Folkrádió

Nyisd ki, rózsám, az ajtót

előadó:
Enyedi Ágnes, Gombai Tamás, Pál István Szalonna, Karacs Gyula, Enyedi Tamás, Molnár Péter
előadásmód:
ének, hegedű, hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő
etnikum:
magyar
település:
Bonchida
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Kis-Szamos melléke (Felső-Szamos-vidék)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Hagyományok Háza Ethnic Stúdió
felvétel időpontja:
2008-2009
szerkesztő:
Kelemen László
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2009
gyártási szám:
FA-254-2

Album: Gerlemadár szerelmével. Erdélyi magyar népzene

Előadók:

Enyedi Ágnes - ének
Dulai Zoltán - hegedű
Gombai Tamás - hegedű
Major Levente - hegedű
Pál István Szalonna - hegedű
Karacs Gyula - 3 és 4 húros brácsa
Kelemen László - 3 húros brácsa
Doór Róbert - bőgő
Molnár Péter - bőgő
Enyedi Tamás - cimbalom
Juhász Dénes - furulya
Juhász Réka - gardon
Ladányi Ferenc - furulya


“Otthonról haza”: Magyarországról Erdélybe, Erdélyből Magyarországra – mondjuk mindig a családban mosolyogva, s ebben a néhány szóban benne van minden érzés, kétely, amely folyamatosan kísér engem. Annyiszor merült fel bennem a kérdés, vajon valójában hova is tartozom, hiszen Erdélyben, édesanyám Gyergyójában születtem, s a lehető legtöbb időt töltöm itt és édesapám Bonchidáján ma is. De mégiscsak Magyarországon, Székesfehérváron nőttem fel.

Az elmúlt években rengeteg olyan élmény ért, melyek megerősítettek abban a mostanra már meggyőződéssé vált gondolatban, hogy nem kell döntenem, hiszen eddig életem mindkét helyszínének sokat köszönhetek, mindkettőhöz kötődöm, és otthonomnak érzem. Az, hogy ezt a kettősséget nem zavarónak, hanem egymást kiegészítőnek tekintem, megnyugtat: valamiféle megoldás identitáskeresésemre. S mégis, Erdély mindig is visszatérést jelent számomra – nagyszüleimhez, rokonaimhoz, barátokhoz és a népdalokhoz, melyek szüntelenül lüktetnek bennem, együtt élek velük, életem szerves részét jelentik.

Sohasem véletlen az, hogyha egy ének dallama, szövege, mondanivalója miatt kedvessé válik számomra. Valamilyen élményt idéz fel bennem, vagy egyszerűen csak úgy érzem, segítségével kimondhatom azt, amit érzek. S ez amellett, hogy felszabadít, sokszor gyógyít is – magamban vagy közösségben (amikor barátaimmal együtt mulatok) egyaránt. Ilyen közös énekléseknél mindenféle magyarázkodás nélkül érthetjük meg a másikat és sokszor magunkat is. Talán ez a kommunikáció legszebb módja.

Ennek a lemeznek mindegyik éneke a szerelem érzését fogalmazza meg újra és újra – csak kicsit mindig másképpen. Mert ez az az érzelem, amelynek köszönhetően megtapasztalhatjuk, hogy igazán élünk, akár beteljesült, boldog élményről, akár reménytelen vagy tiltott szerelemről legyen szó. Népdalaink őszintén, mindenféle póz és érzelgősség nélkül, magas művészi színvonalon, ugyanakkor a legnagyobb természetességgel és könnyedséggel szólalnak meg, s fogalmaznak meg mindannyiunk számára örökérvényű gondolatokat.

Itt vannak előttünk gyönyörű dallamaikkal, szövegeikkel; nekünk csak válogatnunk kell közülük, hogy megtaláljuk azokat, amelyek igazán hozzánk szólnak, s amelyekkel a lehető legszemélyesebb módon fejezhetjük ki saját érzelmeinket, gondolatainkat.

Ez a lemez is egy ilyen „válogatás” eredménye.

Enyedi Ágnes