Folkrádió

A népművészet ifjú mestere lett két békéscsabai néptáncos

A Népművészet Ifjú Mestere díjat érdemelt ki kiemelkedő népművészeti, előadóművészi teljesítménye elismeréseként Farkas Ágnes és Móricz Bence. A két békéscsabai néptáncos az elismerésről, a néptáncról és arról mesélt lapunknak, hogy a nagy fokú összpontosítás miatt szinte csak emlékképeik vannak arról, hogy mi is történt a produkció közben a színpadon.

Egy rendkívül nagy kitüntetésről van szó, azonban nem lehet pontosan megfogalmazni, hogy a cím elnyerése igazából mit is jelent. Talán egy munkafolyamatnak a végét – mondta Ágnes és Bence. Hozzátették: az elismerés az évek alatt befektetett, szívvel-lélekkel végzett munka után visszajelzés, hogy megfelelő, jó úton haladnak, hogy „jól van gyerekek, csak így tovább”.

A Népművészet Ifjú Mestere címet két szakaszból álló megmérettetés után kapták meg. Ennek első részében elméleti feladattal találkoztak – egy kiválasztott táncanyagról írtak saját témakörben –, majd azt követően, hogy ezen megfeleltek, a gyakorlatban is bemutatták tudásukat. A keményfoki volt a kiválasztott táncanyag, emellett mezőföldit roptak a bírálóbizottság előtt.
Mindketten a békéscsabai Tabán Néptáncegyüttesben kezdték a néptáncot még általános iskolásként, a közös munka nagyjából nyolc éve, 2009-ben indult. A legemlékezetesebb közös fellépés egy békéscsabai táncfesztiválhoz köthető, hiszen ott érdemelte ki Ágnes az Aranygyöngyöt, Bence pedig az Aranysarkantyút – érdekesség, hogy akkor is keményfokit mutattak be.
Ágnes mosolyogva mondta, hogy állítólag a sok szoknya fogta meg a néptáncban. Bence hozzáfűzte, hogy őt inkább a jó társaság vonzotta, a foglalkozásokon rendre jól érezte magát. Mindketten a Bartók Béla középiskolában folytatták a tanulmányaikat. Bence már megszerezte a néptáncpedagógusi képzettséget, végzettséget, ­Ágnes jelenleg ezen az úton halad. Kiemelték, hogy a néptánc teljesen az életük részévé vált: életérzéssé és életcéllá.
– A gyerekek rengetegféle szakkör közül választhatnak, a néptánccal ekkora választék mellett nem könnyű labdába rúgni – magyarázták. Főleg a kicsiket kell megfogni, mert ők elfogultság nélkül jelzik, hogy nekik mi tetszik és mi nem. Ugyanakkor a szülőnek szintén van felelőssége: valóban elhiszi-e a gyermeknek, hogy a következő alkalommal tényleg nincs kedve menni a foglalkozásra. Kiemelték: soha nem volt olyan pillanat az évek alatt, amikor befejezték volna a néptáncolást.
– Nehéz megértetni, hogy a néptánc ugyancsak egyfajta sporttevékenység, sőt, ennél is többet kaphatnak vele a gyermekek – emelték ki. Egy-egy foglalkozáson a kicsik ugyanúgy leizzadnak, mint másfajta edzéseken, emellett nemcsak saját magukra kell figyelniük, hanem másokra is, továbbá folyamatosan járnia, kattognia kell az agytekervényeknek.
– Az a legjobb, ha nem kényszerből, hanem belső késztetésből fakad a mosoly – mesélte Ágnes, kifejtve, akkor lehet hiba, baki a műsor során, ha a fiú nem azt teszi, lépi, amire a lány számít – ezt követően is a fiúnak kell jeleznie, hogy miként fog javítani, mit fog csinálni. Bence hozzátette: egy-egy fellépés, legyen szó akár két-három­ percről, akár egy óráról, hatalmas agyi munkát igényel. Szinte csak emlékfoszlányai vannak arról, mi történt a produkció alatt, amely során minden erőt ki kell adni, mindet ki kell tenni a nézőtérre.
Legyen jó a partner
Farkas Ágnes és Móricz Bence­ – további néptáncosok mellett – a közelmúltban a budai várban vehette át az elismerést Balog Zoltántól, az emberi­ erőforrások miniszterétől. Elmondták, a következő nagy cél az, hogy megszerezzék az örökös aranygyöngyös és aranysarkantyús címet, ez is motivációt ad a folytatáshoz. A békéscsabai Tabán együttes néptáncosai hozzátették, hogy kifejezetten kedvenc táncuk nincs – a keményfoki sem vált azzá a sikerek ellenére –, mindössze az a lényeg, hogy a partner jó legyen.

Békés megyei hírportál, 2017. október 7.