Folkrádió

Gav-gavestar

előadó:
Bastyúr Anna, Bastyúr Éva, Bastyúr Bertalan, Parapács, Pál István Szalonna
műfaj:
hallgató, csapás, lassú csárdás, friss csárdás
etnikum:
cigány
tájegység:
Felső-Bódva mente
nagytáj:
Felföld
felvétel helye:
Budapest, Rolebo Music Studio
felvétel időpontja:
2014
kiadó:
Fonó Budai Zeneház
kiadás éve:
2014
gyártási szám:
FA-299-2

Leírás

Cigány hallgató, csapás, csárdás és friss – Felső-Bódva mente (Szepsi)

Lemezünk utolsó zeneszámának felvételeihez különleges vendégszereplőket hívtunk segítségül. Az itt hallható közreműködők a Felső-Bódva mente cigányságának hagyományőrző képviselői. E táj cigány népzenéjét a magyar dallamvilágtól jól elkülöníthető, sajátos, régies repertoár jellemzi, s ezt a zenei világot a jellegzetes kétszólamú éneklés mellett az is különlegessé teszi, hogy a vonós hangszerekhez itt az 1960-as évek óta csatlakozott, s mára szervesült a gitár is. Barátaink dalai a szegénységről, a nehéz sorsból feltörő bánatról szólnak, emellett kiemelt helyen szerepelnek bennük az egymásrautaltságban felerősödő összetartozás, az erős családi kötelékeket hangsúlyozó témák is.

Album: Bëbocsātlak

A 2012. évi Fölszállott a páva tehetségkutató verseny zenekar kategória győztesének első lemeze. A Parapács zenekar Bëbocsātlak c. albumát Agócs Gergely zenei rendezte, aki - részben eddig meg nem jelent - különleges felvidéki gyűjtéseit a zenekar rendelkezésére bocsátotta.

Parapács zenekar:

Pusko Márton - hegedű (2011. évi Kecskeméti Országos Prímásverseny győztese)
Dragony Gábor – brácsa, kontra, citera (Junior Prima díjas)
Fekete Krisztián – cimbalom
Vojtonovszki Sándor – bőgő

Közreműködő előadók:

Agócs Gergely – fujara, furulya, duda, tárogató, ének
Pál István „Szalonna” – hegedű
Kubinyi Júlia – ének

Hagyományőrző közreműködők:

Bestyúr Anna – ének
Bastyúr Éva – ének
Bastyúr Bertalan - gitár

Parapács zenekar
A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban(s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben”), a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt. A falvak muzsikusai – sokszor az egész napos kemény munka után – nem törődve a fáradtsággal,
hajnalig húzták a talpalávalót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.
2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal (a zenekar brácsásával), hogy összehozunk egy vonósbandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos.
Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a felvidéki Tornalján nevelkedett, és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, akik még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta
Géza „Gatyo” vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.
Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek, nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban vagy lemezeinken felidézni az „ő idejüket”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
Vojtonovszki Sándor