Folkrádió

A Becsalfi Csárdában

előadó:
Bakator, Jeremiás Lajos
műfaj:
ének, mars, lassú és friss csárdás
etnikum:
magyar
település:
Tura
vármegye:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
tájegység:
Galga mente
nagytáj:
Felföld
szerkesztő:
Heit Loránd Levente
kiadó:
Hajdú-Bihari Népzenészek Hagyományőrző Egyesülete
kiadás éve:
2013
gyártási szám:
978-963-08-5951-6

Szöveg

A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
Jaj, de homályosan ég, annál mulat a vendég
A legények berúgtak, hazamenni nem tudnak.
Jaj, de homályosan ég, három betyár a vendég
A Becsali Csárdában ecet ég a lámpában.
***
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába.
Szolgalegénynek, sej, a szegénynek, de kevés vacsora.

Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szépasszonyra.
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna, ha vóna.
***
Fecskemadár szállott a vasútra,
Isten veled babám utoljára,
Nem fogok a házatok előtt járni,
Tudom fog az árva szíved fájni.

Fecskemadár te sokat utazol,
Láttad-e a kedves galambomat?
Láttam biz én, Kassa felé járni,
Elkezdett az árva szívem fájni.

Leírás

Turától Acsáig, Zsámboktól Versegig a lankás, domboktól ölelt Galga vidékének még napjainkban is igen sokszínű népi kultúráját őrzi itt a paraszti lakosság. A Galga vidékének etnikai-vallási tarkasága a 18. században, a Rákóczi fejedelem vezette szabadságharc után alakult ki. A parasztság körében jóval később jelentek meg az egyes korok divatirányzatai, így ennek köszönhetően archaikusabb viselete is tovább fennmaradhatott. A viselet színei az értő szemek előtt valóságos nyitott könyvvé tették a Galga vidékét: társadalmi állapotról, emberi sorsfordulókról, jóról vagy rosszról egyaránt hírt adtak. A 20. század második felétől a népi kultúra átalakulása sajnos felgyorsult. A kitáguló világ ördögi társaként a média egyáltalán nem segíti megőrizni évezredes Kárpát-medencei ittlétünk és kultúránk értékeit. Turai nótáink alapjául egy 1999-ből származó gyűjtés szolgált, melyen Szénási Tibor „Tosko” cigányprímás és zenekara muzsikálnak. Mars, csárdás, friss és újra mars csendül a felvételen.

Album: Örökítés

Heit Lóránd Levente – hegedű
Jeremiás Ádám - hegedű
Török Péter - 3 és 4 húros brácsák
Varró Márk - cimbalom, 3 és 4 húros brácsák
Pandák Viktor - nagybőgő
Jeremiás Lajos - ének

A Bakator 2009 januárjában alakult Debrecenben.
A névválasztás igen egyedi. Sokan tévesen kapcsolják a név jelentését más fogalmakhoz.
A bakator nem más, mint egyike a legkiválóbb régi magyar szőlőfajtáknak, amely főképpen az Érmelléken volt elterjedve. E szőlőnek bora legalább annyira tüzes, mint a banda muzsikája! A zenekar egyre növekvő ismertsége által igyekszünk a figyelmet Hajdúságra és Érmellékre irányítani, hogy a vidéket újra felfedezzék mind a magyar népzene, mind pedig a borkultúra szerelmesei.
A Bakator változatos hangszeres felállásokat produkál, igyekezve hűen visszaadni a különböző népzenei dialektusokra jellemző stílusokat. Hegedű, terchegedű, három és négy húros brácsák, cimbalom, nagybőgő, alkalmanként klarinét azok a hangszereink, melyeken a különféle tájegységek népzenéjének leghitelesebb megszólaltatására törekszünk, mindezt jókedvű, parázs hangulatú énekszóval aláfestve. Zenekarunk tagjai mind a hagyományos parasztzenélés, mind a képzettebb, kifinomultabb városias muzsikálás megtestesítője, amit sajátos zenei játékunk felismerhetően hordoz magában.
Zenekarunk főként Kárpát-medencei vonós muzsikát szólaltat meg. Legkedveltebb időtöltésünk a táncházmuzsikálás, valamint gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek színpadi kísérete. Visszatérő közreműködői vagyunk több jeles rendezvénynek, fesztiválnak megyénkben és megyén kívül egyaránt, ahol leginkább koncertmuzsikával illetve örömzenével szórakoztatjuk a hallgatóságot.

Kapcsolódó oldal