Folkrádió

Barna Péter nótája

előadó:
Dsupin Pál, Csergő-Herczeg László
előadásmód:
ének, tekerő, flóta
műfaj:
ballada
etnikum:
magyar
felvétel helye:
Noszvaj, Eger
felvétel időpontja:
2011-2012
szerkesztő:
Dsupin Pál
kiadó:
Szerzői kiadás
kiadás éve:
2012
gyártási szám:
dp3

Szöveg

Jó ló volt a fakó,
Jó ló is ellette,
Áldja meg az Isten,
Aki felnevelte.

Mikor Barna Péter
A lovát itatta,
Románné két lánya
A kapuba várta.

Szegény Barna Péter,
De sok lovat lopott,
Románné két lánya
Abból ruházkodott.

A vármegye lovát
Abrakkal hizlalják,
Barna Péter után
Gyakran megfuttatják.

Fújd el jó szél, fújd el
Hosszú utunk porát,
Ne lelje vármegye
Fakó lovam nyomát!

Nem fújta el szellő
Hosszú útnak porát,
Meglelte vármegye
Fakó lovam nyomát.

A pusztai csárda
Nem borulna gyászba,
Szegény Barna Péter
Nem esne rabságba.

De vármegye háza
Nem nyílik hiába,
Szegény Barna Pétert
Viszik udvarába.

A tarcsai pusztán
Van egy kétágú fa,
Az lesz Barna Péter
Nyugodalmas háza.

Nyíljatok meg egek,
Rejtsetek el engem,
Mert a fekete föld
Nem veszen be engem.

Kár vóna még nekem
A fán megszáradni,
Lobogós gyolcs ingem
Szélnek bocsátani.

Szép sarkantyús csizmám
Szélnek összeverni,
Fekete két szemem
Hollónak kivájni.

Szegény Barna Péter,
Szent János napjára
Kísérik halálra,
Tarcsai határba.

Nem jó föld ez pajtás,
Nem jó itten lakni,
Mert a szegény legényt
Meg szokták itt fogni.

Szegény Barna Péter
Gyolcs inge, gatyája,
Vérrel virágozik
A testi ruhája.

Album: Arany János daloskönyve

Dsupin Pál – ének (1, 5, 7, 11, 12, 13, 19), fuvola (7, 12,) furulya (1), flóta (8, 11), duda (3), tárogató (1, 9, 15, 16,), citera (4, 5, 11, 13, 17,).
Csergő-Herczeg László – ének (1, 7, 8, 10, 12, 14, 16), gitár (1, 7, 10, 12, 14, 19), tekerő (8, 9, 16).
Egri Tinódi Sebestyén Általános Iskola Kamarakórusa
Kórusvezető: Csergő-Herczegné Kájel Ágnes (2, 6, 18.)

Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az ihlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt….

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel; -
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Arany János, a „tamburás öregúr”, idős korában fölidézte zenei emlékeit, népdalokat és azokkal „rokonnak” vélt egyéb dalokat, kottás kéziratot készített, s mivel minden ember lelkének érzékeny tükre a benne rezgő dal és zene, ezért nemcsak a kor dalkultúráját, de Arany János személyét is új megvilágításban láthatjuk és hallhatjuk a megszólaltatott daloskönyv segítségével.

Kapcsolódó oldal