Történelmi pillanatok. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

Helloinfo, 2006. június 4.