Folkrádió

Láncot veretek szívemre…

előadó:
Téka együttes
előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, bőgő
műfaj:
keserves, lassú, magyar
etnikum:
magyar
település:
Szék
vármegye:
Szolnok-Doboka
tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Főnix Stúdió
felvétel időpontja:
1998
szerkesztő:
Vizeli Balázs
kiadó:
Harmónia Bt.
kiadás éve:
1998
gyártási szám:
TVM 113

Szöveg

Nincsen a világon nagyobb nyomorúság,
mint kik össze párosodnak, s nem szeretik egymást.
Ha meg kell ölelje, karjait fájlalja,
Ha meg kell csókolja, bús könnyit hullatja.

Szeretlek, szeretlek, csak ne mondd senkinek,
Míg a templom földjén össze nem esketnek.
Ne mondd anyádnak, hogy szeretlek téged,
Ne tudja meg senki, hogy meghalok érted.

Rózsám, ha meghalok, tégy egy annyit értem,
Hogyha nem is sajnálsz, sirassál meg engem.
Ne sirassál rózsám ott hol sokan látnak,
Sírd ki két szemedet, magányos fejfámnak.

***

Bujdosik az árva madár, minden erdő szélen leszáll, csuhaj-haj.
Hát az olyan árva, mint én, hova bujdosik el szegény, csuhaj-haj.
Árva vagyok apa nélkül, de még jobban anya nélkül,
Árva vagyok senkim sincsen, csak egyedül a jó Isten.
Csak egyedül a jó Isten, csak egyedül a jó Isten, csuhaj-haj

Erdők mezők vadligetek, hadd bujdossak tibennetek csuhaj-haj,
Hadd bujdossak a vadakkal, sírjak a kis madarakkal csuhaj-haj.
Erdők mezők, vadligetek, elmegyek ln közületek,
Gondom nem jól viseltétek, szívem rabbá ti tettétek, ajla-la-la.
Szívem rabbá ti tettétek, csuhaj-haj.

***

Jaj Istenem, de megvertél, engem jobban mindenkinél,
Szőke szeretőt ígértél, s egy barnával kifizettél.
Temetőben kék ibolya, nem leszek szerelmes soha,
Láncot veretek szívemre, megmutatom bírok vele.

Szeretnélek, de nem merlek, szeretőd van, s attól félek,
Azt hallottam édes kincsem, tilt az édesanyád tőlem.
Ha tilt, hát szavát fogadd meg, engem babám tagadjál meg.

Ne nízz reám süsd le szemed, elégeted a lelkemet,
Elégeted a lelkemet, megetted az életemet.
Boldog volt az én életem, amíg szeretni nem kezdtem,
Mióta szeretni kezdtem, minden bánatba részt vettem.

Album: A szüzeké

A Kolozsvártól 36 km-re keletre fekvő Magyarszovát az egyik legnépesebb észak-mezőségi magyar falu, amely gazdag folklórkincséről híres. Népzenei gyűjtéseink során egy tréfás, erotikus táncról tettek említést idős adatközlőink, melyet a szüzek táncának hívnak. Az a szökős tánc ill. összerázás a lemez 11. számú összeállításának utolsó dallama. A hegedűjátékban hallható glissando, éles csúszás és a táncoló lányok jaj kiáltása a szüzesség elvesztésére utal. A kiváló hegedűs, Maneszes Márton (a falu kántora) szerint a táncházban a legények akkor rendelték a zenésztől a szüzekét, ha ezzel a szeretőjüket gyakran váltogató leányokat akarták megszégyeníteni. E tréfás, dramatikus tánc egyben a farsangi vénlánycsúfolás szokásához is kapcsolódik. Huszár János szováti cigányzenész szerint a táncdallam a vénlányoké, amellyel a farsang végéig férjhez nem ment lányokat gúnyolták ki. Ebben az időszakban a fonókaláka adott helyet a fiatalok közösségi összejöveteleinek. A fiatal legényeket az alábbi szimbolikus tartalmú szöveggel hívták a fonóba:
Én rázom a karót, a karó rázza az ördögöt, az ördög rázza a legényeket, hogy ne legyen pihenőjük, amíg nem jönnek hozzánk a fonóba.
Vizeli Balázs

Téka együttes:
Vizeli Balázs - hegedű
Tárnoki Beatrix - ének
Lányi György - kontra, bőrduda, ének (5)
Porteleki Zoltán - kontra, cimbalom, ének (5)
Havaréti Pál - bőgő, tekerő, ütőgardon, ének

Közreműködik:
Gombai Tamás - hegedű (7)
Bakonyi Erika - rikoltozás (11)
Koczka Judit - rikoltozás (11)

A felvételek a Főnix Súdióban készültek 1998. március 24. és április 5. között.
Zenei rendező: Havasréti Pál