Folkrádió

Ne a múlttól, az odacsapott talptól porozzon!

Debrecen – Megerősödtek a szárnyaik, de nem akarnak elszállni a tehetségkutató megyénkbeli elismertjei.

Két csapatra is büszke lehet megyénk a Fölszállott a páva tehetségkutató műsorban való szereplése okán: a pénteki döntőben a debreceni Pendely Énekegyüttes nyert az énekes szólisták és énekegyüttesek kategóriájában, míg az egyetlen idáig jutó hazai néptáncos csoport a Debreceni Hajdú Táncegyüttes különdíjat érdemelt ki.

Nem kalitkába zárható, polcra tett műtárgy a hagyomány, amit leporolhatunk, s nézegethetünk néha, hogy milyen szép volt – csaknem szó szerint ugyanezt fogalmazta meg az elismertek egy-egy képviselője kérdésemre. Baló Anna énekes így folytatta:

„A népzenére, nem mint valami régire, hanem folyamatában létezőre gondolok, amit meg kell élni, nem csak betanulni, hanem sajátunkként befogadni, kezelni.”

Míg a hajdús Csendom Erika azt hangsúlyozta, hogy a néptáncot a régi, tiszta forrás ismeretében, ahhoz hűen, alázattal állva meg kell próbálni újra és újra felhasználni; a kornak megfelelően tovább éltetni a szokásokat.

„A mi feladatunk, hogy az órákra bejövő hatéves csillogó szemmel jöjjön újra.”

A kamerának nincs második sor

A táncegyüttes egyik tagja, Majer Tamás már indult egy korábbi versenyen, a mostani nevezés motivációja az volt, hogy a csapatnak jót tehet az efféle kihívás, még inkább összehozhatja a résztvevőket és technikai fejlődésre is számot tarthatnak. A Hajdút vezető Tiszai Zsuzsa, Lovas Bálint, illetve asszisztenseik, az említett Tamás és Erika az első próbákon kiválasztották a tizenöt legalkalmasabbnak ígérkező párt és megkezdődött a koncentrált három hónapos munka.

„Másfajta odafigyelést igényel ez a versengés, mint az eddig tapasztaltak. A tévében nincsenek titkok, első vagy második sor, mindenki látszik. Nem tereket, hanem arcokat, helyzeteket vettek a kamerák, ami a korábbiaknál is precízebb munkát követelt tőlünk. Most négy és fél percünk volt rá, hogy megmutassuk a legjobb tudásunk. A nyilatkozatainkért is felelősséggel tartoztunk, mert tudtuk, hogy egyszer veszik fel és a minket addig nem ismerőknek ezek alapján lesz képe rólunk, a tevékenységünkről.” – idézte fel Erika. Mint mondta, a legnehezebb pillanatok a zsűri elé állás percei voltak, mert nem szoríthatta a többiek kezét, ketten hallgatták a kritikát, dicséretet. A legemelkedettebb pedig a középdöntő előtti, amikor észlelték, hogy mennyien támogatják őket közönségszavazat lehetőségének megosztásával.
„Azt éreztük, egy megyéért megyünk fel a színpadra azzal, amiben hiszünk. A döntőben ugyancsak ez történt, és ez adta a legtöbbet. A verseny lehetőség volt arra, hogy olyanok is megismerjék a munkásságunkat, akik életének nem része a néptánc” – emelte ki. A csapat idei terve az együttes fennállása 65. évfordulójának méltó ünneplése és az országos minősítő fesztiválon való jó szereplés.

Nem a ruha teszi, de…

A Pendely Énekegyüttes hat éve alakult, a tagok mindegyike a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola – AMI tanárainak, Sáriné Szebenyi Juditnak vagy Tóth Lillának voltak tanítványai. A pedagógusok egy gödöllői megmérettetés, az Országos Népzenei Verseny miatt hozták össze a csapatot, s az akkori sikeren felbuzdulva, – néhány tagcserét követően – együtt maradt az életben különböző utakon járó, hét fő. A mesterek ötlete volt a „Pávába” való nevezés. Baló Annát és társait pedig motiválta, hogy napjainkban ez a legelismertebb népművészeti verseny Magyarországon, illetve szerették volna minél több embernek megmutatni az eredeti, tiszta forrásból származó népzenét és tehetségüket.

Anna felidézte az elmúlt időszak nehézségeit és számos jó élményt. „Elsősorban az egyre sűrűsödő próbaidőpontok egyeztetése okozott gondot, különösen a karácsony közeledtével. Aztán a ruhák… A műsor nem biztosít ruhát, de van egy tanácsadó-szakértő, aki elbírálja, hogy megfelelő-e, amit felvenni szándékozunk. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik ebben segítettek. Az első adásra Laczkó-Albert Elemér gyergyóremetei polgármester hozta el saját falujából a gyűjtött viseleteket, a másodikra néptáncegyüttestől kaptunk kölcsön, a harmadikra pedig nem tudtunk megfelelőt kérni. A szoknyákat és a kötényeket egyik tagunk varró édesanyja készítette el, a felsőinket Furik Rita a Páva-stáb tagja, alig egy hét alatt. Amikor a dühöngőben megtudtuk, hogy több pontunk van, mint a versenytársunknak, az volt az első gondolatunk: a megnyert pénzből meg tudjuk venni a rajtunk lévő viseleteket! Egyébként a sok közül ez volt az egyik legjobb pillanat. A zsűri első értékelésétől kezdve, olyan volt, mintha távolról figyelném az eseményeket; nehéz felfogni, mi mindennel jár együtt ez a győzelem. Élveztük az együtt töltött budapesti három napokat is, talán ez volt a műsor legnagyobb ajándéka.”

Dalgyűjtésre szánják

A lányok az elismerésen túl kétmillió forinttal gazdagodtak, amelyek nagyobb részét utazásra szeretnék fordítani. „Eddig is voltunk dalgyűjtőutakon, de mindannyiszor olyan helyen, ahol ismerősök jó szándékából szállhattunk meg, és étkezhettünk. Ezután a Kárpát-medence távolabbi pontjait is megcélozhatjuk. A győzelemre nem egy szép kiteljesedett végként érdemes tekintenünk, hanem egy új kezdetként. Most indul el a folyamat, amellyel tudatosulhat bennünk, hogy elkezdtünk átlépni a zeneiskolai tanulók pozíciójából az előadókéba, ezt nehéz még befogadni. Sokan hívtak minket fellépni, egy fél évre be vagyunk táblázva. A legfontosabb, amit ebben az évben teszünk, hogy hozzászokunk ehhez, jól kezeljük. Nem hagyjuk, hogy a fejünkbe szálljon a dicsőség. Azon dolgozunk, hogy minőségi előadásokkal készüljünk és bebizonyítsuk, nem véletlenül kaptunk ezt a díjat.”

Megyesi-Horváth Borbála

Hajdú Online, 2018. január 4.