Folkrádió

Tallabille csárdás

előadó:
Borbély Mihály, Szerényi Béla, Kóta Judit, Tárnoki Beatrix
előadásmód:
Esz klarinét, tekerő, ének, ének
etnikum:
magyar
település:
Szentes
vármegye:
Csongrád
tájegység:
Dél-Alföld
nagytáj:
Alföld
felvétel helye:
Budapest, Főnix Stúdió
felvétel időpontja:
2005
szerkesztő:
Szerényi Béla
kiadó:
Téka Alapítvány
kiadás éve:
2005
gyártási szám:
TVM 121

Szöveg

Esik eső az árpatarlóra,
Gyere babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felülni,
Kis pejlovam nem akar állani.

Van két lovam, mind a kettő sárga,
Térdig lejár a fekete sárba,
Szenvedj lovam, szenvedj a hazáért,
Én is szenvedek egy barna lányért.

***
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe,
Barna kislány kerülgeti,
Által akar rajta menni.

Által akar rajta menni,
Tearózsát szakítani,
Tearózsa de illatos,
Babám, reám ne várakozz.

Tearózsa de illatos,
Babám, reám ne várakozz,
Mert ha reám várakozol,
Soha meg nem házasodol.

***

Országúton mennek a katonák,
Jaj de szépen fújják a trombitát,
Elől mén a hadnagy, aki vezet,
Gyere babám, fogjál velem kezet.

Nem fogok én a hadnagy úrral kezet,
Inkább írok egy szerelmes levelet,
Ma megírom, holnap elolvasom,
Holnapután el kell masíroznom.

***

Rigó madár fölszállott a fára,
Búsul szegény, elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Árva vagyok, mint a rigó madár.

Rigó madár ne szállj fel a fára,
Inkább szállj a babám ablakára,
Fütyüld el a szomorú nótámat,
Elvitték a babám katonának.

***

A szentesi réztoronyba’ kilencet ütött az óra,
Nem ütött az nékem jóra, áll a babám lakodalma,
Éppen akkor mentem arra el, babám szíve szomorodott el,
Hogy a bíró menye lettem, szeret engem a kedvesem.

Megdöglött a bíró lova, nyúzza meg a bíró maga,
Házasodjék meg a fia, én legyek a menyasszonya,
Éppen akkor mentem arra el, babám szíve szomorodott el,
Hogy a bíró menye lettem, szeret engem a kedvesem.

***

Ez a kislány úgy éli világát,
Míg az anyja aluszik, süti a pogácsát,
Pirosra, fehérre,
Várja a babáját estére.

Ez a legény úgy éli világát,
Míg az apja othon nincs, lopja a búzáját
Ellopja, eladja,
Ráncos szárú csizmát vesz rajta.

***

Zöld a búza, zöld az árpa, lehajlik a földre,
Az én keserves sírásom elhallik messzire,
Elhallik a kisangyalom sötét ablakára,
Fáj a szívem, sír a lelkem, meghalok utána.

Ha csakugyan, ha csakugyan meg kell annak lenni,
Hogy énnékem szép Szentesből el kell masírozni,
Benne hagyom, kisangyalom híremet, nevemet,
Benne hagyom, kisangyalom a régi szeretőmet

***

Sohase’ vétettem Szentes városának,
Mégis besoroztak engem katonának.

Huszárnak sorozott, bakának íratott,
Verje meg az Isten, de megszomorított.

Elvisznek messzire, messze a hazámtól,
El sem búcsúzhattam a kedves babámtól.

Album: Padkaporos bál. Dél-alföldi táncmuzsika

Bartha Z. Ágoston – tekerő
Bársony Mihály (archív felvételről) – tekerő
Berán István – esz-klarinét
Borbély Mihály – esz-klarinét, brácsatambura, tárogató
Havasréti Pál – tekerő, bőgő, ének
Istvánfi Balázs – duda
Kóta Judit – ének
Lányi György – duda, kontra
Legeza Márton – tekerő
Németh András – tekerő
Szerényi Béla – tekerő
Tárnoki Beatrix – ének
Bársony Mihály Népdalkör

Idézet a kísérőfüzetből:

PADKAPOROS BAL
DÉL-ALFÖLDI TÁNCMUZSIKA

Lemezünkkel azon mestereink emlékének szeretnénk adózni, akiktől többünknek személyesen is alkalmunk adódott a Dél-Alföld muzsikáját megismerni. Egyúttal a néptáncosok mindennapi gyakorlatához igyekszünk stílusos és hiteles tánczenei válogatást közreadni, s remélhetőleg a dél-alföldi dallamok iránt érdeklődő muzsikus tanítványok is jól hasznosítják majd kiadványunkat. Ezért arra vállalkoztunk, hogy elsőként három település: Szentes, Tápé és Tiszaalpár hagyományos tánczenéjét és szokásdallamait dolgozzuk fel.
A rendelkezésre álló zenei anyag szerencsére bőséges, de még a táncházas közönség és a zenész-táncos szakma előtt is úgyszólván ismeretlen. Lemezünkhöz elsődlegesen olyan dallamváltozatokat kerestünk, amelyek eddig nem voltak használatban. Azt is szem előtt tartottuk, hogy minél hitelesebb pillanatképeket tudjunk megjeleníteni. Mivel azonban a Dél-Alföldről nem maradt fenn funkciójában rögzített tánczene (lakodalmi vagy báli felvétel) a rekonstruált táncfolyamatok alapjául szolgáló gyűjtéseket különböző helyszínekről és különböző időpontokból válogattuk.

Így esett választásunk Gállfy Lajos 1916-os szentesi gyűjtésére, amelynek több mint 150 dallama mind a mai napig kéziratban, publikálatlanul áll. Az itt megszólaló dallamok a XIX. század végének hangulatát idézik (8) A lassan fölbomló hagyományos közösségek meglévő régi énekei közé beékelődik a ­48 utáni idők kényszersorozásainak hatása, s az akkor még optimista háborús hangulat is. A hangszerösszeállítás (duda, tekerő, klarinét) is a régi - tulajdonképpen a vonós zene előtti - hagyományt követi. A játékstílust a rendkívül gazdag díszítettség, a gyors, pergő trillákjellemzik: „tallabilléznek az ujjaikkal - hallhattuk egyik mesterünktől. Ezt a briIiáns játéktechnikát élvezhetjük a jó harminc éwel későbbi Pátria-Iemezeken Balla István, Kiss József és Maszlag Józsefné Mecs Balogh Mária előadásában, s a hatvanas évekből Kanfi Horváth István és Halász Szabó Zsigmond muzsikáját őrző rádiófelvételeken is. A tekerő és a klarinét ornamensei alapján a duda valószínűsíthető játéktechnikáját ma Istvánfi Balázs rekonstruálta. A befejezésül megszólaló két hallgató (9) szintén Szentesről való; a tárogató és a vonós zenekar hangzása a századfordulós Szentes polgári, „kávéházi világát idézi meg.
Tápé dallamanyagát ismerhetik a legtöbben, hiszen gyönyörű népdalaiból, bőséges szokásanyagaiból (3) sok helyen jelent már meg kiadvány. Igyekeztünk ezért Péczely Attila 1930-50 közti gyűjtéseiből is olyanokat szerepeltetni, amelyek még nem váltak közkinccsé. (Ezúton is nagyon köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeum és különösen Tóth Antal segítségét.) Atápai dallamok a gyüjtések időpontjából következően a II. Világháború előtti időszakot reprezentálják. Tápé hagyományából az újabb időkben már kikopott a tekerő és a duda, így a később népszerűvé váló vonós bandák és tamburazenekarok hangzásvilágát vettük alapul a duda és tekerő harmonizált kíséretében (2) Bár ilyen hangszerösszeállításról nem tudunk, semmi nem zárja ki, hogy így is megszólalhatott. Tápé régies hagyományában maradt fenn a legtöbb oláhos (ugrós) dallam, ezért ebből a tánctípusból egy hosszabb folyamatot mutatunk most be (1). A tápai dallamok előadásmódjánál a Pátria-gyűjtéseket és Szenyéri Dániel stílusát vettük alapul. Jellemző a kötött dallamívű körülírás és a bonyolult leváltóhang-rendszer, amelyek alapos megismerését Havasréti Pálnak köszönhetjük.

Tiszaalpár népzenéjének bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen teljes egészében élő és virágzó hagyománnyal van dolgunk. Ez nagyrészt BársonyMihály, a Népművészet Mestere munkásságának köszönhető, aki ebben az esztendőben lenne kilencven éves. A lemezen az ő archív hangfelvétele mellett közreműködik lánya, Rózsa, unokája, András és egykori klarinétos tanítványa, a ma már idős hagyományőrző muzsikus, Szóráth János. A táncrend összeállításánál a Bársony Mihály Népdalkör és a Kádár Lajos Nyugdíjas Klub napjainkban használatos repertoárját, valamint az archív Bársony-felvételeket és Havasréti Pál gyűjtéseit használtuk fel (5) Az előadásmód tekintetében érdemes odafigyelni a hagyományőrzők tempójára, s a szöveghez következetesen alkalmazkodó, billegő ritmizálásra. BársonyMihály kifinomult, felsö vagy alsó váltóhangos trillákra épülő játéktechnikáját Legeza Márton és Németh András elevenítik fel (4). akik életkoruknál fogva nem találkozhattak személyesen a mesterrel. Külön érdekesség a Mihály napi köszöntő (6), amelyet archív felvételen Bársony Mihály muzsikál (tekerőn és klarinéton is, majd az „utódok veszik át tőle a stafétabotot.
Bartha Z. Ágoston és Berán István bokrosi mestereiknek, a Tiszaalpár és Csongrád közötti falu muzsikusainak állítanak emléket (7). Kovács „Kúresz” Márton, Tari Rókus és Boross Imre játéka ugyanolyan őserejű, mint a legendás Bársony Mihály-Papp Rókus párosé. Az úgynevezett „csongrádi stílusú tekerőjátékot a kemény, pontszerű, soronként sűrűsödő és határozott zárlatokkal végződő „vágatás, azaz recsegés jellemzi.

Az a szándékunk, hogy egy gyönyörű tájegység hagyományait ne csak „öregiből-nagyjából, hanem a maga teljességében tárjuk a közönség elé, s reméljük, ezen törekvésünk énő fülekre talál.

Szerényi Béla