Folkrádió

Magyarlapádi körtánc / Maros - Kisküküllő menti csárdás, pontozó, szegényes és kónyi verbunk

előadó:
Udvarhely Néptáncműhely, Csalóka zenekar
előadásmód:
ének, hegedű, hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő
műfaj:
leánykörtánc, csárdás, verbunk, pontozó, szegényes, verbunk
etnikum:
magyar
szerkesztő:
Csalóka zenekar
kiadó:
Pipacsok Néptáncegyüttes
kiadás éve:
2000
gyártási szám:
CD PA-002

Szöveg

Édesanyám sok szép szava
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Kit fogadtam kit nem soha

Megfogadnám, de már késő
Megfogadnám, de már késő
Hull a könnyem, mint az eső
Hull a könnyem, mint az eső

Megyek az utcán lefelé
Megyek az utcán lefelé
Senki se mondja gyere bé
Senki se mondja gyere bé

Csak egy kislány mondta nékem
Csak egy kislány mondta nékem
Gyere bé te szerencsétlen
Gyere bé te szerencsétlen

***

Ne nézd rózsám szennyes vagyok
Ne nézd rózsám szennyes vagyok
Mer én szolgaleány vagyok
Mer én szolgaleány vagyok

A szolgának sok a dolga
A szolgának sok a dolga
Nem érkezik a fonóba
Nem érkezik a fonóba

Vagy érkezik, vagy nem lehet
Vagy érkezik, vagy nem lehet
Vagy szeretője más lehet
Vagy szeretője más lehet.

***

Nem akar az ökörcsorda legelni
Nem akar az ökörcsorda legelni
Nem akar a régi babám szeretni
Nem akar a régi babám szeretni

Szépen kértem hogy szeressen engemet
Szépen kértem hogy szeressen engemet
Azt felelte késő van már nem lehet
Azt felelte késő van már nem lehet

Szépen kértem adjon egy szál virágot
Szépen kértem adjon egy szál virágot
Azt felelte elhagytál szép virágom
Azt felelte elhagytál szép virágom

Kék ibolya búra hajtja a fejét
Kék ibolya búra hajtja a fejét
Nincsen aki megöntözze a tövét.
Nincsen aki megöntözze a tövét.

***

Vágjad, vágjad a búzát
Csak a kezed el ne vágd
Ha elvágod a kezedet
Mivel ölelsz meg engemet

Nincsen búza konkoly nélkül
Nincs szerelem harag nélkül
A szerelem olyan édes
Mint a méz a kenyéren

Könnyű a szépet szeretni
De nehéz elfelejteni
Én is szerettem egy szépet
Felejteni nem lehet

Kicsi tulok nagy a járom
Jaj, de szép lány ez a három
Elszeretem az egyiket
Három közül a szebbiket.

***

Késő este zöld erdőben megyek el
Zöld erdőbe fülemüle énekel
Fülemüle mind azt fújja énekli
Csak az boldog aki nem tud szeretni

Igaz, igaz, a madár is azt zengi
Minek élek, ha már nem szeret senki
Ha már másnak küldi a szép virágot
Ne is legyen több legény a világon.

***

Falu végén van egy malom galambom
Bánatot őrölnek azon galambom
Nékem is van, csuhaj, egy bánatom
Odaviszem, lejáratom galambom

Magyarózdi nagy híd alatt, galambom
Folyik a szerelempatak, galambom
Aki abból, csuhaj, vizet iszik
Babájától elbúcsúzik, galambom.
Én is abból, csuhaj, vizet ittam
A babámtól elbúcsúztam, galambom.

***

Vajon ki járt kiskertemben
Fekete galamb képében
Szedi virágomnak ágát
Rozmaringom ....

***

Lapi lapi cserelapi
Gyere rózsám hozzám lakni
Mert ha nem jössz hozzám lakni
Száradj el, mint az a lapi!

Van egy szoknyám rózsaszín
Tegnap vette egy legény
Ha még egyet vett volna
Két rózsaszín lett volna

Kézzel etted kását
Attól nőttél ekkorát

***

Egyik lábam szilágyi
Másik magyarországi

Járd ki lábam járd ki te
Nem parancsol senki se

Túrót ettek üresen
Attól járják ügyesen

Ez a Zoli ügyes gyerek
Aki sohase kesereg

Benedeki legények
Mint valami lepények

Ide nézz a figurára
Ne az anyád szoknyájára

***

Pipa pipa pipaszár
Pipa pipa pipaszár
Szeretőmnek szája fáj, de csuhajja
Hadd el, rózsám, ne fájjon
Hadd el, rózsám, ne fájjon
Mer én meg nem csókolom, de csuhajja.

Te azt hiszed, te csipás
Te azt hiszed, te csipás
Hogy engem nem szeret más, de szeret más
Szeret engem még más is
Szeret engem még más is
Náladnál szebb virág is, de virág is.

Gyere pajtás katonának
Gyere pajtás katonának
Jobb dolgod lesz mint apádnak, csuhajja.
Nem kell kapálj, nem kell kaszálj
Nem kell kapálj, nem kell kaszálj
Csak a kaszárnyában sétálj, csuhajja.

***

Engem szeress ne anyádnak
Engem visznek katonának
Én csókolom meg a szádat

Ez a leány bújába
Belébújt a burjánba

Kérünk egy kis távolságot
Hogy csináljunk bolondságot

***

A jó lovas katonának
A jó lovas katonának
De jól vagyon a dolga, de a dolga.
Eszik iszik a sátorba
Eszik iszik a sátorba
Semmire sincsen gondja, de csuhajja.
Csak az jöjjön katonának
Csak az jöjjön katonának
Aki az ilyet szereti, csuhajja.

***

Vágják az erdei utat
Vágják az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat
Viszik a magyar fiúkat

El kell menni, ha esik is
Hogy ha nehezen esik is
Nehezen esik a járás
Tőled rózsám az elválás.

Állj meg, állj meg. kérdjelek meg
Hogyha elmész, hol kaplak meg
Zöld erdőnek közepébe
Két kaszárnya van építve.

Abban vannak a legények
Abban búsulnak szegények
Kihajolnak az ablakon
Rózsa nyílik csákójukon.

Leírás

Magyarlapád, Magyarózd (Maros-Küküllők vidéke, Erdély), Kóny (Rábaköz, Dunántúl)

Album: Katonák. Táncszínház zenéje

Előadók:
Tánc és ének: Udvarhely Néptáncműhely
Bartha Anna Ildikó, Dimény Ibolya, Fülöp Domokos, Geréb István, Kovács István, Kovács-Kendi Melinda, László Csaba, László Zsolt, Lőrincz Olga, Mátéfi Csaba (1), Papp Zsuzsa (8), Séra Ilona, Váradi Károly

Zene: Csalóka zenekar
Rózsa Tibor - hegedű (2, 4, 5, 6, 7, 9),
Kóré Géza - hegedű (2, 4, 5, 6,)
Kelemen Zsolt - brácsa (2, 4, 5, 6), ütőgardon (4, 9)
Borsodi Árpád - nagybőgő (2, 4, 5, 6)
Orbán Ferenc - cimbalom (2, 4, 6)

Hangfelvétel: Lukács Tibor
Digitális vágás, szövegszerkesztés: László Zsolt

Az Udvarhely Néptáncműhely önkormányzati kezdeményezésre jött létre 1998 őszén, a székely anyavárosban, Székelyudvarhelyen.
A hivatásos néptáncegyüttes megalakulása óta a több mint tíz éves múlttal rendelkező Pipacsok Néptáncegyüttesre támaszkodik. A tánckar zömét is elsősorban a Pipacsok nagy tapasztalatú táncosai adják. A zenekar gerincét a Vajdaságból szerződtetett Csalóka együttes képezi.
Műsoraink az autentikus – elsősorban erdélyi – néptánchagyományokra támaszkodnak és ezeket megfelelő igényességgel, a színpadi követelményeknek megfelelően visszük színre.
Az Udvarhely Néptáncműhely a székelyudvarhelyi Művelődési Ház keretében tevékenykedik. Fenntartója Székelyudvarhely Önkormányzata.
Művészeti vezető és koreográfus: László Csaba.


Katonák

I. Verbuválás.

A német Werbung szó alapjelentése (fogadás, szervezés, édesgetés, csábítás) minálunk magyaroknál leszűkült, megváltozott: a toborzás jelentéssel egyfajta katonafogdosási műszóvá lett, illetve annak a táncnak meg zenének megnevezésére szolgált, amellyel a Habsburgok hadseregébe régebben bezupált jótáncú hadfiak, vásárokat és egyéb sokadalmakat felkeresve, becsalogatták a sereg-be az utánpótlást: a múlatós kedv, könnyelmű, kalandot kereső, sorsukkal elégedetlen vagy éppen sorsuk elől menekülő legényeket. Aki a verbuváló katonákkal együtt táncolt, markukba csapott, tőlük bort vagy pénzt fogadott el, annak máris nyomták fejébe a csákót, és azontúl családjától elszakítva szolgált a császár katonájaként nyolc, tíz vagy akár húsz esztendőn át. Egyébként a verbuválást, a katonatoborozást mint a hadkiegészítésnek sajátos módját az 1715-ös pozsonyi magyar országgyűlés emelte törvényerőre. A Magyar Királyságtól akkoriban külön tartományként kezelt Erdély Nagyfejedelemség területén a Habsburgok a 31., 51. és 62. határőrezredet állandósították, Sepsiszentgyörgyön pedig a 11. Székely határőrhuszárezredet állomásoztatták. Ezek voltak tehát Erdélyben ennek az újstílusú, szólóban vagy együttesen járt férfitáncnak a fő kisugárzási gócai. A határőrvidéknek számító Székelyföldön nem volt épp olyan nagy jelentősége a verbunkolásnak, mint a magyar nyelvterület más részein: ismeretes, hogy a madéfalvi vérengzés (1764) idején és utána nem zeneszóval édesgették a székely férfinépet a császár szolgálatára, hanem erőszakkal kötelezték. Persze varázsa is volt a gyöngyélet-nek, mint ahogyan arról Gvadányi József császári lovasgenerális (1725--1801), korának kedvelt poétája beszámol:
Öcsém-uraimék, mi csak iszunk-eszünk,
a pénzt fecséreljük, más dolgot nem teszünk.
Ha háború vagyon, megyünk ellenségre,
öljük, vágjuk aztat, nincs gondunk egyébre,
csak az aranyokat zsákokba mint töltsük,
táncon-e vagy kockán avagy boron költsük.

Első tételünk hadkiegészítési területe a Maros meg a Kis-Küküllő vidéke: Magyarózd, Magyarszentbenedek, Magyarlapád, Lőrincréve, Marosgombás Csombord, Magyarbece, és kölcsönöztük a Gyor vidéki ún. Rábaközi néptáncterületről is (a kónyi verbunkot). Összeállításunkhoz régi meg újstílusú táncokat egyaránt felhasználtunk: leánykörtáncot, lassú meg friss csárdást, lassú és sűrű pontozót.

II. Vetélkedő.

A magyar népi férfitáncok többsége kötetlen szerkezetű, többnyire szolisztikus, vagy éppen egyedi előadású. A táncosok formakészlete még egyetlen falun belül is kisebb-nagyobb mértékben eltérő. A férfitáncokban gazdag erdélyi magyar falvakban, elsősorban a Székelyföldön kívül, még néhány esztendővel ezelőtt is egy jó paraszttáncos formakincse 30-40 különböző motívumnál is több volt. Tehát rendkívül színes, rendkívül gazdag népi formakultúrának emlékei a kihalófélben levő népi férfitáncaink, amelyekből sokat átvettek a vegyes lakosságú falvaink nem magyar férfitáncosai. Táncszínházi előadásunk második tételében gyimesi verbunkot, kalotaszegi román legényest és magyar verbunkot, bonyhai cigánytáncot, sóvidéki csűrdöngölőt és széki ritka tempót láthatnak nézőink szólisztikus, illetve körverbunkot a rábaközi Kapuvárról, csoportos előadásban.

III. A harc.

A Budavár eleste (1541) után három részre szakadt Magyarország 150 éven át vívta élethalálharcát a törökkel. A fegyverforgatás tehát férfivirtus, azaz becsület dolga volt. A fegyvertáncok, majd a belőlük kifejlődött hajdútáncok Mátyás uralkodásától Rákóczi koráig voltak divatban a magyar társadalom valamennyi rétegében gróf Balassi Bálint csakúgy ropta, mint bármelyik jobbágyivadék vitéz és virtuóz fegyverfogatásból, kötetlen, harcszerű mozdulatokból, akrobatikus figurákból állottak. Középkori fegyver és hajdútáncaink szólisztikus, esetenként páros vagy párbajszerű formákban ránkmaradt emlékeit őrzik a Szatmár vidéki magyar pásztorok meg cigányok nevezetes néptáncai, a botolók.

IV. A halál.

Amikor Mikes Kelemen egyik rokonának hajadon lánya meghalt (1686), az apa a halotti toron kijelentette, hogy az Üdvözítő Krisztushoz adtam férjhez, azért valaki ha engem szeret, ma vígan legyen házamnál. Nem volt egyedi ez a nézet a magyar régiségben: a hagyományos keresztény felfogás szerint lány temetésekor szép menyasszonyt vittek Krisztusnak. Sőt, a magyarság keleti, sámánhitű pogány nyelvrokonainál illetve a Kárpát-medencei szomszédainknál még ma is megülik helyenként a halott lakodalmát, mivel az életben ebben már nem lehet része, néhol az elhunyt legényét is. Sok helyen máig menyasszonyi vagy vőlegényi ruhában temetik a halott fiatalokat. Egyébként a szokás előzményei a görög ókorban csakúgy megtalálhatók, mint az ősi keleti kultúrában. Táncszínházunk befejező részében a gyimesi hejszák (ősi lánctáncok), a lassú meg a sebes magyaros mellett több újabb eredetű kötött párostánc, úgynevezett aprók kerülnek bemutatásra.