Folkrádió

Esztendő, esztendő

előadó:
Parapács
előadásmód:
hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő
műfaj:
hallgató, lassú csárdás, friss csárdás, cigánycsapás
etnikum:
magyar
település:
Pólyány
tájegység:
Felső-Bodrogköz (Bodrogköz)
nagytáj:
Felföld
felvétel helye:
Budapest, Rolebo Music Studio
felvétel időpontja:
2014
kiadó:
Fonó Budai Zeneház
kiadás éve:
2014
gyártási szám:
FA-299-2

Leírás

Cigány hallgató, magyar csárdás, friss és cigánycsapás – Felső-Bodrogköz (Pólyány)

A Felső-Bodrogköz egyik legtovább működő vonósbandája a pólyányi születésű Oláh „Nyaka” Árpád zenekara volt. A Bodrogköz zenei hagyománya átmenetet képez a magyar népzene felföldi és alföldi dialektusterülete között, így „Nyakáék” hátramaradt felvételein is mindkét terület sajátosságai megtalálhatók. Itt hallható felvételünket a csodaszép dallamok mellett az a különleges hangulat is inspirálta, amelyet a banda cimbalmosa, Oláh „Dili” Dezső virtuóz játéka vagy az elsősorban a közép-erdélyi területekről ismert háromhúros (azaz teljes akkordokat játszó) brácsa használata kölcsönzött a zenekar hangzásának.

Album: Bëbocsātlak

A 2012. évi Fölszállott a páva tehetségkutató verseny zenekar kategória győztesének első lemeze. A Parapács zenekar Bëbocsātlak c. albumát Agócs Gergely zenei rendezte, aki - részben eddig meg nem jelent - különleges felvidéki gyűjtéseit a zenekar rendelkezésére bocsátotta.

Parapács zenekar:

Pusko Márton - hegedű (2011. évi Kecskeméti Országos Prímásverseny győztese)
Dragony Gábor – brácsa, kontra, citera (Junior Prima díjas)
Fekete Krisztián – cimbalom
Vojtonovszki Sándor – bőgő

Közreműködő előadók:

Agócs Gergely – fujara, furulya, duda, tárogató, ének
Pál István „Szalonna” – hegedű
Kubinyi Júlia – ének

Hagyományőrző közreműködők:

Bestyúr Anna – ének
Bastyúr Éva – ének
Bastyúr Bertalan - gitár

Parapács zenekar
A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban(s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben”), a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt. A falvak muzsikusai – sokszor az egész napos kemény munka után – nem törődve a fáradtsággal,
hajnalig húzták a talpalávalót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.
2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal (a zenekar brácsásával), hogy összehozunk egy vonósbandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos.
Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a felvidéki Tornalján nevelkedett, és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, akik még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta
Géza „Gatyo” vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.
Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek, nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban vagy lemezeinken felidézni az „ő idejüket”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
Vojtonovszki Sándor