Folkrádió

Néptáncünnepre készül Keresztúr

A székelykeresztúri lakosság egy kis szelete tudja csak, mekkora ünnepre készülődik a város méltán híres Pipacsok Néptáncegyüttese 2017. április 10-én. Tavaszköszöntő előadásra várják az érdeklődőket a kultúrházban, ahol a helybéliek mellett messziről jött vendégek lépnek színpadra.

A hétfőn 18:30-kor kezdődő műsoron a Pipacsok Néptáncegyüttes; a 2016-os Fölszállott a páva tehetségkutató legjobbja: a Cickom énekegyüttes lép fel; a Lelkes és a Szászcsávási zenekar húzza el a nótánkat. A legmesszebbről érkező vendégek a montevideói Tündérkert és a Buenos Aires-i Regős néptáncegyüttes tagjai.

Hogyan is kerülnek vidékünkre? Erre László Csaba, koreográfus, a Pipacsok Néptáncügyüttes vezetője, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének újdonsült birtokosa és barátja: Kovács Norbert „Cimbi”, a Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranysarkantyús táncos adja meg a választ. A dél-amerikai országokból érkező, magyar gyökerekkel rendelkező fiatalok a Határtalanul! Program támogatásával látogatnak Európába. Az itt eltöltött 2 hét alatt bejárják Magyarország, Erdély, Felvidék tájait az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület és Magyarország Külügyminisztériumának segítségével. A körút során a 60 uruguayi és argentín fiatal így jut el Keresztúrra is.

Színes a választék a Tavaszköszöntő előadáson, ahol (és az esti rugonfalvi táncházban) a talpalávalóról a Szászcsávási zenekar tagjai gondoskodnak. Nemcsak a műsor kedvéért hívták meg az együttest, hanem mert vidékünk kiválósága, László Barna utolsó éves, rendező szakos mesteris filmet forgat az egyik legmeghatározóbb tagjáról: Csángálóról.

Szászcsávás a Maros megyei Mikefalvához tartozó, alig 950 fős kistelepülés, mégis világszerte ismert muzsikusai vannak. Japántól Amerikáig bejárták a világot, hogy magyar, cigány, román és szász népzenét, kultúrát közvetítsenek az arra fogékonyak felé. Olyannyira sikerült, hogy mostanra nincs olyan táncos közösség, ahol ne ropták volna a zenéjükre, vagy ne lenne egy-két emlékük arról, hogyan táncolnak a művész urak, mikor erőst jó a kedvük.

A csávásiak szinte az anyatejjel szívták magukba a dallamokat, felmenőik is több generáción át zenészek voltak. Jelenlegi felállásuk szerint együtt muzsikál: Jámbor István Dumnezeu; Csányi Sándor Cilika (prímások); Mezei Ferenc Csángáló és lánya: Mezei Tincuta (brácsások); Mezei Pál (nagybőgős).

Nagy zenészekről van szó, a környék kiváló muzsikusai a csávásiak, de ehhez az alázatos munkához, tudáshoz kellettek a táncosok, énekesek is. Mindnek megvolt a maga nótája, amelyeket húzattak, kértek a mulatságokban, így elég sok fennmaradt a magyar, román, cigány és szász dallamok közül.

László Barnával ültünk le beszélgetni, aki nem ismeretlen a közönség előtt, filmes alkotásait már bemutatta a keresztúriaknak is, bennük gyakran megjelennek a székely vidék jellegzetes tájai, figurái. Most viszont nem vetít, hanem forogni fog a gép, 3 operatőr rögzíti a hétfői műsort, hogy egy komplexebb film része legyen.

Mire is készül Barna?! Egy egész estét betöltő dokumentumfilmen dolgozik, amely a Szászcsávási banda oszlopos tagjáról, Csángálóról szól, s várhatóan 2018-ban mutatják be. Az „Isten keze – Hands of God” munkacím többmindenre utalhat. Egyrészt mindannyiunk sorsa Isten kezében van - de ez még nem elég! Tennünk kell érte, hogy ott is maradjunk, vagy egyáltalán eljussunk odáig. Ha Csángálóra gondolunk, akkor ebben a kontextusban nézhetjük azt az isteni tudományt és adományt, ami az ő kezében van: hihetetlen vonózási technikát fejlesztett ki magának. Ráadásul nem fél ezt megosztani másokkal, sőt! Felismerte, hogy az átörökítés, a fiatalok tanítása, tudásának átadása milyen fontos az utókornak.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem utolsó éves filmrendező szakos mesteris hallgatója több ösztöndíjjal is büszkélkedhet: 6-6 hónapot töltött a Metropolitan Egyetemen, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ekkor ismerkedett meg író- és alkotótársával, Palóczi Zitával, aki forgatókönyv-írást tanul, és egy kisregényen alapuló nagyjátékfilmen dolgoznak éppen együtt.

Nagy hatással van továbbá Barnára a Csángálóról készülő film kreatív producere és forgatókönyvíró társa: Sós Ágnes, sokszorosan díjazott dokumentumfilm-készítő, a Szerelempatak rendezője.

A Szászcsávási zenekar 24 év óta zenél és tanít a felsősófalvi Székelyföldi Néptánctáborban, amit rendre a László család szervez. Ők is benne élnek és a történetben, sorsuk sokszor találkozik, egybeforr, és máris megvan a kötődés. A jelenleg készülő műben sok ismerős táncol, feltűnik, többek közt Barna szülei: László Csaba és Lujza is, testvére Csongor a háttérmunkákért felel, Kővári Szabolcs vágó, adminisztrációban segít és pályázatokat ír Mangold Anikó.

Így vall Barna a munkájáról: 40 nap forgatási anyag van eddig, de természetesen lesz pár álmatlan hónapunk. Vannak még hiányosságai a filmnek. Az az izgalmas, hogy számtalan akadály gördül elénk a készítés folyamata közben, de alkalmazkodni kell ezekhez, így juthatunk csak különleges, érdekfeszítő jelenetekhez.

Emlékszem, 2014-ben a felsősófalvi néptánctáborban vettem észre, hogy gyengül Csángáló brácsózása. Ott visszahúzódott, de a zenekar még nem tudta, hogy mi baj van. Dumnezeu felháborodott, nem értette, hogy Csángáló, aki soha nem esett ADDIG ki a ritmusból, akkor miért esett ki. Ezért a táncrend felénél Dumnezeu mérgében behúzta a zenélést és idegesen elvonult. Dráma volt a színpadon, ez volt Csángáló drámája… itt mutatta a Parkinson-kór az első jeleit, és ebben a pillanatban jött az én elhatározásom is, hogy filmet készítek róla.

Dumnezeu és Csángáló óriási vezetők. Most itt lesznek mindketten Keresztúron. Gyerekkorom óta ismerem őket, zenélni is tanítottak. Koszorus Kálmán, a múlt héten eltávozott fiatal zenész is „Csángáló akart lenni” – ki is költözött hozzá kis ideig, hogy autentikus környezetben tanuljon tőle.

Ez a film nem a zenéről akar elsősorban szólni, hanem egy életutat jár körbe. Csángálónak eléggé eseménydús volt az elmúlt 2-3 éve, Parkinson-kórjának „köszönhetően” kiesett a bandából, most a keresztúri invitálás miatt fog játszani. A munkám azt a témát járja körbe, hogy igenis VAN lehetőség a helyzetén javítani. Dr. Balás István a PTE ÁOK - Idegsebészeti Klinika egyetemi docense vállalná az agyműtétet, de Csángáló archaikus életmódja nehezen tudja befogadni a modern tudomány eszközeit. Az ő személyes drámája mögött a háttérben ott van a mi erdélyi kultúránk, és az a hihetetlen népzenei kincs, aminek a csávásiak birtokában vannak. Hogy ne menjen veszendőbe, bele kell kapaszkodni az utánpótlásba. Ezt is láthatjuk majd a készülő filmben: Csángáló 13 éves unokája, Bálintka is feltűnik a színen.

Ahogy hangsúlyoztam, nem az a cél, hogy a film néptáncosokhoz, zenészekhez szóljon, mert hozzájuk úgyis eljut, mert ebben élnek. Inkább azokat szeretném megszólítani, akiknek semmi köze ehhez az életformához... Magunkról is tudjuk, hogyha valaki a környezetünkben bajba kerül, iránta empátiát csak akkor érzünk, ha azonosulni tudunk vele (a filmben Csángálóval). Érezzük, hogy segíteni kell rajta. Beindul a mechanizmus, és szurkolunk érte, hogy jobb legyen, s mindeközben észre sem vesszük, hogy ezalatt egy kultúrát ismerünk/ismertetünk meg, jelen esetben a mi népi kultúránkat az ő személyes sorsán keresztül. Addig nem állok le, amíg komoly alkotás nem lesz belőle. Érzem, hogy az lesz. Ezért is vagyok izgalomban! – állítja a fiatal tehetség.

Barna nem nagyon mesélt az eddigi leforgatott jelenetekről, mert azt szeretné, hogy a kész mű meglepetésként hasson. Annyit azonban leszűrhetünk, hogy munkája stílusát és dinamikáját tekintve játékfilm-szerű lesz, holott a besorolása szerint sorskövető dokumentumfilm.

Egyesek szerint az utolsó órában vagyunk. Barna is ezt próbálja bemutatni, hogy Csángáló elég kilátástalan helyzetbe került, nagy a tét. S ha az ő sorsát követjük, ott van minden: Erdély, az összetett kultúra és mi.



Bándi-Keszey Judit

2017. április 6.