Folkrádió

Hallgató, lassú és friss csárdás

előadó:
Bakator, Jeremiás Lajos, Gyönyörű Zsigmond
műfaj:
ének, hallgató, lassú és friss csárdás
etnikum:
magyar
vármegye:
Hajdú
tájegység:
Hajdúság
nagytáj:
Alföld
szerkesztő:
Heit Loránd Levente
kiadó:
Hajdú-Bihari Népzenészek Hagyományőrző Egyesülete
kiadás éve:
2013
gyártási szám:
978-963-08-5951-6

Szöveg

Bujdosik az árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.

Elszaladt az arany gulya,
Nem szól már a csengő rajta.
Csak egy maradt a karámba,
Az is beteg, fáj a lába.
***
Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni.
De szeretnék a babám kiskertjében tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katonaruha,
A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában.

Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
Szállj le az én babám ablakába, sirat-e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngy könnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.
***
Ez a kislány papucsot varratott,
A sarkába szerelmet rakatott,
Kihullott a szerelem a papucs sarkából,
Jaj, de messze estem a babámtól.

Kinn a pusztán, a pusztán, a pusztán,
Alma terem a fűzfán, a fűzfán.
Minden ágán kettő van, sej három van,
De szeretőm csak egy van, csak egy van.

Kisújszállás körül van ibolyával,
Gyere babám, szedd a kötőd aljába,
Lyukas a babám kötője, sej-haj, a lila,
Kihullik belőle, sej, az ibolya.

Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
De az egek rám világosították,
Rám világosította a literes üveg,
Kisangyalom, sosem leszek a tied.
***
Hortobágyon kivirult az ibolya,
Közepébe szépen legel a gulya.
Én is gulyás leszek a Hortobágyon,
Gyepen hálok, nem a paplanos ágyon.

Kisújszállás Kenderessel határos,
Kié ez a gulya-ménes, de sáros?
A bojtárja sáron-vízen utána,
Számadója bort iszik a csárdába.

Tarka paszuly az ágy alatt,
Jaj, de régen nem láttalak,
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Had kacsintsak a te szemedbe.
***
Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte.
Ihajla, zöld erdőben a vadgalamb költötte.
Nem kell néki édesanyja cifra selyem dunnája,
Ihajla, betakarja szeretője subája.

Leírás

Hajdúság a Tiszántúl középső részén elterülő történelmi-néprajzi táj, eredetileg a hat szabadalmas hajdúváros, az ún. „öreg hajdúvárosok” Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs határa. Tágabb értelemben az 1876-1950 között fönnállott Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét értik rajta. A Hajdúság zenefolklór szempontjából az alföldi népzenei dialektushoz tartozik, de nagy hatással voltak rá a szomszédos vidékek úgy, mint Nyírség, Sárrét, Bihar, Nagykunság, Palóc vidék, de még Erdély népzenéje is. Az ősi kultúra képviselői a hortobágyi pásztorok voltak, ami megmutatkozik viseletben, tárgykultúrában, valamint népdalaikban is. A paraszti zenélés mellett (duda, tárogató, klarinét, citera, furulya, harmonika) jelentősek voltak a cigánybandák, melyek nagymértékben hozzájárultak az új stílus elterjedéséhez. Ennek a lemeznek mintegy gerincét képezve, több népzenei összeállításba foglalva verbunkkal, pásztortánccal, hallgatóval, csárdással és friss csárdással, a cigánybandák hagyományait követve próbálunk átfogó képet mutatni Hajdúság népzenéjéről.

Album: Örökítés

Heit Lóránd Levente – hegedű
Jeremiás Ádám - hegedű
Török Péter - 3 és 4 húros brácsák
Varró Márk - cimbalom, 3 és 4 húros brácsák
Pandák Viktor - nagybőgő
Jeremiás Lajos - ének

A Bakator 2009 januárjában alakult Debrecenben.
A névválasztás igen egyedi. Sokan tévesen kapcsolják a név jelentését más fogalmakhoz.
A bakator nem más, mint egyike a legkiválóbb régi magyar szőlőfajtáknak, amely főképpen az Érmelléken volt elterjedve. E szőlőnek bora legalább annyira tüzes, mint a banda muzsikája! A zenekar egyre növekvő ismertsége által igyekszünk a figyelmet Hajdúságra és Érmellékre irányítani, hogy a vidéket újra felfedezzék mind a magyar népzene, mind pedig a borkultúra szerelmesei.
A Bakator változatos hangszeres felállásokat produkál, igyekezve hűen visszaadni a különböző népzenei dialektusokra jellemző stílusokat. Hegedű, terchegedű, három és négy húros brácsák, cimbalom, nagybőgő, alkalmanként klarinét azok a hangszereink, melyeken a különféle tájegységek népzenéjének leghitelesebb megszólaltatására törekszünk, mindezt jókedvű, parázs hangulatú énekszóval aláfestve. Zenekarunk tagjai mind a hagyományos parasztzenélés, mind a képzettebb, kifinomultabb városias muzsikálás megtestesítője, amit sajátos zenei játékunk felismerhetően hordoz magában.
Zenekarunk főként Kárpát-medencei vonós muzsikát szólaltat meg. Legkedveltebb időtöltésünk a táncházmuzsikálás, valamint gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek színpadi kísérete. Visszatérő közreműködői vagyunk több jeles rendezvénynek, fesztiválnak megyénkben és megyén kívül egyaránt, ahol leginkább koncertmuzsikával illetve örömzenével szórakoztatjuk a hallgatóságot.

Kapcsolódó oldal