Folkrádió

Sűrű csárdás

gyűjtés

előadó:
Téglás Antal, Lakatos Péter, Csíki József, ismeretlen bőgős
előadásmód:
hegedű, hegedű, brácsa, bőgő
műfaj:
sűrű csárdás
etnikum:
magyar
település:
Feketelak
vármegye:
Szolnok-Doboka
tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Kallós Zoltán
szerkesztő:
Kallós Zoltán
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2003
gyártási szám:
FA-212-2

Album: Kallós Archívum 6. Feketelak. Mezőségi magyar népzene

Archív felvételek Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc és Sztanó Pál gyűjtéséből.

Technikai rekonstrukció: Németh István

Részletek a kísérőfüzetből:

A TÁJ ÉS LAKÓI

A Mezőség a Kis- és Nagyszamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos folyók közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 100 román, magyar és szász települést magába foglaló terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszád, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyéknek egymással érintkező vidékein fekszik.

A Mezőség középső részén javarészt vegyes nemzetiségű falvak vannak. Pujon, Feketelak, Buza, Mezőkeszü, Visa, Vajdakamarás, Magyarpalatka, Magyarszovát, stb. Ezt a részt még Tóvidéknek is nevezik.

Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a következőket írják Feketelakról: Első írásos említése 1329-ből származik. a falut Laak néven említik. 1589-ben Feketelak előnevét állítólag az itt található feketés vizű tó nyomán kapta. Három oldalról elkerített szűk völgyben, részben a dombok oldalaira felfutva találjuk a házakat. A falu közepén az azonos nevű patak fut keresztül. Kezdettől fogva magyarok voltak lakói.

A történelem során több pusztítás érte és tizedelte lakosait. Így 1601-1603 között Básta serege pusztított végig a Mezőségen. Ekkor nem maradt életben több mint 5 lélek a falu lakosságából. Elpusztult az itt felépített nemesi udvarház is. A románok a XVIII. század folyamán kezdenek betelepedni.

A faluban lakók fő foglalkozása elsősorban a földművelés és állattartás. Lakóházaik vert agyagból nádfedéllel készültek.

Wass Albert a Kard és kasza című könyvében így ír a vidékről: Furcsa hajlott hátú dombjait, görbe völgyeit, suhogó nádasait, apró kék vízű tavacskáit, kopár vízmosésos meredélyeit esténként rózsaszínűre festi a lenyugvó nap. Lakói különös magukba néző, hallgatag emberek, kik ott élnek meghúzódva a hajlott hátú dombok gödreiben.

Egy másik változat szerint: egy Fekete Gergely nevezetű vándorló ember telepedett le először erre a helyre. Erről az emberről nevezték el a katlant Feketelaknak. Ugyancsak ő volt az, aki a háza feletti meredek, napos domboldalon beültette a Mezőség első szőlővenyigéjét. Mivel a bor ízletes volt, a gazdája egy zacskó ezüstpénzt adott neki, hogy a domboldalt be tudja ültetni szőlővel. Viszont ennek megmunkálására emberekre volt szükség. Így aztán négy szatmári családot telepítettek ide: a Balla, a Sós, a Kis és a Marha családokat. A falu lakóinak többsége még ma is ezeket a neveket viseli.

A falunak jelenleg 250 lakosa van. Ebből 150 református magyar, a többi román vagy cigány származású. Sok az idős, öregember, s az elhagyott ház. Az öregek kihalnak, a fiatalok városra költöznek a könnyebb megélhetés reményében. Megszűnt a magyar iskola is a faluban, mivel nem volt fiatal házas, aki vállalta volna az otthon maradást, a földdel való küszködést.

Balázs Bécsi Gyöngyi
válaszúti tanítónő