Folkrádió

Sok írígyem

előadó:
Parapács
előadásmód:
hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő
műfaj:
hallgató, csárdás, botoló, verbunk
etnikum:
magyar
település:
Osgyán
vármegye:
Gömör és Kishont
tájegység:
Gömör
nagytáj:
Felföld
felvétel helye:
Budapest, Rolebo Music Studio
felvétel időpontja:
2014
kiadó:
Fonó Budai Zeneház
kiadás éve:
2014
gyártási szám:
FA-299-2

Leírás

Hallgató, csárdás, „bot alá való nóta” és vasvári verbunk – Gömör (Osgyán)

A gömöri magyarság népzenéjének régi rétegét a népes pásztorrend tagjai, elsősorban az errefelé legrangosabbaknak számító juhászok tartották életben. E táj zenei hagyománya történeti mélyrétegeinek megőrzését ugyanakkor az olyan zenészegyéniségek is elősegítették, mint amilyen az osgyáni Illés „Vak” László cigányprímás volt. Ragadványnevét onnan kapta, hogy ifjúkorában elvesztette szeme világát. A muzsikus mesterséget így nem a saját korának divatjait követő közegben, hanem az akkor már idős, otthonülő nagyapjától vehette át. Talán ezzel is magyarázható, hogy repertoárjából olyan szép, régies dallamokat is meg tudtunk tanulni, amelyeket Gömör más hagyományőrző prímásainak kezén már nem tudott dokumentálni a népzenekutatás.

Album: Bëbocsātlak

A 2012. évi Fölszállott a páva tehetségkutató verseny zenekar kategória győztesének első lemeze. A Parapács zenekar Bëbocsātlak c. albumát Agócs Gergely zenei rendezte, aki - részben eddig meg nem jelent - különleges felvidéki gyűjtéseit a zenekar rendelkezésére bocsátotta.

Parapács zenekar:

Pusko Márton - hegedű (2011. évi Kecskeméti Országos Prímásverseny győztese)
Dragony Gábor – brácsa, kontra, citera (Junior Prima díjas)
Fekete Krisztián – cimbalom
Vojtonovszki Sándor – bőgő

Közreműködő előadók:

Agócs Gergely – fujara, furulya, duda, tárogató, ének
Pál István „Szalonna” – hegedű
Kubinyi Júlia – ének

Hagyományőrző közreműködők:

Bestyúr Anna – ének
Bastyúr Éva – ének
Bastyúr Bertalan - gitár

Parapács zenekar
A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban(s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben”), a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt. A falvak muzsikusai – sokszor az egész napos kemény munka után – nem törődve a fáradtsággal,
hajnalig húzták a talpalávalót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.
2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal (a zenekar brácsásával), hogy összehozunk egy vonósbandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos.
Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a felvidéki Tornalján nevelkedett, és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, akik még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta
Géza „Gatyo” vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.
Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek, nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban vagy lemezeinken felidézni az „ő idejüket”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
Vojtonovszki Sándor