Folkrádió

ifj. Csoóri Sándor Kossuth-díjas

Megtiszteltetésnek tart­ja a Kossuth-díjat ifj. Csoóri Sándor nép­ze­nész, a ha­zai hang­sze­res nép­ze­nei moz­ga­lom egyik el­in­dí­tó­ja, aki ugyan­ak­kor a kül­vi­lág ré­sze­ként te­kint az el­is­me­ré­se, és mint hang­sú­lyoz­ta, bel­ső vi­lá­ga épí­té­sét kü­lön­vá­laszt­ja a kül­ső vi­lág­tól.

A Muzsikás Együttes és a Magyar Dudazenekar ala­pí­tó tag­ja el­kö­te­le­zett és nagy­ha­tá­sú elő­adó­mű­vé­szi te­vé­keny­sé­ge, a ma­gyar nép­ze­ne meg­új­ho­dá­sá­ban, il­let­ve a né­pi hang­sze­res mu­zsi­ka, kü­lö­nö­sen a ma­gyar du­da kül­föl­di és ha­zai meg­is­mer­te­té­sé­ben be­töl­tött meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe, va­la­mint a nép­ze­nei ok­ta­tás és a fi­a­tal nép­ze­né­szek kép­zé­se te­rén fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű mun­ká­ja el­is­me­ré­se­ként ve­het­te át ked­den a Parlamentben a ki­tün­te­tést.

Ifj. Csoóri Sándor 1999-ben már majd­nem meg­kap­ta a Kossuth-díjat; ak­kor a Muzsikás együt­test is­mer­ték el, és a csa­pat­ból két év­vel ko­ráb­ban - 23 év után - tá­vo­zott ala­pí­tó tag ki­ma­radt a dí­ja­zot­tak kö­zül. Nem érin­tett annyi­ra fáj­dal­ma­san a do­log, in­kább az fájt, hogy a töb­bi­ek mi­ért nem tud­tak ki­áll­ni mel­let­tem - idéz­te fel a nép­ze­nész.

A he­ge­dűn, du­dán, brá­csán, gi­tá­ron és te­ke­rő­lan­ton is ját­szó mu­zsi­kus, a tánc­ház­moz­ga­lom ki­emel­ke­dő sze­mé­lyi­sé­ge 1973-tól 1996-ig ját­szott a ha­zai nép- és vi­lág­ze­nei szín­tér meg­ha­tá­ro­zó ze­ne­ka­rá­val, a Muzsikással. A leg­fon­to­sabb ab­ból az idő­szak­ból szá­mom­ra ta­lán az, hogy el­kez­dő­dött a ha­zai vi­lág­ze­ne ki­bon­ta­ko­zá­sa. Az 1982-ben meg­je­lent Nem úgy van most, mint volt ré­gen cí­mű le­me­zünk iga­zán újí­tó volt, sze­re­pelt raj­ta száj­har­mo­ni­ka, du­da, blues-ih­le­té­sű da­lok, ki­csit a Rolling Stones ha­tá­sa érez­he­tő raj­ta - mond­ta ifj. Csoóri Sándor.

1997-ben meg­ala­pí­tot­ta az Ifjú Muzsikást, amely más utat vett, 2008-tól kü­lö­nö­sen: egy­faj­ta új­ra­ér­tel­me­zés­ben kezd­ték ját­sza­ni a ma­gyar nép­ze­nét.

A Muzsikás után foly­tat­tam a fel­dol­go­zá­sos és au­ten­ti­kus mu­zsi­ka öt­vö­zé­sét, de tíz évig csak egy ze­ne­kart hall­gat­tam, hogy meg­pró­bál­jam meg­fej­te­ni Ádám István Icsán, a le­gen­dás szé­ki prí­más já­té­kát. Sikerült be­bi­zo­nyí­ta­nom, hogy a ma­gyar nép­ze­né­nek spe­ci­á­lis négy­ne­gye­des rit­mu­sa van, ami pá­rat­lan egy­sé­gek­ből áll össze - szö­gez­te le a ze­nész.

Az ál­ta­la ta­nul­má­nyo­zott ze­ne ar­ra is rá­döb­ben­tet­te, hogy nem­csak a hang­szert, ha­nem az em­ber jobb és bal agy­fél­te­ké­jét is be kell han­gol­ni. Ez egy­faj­ta ze­nei jó­ga: nem­csak dal­la­mo­kat ját­szunk tu­dat­la­nul, ha­nem, ahogy én hí­vom, va­rázs­je­les vo­nó­zást hasz­ná­lunk. A he­ge­dűt nem húz­zuk, ha­nem kö­rök­kel, nyol­ca­sok­kal, hul­lá­mok­kal zen­get­jük be.

Mint mond­ta, nem fog­lal­koz­tat­ja, hogy míg a Muzsikással a vi­lág nagy kon­cert­ter­me­i­ben ját­szott, az el­múlt két év­ti­zed­ben ki­ke­rült a ref­lek­tor­fény­ből. Úgy pró­bá­lok él­ni és vi­sel­ked­ni, hogy jó gon­do­la­ta­im le­gye­nek. Elfogadom a vi­lág dol­ga­it, nem ha­rag­szom sen­ki­re, mert meg­ta­nul­tam, hogy min­den­ki ret­te­ne­te­sen küzd sa­ját ma­gá­val.

Kitért ar­ra, hogy na­gyon büsz­ke fia, a kont­rás Csoóri Sándor Sündi si­ke­re­i­re, ame­lye­ket a nem­zet­kö­zi vi­lág­ze­nei szín­té­ren sok­ra tar­tott Buda Folk Banddel el­ért. Ebben a ze­ne­kar­ban éne­kel Márczi Anna Tücsi, aki ifj. Csoóri Sándor pár­ja. Ők hár­man együtt az Ifjú Muzsikás ala­pí­tó tag­jai vol­tak. Sündi foly­tat­ja, amit én csi­ná­lok, és má­sik fi­am­mal, Bendegúzzal együtt ze­né­lünk az Ádám István Emlékzenekarban.

Ifj. Csoóri Sándor nem­rég töl­töt­te be 60. élet­évét, eb­ből az al­ka­lom­ból már­ci­us 18-án ün­ne­pi nagy­kon­cer­tet ren­dez­nek a Fonó Budai Zeneházban. A ré­gi Pátria-felvételeken sze­rep­lő 77 dal­lam alá do­bo­kat szer­kesz­tet­tem an­nak az el­mé­le­tem­nek a je­gyé­ben, hogy a ma­gyar ze­ne he­tes lük­te­té­sű. Ebből tar­tunk be­mu­ta­tót a kon­cer­ten - mond­ta az MTI-nek.

MTI, 2016. március 15.