Folkrádió

Berecz András új Sinka-lemezei

A magyar könyv ünnepének egyik frissen bemutatott kötete Berecz András Sinka-ének című dupla CD-hez tartozó könyve. A mesemondó rendhagyó módon Sinka István szülőföldjének népi dallamait tapasztotta a költő verseihez. A sokszemélyes művészi koprodukció méltó tisztelgés egy méltatlanul háttérbe szorított emberi, alkotói sors előtt.

Cirkalmas mondatfűzéseivel Berecz András ismét észrevétlenül lopta be magát – s magával együtt ezúttal Sinka István emlékét is – a magyar könyv ünnepének rendezvényeit látogatók gondolatai közé. A mesemondó tőle szokatlan dologra vállalkozott: legújabb dupla CD-jén verseket énekel, a versmegzenésítés általánosan elfogadott fogalmától azonban még most is távol marad. A „pásztorénekes” Sinka István népdal formájú költeményeihez illesztett dallamokat Berecz azokról a tájakról szedte össze, amerre a költő született és legeltetett. A zenét kiegészítő, Gyulai Líviusz által illusztrált kötetben Berecz András a dalok, versek szövegei mellett helyet szorít saját gondolatainak is.

A mesemondó olyan lemezeket akart készíteni, amelyeket hallgatva az ember az énekelt Sinka-verset nem tudja megkülönböztetni a népdaltól – s ez sikerült is neki. A dalok és a mondókák úgy követik egymást, tájról tájra vándorolva, mint ahogy a pásztor váltogathatta a kedvét, s vele együtt a nótáit is, legelőről legelőre térve. A muzsikát hallgatva lapozgatunk a könyvben, és lassan megnyílik előttünk Sinka világa. Az ötvenes évektől méltatlanul mellőzött költő a társadalom legmélyebb bugyraiból jött, de a csizmaszárra vésett első költemények végül egy súlyos életmű biztos alapjainak bizonyultak.

Berecz Andrást e versek dallama és a táj dallamainak verselése mellett Sinka emberi sorsa is megfogta: 2004. december 6-ra virradó küzdelmes éjszakáján az ő soraiba kapaszkodott. Két évig birkózott ennek a „térben és sorsban magára hagyott embernek” az életművével, s mire a munkából felemelte a fejét, a könyv és a lemezek az 1956-os forradalom előtti főhajtássá értek össze.

A Bihar, Békés és a Nagykunság tájain összegyűjtött dallamokat Berecz mellett nagyszerű zenészcsapat és egy sereg gyerek énekelte, játszotta fel a hanghordozókra. Az általuk közvetített dallamokat néhány helyen a pásztorénekes eredeti hangfelvétele, sőt nótája szakítja meg, s a sort a 82 éves, „Sinka nyomán járó, kérges tenyerű, nagyszalontai író-költő”, Gábor Feri bácsi hangja teszi teljessé.
Berecz András és zenésztársai a sinkai szabadságvágy énekeit szívből jövő muzsikával szedték csokorba az utókornak, s ezzel sikerült beteljesíteniük a pásztor-költő óhajtását: „magad dúdold / a magad dallamát, / ne megvásárolt szomorú hegedűsök.”

Sashegyi Zsófia

Magyar Nemzet, 2006. szeptember 4.