Folkrádió

A szentgyörgyi kocsma előtt - Nusi keservese

gyűjtés

előadó:
Mocsel Ágnes, Mocsel Lajos, Mocsel Antal, Mocsel Piroska
előadásmód:
ének
műfaj:
keserves
etnikum:
cigány
település:
Őrkő
vármegye:
Háromszék
tájegység:
Sepsiszék (Háromszék, Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Budapest, Etnofon Hangstúdió
felvétel időpontja:
2008
szerkesztő:
Papp István "Gázsa", Orza Călin
kiadó:
Etnofon
kiadás éve:
2008
gyártási szám:
EDR-CD 093

Szöveg

A szentgyörgyi kocsma előtt
Áll a lovam a rúd előtt
Jaj Istenem

Szürke lovam azt kapálja
A gazdája a kocsmába­
Jaj Istenem

Kéri a bort literszámra
Nála nem számít az ára
Jaj Istenem

Ezek azok a cigányok
Akik megvertek a nyáron
Jaj Istenem

Nem volt szégyen, hogy megvertetek
Mert nem volt ott a jó testvérem
Jaj Istenem

Dobd asszony villám kezembe
Hogy verjem szét a cigányokot
Jaj Istenem

Ülj fel asszony szekeremre
Hordozzalak meg kedvemre
Jaj Istenem

Album: Őrkőiek Budapesten. Háromszéki cigányzene

Gázsa zenekar:
Papp István Gázsa - hegedű, ének
Árendás Péter - brácsa, ének
Liber Róbert - bőgő

Demeter Erika - ének, bufa
Pál István Szalonna - hegedű

Bobár Zoltán Boby - harmonika
Csávás Attila - szaxofon
Jánó Tibor - ének, csujogatás, szájbőgő
Makó Péter - tárogató
Orza Calin - ének, szájbőgő, csujogatás

Mocsel Ágnes - ének, bufa, csujogatás
Mocsel Lajos - ének, bufa, csujogatás, szájbőgő
Mocsel Antal - ének, bufa, szájbőgő, kurjongatások, tánccsapások
Mocsel Piroska - ének, bufa, csujogatás
Dima Jenő - harmonika, szájbőgő

Idézet a kísérőfüzetből:

Elindultak a cigányok a bálba,
Egynek sem volt odavaló ruhája...

Nos, valóban elindultak az őrkőiek, de ezúttal nem a bálba, ahogy a közismert nótájuk mondja, hanem a budapesti Etnofon Hangstúdióba, ahol különleges tudásuk és tehetségük, na meg régi ismeretségünk-barátságunk okán rögzítésre kerülhetett énekes hagyományuk néhány sziporkázó darabja.

Nagy utazás volt ez számukra, mert életükben először álltak úgy mikrofon elé, hogy tudták: nagyapáik dalait, épp általuk megszólaltatva, ezúttal valóban időtállóvá teszi ez a felvétel, megörökítve azokat majdani unokáik számára is.

A székelyföldi Sepsiszentgyörgyről, az Őrkő hegy alatti több ezres cigánytelep közeléből érkezett énekes, muzsikus vendégek név szerint: Mocsel Lajos „Öcsi és felesége Mocsel Ágnes „Nusi, Mocsel Antal „Rémusz és párja Mocsel Piroska, valamint Dima Jenő zenész - hasonlóan szüleikhez és elterjedt rokonságukhoz - már nem beszélik a cigány nyelvet, hanem környezetük nyelvét használják, magukat pedig - talán éppen ezért - magyar cigánynak tartják.

Telepükön majd mindenki tud énekelni, idősek és gyerekek egyaránt, az utóbbiakat sokszor éppen az utcán lehet rajtakapni egy-egy rögtönzött ének- és táncverseny lüktető hangulatában. Énektudásuk a keservesektől az öreges cigányosokon át a táncnótákig mindent felölel. Érdekes, hogy az őrkőiek nem használják, nem ismerik a csingerálás kifejezést, hanem táncuk jelölésére a cigányos szóval utalnak.

Sokuk közül is Nusi emelkedik ki a sok-sok szöveges nóta ismeretével, a nyelvtörő pergetőivel és felejthetetlen hangszínével. Öcsi, hű társa az éneklésben, de leginkább a nagy ügyességet és hosszan kitartó szuflát igénylő szájbőgőzésnek a mestere. Rémusz híres táncos, emellett szívesen énekel, de legszívesebben falakat remegtető nagyokat kurjantgat. Vicceivel, aranyköpéseivel pedig mindvégig gondoskodott a felvétel ideje alatt alaposan próbára tett „természetes jókedvről, spontaneitásról, alkotói fantáziáról. Felesége, Piroska halk szavú kísérője, csendesebb ellenpontja volt a többiek harsány dalolásának. Jenő zenészként a harmonikát gyötri-öleli előszeretettel, virtuóz módon, de kérésünkre letéve a hangszert, ő is beállt szájbőgőzni, pergetni a közös bufázásba.

Mi is az a bufa? A válasz, távolabbról megközelítve: az őrkőiek életében mindennaposak még a táncalkalmak. Egymáshoz ellátogatva - ha gyász vagy egyéb dolog nem akadályozza - gyakran kerekedik kedvük a közös dalolásra és táncolásra. Főleg a fiatalabbak mutogatják előszeretettel innen-onnan ellesett legújabb figuráikat, fergeteges csapásaikat. A telepen lakó muzsikusok megfogadása nem olcsó mulatság - bár egy egész zenekarra való kitelne belőlük -, ezért még a tehetősebbek is leginkább gépzenére mulatnak. Muzsikust ők is csak keresztelő vagy lakodalom esetén hívnak. Nos, ha még gépzenére sem telik, vagy ha már azt is megunták, előkerülnek az énekesek emlékezetéből a tánc alá való nóták. Ezeket a jelenlévők tehetségük szerint kísérik, ki csuklást imitálva, ki „prüszkölve, ki „buffogva, szájbőgőzve vagy egyéb, leírhatatlan módon hangosan ritmizálva segítik. Ezek a dalok csak vokális változatban élnek, a zenekarok repertoárjában nem találjuk meg őket.

Felvételünkön hallható a konferálás: „a Bénistékek bufája, amit Öcsi nevezett meg és ő is kezd el énekelni. Később kapcsolódnak hozzá a többiek egyre többen, majd szerre következnek a különböző bufák. Az őrkőiek mai napig számon tartják családjaik közösségét, a távolabbi vérrokoni szálakat is. A közös származási tudat erősíti bennük az összetartozást. A több családból álló nemzetséget egyik kiemelkedő férfitagjáról, annak nevéről, csúfnevéről nevezik el. Rémuszék például a Rémusz édesapja csúfnevéről, Sádé-ról elnevezett nemzetségnek a tagjai.

A nemzetségeknek, különösen, ha jó táncosok, énekesek kerültek ki soraik közül, megvan a jellegzetes tánc alá való nótájuk, a maguk bufája! Így tehát a Bénistékek bufája annyit tesz, mint - őrkőiesen túlragozva - a Béni nemzetség bufája.

lsmeretesek még más nemzetségek bufái is, például a szotyori (Szotyor egy közeli falu) Gecző nemzetség bufája.

A bufák mellett a felvételen még keservest, énekelt lassú és sebes cigányosokat hallhatunk előadásukban, illetve egy zenei különlegességet is, a harmonikás jóvoltából. Az őrkőiek a keserveseket leggyakrabban virrasztóban, halott mellett éneklik csoportosan, nők és férfiak vegyesen. Amint Piroska magyarázta egy alkalommal, „olyan sajnosan kell ezeket énekelni.

Eredetileg két harmonikást is vártunk Őrkőről a stúdióba, Jenő édesapja azonban nem vállalta a hosszú utazást, így a két harmonikával játszott összeállítás felvétele kérdésessé vált. Ámde a technika lehetőségeinek és Jenő nem várt alkalmazkodó képességének köszönhetően végül mégiscsak megvalósult. Először Jenő feljátszotta a dallamot majd - és ekkor jött számára a legnehezebb - kapott egy „fülest (fejhallgatót), s a korábbi játékát erősen figyelve, rájátszotta a kíséretet is. Hihetetlen, de már a második alkalommal végleges rögzítésre méltóan tudott muzsikálni! A sors akarata, hogy ő, aki első találkozásunk alkalmával így mutatkozott be nekem: „Ajánlkoztunk-e egymásnak? Jenő vagyok, a szimpla harmonikás, most mégis dupla szereposztásban hallható.

A vendégekkel együtt a felvételen hallható még Jánó Tibor és Demeter Erika, valamint jómagam. Az évek hosszú során át kialakult közeli barátságunk jegyében, az őrkőiektől tanult dalokat, táncokat, a mulatozás „mesterfogásait, de legfőképp - Rémuszt idézve - az érzületet próbáltuk közösen is megszólaltatni.

A „házigazda budapesti muzsikusok, Gázsáék pedig már réges-rég ismerik és tudják, mi kell ahhoz, hogy az említett érzület meglegyen. A kommandói Cigányfolklór Tábor, valamint a különböző magyarországi kiruccanások nemegyszer adtak lehetőséget számukra az őrkőiekkel való közös muzsikálásra, éneklésre, mulatozásra.

Ezen élményeink felejthetetlen hangulatát igyekeztünk megidézni ezzel a felvétellel. Köszönet érte Kiss Ferinek.

Adjatok egy szalmaszálat
Hogy Fújjam fel ezt a házat!

Orza Călin

Kapcsolódó oldalak