Folkrádió

Egyedülálló néptáncoktatási rendszert hoztak létre Pápán és környékén

Müller Anita neve és a néptánc szó kis túlzással szinonimának számít Pápán és környékén.
Az elismert néptáncoktató változatos, gazdag, sorsszerű fordulatokkal tarkított életpályája még akár filmen is jól mutatna, mint ahogyan egy élvezetes előadáshoz szintén kiváló alapanyag.

Utóbbira volt példa a Mező-laki téli esték című eladás-sorozat legutóbbi alkalma a Pápától néhány kilométerre fekvő község művelődési házában, ahol a helyi származású néptáncművész mesélt életéről, hivatásáról, no meg persze szülőfalujával kapcsola-tos emlékeiről, élményeiről. Mint mondta, tinédzserkoráig élt Mezőlakon, és csodálatos gyermekéveket köszönhet a településnek. Rengeteg elfoglaltság, program, kirándulás színesítette az akkori mindennapokat, itt sosem tapasztalták meg az unatkozás fogalmát. Müller Anita középiskolásként, 1985 körül került el a faluból, amikor a szüleivel Pápára költözött, de természetesen a mai napig szorosan tartja a kapcsolatot mezőlaki rokonaival, barátaival, ismerőseivel.

Anita és férje, az ugyancsak elismert néptáncoktató, néptáncművész Müller Zol-tán neve szinte egybeforrt az évek, évtizedek alatt. Közösen vezetik a méltán híres pápai Vadvirág néptáncegyüttest, iskolákat és képzéseket irányítanak. Anitától megtudtuk, a Zolival való megismerkedése sorsszerűen történt, már-már mesébe illő a történet: egy diszkóban pillantották meg egymást, mindketten akkor először és utoljára jártak ilyen típusú szórakozóhelyen. – A néptánccal a testvéremen, Tündin keresztül kerültem kapcsolatba. Ő már gyerekkorában is táncolt, a profi táncospályát is fontolgatta. Ám abban az időben egy falusi lányt nem szívesen engedtek el a szülei Budapestre, nálunk sem volt ez másképpen, így Tündi a Vadvirágban kötött ki. Egy alkalommal elkísértem egy sze-gedi néptáncfesztiválra. Itt szembesültem vele, hogy a magyar néptánc és a népi kultúra teljesen más, mint amit én korábban képzeltem róla. Aztán Zolival megtekintettük a fővárosi Honvéd néptánc-együttes egyik pápai fellépését, ami annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy elmentünk egy néptáncpróbára. Ott ragadtunk – mesélte a Naplónak nyilatkozva Müller Anita.

Innentől pedig a többi már történelem. A Müller házaspár 17-18 évesen, érettségi után, 1987 szeptemberében kezdett néptánccal foglalkozni, amit a következő évben már oktattak is. Azóta folyamatosan képezték magukat, miközben a mostanáig eltelt közel három évtized során több tízezer gyerekkel, fiatallal ismertették meg a néptánc művészetét. Anita elárulta, előfordult, hogy nem úgy sikerültek számukra a dol-gok, ahogyan azt szerették volna, de minden nehézségen, csalódáson átsegítették egymást, miközben sosem változott meg a néptánc iránt ér-zett elhivatottságuk, szeretetük, szenvedélyük. Megtudtuk azt is, korábban profi táncosként szerződtette volna őketa Honvéd táncegyüttes, ám Baán Éva, a Vadvirág alapító és oszlopos tagja nem engedte el Mülleréket Budapestre, egészen pontosan nem szólt nekik erről a lehetőségről.

– Ezt csak évekkel később mondta el nekünk Éva, mi-után átvettük a Vadvirág vezetését és újraépítettük a csapatot. Persze elgondolkodunk rajta, hová jutottunk volna, ha hivatásos táncosok leszünk, de nem bánjuk, hogy nem úgy alakult – fogalmazott Müller Anita. Úgy is tekinthetjük, hogy ebben az esetben Baán Éva volt a sors keze Müllerék életében, akik ennek köszönhetőn Pápán és környékén folytathatták elképzeléseik, álmaik megvalósítását. Lépésről lépésre haladva maradandót alkottak: kiépítettek a térségben egy egyedülálló néptáncoktatási rendszert, mely az óvodától kezdve az egyetemi szintig biztosít képzéseket, többek között megalapítottak egy tehetséggondozó iskolát és egy művészeti szakközépiskolát.

Nem utolsósorban pedig a Vadvirág is megtartotta országos és nemzetközi színvonalú működését. – Mindez nagymértékben köszönhető annak, hogy ezt az igényességet nevelték belénk a mestereink, akiktől tanultunk, és mi is ezt követeljük meg a tanítványainktól. Emellett vannak további terveink, például sze-retnénk beindítani egy profi táncszínházat, valamint jó lenne „befejezni” az oktatási rendszerünk kiépítését a táncművészeti mesterképzés valamelyik formájával. Egyúttal reménykedünk benne, hogy az általunk kinevelt táncpedagógusi csapat tagjai folytatják majd, amit mi elkezdtünk – tekintett előre Müller Anita.

Veszprém On-Line, 2018. január 10.