Folkrádió

Túl a Tiszán

előadó:
Bakator, Jeremiás Lajos, Gyönyörű Zsigmond, Szalma László
műfaj:
ének, verbunk, hallgató, lassú és friss csárdás
etnikum:
magyar
vármegye:
Hajdú
tájegység:
Hajdúság
nagytáj:
Alföld
szerkesztő:
Heit Loránd Levente
kiadó:
Hajdú-Bihari Népzenészek Hagyományőrző Egyesülete
kiadás éve:
2013
gyártási szám:
978-963-08-5951-6

Szöveg

Túl a Tiszán csikóslegény vagyok én,
Tizenhárom csengős csikót őrzök én.
Gyere babám térítsd meg a ménes elejét,
Le ne legelje a rózsa levelét.

Esik eső, nagy sár van a faluban,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma.
Gyere babám seperd el a lopott nyomát,
Még az éjjel reád költöm az árát.
***
A ladányi templom tornya, jaj, de messzire ellátszik,
Közepébe, a négy sarkába négy szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő karjára.

Este van már, késő este, kilencet ütött az óra,
Az én kedves kisangyalom mégsem jön el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,
Így hát kedves kisangyalom, mégsem leszek én a tied.
***
Apró szeme van, sej, a kukoricának,
Göndör haja van a kedves babámnak.
Göndör haját el se tudom felejteni,
Így jár az, aki igazán tud szeretni.

Összefolyik a Tisza-víz a Dunával,
Összeillik a szőke a barnával.
Mit bánom én, hogyha illik, hogyha nem is,
Barna a babám, barna vagyok magam is.

Esik eső csendesen, az árpatarlóra,
Gyere kedves galambom, segíts fel a lóra.
Boros vagyok, sej-haj, nem tudok felülni,
Almásderes a lovam, nem akar megállni.

Almásderes a lovam, nem eszi a zabot,
Mert még csikó korában az árpára kapott.
Kisangyalom sej-haj, szoktatta azt rája,
Engem pedig sejehaj, a csókos szájára.
***
Hortobágyi pusztán fúj a szél,
Szegény juhászlegény útra kél.
Hová lett a nyája? Eladta.
Hová lett az ára? Elitta.

Ezt a kerek erdőt járom én,
Ezt a barna kislányt várom én.
Ez a barna kislány viola,
Én vagyok a vigasztalója.

Rongyos csárda, két oldalán ajtó,
Odaugrat pej paripán, Patkó.
Csaplárosné! – így kezdi meg a szót
Látott-e már egy lovon hét patkót?

Nem láttam én, hisz az nem is lehet,
Egy lovon hét patkó miként lehet?
Hiszen csak négy lába van egy lónak,
Hol van helye még három patkónak?

Ha nem látott, jöjjön, ki majd láthat,
Négyet visel e gyönyörű állat.
Az ötödik magam a nyeregbe,
Kettő meg a csizmámra van verve.

Leírás

Hajdúság a Tiszántúl középső részén elterülő történelmi-néprajzi táj, eredetileg a hat szabadalmas hajdúváros, az ún. „öreg hajdúvárosok” Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs határa. Tágabb értelemben az 1876-1950 között fönnállott Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét értik rajta. A Hajdúság zenefolklór szempontjából az alföldi népzenei dialektushoz tartozik, de nagy hatással voltak rá a szomszédos vidékek úgy, mint Nyírség, Sárrét, Bihar, Nagykunság, Palóc vidék, de még Erdély népzenéje is. Az ősi kultúra képviselői a hortobágyi pásztorok voltak, ami megmutatkozik viseletben, tárgykultúrában, valamint népdalaikban is. A paraszti zenélés mellett (duda, tárogató, klarinét, citera, furulya, harmonika) jelentősek voltak a cigánybandák, melyek nagymértékben hozzájárultak az új stílus elterjedéséhez. Ennek a lemeznek mintegy gerincét képezve, több népzenei összeállításba foglalva verbunkkal, pásztortánccal, hallgatóval, csárdással és friss csárdással, a cigánybandák hagyományait követve próbálunk átfogó képet mutatni Hajdúság népzenéjéről.

Album: Örökítés

Heit Lóránd Levente – hegedű
Jeremiás Ádám - hegedű
Török Péter - 3 és 4 húros brácsák
Varró Márk - cimbalom, 3 és 4 húros brácsák
Pandák Viktor - nagybőgő
Jeremiás Lajos - ének

A Bakator 2009 januárjában alakult Debrecenben.
A névválasztás igen egyedi. Sokan tévesen kapcsolják a név jelentését más fogalmakhoz.
A bakator nem más, mint egyike a legkiválóbb régi magyar szőlőfajtáknak, amely főképpen az Érmelléken volt elterjedve. E szőlőnek bora legalább annyira tüzes, mint a banda muzsikája! A zenekar egyre növekvő ismertsége által igyekszünk a figyelmet Hajdúságra és Érmellékre irányítani, hogy a vidéket újra felfedezzék mind a magyar népzene, mind pedig a borkultúra szerelmesei.
A Bakator változatos hangszeres felállásokat produkál, igyekezve hűen visszaadni a különböző népzenei dialektusokra jellemző stílusokat. Hegedű, terchegedű, három és négy húros brácsák, cimbalom, nagybőgő, alkalmanként klarinét azok a hangszereink, melyeken a különféle tájegységek népzenéjének leghitelesebb megszólaltatására törekszünk, mindezt jókedvű, parázs hangulatú énekszóval aláfestve. Zenekarunk tagjai mind a hagyományos parasztzenélés, mind a képzettebb, kifinomultabb városias muzsikálás megtestesítője, amit sajátos zenei játékunk felismerhetően hordoz magában.
Zenekarunk főként Kárpát-medencei vonós muzsikát szólaltat meg. Legkedveltebb időtöltésünk a táncházmuzsikálás, valamint gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek színpadi kísérete. Visszatérő közreműködői vagyunk több jeles rendezvénynek, fesztiválnak megyénkben és megyén kívül egyaránt, ahol leginkább koncertmuzsikával illetve örömzenével szórakoztatjuk a hallgatóságot.

Kapcsolódó oldal