Folkrádió

Virágvasárnapi ének

Virág szombatja estéjén*
Mária fiát kérdezvén,
Hogy nagy héten mi lesz dolga?
Néki Szent Fia megmondja.

Virágvasárnap mit teszel?
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor, Anyám, király leszek,
Jeruzsálembe bemegyek.

Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor, Anyám, beteg leszek,
A templomba nem mehetek.

Hát nagykedden mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor, Anyám, vándor leszek,
Uccáról uccára megyek.

Hát nagyszerdán mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor Olajfák hegyére,
Megyek Gecemáni-kertbe.

Hát a nagy zöldcsütörtökön,
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor, Anyám, hamis Judás,
Harminc ezüstpénzér elád.

Nagypénteken mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor, Anyám, egy keresztre
Föl leszek én majd szögezve.

Majd a kereszt alatt állasz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Szűz öledbe le nem vehetsz.

Nagyszombaton mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor, Anyám, föltámadok,
Dicsőségben uralkodok.

Nagyvasárnap mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor, Anyám, mennyországba
Leszek örök boldogságba.

Húsvét után negyven napra,
Felme(gye)k Atyám országába,
Elküldöm a vígasztalót,
A fehér színű galambot.

Hugyag (Nógrád m.), 1974. márc. 14.
Farkas Jánosné Pénzes Margit, 1904.

...virágvasárnapján este elmentünk a kereszthez, és akkor ottan mondjuk, van itten az utcán, mellette, a főút mellett, és ott énekeljük eztet... Hát úgy este 6-7 körül. A rózsafüzért szoktuk, a fájdalmas rózsafüzért végeztük előtte, oszt utána mindig ezt szoktuk énekelni... Mindig, mindig tartjuk eztet...

Dallamlejegyzés: Károly S. László

________________________

* Ez az ének a ponyvai terjesztés révén meglehetősen ismert párbeszédes szerkezetű, tagolt prózaritmusú imádságnak, az Aranymiatyánknak tudomásunk szerint a szakirodalomban még nem rögzített strofikus, tehát kötött ritmusú változata. Az ismétlődő formulákra épített szövegben Krisztus a nagyhét eseményeit vetíti Mária elé napi bontásban. Eredete a középkorra nyúlik vissza, apokrif hagyományok sugallatára, a Jézus és Mária között lejátszódottnak vélt búcsújelenetre. Tudunk XV. sz.-i német előfordulásáról, nálunk a Weszprémi-kódex emlékeztet rá (lásd a 220. sz. ima 1. jegyzetpontját). Gyűjtésünkben német, szlovák, délszláv változatok mutatják nemzetközi múltját. Ezt az imaéneket azért hozzuk e fejezetben, hogy - miként jeleztük - ezzel is érzékeltessük a funkcióváltás folyamatát, rögzítve az énekből imává válás menetének adott fázisát. Részletesen lásd Bálint Sándornál (i. mű, 203-205. o.), ő közli az általánosan ismert prózaritmusú szöveget.

Már a kézirat leadása után került a kezembe Borbély Jánosné Pesti Julianna, 1895. Zomba (Tolna m.) ponyvafüzete (Énekek a fájdalmas Jézushoz. Összeírta Miklós István Antal. Szeged é. n.), amely énekünk elterjedtségét, és több-kevesebb variálódását mutatja már csak az indításánál is:

Jézus getzemáni kertben,
Fönt az olajfák hegyében,
Térdén állva imádkozik,
Piros vért izzadozik...

majd a 4 záró szakasz:

Nagyszombaton mit fogsz tenni,
Szent fiam mit fogsz művelni?
Akkor anyám koporsóba
Beszállok gyászos síromba.

Husvét napján mit fogsz tenni,
Szent fiam, mit fogsz művelni?
Akkor anyám föltámadok,
Dicsőségben uralkodok.

Husvét után negyven napra,
Piros pünkösd hajnalára,
Elküldöm a vigasztalót,
A fehér szinü galambot

Pünkösd után nyolcvan napra,
Nagy-boldogasszony napjára,
Fölviszlek a mennyországba,
A mennyei boldogságba.


Magyar Elektronikus Könyvtár, 2017. április 14.