Folkrádió

Fudd el jó szél, fudd el; Úgy elmegyek arra a helyre

gyűjtés

előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
tájegység:
Moldva
nagytáj:
Moldva és Bukovina
szerkesztő:
Alföldy Boruss István
kiadó:
Hungaroton
gyártási szám:
SLPX 18174

Szöveg

Fudd el jó szél, fudd el,
Gonosz bánatimat.
Hosszú útnak porát,
S az én szívem búját.

Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Jönnek a törökök,
Rabolnak el ingem.

Fölütték a zászlót
Kapum felfájára,
Megverék a dobot,
Szívem bánatára.

Fi(j)am, édes l(j)ányom,
Hova rejtselek el?
Menj bé kamarába,
Bújj el egy ládába!

Akkora baj va,
Reá rohanának
Hát lám hét katona,
Egész kompánia.

Öreg édesanyám
Hol van a leányod?
Hol van a leányod,
Mert viszünk el téged.

Nincs nekem leányom
Három esztendeje.
Három esztendeje,
Hogy fekszik a födbe.

Kinzattani kezdték
Szegény édesanyját,
Kínzatták, kinzatták,
Halálra kínzatták.

Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába.
Menj bé kamarába,
Ott van egy ládába.

Ruháim, ruháim,
Szép rostos ruháim.
Mikor fejem veszik,
Födre lehulljatok.

Födre lehulljatok,
S engem sirassatok.
Födre lehulljatok,
S engem sirassatok!

Föjülről lefelé
Folydogál egy patak,
Sírval keres ingem,
Sirval én édesem.

Kerehetsz édessem,
Mert el vagyok rejtve.
Cserefa lapival
Bé vagyok temetve.

***

Úgy elmenyek arra helyre,
S úgy elmenyek arra helyre,
Honnén madár sem jő erre.

S úgy elmenyek meglássátok,
S úgy elmenyek meglássátok,
Soha hírem nem halljátok.

Mikor híremet halljátok,
Mikor híremet halljátok,
Levelemet olvassátok.

Levelemet olvassátok,
Levelemet olvassátok,
Könyveitek hullassátok.

S úgy fáj az én gyenge szívem,
S úgy fáj az én gyenge szívem,
Nem tom néked féj e vaj nem.

A ha fáj es há mit tudsz tenni,
A ha fáj es há mit tudsz tenni,
Egyszer annak így kell lenni.

S a búzának meg kell érni,
S a búzának meg kell érni,
A szívnek el kell hasadni.

Album: Népdalok Erdélyből. Romániai magyar énekesek és hangszeresek felvételeiből

Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimesvölgyi csángó és moldvai csángó énekekkel ajándékoz meg bennünket ez a (rádiós felvételeket közrebocsátó) lemez. Olyan énekeseket szólaltat meg, akik művelői évezredes múltunk zenei örökségének, évezredek magyar kultúrájának. Énekstílusuk, a különös húros ötőhangszer, s az árva hegedű hangja, de a mezőségi férfiak énekét kitöltő ­ázsiai torok ereje keleti múltunkat idézi hitelesen, miközben lenyűgöző szépséggel árad az érzelem, a szívről kimondott panasz. ... Nem is lehetett fújni csak ezeket a lassú, szomorú nótákat. Lassan ment az ökör, topogtak a borozdában, az ember ment az eke szarvánál, s eszibe jutott kitudja milyen régi dolog, milyen fájdalmas dolog, aztán csak nekifogott és fújta az eke szarvánál. Csak ezeket a szomorú régi nótákat. Szép volt nagyon. Két hegy között a völgy. Fútta a nótát itt, s a hegy visszavágta, a visszhang visszavágta. Visszacsengett. Mintha ketten fújták volna - így beszélt egyszer elgondolkodva énekeiről az itt szereplő egyik férfi.

Külön lemezt lehetne megtölteni bármelyikőjükkel. Szinte minden műfajban járatosak. Mindennapjaiknak természetes része még az is, ami a magyarországi élő folklórból már kiesett: balladák, halottkísérő keservesek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrottasokat varrnak, szőnek, s tánc és a zene se hiányzik életükből. Ez a mögöttes gazdag világ, s a megszenvedettség telíti meg élettel, utánozhatatlan színnel énekeiket. Sokféle tudásuk nemcsak az örökségé, inkább a nekünk is példamutató gondolkodásuké, magatartásuké: ... Az én hitemért, az én hordozatomért kínhalált szenvedek, mint Krisztus urunk, de én azt nem vetem el, nem hagyom el, ami az én édesapámtól, édesanyámtól reám maradott. Nem! Sem hitemet, sem hordozatomat, sem nyelvemet - mondta az egyik éneklő csángó asszony, s egy másiknak a siratóba énekelt ilyen mondatot: ... édesapám, ha te tudnád, hova értem én a magyar énekekkel, örömödben újra meghalnál...

Mert ők énekeltek Kodálynak, Kallósnak, Martin Györgynek. Hosszan kanyarogna a sor, ha leírnám, kikkel találkoztak. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Pesovár Ferenc, Püski Sándor, Kósa Ferenc... az egyik mezőségi férfit Illyés Gyulához vittem fel születésnapi ajándéknak, hogy énekelje el: Ha még egyszer húszesztendős lehetnék. A tőle tanult lassú énekkel kísértük Nagy Lászlót végig utolsó földi útján. Énekeltek sokfelé, persze név nélkül, mert féltek. Most is így jelenik meg ez a lemez, éppen a megnevezés kockázata miatt.

Különös ajándék, hogy ezt a lemezt kezünkbe vehetjük.

Csoóri Sándorné Marosi Júlia